Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-03 / 206. szám
Bak megfelelő súlypótlékkal növelni kell az elvetendő magmennyiséget. Általános érvényű szabályként kell elfogadnunk azt, hogy csávázatlan vetőmagot elvetni nem szabad. Csá- vázáskor igénybe kell venni a Növényvédő Állomás gépeit. A csávázási szerződéseket előre meg kell kötni, hogy a Növényvédő Állomás beállíthassa ütemtervébe a tsz-ek igényeit. Az elvetésre kerülő mag mennyiségének megállapítása után a vetőgépet a kívánt magmennyiségre be kell állítani, és azt ki kell próbálni. Be kell állítani a csatlakozó sorok távolságát biztosító nyomjelzőket is. A vetés megkezdésekor elsősorban a forgót kell bevetni, mert a vetés befejezése után abban a kívánatos vetési mélység nem biztosítható. A vetés jó minőségben történő elvégzése érdekében a tsz-ek tűzzenek ki célprémiumot a gép vezetője és a munkagép kezelője részére. Mivel a kalászosok téli fagyállósága nagymértékben függ a vetés mélységétől, a talajtípusoktól függően 5—8 cm-es mélységet kell biztosítani. A vetés magtakarását vagy a vetéssel egy időben kapcsolt magtakaróval, vagy önálló magtakaróval lehet elvégezni. Az utóbbi esetben úgy kell megszervezni a munkát, hogy az egy nap alatt elvégzett > etés minden körülmények között magtakarózva legyen. Egy pár nap csapadékos idő. amelyre ebben az időszakban már számíthatunk, lehetetlenné teheti a magtakarás befejezését. A kenyérgabona biztonságos termelésének alapfeltétele, hogy a vetésnél körültekintően minden munka- folyamatot részleteiben tervezzünk meg és kísérjünk figyelemmel, mert utólag a rosszul elvégzett talajmunka, a hiányos vetőmagmennyiség s a rosszul elvégzett vetés már nem korrigálható. Németh István, a kiskunhalasi járás főagronómusa A kapásnövények termésének szállítása a bajai járásban, Mezőgazdasági üzemeinkben a szállítási munkák, mennyiségüknél fogva, nagy jelentőségűek. A gazdálkodás belterjesebbé válása a szállítási feladatok további nagymérvű növekedését eredményezi. A belterjes gazdálkodás folytán nagyobbak az átlaghozamok, a növekvő nagy hozamokat adó termelési ágak aránya és a termelés során felhasznált különféle anyagok — szerves és műtrágya, növényvédőszer-mennyisége. A mezőgazdaság munkái idényszerűek. így a szállítási munkák is az év folyamán nagyon nagy eltérést mutatnak. Egyes hónapokban a rendelkezésre álló gépkapacitásnak és szállító eszköznek a többszörösére van szükség, ugyanakkor vannak időszakok, amikor nem tudjuk kellőképpen kihasználni és foglalkoztatni szállító eszközeinket. Az utóbbiak foglalkoztatásának időszakosságából eredő gazdaságossági hátrányok csak akkor küszöböl- hetők ki, ha a szállításban tevékenykedő vonóerőt más jellegű munkákkal is ellátjuk, vagy olyan szállító eszközt választunk, amelyiknél a pihenési időszakot egyáltalán semmi, vagy csak alig számottevő költség terheli. A fogatok és a gépi szállító járművek (a teherautó kivételével) elvileg foglalkoztathatók szállításon kívül más jellegű munkákkal is," elsősorban talajmunkákkal. A fogatok alkalmazása a talajmunkára ma már erősen korlátozódott a bajai járásban is. A gépi vonóerő a Vontatással járó munkákon kívül alkalmas munkagépek meghajtására is (pl, cséplésre, darálásra, stb.)j A GÉPKAPACITÁS HELYES KIHASZNÁLÁSA Cikkemben elsősorban a bajai járás őszi szállítási feladataival és azok végrehajtásának problémáival foglalkozom. Különös súlyt helyezek a kapásnövények betakarításának szállítási problémájára, mivel ezek betakarítása arra az időszakra esik, amikor a szántó- terület nagy részén talaj munkákat is kell végeznünk (őszi kalászosok alá szántás, a vetés, őszi mélyszántás, stb.), és ezért rendkívülien fontos, hogy a gazdaságok a rendelkezésükre álló gépkapacitást helyesen, a korszerű üzemgazdasági követelményeknek megfelelően használják ki. Jelenleg még nagyon költséges a mezőgazdaság terményeinek és termékeinek szállítása. Ennek elsősorban a rossz és nem megfelelő gépkihasználás, a helytelen üzemszervezés, valamint a nem megfelelő géptípus az oka. A járásban, mint zömmel íeketefölddel rendelkező Kerületben, az őszi időszak alatt, főleg a csapadék következtében, a talaj- és a szállítási munkák különös és sokszor bonyolult problémát jelentenek. A talajtípusból adódik, hogy járásunkban igen tekintélyes nagyságú területen termelnek kukoricát, cukorrépát, burgonyát és napraforgót. E növények érési időszaka általánosságban szeptember, október hónapokra esik. A szállítást illetően az alábbi feladatokat kell végrehajtani e két hónapban: Letakarítandó terület Várható Szállítandó Kh átlagtermés mennyiség q vagon Kukorica (csöves) 33.103 30 9 931 Kukoricaszár 33 103 30 9 931 Cukorrépa 2 974 1 80 5 353 Napraforgómag 2 510 7,7 193 Napraforgószár 2 519 20 502 Burgonya 3 666 62,4 2 288 Takarmányrépa 401 200 802 E tábládat feltünteti a járás azon kapásnövényeinek várható termésmennyiségét, amelyet az elkövetkezendő őszi csúcsmunkaidőszakban be kell takarítani és a területről el kell szállítani. A számításnál alacsony számot vettem alapul a napraforgószár várható mennyiségére és nem túlzott a kukoricaszár holdankénti mennyisége sem. A kukorica- és a napraforgószárnál nem is annyira a súly a lényeg, mint inkább az, hogy nagy térfogatú, kis térfogatsúlyú, úgynevezett rossz rakodhatóságú szállítandó anyagok. A rossz rakodhatóságú anyagokkal a szállító járművek, különösen pedig a gépi szállító járművek teherbíró képessége csak részben használható ki. Nálunk eddig sok esetben fogatos eszközökkel szállították ezeket, és ez helyes is, mert azok a vonóerőhöz képest jobban terhelhetők. A 29 ezer vagon szállítandó mennyiség nem látszik megoldhatatlan és túlzottan nagy feladatnak, ha figyelembe vesszük, hogy a járás tsz-ei 298 pótkocsival rendelkeznek. Ha 10 százalékos állandó műszakkieséssel számolunk, s ezzel feltétlenül számolni kell, akkor 268 pótkocsit vehetünk a szállításra igénybe. Elméletileg ezzel a kapacitással gazdaságaink minden zökkenő nélkül el tudják végezni a kapásnövények betakarításai. A 10 km-re történő szállítás esetén 3,5 tonnás pótkocsi teljeoc sítménye egy óra alatt: Nsz *= — =17 tkm/ora. Az egy műszaknorma alatt megtett fordulók száma 5, tehát 17 X 5 = 85 tkm/óra. Ez egy szállító jármű n'asi kapacitására vonatkozik. Ha a járás valamennyi pótkocsiját üzemképesnek vesszük, akkor egy nap alatt 298 X 85 = 25 330 tkm/óra/nap a teljesítményük. A szállítandó mennyiség a járásban összesen kb. 300 ezer tonna. E mennyiséget a meglevő szállító kapacitással elméletileg 12 nap alatt el lehetne szállítani. A pillangósok termesztésének lehetősége a homokon Országosan nem elegendő a fehérje aránya állataink takarmányában. Még kedvezőtlenebb a helyzet a Duna—Tisza köze homoktalajú gazdaságaiban, ami pedig káros az állattenyésztésre, a hús és a tej termelésére. Ha az abraktakarmányban — az ipari termékek, valamint a behozatal révén — ki is tudjuk egészíteni a fehérjét a szükséges arányra, a szálastakarmányoknál ezt már a gazdaságainkon belül kell megoldanunk. Erre homoktalajainkon is van lehetőség a fehérjékben gazdag pillangós növények termesztése révén. Nemcsak ez az előnye pillangósainknak, hanem az is, hogy fokozzák homoktalajaink termőképességét. A levegőből nitrogénnel^ gazdagítják a talajt, mégpedig a gyökereiken képződő gümőkben élő baktériumokkal való együttműködés útján. Az így visszamaradó nitrogén mennyisége hüvelyes-fajonként változó, de egyes hüvelyeseknél kh-anként 60—80 kg pétisónak is megfelel. Gyökér- és tarlómaradványuk viszont igen értékes szerves anyag, s hatásuk felér egy zöldtrágyázással. LEGHASZNOSABB A LUCERNA Pillangósaink között leghasznosabbak az évelők, s közülük a lucerna. Ahol a homoktalaj nem alkalmas a lucerna termesztésére, ott a kétéves somkórót veseük. Az évelők nagy előnye, hogy egy-egy esztendőben — több éven át — többször is adnak fehérjében gazdag szálastakarmányt. Ezért kívánatos területi arányuknak legalább a 15 százalékra való kiterjesztése. A homokon ugyan nem könnyű feladat a lucerna telepítése, de a beállott lucernás nagy hasznot hajt. A lucerna fejlődésére a tisztán vetés a legelőnyösebb, de szélhordta homokon borsóval, vagy lednekkel történő vetése védelmet nyújt a homokverés ellen, és az első évben már takarmányt is kapunk. A somkóró homokra való telepítésének legbeváltabb módja: a ritkára vetett rozs közé tavasszal kell talajba juttatni a vetőmagot. A kedvezőtlenebb homokon az évelőkön kívül szükség van az elegendő fehérjében dús szálastakarmány előállításához az egynyári pillangósok közül az úgynevezett takarmányhüvelyesek termesztésére is. Az ilyen talajon előnyük a nagyobb magvuk, mert mélyebben vethetők, biztosabban kelnek. Zöldtermésük szárazanyagában 20—26 százalék nyersfehérje van. Ezeket azonban részben a nagyobb termés érdekében, másrészt homokverés elleni védelem miatt, ősszel rozzsal, kora tavasszal napraforgóval, késő tavasszal kukoricával, napraforgóval társításban vessük. Mező- gazdasági nagyüzemeink a kialakult gyakorlat szerint szántóterületük 2 százalékát rozzsal, 4 százalékát napraforgóval szokták hevetni zölden etetés és silózás céljából. Ha a takarmánynak vetett rozsot és napraforgót jól megválasztott hüvelyessel társítjuk, ezáltal nemcsak nagyobb tömeget, hanem több fehérjét, izle- tesebb termést is kapunk. Ahol valami oknál fogva nem növelhető a pillangósok területe, ott vessünk nagyobb arányban takarmányhüvelyes keveréket. Hazánkban a takarmányhüvelyesekből az őszieket szálastakarmánynak vetik ugyan, de a tavasziak inkább magtermésük miatt szerepelnek. Kivált kedvezőtlen homokjainkon érdemes szálastakarmányként hasznosítani a tavaszi takarmányhüvelyeseket is. JÓL BÍRJA A TELET — A SZÖSZÖSBÜKKÖNY Az ősszel vethető hüvelyesek közül a szöszösbükköny a legtélállóbb és legelterjedtebb. Takarmányozásban előnyösebb az ősziborsó, de az okidig szerepelt fajtái nálunk nem elég télállóak. Mindkettő alkalmazásával változatosabbá és hosszabbá válna az őszikeverékek etetése, kivált ha őszi árpával is társítjuk őket. Jelenleg nincsen termesztésünkben bevált ősziborsófajta, ezért az idén ősszel a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben több újabb külföldi fajta kipróbálását kezdjük meg. Egyébként az őszikeverékekben a rozs és a hüvelyes azonos csíraszámmal javasolható, ami a szöszösbükköny esetében 40 kg rozsnak és 40 kg szöszösbükkönynek felel meg. A kora tavasszal vethető takarmányhüvelyeseket homokon legcélszerűbb napraforgóval vetni zöldtakarmánynak, mert ezzel nagyobb termésünk is lesz és a homokverés ellen is védjük hüvelyeseinket. A napraforgó azonban zöldtakarmánynak csak a bimbósodás kezdetéig alkalmas, mert akkor még kicsi a rosttartalma, kevés benne az ízt megrontó viaszanyag, még 17 százalék körül van a szárazanyag nyersfehérje tartalma, viszont már kielégítő zöldtömeget nyerhetünk belőle. A napraforgót zöldtakarmánynak vagy az étkezési borsó fajták egyikével, vagy magában vetik. A kedvezőtlenebb homokon észlelésünk szerint az étkezési, korai borsófajták nem társulnak jól a napraforgóval, mert gyorsabb a fejlődésük, alacsonyabbra nőnek, fényigényük miatt érzékenyek az árnyékolásra. Az idén a tavalyi szűrőkísérlet tanulságaival élve, egy három évre tervezett kísérlettel kezdtük vizsgálni, hogy kilenc takarmányhüvelyes közül melyik társul legjobban a napraforgóval és melyik társítás útján nyerhetünk a zöldtermésben kát. holdanként legtöbb szárazanyagot, fehérjét, keményítőértéket. SOKRÉTŰ KÍSÉRLETEK Kísérleteinket olyan lepelhomokon állítottuk be, amelyen a homok átlagosan 60 cm mélységű, 7 százalék leiszapolható részt, 1 százalék humuszt tartalmaz. A kísérlet alá ősszel kát. holdanként 50 kg hatóanyagú hármas műtrágyakeveréket juttatunk. A keverékben az Iregi napraforgóból kát. holdanként 20 kg-ot, a hüvelyesekből a szokott vetőmagmennyiségből 80 százalékot vetettünk el gabonasortávolságra. A kísérlet a tenyészidő első két hónapjában az átlagnak csak fele csapadékát kapta meg és homokverésben is volt része. Természetesen egy év kísérletéből még nem lehet végleges következtetést levonni, ahhoz legalább három év adata szükséges. Az eddigi eredmények tájékoztatásul szolgálnak. Kívánatos volna két-három legbiztatóbb hüvelyes nagyüzemi, egy-két holdon történő kipróbálása, több helyen. A kilenc hüvelyes keverékének zöldterméséről az arányszámokat közöljük. Ha a homoki borsó és a napraforgó keverékének zöldtermését — 126 q/kh — 100-nak vesszük, a tisztán, 40 kg-mal v.etett napraforgó ennek a 107 százalékát termette, míg a többi keverékből a „Hesa” szegletes lednekes 95, a Violetta takarmányborsós 89, az afrikai lednekes 81, a zöldcsőr étkezési borsós 73, a csdcseri lednekes 72, a „Karcagi”- szegletes lednekes 72, a tavaszi bükkönyös 64, a szö- szösbükkönyös keverék 50 százalék zöldtömeget termett. A napraforgó magasságával a homoki borsó, a Violetta borsó, az afrikai lednek tartott legjobban együtt. Feltűnő volt, hogy a szöszösbükköny gátolta a napraforgó fejlődését és az alacsony maradt. Mind az öt sorozatban külön mértük a keverék napraforgó és hüvelyes termését. A napraforgóval való társításon belül a homoki borsó, a Violetta borsó, a szöszösbükköny, a tavaszi bükköny révén kaptunk legnagyobb hüvelyes zöldtermést. Az első évi kísérlet szerint tehát a homoki borsó és a Violetta borsó ígérkezik a legalkalmasabbnak a homokon a napraforgóval való társításra. Más kísérletek szerint nagyobb a keverék termésbiztonsága, ha több hüvelyes van benne. A HOMOKI BAB A származási helyéről Peluschke néven is szereplő homoki borsó az utóbbi években eltűnt a homoki termesztésből. Külföldön ezzel szemben több fajta is van termesztésben. Igyekezünk ezeket megszerezni és kipróbálni. A csehszlovák származású Violetta borsó ellenben kapható a Mezőgazdasági Vetőmagellátó Vállalatnál. Ugyanezt a kilenc takarmányhüvelyest naprafogó- Val való társítás nélkül, teljes vetőmagmennyiséggel is kísérletbe állítottuk, és az összehasonlítás érdekében ugyancsak a napraforgó bimbózása kezdetekor vágtuk 1
