Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

[EEfe^ Egy levél Alkotmányunk ünnepén a kecskeméti iparitanuió-otthon KISZ-szervezete kultúrműsort adott az Alkotmány Tsz-ben. A szereplés jól sikerült, a vendé­gek és a vendéglátók is elége­dettek voltak. Nagy volt az öröm a fiatalok között a sikeres szereplés után, s az örömük még fokozódott, amikor néhány nap múlva levelet kaptak. A levél­ben többek között ez állt: „Szö- vetkezeiünk vezetősége és tagsá­ga nevében ezúton mondunk kö­szönetét az augusztus 20-i mű­sorukért.” Apróság ez a levél, néhány soros figyelmesség csupán. De mégis érdemes egy percre el­időzni ennél. Az első, amire gon­dolunk ilyenkor: lám, iiyen cse­kélység is elegendő ahhoz, hogy szebbé tegyük az emberi kap­csolatokat. A másik, ami eszünkbe jut: milyen lelkesítő- leg hat egy-egy elismerés és di­cséret a fiatalokra, milyen nagy a nevelő hatása. Hiszen azt mu­tatja: nem hiába fáradtak, dol­goztak szabad idejükben. Volt értelme munkájuknak, s érdemes továbbra is okosan, célszerűen felhasználni szabad idejüket. V. M. Napszállta előtt Felvételünk este hat óra táj­ban készült, közvetlenül nap­szállta előtt. Am a hajósi Jó­zsef Attila Tsz képünkön látha­tó gazdái mindezzel nem sokat törődtek, s jó kedvvel, fürgén rakták a tehergépkocsira az uborkával telt ládákat. A szál­lítmány még akkor este a MÉK felvásárlótelepére érkezett. A nyolc holdon termő uborkát egyébként borsó után vetették, ■ egy-egy hold termése után 12 ezer forint a bevételük. (Tóth Sándor felvétele.) Közel 30 millió forint Jégkár, sok volt a közúti baleset A nyári szezonról nyilatkozik az Állami Biztosító megyei igazgatója A nyár • nemcsak a mezőgaz­daságban jelet szezont, hanem bizonyos fokig az Állami Bizto­sító munkájában is. Következik ez megyénk mezőgazdasági jel­legéből, mert a szántóföldi nö­vényeket, szőlőt, gyümölcsösö­ket veszélyeztető természeti csa­pások, szaknyelven kifejezve „káresemények” a tavaszi, nyári hónapokban jelentkeznek. A napokban felkerestük Tar Je­nőt, az Állami Biztosító megyei igazgatóját, hogy nyilatkozzon erről az időszakról és általában a biztosító nyári munkájáról. — Szeretnénk végre olyan nyarat megérni, amely arány­lag csendes, káreseményekben szegény — kezdi Tar elvtárs. — Sajnos, Bács megye ebből a szempontból eléggé központi te­rület, hiszen az elmúlt évben például összesen 38 millió fo­rintot fizettünk ki csak a jég­károk ‘megtérítéséért. Előrelát­hatólag az idén is elérjük a 30 milliót, bár, tavaly kisebb te­rületen érte mezőgazdaságunkat jégverés, de az intenzívebb volt, nagyobb kárt okozott. Míg 1963- ban 158 termelőszövetkezetnek fizettünk ki jégkár címén ki- sebb-nagyobb összeget, az idén 170 közös gazdasággal szemben van ilyen kötelezettségfink. — Mely tsz-ek vetését érte leginkább a jégverés és ezeknek a közös gazdasá­goknak mennyit fizetett a biztosító? — Legtöbb kárt a tompái Sza­badság Tsz földjén tett a tava­szi és nyári jégeső, több mint 1 millió 300 ezer forintot fizet­tünk ki ennek a termelőszövet­kezetnek. A bátmonostori Kos­suth Tsz 1 millió 102 ezer, a mélykúti Alkotmány 1 millió 13 ezer és igen nagy összeget, 967 ezer 247 forintot kapott a tassi Rákóczi Tsz jégkárának megté­rítéseként. Csupán az elvert ka­lászosokért 12,2 millió forintot fizettünk ki a megye közös gaz­daságainak. A szőlőt, gyümöl­csöst és egyéb növényeket ért károk felmérése és kifizetése most van folyamatban, hiszen a sürgősség miatt természete­sen, a gabonaféléket vettük elő­re, de a többi jégkárt is ren­dezzük még ebben a hónapban. —• Melyik az a kárfajta, amely a jégkáron kívül leg­többször fordult elő a nyár folyamán, és szintén sok munkát jelent a biztosító­nak? — A jég után rögtön az ál­latelhullásokat kell megemlíte­ni. Tavaly 9,6 millió forintot fi­zettünk ki állatkár címén, eb­ben az évben már 7,6 milliónál tartunk. Megállapításunk sze­rint az állatok nagy része a helytelen takarmányozás, a rossz tartási körülmények és nem utolsósorban a gondatlan, ' fe­lelőtlen gondozás következtében hull él. Nem vitás, hogy legtöbb esetben objektív körülmények okozzák az állatkárt, s ilyen esetben azt meg is téríti a biz­tosító. De elutasítottuk például a bátmonostori Kossuth Tsz kárigényét, mert 22 darab juh májmételykórban elpusztult —, amit a tsz megelőzhetett volna, ha a kór ellen védekeznek. A sükösdi Vörös Zászló Tsz-ben két szarvasmarha éjjel kiszaba­dult, összetörték magukat és kényszervágásra kerültek. Ha a tsz éjjeliőrt állít, ez nem követ­kezik be. A kárt itt sem állt módunkban megtéríteni. — A nyári nagy forgalom, a közlekedési szezon, s az ezzel járó közúti balesetek hogyan jelentkeznek a biz­tosító munkájában? — A gépjármű-biztosítások száma fokozatosan emelkedik, és sajnos, elég sok baleset tör­ténik megyénkben. Az úgyneve­zett „casco” biztosítással ren­delkezőknek több mint fele ré­szesült az idén kártérítésben, ami körülbelül 600 főt jelent. Az ötvenszázalékos arány a kö­telező gépjármű-biztosítással kapcsolatban is megvan. Itt ed­dig 207 kárt jelentettek, s ebből 160-at már kifizettünk, a többi esetben még a felelősséget kell tisztázni. Érdekességként emlí­tem meg — mondja az Állami Biztosító megyei igazgatója —, hogy szinte mindén európai ál­lammal kölcsönösségi egyezmé­nyünk van az ilyen károk ren­dezése tekintetében. — Mint igen fontos biztosí­tási területről feltétlenül szólni kell az utasbaleset-biztosításról. Ebben az évben megyénkben 22 esetben történt baleset a vas­úton illetve az autóbuszokon és az összesen hét forintot kitevő biztosítási díj ellenében 62 ezer forintot fizettünk ki. Például O. K. kecskeméti lakos, aki tragi­kus körülmények között egyik lábát elvesztette 35 ezer forint biztosítási térítést kapott. A vasutasok díjmentes biztosítása alapján T. L. szabadszállási fia­talembernek 12 500 forintot utal­ványoztunk. Azért említem eze­ket az eseteket, mert az utas- forgalom, nyáron sokkal na­gyobb és több szerencsétlenség is történik — fejezte be tájé­koztatóját Tar Jenő igazgató. G. S. 1 flépe i'ető-' A szemle Nem írom le hol történt, elégedjünk meg annyival, hogy valahol a Bács-Kiskun megyei homokon, ahol még mindig lel­kesen folyik a szőlő- és gyü­mölcsöstelepítés, s amelyet min­den esztendőben felülvizsgál egy-egy úgynevezett telepítési bizottság. Ez a bizottság szakemberek­ből és igen jó szemű, szigorú el­lenőrökből áll, akiktől egy ki­csit tartanak is — nagyon he­lyesen, s ez így van rendjén — a telepítők, a termelőszövetke­zeti gazdák, vezetők. Igyekez­nek is a kedvükben járni, s ha már előre nem lehet, leg­alább utólag kárpótolni őket a fáradságért — no, nem anya­giakkal, hanem egy kis jófajta birkapaprikással, s néhány korty homoki nedűvel. Hanem legutóbb igen sietős volt a bi­zottság dolga, s nem akartak maradni. Mit lehet itt tenni? A derék szövetkezeti gazdák egyike — önfeláldozóan — elé­befeküdt az autónak, mondván: „Csak a testemen keresztül!” Ki kellett szállni persze, s ha már kiszálltak, meg kellett kós­tolni a tiszteletükre főzött pap­rikást is, nehogy azt higgyék az itteniek, hogy velük talán kivételezni akar ez a tárgyila­gos és igazán pártatlan bizott­ság. (T—1) A facsemetés brigád A kiskunfélegyházi járási KISZ-bizottságon így jellemez­ték a jászszentlászlói Üj Baráz­da Tsz fiataljait: — Érdemes elmenni hozzájuk. Eredetileg három KlSZ-alap- szervezet alakult a községben. Az övék bizonyult leginkább életképesnek. Lelkes, szorgal­mas, dolgos lányok és fiúk, akiktől sokat várhatunk a jövő­ben is. Száznyolcvan hold gazdái A dűlőút homokjából tölcsért kavar a szél, a homokfüggöny mögül egyszerre elénk tárul a hatalmas, szépen gondozott gyü­mölcsös. A fák nem eresztettek lombot, nem piroslanak a leve­lek között még a jonatánok, a starkingok, hiszen „gyerekko- rúak” még a fák, nem régen érkeztek a faiskolából. Szemet gyönyörködtető lát­vány a déli napsütésben dolgozó fiatalok csapata, ahogy szorgal­masan kötözik az almafák ágait. — Az idén még nem, de nem­sokára itt is beérik a gyümölcs. — fogad a magas, bronzbarna arcú fiatalember, Szekeres Fe­renc, aki nemrég szerelt le a katonaságtól. — Szeréti ezeket a csemeté­ket? A többiek nevében is vála­szol: — Ha nem szeretnénk, nem lennénk itt. Tudja, jó érzés vé­gignézni a katonás, nyílegyenes fasorokon és arra gondolni, hogy a sorközök, a törzsek, az ágak rendben vannak ... — Hány holdas ez a tábla? Ritka Irénke, a KlSZ-alap­szervezet szemüveges titkára vá­laszol: — Hatvan. De nemcsak enne« vagyunk gazdái. Összesen 180 hold gyümölcsöst bíztak ránk, s a KISZ-kongresszus tiszteletére felajánlottuk, hogy hiánytala­nul, időben, kifogástalan minő­ségben elvégzünk minden mun­kát. Ez is feltétele annak, hogy elnyerhessük a szocialista bri­gád címet. Hatan szakmunkások lesznek A tizenkét fős ifjúsági műn. kacsapat a helyi KlSZ-alapszer- vezet tagságának többségét je­lenti. Közülük hat fiatal Kecs­keméten tanul, a szőlő- és gyü­mölcsgondozó szakmunkáskép­ző iskolán, ezenkívül van állat- tenyésztő, traktoros, gépkocsive­zető munkakörben dolgozó fia­tal is az alapszervezetben. Feljött a szó a gondokról is. Szüleik tsz-tagok, ők viszont nem. Órabérben dolgoznak, szer­ződést kötöttek a szövetkezettel. — Ezzel nincs is baj — ma­gyarázták —, de télen nem biz­tosít számunkra munkát a szö­vetkezet. Most az idén remény­kedünk. Novák elvtárs, a járási KISZ-bizottság titkára beszélt az ügyben a tsz vezetőivel, akik megígérték, hogy télen is lesz munka. Reméljük, teljesül az ígéret. Igényeik azonban ennél több­re terjednek. Mint minden fia- j tál, ők is szeretnének még töb- j bet táncolni, sportolni, szórakoz- | ni. — Látja azokat a kerékpá­rokat az út szélén? — kérdezte egyikük. — Ezeken karikázunk * naponta idew a gyümölcsösbe. Érdemes lenne megnézni, milyen óriási bicikliversenyeket rende­zünk útközbén. De hát ez kevés. Igen, kevés. Ezért határozták el, hogy a tsz által biztosított területen társadalmi munkában építenek egy röplabdapályát, s pénzt akarnak gyűjteni, hogy kiránduljanak, megismerkedje­nek hazánk távolabbi vidékei­vel is. Otthont keresnek A napokban tartották vezető­ség- és küldöttválasztó taggyű­lésüket a jászszentlászlói fiata­lok. Űj vezetőséget választottam, újabb elképzelések, tervek szü­lettek ezen a gyűlésen. Például: növelni kívánják az alapszerve­zet taglétszámát. Mivei nagyon szeretik a verset, az irodalmat, a színházat, megtanulnak egy színdarabot, amint lesz elegen­dő jelentkező a műkedvelő cso­portba. Tánccsoportot is szeret­nének létrehozni. A tervek megvalósításának, az előrelépésnek azonban legfonto­sabb feltétele egy olyan helyi­ség, ahol meghúzhatnék magu­kat, gyűlést, próbát tarthatná­nak, szórakozhatnának, beszél­gethetnének a KISZ-tagok. — Honnan vegyünk saját he­lyiséget? — kérdezték tőlem a facsemetegondozó fiatalok. — A tsz vezetősége ebben is segít­hetne. Arra gondoltam, hogy ezek a lányok és fiúk nemcsak a je­len kenyéradó gazdáját, hanem a jövő otthonát is meg akarják találni ebben a tsz-ben. De ez már nemcsak rajtuk múlik ... B. Gy. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Ír WeLther Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkladő Vállal» Felelős kiadó: Mezei István igazén* Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsnál Szerkesztőségi telefonközponi 26-19; 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tőr l/t Telelőn: 17-09 Terjeszti s Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál ér kézbesítőknél nőflzetásl dti * riOnaDra IS fon. Bács-Klskun megyei Nyomda V Kecskemét - Telefon: u-8£ Indes: U ősit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents