Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
8. oldat msi. ssepí. rí, vasárnap Akik még nem tanultak . Megegyezés Berlinben De Gaulle Latin-Amerikában ■ ■ EGY H ET A KÜLPOLITIKÁBAN Hruscsov és Mikojan üdvözlete a jemeni vezetőkhöz MOSZKVA. (TASZSZ) Nyikita Hruscsov és Anasz- tasz Mikojan táviratban üdvözölte a jemeni népet nemzeti ünnepe, a Jemeni Arab Köztársaság kikiáltásának 2. évfordulója alkalmából. Abdullah al-Szalal elnökhöz intézett táviratukban a szovjet vezetők megelégedéssel állapítják meg, hogy a két ország barátsága és együttműködése évről -évre fejlődik és erősödik. Magyar küldöftség utazott Pelcingbe Szombaton délelőtt Komócsin Zoltánnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Népszabadság főszerkesztőjének vezetésével magyar küldöttség utazott Pekingbe, a Kínai Nép- köztársaság megalakulása 15. évfordulójának ünnepségeire. A delegáció tagjai: dr. Molnár Erik a Magyar—Kínai Baráti Társaság elnöke, és Halász József hazánk pekingi nagykövete, aki a Kínai Népköztársaság fővárosában csatlakozik a küldöttséghez. A delegáció búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Brutyó János az MSZMP PB póttagja, a SZOT főtitkára. Kiss Károly az Elnöki Tanács titkára, Böjti János külügyminiszterhelyettes és Gyenes András az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Ott volt Han Ke-hua a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatársa is. (MTI) Meghosszabbították a ciprusi ENSZ-erők megbízatását A Biztonsági Tanács pénteken este összeült, hogy döntsön a ciprusi ENSZ-csapatok megbízatásának meghosszabbításáról. Brazília képviselője a tanács elé terjesztette annak á határozati javaslatnak a szövegét, amelyet a tanács öt, nem állandó tagja — Bolívia, Brazília, Elefátcsontpart, Marokkó és Norvégia — dolgozott ki, s melynek értelmében további három hónappal, ez év december 26-ig meghosszabbítanák a világszervezeti erők mandátumát. A Biztonsági Tanács az öt ország javaslatát egyhangúlag elfogadta. A szavazás után U Tbant főtitkár bejelentette, hogy Carlos Alfredo Bernardest, Brazília volt ENSZ-képviselőjét nevezte ki ciprusi személyes képviselőjeként. A főtitkár ezután ismertette azt a megállapodást, amelynek értelmében a jelenleg török re- gulális egységek és ciprusi török fegyveresek ellenőrzése alatt álló Nicosia—Kyreniai országútat a világszervezeti erők felügyelete alá helyezik. U Thant megbízta Thimajja tábornokot, a világszervezeti erők parancsnokát, hogy a ciprusi kormánnyal és a ciprusi török közösség vezetőivel érintkezésbe lépve, vizsgálja meg annak lehetőségét, miként lehetne Makariosz elnök szeptember 15-i javaslatai értelmében normalizálni a helyzetet Cipruson. Morozov szovjet küldött, BV íonsági Tanács e havi elnö- ezután emlékeztetett a szov- kormány korábbi emlékirata, amely megállapította, hogy , a világszervezetd haderőknek az ENSZ alapokmányának tiszteletben tartásával kell Cipruson eljárni. (TASZSZ) Száz éve alakult meg az I. Intemacionálé 1864. szeptember 28-án angol és francia munkásvezetők, valamint lengyel, német és olasz londoni politikai emigránsok, szocialisták — felismervén, hogy eredményt csak akkor érhetnek el, ha a különböző országokban küzdő munkások segítséget nyújtanak egymásnak — elhatározták egy állandóan tevékenykedő, összehangoló szerv felállítását. így alakult meg a nemzetközi munkásszövetség, vagy ahogy a későbbiekben neve inkább elterjedt: az I. Intemacionálé. Ily merész lépésre a felvilágosodott munkások nem egyik pillanatról a másikra határozták el magukat. Hasonló kísérletek már az 1840— 50-es években is megszülettek. Akkor azonban ezek a nemzetközi szövetségek részint gyengébbek voltak, rövidebb ideig álltak fenn, s eszmeileg sem gyakoroltak oly nagy befolyást, mint az I. Intemacionálé. Az I. Intemacionálé elméleti-politikai programját Marx Károly alkotta meg híres alapító üzenetében, amelyben egyfelől a termelési eszközök köztulajdonba vételét, másfelől a politikai demokrácia és szabadság megvalósítása érdekében a politikai hatalom meghódítását hirdette meg. Marx az elvi tételek megfogalmazása mellett arra törekedett, hogy minden igazi munkásszervezetet csatlakozásra bírjon. Ennek érdekében nem túlozta el a követeléseket. A tényleges, mindennapi programba elsősorban a munkásság gazdasági követeléseit ösz- szegezte, kedvezőbb munkaidőt, bérviszonyokat sürgetett, szakszervezetek és szövetkezetek felállítását követelte. Noha a kapitalista viszonyok fennmaradása esetén átütő eredményeket nem is tartott elérhetőnek, a részleges vívmányok biz- tostását is igen fontosnak ítélte. Később, az 1866-os évek derekán — részben a kirobbanó gazdasági válság hatására — nagyméretű sztrájkküzdelem bontakozott ki. A harcok közepette a munkások maguk is öntudatosodtak, nagyobb érdeklődést mutattak a politikai és elvi kérdések iránt. A mozgalom fellendülését és radikalizálódását bizonyítja, hogy a következő 2—3 év 1 kongresszusain a küldöttek nagy többsége jóváhagyta az immár erőteljesebb szocialista igényű követeléseket: így a gyárak, vasutak és földek államosításának követelését is. Ennek az eszmei pezsgésnek volt már tényleges eredménye, a Párizsi Kommün, a maga nagyszerű szociálpolitikai intézkedéssorozatával. A kommün rendeletéi kiterjedtek egyes üzemek államosítására, és az üzemeken belül demokratikus szerveket, jóléti bizottságokat szerveztek. Az elvi és gyakorlati eredményekkel szemben az Internacionálénak súlyos akadályokat is le kellett küzdenie. A munkások között például elterjedt volt mind a politikai eszköz felhasználhatatlanságának tétele, mind a parlamentarizmus túlbecsülése. Marx maga szívósan küzdött az Intemacionálé legfőbb állandó szervében, a Londonban székelő főtanácsban, a kettős hibák elkövetése ellen. Az apolitizmus egy fajta iskoláját rövidesen sikerült az Intemacionáléból kiszorítani. 1868— 69-től azonban új ellenfél jelentkezett Bakunin, és követői személyében. A bakuninista „baloldali” voluntarista érvelés mit sem akart hallani megfontolt, előre átgondolt politikáról, állami segítségről, munkásvédelemről, ők egy-kettőre általános forradalmat szerettek volna elindítani. Az Internacionáléban ezeket a vir tákat ugyan a kongresszuson gyakran — igen heves összecsapások után — végül is megoldották, de az elvi nézeteltérések mégis gyengítették a szervezetet. A tőkés kormányok fokozott terrorja, az üldözések, a vérveszteségek és a belső viták az 1870-es évek elején mindinkább bebizonyították, hogy az Internacio- nálé nem tarthatja fenn magát tovább. 1876-ban az Intemacionálé az Egyesült Államokban feloszlott. Rövid 12 évi tevékenysége mégis korszakos jelentőségű. A munkások tíz- és százezreibe sikerült beleplántálnia a szocializmus gondolatát, az osztályharc és a proletár internacionalizmus eszméjét. Ezt az eszmei magvetést a reakció érvei sem számolhatták fel: a szocializmus eszméje immár a proletariátus nagy tömegeinek ügyévé lett, amely fél évszázaddal az alakulás után egy országban vezetett diadalhoz, egy évszázad múltán pedig a világ egy- harmad részében válik és vált valósággá a szocializmus. S ha a be- érés nem is oly problémátlan, mint ahogy azt a nagy úttörők gondolták, a történelemben az új eszme szinte példátlan gyorsasággal tört magának utat, s alakította át az emberiség életét. A fiatal mérnök, aki már a csatornaépítés megkezdése után kapta feladatul e munkálatok kézben tartását — akkor még a tervosztálynál dolgozott, de azóta a beruházási irodához helyezve továbbra is patronálja ezt a munkát — vaskos irat-, illetve tervköteget vesz elő és magyarázza: Előrelátás néikül — Mindjárt a csatornaépítés kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy a kivitelezés jóval drágább lesz, s hogy a program nem megalapozott. Kiderült, hogy Kecskeméten igen magas a talajvízszint, előzetesen ezt nem tárták fel kellően, s a szivattyúzás az egyik igen jelentős drágító tényező. Áz eredeti program készítésekor nagyrészt burkolatlanok voltak az utcák, azóta pedig kiépültek. A csatorna készítésekor először tehát bontani kellett, illetve kell, utána még kétszer helyreállítani a burkolatot. Ez is kiadási többlet. A MÁV újabb vágányokat épített időközben — drágább lesz a pá- lyaáttörés a konzervgyárhoz vezető főgyűjtő építésekor. S az elmondottakon kívül — az eredeti program elkészülése után szóba került — a szennyvíznek öntözésre való hasznosítása és az iszapnak komposzt- trágyává vaJó feldolgozása 110 millió forintra emelte az eredeti költséget... latának lehetőségeiről. Bár a tárgyalások rövidesen megkezdődtek, a nyugat-németországi és nyugat-berlini reakció fűt-fát megmozgatott, hogy kátyúba juttassa a megbeszéléseket. A hangulat pár nappal ezelőtt észrevehetően az egységpártiak javára tolódott, de a hivatalos nyugatnémet szervek az „újabb javításokkal” elérendő „optimális” megoldás végett tovább taktikáztak. Szeptember 24-én azonban az NDK kitartó tárgyalási készsége meghozta az annyira kívánt eredményt: Aláírták a berlini rokonlátogatási engedélyekről szóló megállapodást. DE GAULLE is Franciaország kapcsolatainak javítására törekszik. A novemberben 74. évét betöltő államfő Latin-Amerikát járja. Már meglátogatta Venezuelát, Kolumbiát, és jelenleg Ecuadorban tartózkodik. Mintegy 32 ezer kilométeres, tíz országot átívelő útjának célját a Weltwoche így jellemezte: „De Gaulle... ismét világhatalmi pozíciót akar biztosítani Franciaországnak, amelyet mint másodosztályú államot vett át.” A nyugati lapok egyöntetűen állítják, hogy de Gaulle az Egyesült Államok befolyásának és tekintélyének rovására kívánja Franciaországot ismét „elsőosztályú” hatalommá előléptetni. Ebben nincs is okunk kételkedni, hiszen ismeretes, hogy Latin-Amerikában mindeddig az Egyesült Államok a korlátlan úr. E tekintetben nagyarányú változás hamarjában nem várható, hiszen a francia államfő tarsolyában sokkal kevesebb arany cseng, mint mondjuk Johnsonéban. Az azonban nem kizárt, hogy az Egyesült Államok gazdálkodásától viszolygó, de a komoly társadalmi reformoktól is óvakodó latin-amerikai burzsoázia szimpátiája ezentúl sokkal inkább Franciaország felé fordul. De Gaulle ezt „szívhezszóló” eszközökkel is igyekszik serkenteni. Beszédeit spanyolul kezdi, és csak azután vált át franciára. A hallgatóságnak rendkívül szimpatikus spanyol nyelvet bőven gyakorolhatja, mert mintegy ötven kisebb-nagyobb beszéd szövegét viszi magával. Latin-Amerikában viszont azt tartják: Quien mucho habla, mucho yerra.” (Ki sokat beszél, sokat téved.) A közeli hetek bizonyára nemcsak azt mutatják meg, hogy de Gaulle mennyit tévedett, hanem azt is, hogy mennyi sikert szerez önmagának, és Franciaország nagyhatalmi szárnypróbálgatásának. Szovjetunió mutat példát a jó szándékú, baráti együttműködésre. A Szovjetunió következetes békepolitikáját Hruscsov legutóbb a Világifjúsági Fórum résztvevőinek tiszteletére adott fogadáson markánsan fogalmazta meg. Kijelentette, hogy a Szovjetunió a békés alkotómunkát, a gazdasági versenyt tartja legfőbb feladatának, de ha álláspontját bárki is félreértené, és háborús kalandba bocsátkozna, „a Szovjetunió helyt tud állni magáért, és barátaiért”. MINDENKI érthet belőle, az Egyesült Álla- • mok vezetői azonban a jelek szerint egyelőre nem vállalkoznak eme alapvető logikai műveletre. A Vietnami-öbölben például két őrjáratot végző amerikai torpedóromboló tüzet nyitott számukra „ismeretlen” hajókra, csupán azért, mert feltételezték, hogy a radarernyőiken feltűnt vietnami hajóknak „ellenséges szándékaik vannak”. Felszínes mentegetőzés... Ugyan, mit szólnának az Egyesült Államok külpolitikájának felelős irányítói ahhoz, ha az amerikai hajókra is mindenütt tüzet nyitnának, ahol úgy érzik, hogy azoknak „elllenséges szándékaik vannak”. Az Egyesült Államok illetékesei dehogy gondolnak erre, sőt a világ önjelölt csendőrének döly- fös hangján tovább fenyegetőznek. Rusk, amerikai külügyminiszter San Franciscóban kijelentette, hogy az Egyesült Államok a jövőben is küld hadihajókat a Vietnami Demokratikus Köztársaság partjainál elterülő Tonkini-öbölbe. Pedig Detroitban néhány napja ezeket mondotta: „A világ már régen megtanulta, hogy az agresszív irányzat csak katasztrófához vezethet, és éppen ezért az ilyen irányzatot már kezdetben fel kell tartóztatni.” A KAPCSOLATOK javítására irányuló szándék — a közvélemény nyomására, az NDK kezdeményezésére — Berlinben győzedelmeskedett. Csaknem kilenchavi tárgyalás, mintegy harminc találkozásának eredményeként, megegyezés jött létre a berlini határátlépők ügyében. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya még januárban kifejezte készségét, hogy a múlt karácsonyi határátlépés mintájára hajlandó új, hosz- szatjb időre szóló fnegegyézést kötni a nyugat- berlini szenátussal. E kijelentés természetesen kedvező visszhangot váltott ki a nyugat-berlini közvéleményben, hiszen az a tény, hogy az ünMA MÁR a nyugati világban is újabb tömegek ismerik el, hogy korunkban elsősorban a nepeket kelet-berlini rokonaiknál tölthették, ízelítőt adott nekik az NDK kormán va uiabb aiánCsatornaépítés számos „buktatóval“ foglalkozni, elsősorban az üzemek, közintézmények bevonása szempontjából. S persze, várat magára még más feladat is. Például a szennyvíztisztító telep, amely nélkül szinte elképzelhetetlen a szennyvízlevezetés. Igaz, hogy a Leninváros és a noz- zá csatlakozó új objektumok szennyvízlevezetésére épült, és működik, egy ideiglenes átemelő és tisztító telep, de mikor és hogyan készül el a végleges? A kényes kérdés Ennél kényesebb kérdést talán fel sem tehettünk volna Zima Tibornak, a megyei beruházási iroda mérnökének, aki ezeket mondja: — A három évvel. ezelőtt jóváhagyott program 38 millió forint beruházással számolt Számos közbejött tényező miatt azonban a kivitelező ezt az összeget jóval meghaladó költségű munkát kénytelen végezni, méghozzá megfelelő tervek nélkül, s már „levonulással” fenyeget bennnüket. Pedig csak az építéshez való felvonulás egymillió forintba kerül ... Sok évtizedes mulasztást hivatott pótolni a három évvel ezelőtt megkezdett kecskeméti csatornaépítés. A 38 millió forintos összeggel jóváhagyott beruházási programból — ami elsősorban a négy fő gyűjtő- csatorna megépítését jelenti — két főgyűjtő teljesen elkészült már, jórészt a harmadik is megépült és megkezdődött az északnyugati városrész felé haladó, a Széchenyi körút és a Bajcsi-Zsilinszky út közötti szakasz építése is. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a négy főgyűjtő elkészültével megoldódik a megyeszékhely szennyvízelvezetési gondja. Hiszen sok minden hátra van még. Nagyon időszerű feladatként jelentkezik az egész várost behálózó mellékcsatorna-rendszer kiépítése céljából — a vízügyi társulásokhoz hasonló — csatornatársulás megszervezése. Ennek szükségességét az illetékes szakemberek már két esztendővel ezelőtt felvetették. A városi tanács illetékesei azonban nem adták jelét az ilyen kezdeményezésnek. Pedig hasznos lenne a dologgal komolyan
