Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

C Világ proletárjai, egyesültek1 r XIX. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 4ra 60 fillér 1964. SZEPT. 17, CSÜTÖRTÖK Elutazott hazánkból Joszip Broz Tito Szerdán délelőtt elutazott Bu­dapestről Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasági elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének f ő­titkára és felesége, Jovanka Broz, akik Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa emökének és Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga első titkárának, a Magyar Népköztársaság kormánya elnö­kének meghívására hivatalos lá­togatást tettek hazánkban. Tito elnökkel együtt elutazott Budapestről Veljko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottsága Végre­hajtó Bizottságának tagja, Kocsa Popovics külügyminiszter és fe­lesége, Nikola Czsuverovics kül­kereskedelmi miniszter. Bogdan Crnobrnja, a köztársasági elnök főtitkára, dr. Radivoje Berovics professzor, a szövetségi nemzet- gyűlés szociális-egészségügyi ta­nácsának alelnöke, Milan Ve- nisnik, a külügyminisztérium po­litikai főosztályának vezetője, Szergije Makijedo, a külügymi­nisztérium protokoll főnöke, Pe- tar Babies vezérőrnagy és Luka Bozsovics vezérőrnagy. A Keleti pályaudvar Kerepesi úti oldalánál sok ezer budapesti dolgozó gyűlt össze a jugoszláv vendégek búcsúztatására. Az út­vonalon, amelyen a küldöttség a pályaudvarra érkezett, ezrek és ezrak gyűltek össze, hogy búcsút vegyenek Joszip Broz Titótól és a többi jugoszláv vendégtől. A pályaudvar és környéke zászló­díszbe öltözött: a házakat jugo­szláv, magyar és vörös zászlók, magyar és szerb nyelvű felira­tok díszítették. Joszip Broz Tito és felesége, valamint kísérete búcsúztatásá­ra megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és felesége, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, a kormány elnöke és felesége, Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Fe­hér Lajos és Fock Jenő, a kor­mány elnökhelyettesei, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettese, Ko­mócsin Zoltán, a Népszabadság főszerkesztője és Szirmai Ist­ván, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai és a Központi Bizottság titkárai. Ott volt a búcsúztatásnál az Elnöki Tanácsnak, a kormány­nak, az MSZMP Központi Bi­zottságnak számos tagja, a po­litikai, a gazdasági és a kultu­rális élet sok más vezető szemé­lyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Joszip Broz Titó- nak majd felcsendült a magyar és a jugoszláv himnusz. Közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnökének tisz­teletére. Joszip Broz Tito, Dobi István­nal és Kádár Jánossal együtt, ellépett a díszzászlóalj előtt és üdvözölte az egységet. Ezután Joszip Broz Tito búcsúbeszédet mondott. Joszip Broz Tito szavai után Dobi István búcsúzott a jugo­szláv vendégektől. Dobi István beszéde után a megjelentek melegen éltették a magyar—jugoszláv barátságot. A vendégek búcsút vettek a megjelent közéleti vezetőktől, a diplomáciai testület tagjaitól, majd a főváros népétől. A pá­lyaudvar előtt felsorakozott sok ezer dolgozó meleg szeretettel köszöntötte a jugoszláv nép kül­dötteit. Joszip Broz Titót, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság elnökét, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének főtit­kárát és feleségét, valamint a többi jugoszláv személyiséget a kelebiai határállomáson ünne­pélyesen búcsúztatták. Jelen volt a búcsúztatásnál — a Budapestről jugoszláv ven­dégeinkkel együtt utazott ma­gyar vezetőkön kívül — dr. Molnár Frigyes, a Eács-Kiskun megyei pártbizottság első tit­kára és dr. Varga Jenő, a Bács- Kiskun megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának elnöke. Ctt voltak a járási és a községi vezetők is. A különvonat a Rákóezi-in- duló hangjai mellett gördült be a jugoszláv és magyar nemzeti zászlókkal, szerb és magyar nyelvű felirattal díszített vasút- áilomásra, ahol több százan gyűltek össze a vendégek bú­csúztatására. Az épület előtt katonai dísz­őrség és zenekar sorakozott fel. A vonatból kiszálló vendége­ket és a társaságukban levő magyar államférfiakat a megyei és a helyi vezetők üdvözölték. Joszip Bnoz Tito fogadta a Vendégeink ezután felszálltak a különvonatra. A vendégeket a határig kísérte Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke. az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, Péter János kül­ügyminiszter, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője, valamint Dusán Csalics, a bu­dapesti jugoszláv nagykövet és felesége, Zágor György, hazánk belgrádi nagykövete pedig fele­ségével visszautazott belgrádi állomáshelyére. A különvonat 11.50 órakor a Rákóczi-induló hangjai mellett gördült ki a Keleti pályaudvar csarnokából. díszőrség parancsnokának je­lentését, majd a zenekar elját­szotta a magyar és a jugoszláv himnuszt. Tito elnök Gáspár Sándorral együtt ellépett a díszőrség előtt és üdvözölte az egységet. Ezt követően Joszip Broz Tito mondott beszédet. — Kedves elvtársak és elv­társnők! — Magyarországi látogatásunk során mind a vezetők, mind a I nép körében nagyon meleg ba- I ráti fogadtatásra találtunk és ' ez jóleső érzéssel tölt el ben­nünket. Meggyőződésünk, hogy mostani látogatásunk jelentős állomás a két ország közötti kapcsolatok elmélyítésében. — Kívánom a magyar dolgo­zó népnek, hogy sok sikert ér­jen el szocialista építő mun­kájában. — Fi jen a magyar és a jugo­szláv nép közötti barátság, él­jen a Magyar Népköztársaság. A nagy tapssal fogadott be­széd után Gáspár Sándor lépett a mikrofonhoz. — Kedves Tito elvtárs! — Kedves elv társnők, elvtár­sak! Tito elvtársat Dobi és Kádár elvtársak búcsúztatják. ünnepélyes búcsúztatás Kelebián 670 egészségügyi előadás, Jellemzés“ 78 ezer lakóházról Megyénk vöröskeresztes szervezeteinek idei eredményei Megyénk egyik tekintélyes tömegszervezete, a Vöröske­reszt a közelmúltban összegezte munkájának eddigi legfonto­sabb eredményeit, s az elkö­vetkező hónapokban megoldan­dó feladatokat. Ügy véljük, hogy a Vöröskereszt II. orszá­gos kongresszusa utáni első számvetés, a csupán megyénk­ben közel húszezer tagot szám­láló tömegszervezet munkájá­ról, olvasóink számára sem ér­dektelen. Annál is inkább, mert tagjaik, aktivistáik munkájá­nak középpontjában a megye egész lakosságáról való gondos­kodás, az egészségügyi kultúng színvonalának emelése áll. S ezért sikerült oly módon dol- gozniok, hogy a párt megyei végrehajtó bizottságának elis­merését is kivívták. Vöröskeresztes szervezeteink­nek egyik legfontosabb feladata az egészségügyi felvilágosítás. Már az idén nem kevesebb, mint 670 előadást, közel négyszáz filmvetítést és 226 tanfolya­mot szerveztek, többet mint a korábbi évek bármelyiké­ben. Az előadások a lakosságot az adott időszakban a legjobban érdeklő egészségügyi témákkal foglalkoztak, s azokat több mint batvanezren hallgatták meg. A tanfolyamoknak fjedig össze­sen 5584 rendszeres látogatója volt. Amire e tekintetben a jövő­ben — különösen az őszi-téli hónapokban — több figyelmet kell fordítani, az az üzemi tisz­tasági mozgalom kiszélesítése és általában az üzemi dolgozók egészségügyi felvilágosítása. To­vább kell keresni azokat a for­mákat és módszereket is, ame­lyekkel a ma még nagyszámú tanyai lakosság egészségügyi kultúráját növelhetnénk — ál­lapítják meg tárgyilagosan az összefoglaló készítői. Az idei évben újabb sikere­ket értek el megyénk vöröske­resztes szervezetei a véradó­mozgalom szervezésében. A té­rítés nélküli véradás — mint is­meretes — négy évvel ezelőtt kezdett kibontakozni megyénk­ben, mégpedig a dunavecsei já­rásban. Három évvel ezelőtt, az országban elsőnek, a ba­jai és a kalocsai állomások teljesen áttértek a térítés nélküli véradásra, s e kez­deményezés nyomán ország­szerte ma már 40 véradó­állomás működik e módszer­rel. Az év első felében a mozgalom aktivistái, már csaknem 14 és fél ezer önkéntes véradót to­boroztak. Közülük több mint tízezren vállalkoztak térítés- mentes véradásra — kétszerte többen, mint amennyi 1959-ben az összes véradók száma volt. Érdemes szólnunk a közegész­ségügyi és járványügyi felada­tok között kiemelkedő tiszta­sági mozgalomról és eredmé­nyeiről is. E mozgalom az év első felére már a megye köz­ségeinek 94 százalékára ter­jedt ki. A Vöröskereszt aktivis­tái 101 községben, három vá­— Kedves jugoszláv baráta­ink! — Néhány perc múlva átlé­pik hazánk határát. Most, ami­kor búcsúzunk önöktől, együt­tesen újra megállapíthatjuk, hogy küldetésük eredményes, hasznos volt, jó szolgálta né­peink barátságának ügyét, a társadalmi haladás és a béke ügyét. Tárgyalásaink eredmé­nyei jól megalapozták a továb­bi együttműködést és minden remény megvan arra, hogy ba­rátságunk évről évre nő és erő­södik. — klje a a jugoszláv—ma.auoc rosban, 31 állami gazdasági üzemegységben, 11 gépállomá­son és 14 cigánytelepen össze­sen 78 ezer lakóházról készítet­tek jellemzést az eredmények értékelése érdekében, örvende­tes, hogy a mozgalom mindjob­ban terjed a termelőszövetke­zetekben is. 1964. első felében már 205 szövetkezeti gazdaság­ról készült értékelés, melyek nagyon sok tennivalót jelölnek meg a közegészségügyi helyzet javítására. Ahhoz, hogy e te­kintetben újabb előrelépést te­hessünk, szükségesnek látszik az egészségügyi felelősi hálózat kiépítése valamennyi mezőgaz­dasági üzemegységben. Jelentős előrehaladás mutat­kozik megyénkben a családvé­delem, valamint a tbc és az alkoholizmus elleni küzdelem­ben is. A családvédelmi munka eredményességét tükrözi, hogy az^öt év előtti 5,6 százalékról 4,6 százalékra csökkent a cse­csemőhalálozás. Nem szabad azonban felednünk, hogy ez még mindig magasabb az or­szágos átlagnál. A csecsemő­halandóság kedvezőtlen alaku­lásának oka részben az, hogy a szülők tudatlansága, a tanya­világ okozta közlekedési nehéz­ségek miatt a beteg kicsinyek egy része későn kerül orvoshoz. De a csecsemőhalálozások ösz- szefüggnek a koraszülések szá­mának növekedésével is, ami viszont az abortuszok gyakori­ságára vezethető vissza. A vöröskeresztes aktíváknak továbbra is felelősségteljes feladata marad tehát, hogy rendszeres felvilágosító tevé­kenységükkel segítsék, támo­gassák az orvosok, védőnők munkáját, irányítsák tanács­adásra a gondozottakat, segít­senek az anyák egészségügyi ismereteinek bővítésében, vala­mint a művi vetélések ártal­mainak ismertetésében. A tbc elleni küzdelemből reájuk háruló feladatokat az elmúlt évben, éppúgy mint az idei év első felében, a társa­dalmi bizottságok közreműkö­désével jól oldották meg. A múlt évben 340 ezer la­kos tbc-szűrővizsgálatát vé­gezték el egészségügyi in­tézményeink — a mozgalom aktivistáinak támogatásával. Az alkoholizmus elleni küzde­lemben is — bár kissé lassabban — szintén jelentkeznek az eredmények. A megelőző mun­ka mellett most mind fonto­sabb és összetettebb feladattá válik az elvonókúrán részt vett, gyógyult alkoholisták utógon­dozásának megszervezése. Mint az elmondottak tükrö­zik: Vöröskeresztes szervezete­ink nemcsak eredményekben, de megvalósításra váró felada­tokban is bővelkednek. Az azonban, hogy eredményeik összegezése közben a megyei Vöröskereszt, a munkájukban tapasztalható ,,fehér foltokra”, a következő hónapok legfonto­sabb tennivalóira is tárgyila­gosan rávilágított, már az újabb eredmények előlegeként is el­könyvelhető. f Eszik Éva barátság! Éljen a népeink kö­zötti béke és együttműködés! A nagy tapssal fogadott be­széd után úttörők virágcsokro­kat nyújtottak át a jugoszláv vendégeknek. A vonat indulása előtt Tito elnök a búcsúztatá­sára megjelent vezetőket meg­hívta szalonkocsijába, ahol rö­vid, baráti eszmecserét folyta­tott velük, majd szívélyesen el­búcsúzott tőlük. A különvonat néhány perc­cel háromnegyed három után, a Rákóczi-induló hangjai köz­ben gördült ki a kelebiai határ­♦

Next

/
Thumbnails
Contents