Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

A csatorna Tassnál kezdődik. Onnan szakad ki a Duna sorok­sári ágából, s nekinyújtózkodik a kunszentmiklósi szikeseknek. De míg odaér, kövér termőföl­dek táblái között halad el. Az ország legjobb szántóföldjei te­rülnek el itt... , Ezt az errefelé lakók mond­ják, s bizonyára igazuk van. De nem feledteti velük az idei esős nyár sem, hogy ha jön az aszály, megsül a kukorica, mielőtt csö­vet hozna, apró marad a krump­li, s ha a szárazság tikkasztó napja már májusban perzsel a táj fölött, akkor bizony kicsi és könnyű lesz a gabona kalá­sza is... Pedig hát itt folyik a Duna — alig tíz-húsz kilométerre. Mégis, micsoda távolság ez ak­kor, amikor az esőtől terhes fellegek megjelennek a folyam fölött, füstölgő porzás jelzi a zápor hullását, s aztán — ott helyben le is hull mind. Gya­korta van ez így, hogy a „Du­na lehúzza a esőt”. Vannak tájai a földkerekség­nek, alhol a víz értéke felér az aranyéval, ezüstével. Ha átvitt értelemben is, vala­hogy ilyesféle tájnak számít a Kiskunságnak ez a vidéke. S közei is van itt a kincs, az embernek csupán ki kell nyúj­tania érte a kezét. Persze, ez nem olyan egyszerű. A csatornaépítés gondolata már évtizedekkel ezelőtt felme­rült, de az urak rendszerének a kisebb gondja is nagyobb volt a földek termőbbé tételénél. Az­tán az ötvenes évek elejének „gyapotláza” ismét csak a jövő feladatává tette az öntözőrend­szer létrehozását. E „jövő” körülbelül egy év­vel ezelőtt érkezett el. Nem­csak pauszpapírok kötegein, a tervekben, a Vízügyi Építő Vál­lalat Duna-parti építésvezetősé­gének térképén — hanem a va­lóságban is. Jöttek a vállalat munkásai földkotrókkal, dóze­rokkal, cölöpverőkkel és sok más berendezéssel, amire szük­ség van a nagy munka során. Nagy munka? Jelenleg a legna­gyobb effajta létesítmény készül itt az országban! Méretei meg­haladják a Tiszántúlon épülő Nyugati Főcsatornáét is. A csa­torna hatvan kilométer hosszú leszi*,' Tasstól keleti irányba tart, s Kunszentmiklós közelében dél­nek kanyarodik; előbb a Bak­ér, a Kígyós-ér — e két ős Du- na-meder — nyomvonalát követi, majd Űjsolt, Szabadszállás, az­után Solt és Fülöpszáilás között elhaladva Akasztónál csatlako­zik a Dunavölgyi Főcsatornához. A rajta megépítendő műtár­gyakkal együtt előreláthatólag 40 millió forintba kerül. Az építés több lépcsőben — egyidejűleg több helyen folyik. Érdemes ellátogatni a különböző „arcvonalakra”. Sirkó Mihály, az építésvezető helyettese kala­uzol bennünket. ■— Itt készül a duzzasztó zsi­lip — mutat a folyam elkeske­nyedő ágára. Vasszerkezetek áll­nak ki a vízből. A cölöpverő ütemesen csattog. Rögzíteni keli a déli kapu betonalapját, ne­hogy a víz elmossa alatta az iszapot, s megdőljön a szerke­zet. A gőzkalapács 45 mázsás fejét 80 centiről ejti le: egy ütés 24 ezer kilós. Ez a cölöp­verő különben régi jószág, s történetéhez kalandos epizódok fűződnek. Majdnem tíz évvei ezelőtt a Nílus hídjának építé­sénél használták, ötvenhat ok­tóber-novemberében, a szuezi válság napjaiban, bombatalálat érte a hajót, amelyen akkor mór hazafelé „utazott”. A hajó a Szuezi-csatorna fenekére süllyedt, de a válság elmúltá­val rakományával együtt kiha­lászták. A szerkezet így került ide, a Duna fűzbokrokkal borí­tott partjára. pillanatok... Beállít­ják a cölöpöt az országúti híd pilléréhez. A betonmeredélyről lenézünk a mélybe; ide-oda mozgó enyhe örvénylésre leszünk figyelme­sek. Ott dolgozik Fenyvesi An­tal — a búvár. A megerősítés előkészítése végett a kapu alap­zatáról lefúvatja az iszapot. (Itt ugyanis a régi zsilip nagysza­bású felújítása folyik.) Népes a zsilip északi kapuja­kor a leveréshez új betoncölö­pöt készítenek elő. A beállítása kézi erővel történik, s ez izgal­mas munka, mivel a 22 mázsás oszlopot csak egyetlen kötélda­rabbal erősítik a cölöpverő áll­ványhoz ... Korántsem ez az egyetlen mű­tárgy, amelyet el kell készíteni a csatorna fölött. Hasonló mé­retű hidat építenek a Kunszent­miklós és Tass közötti bekötő- útón, valamint a Kunszentmik­lós—Dunapataj vasútvonalon. Hcanokpuszta ... Találóbb el­nevezést nem is kaphatott vol­na Kunszentmiklósnak ez a ha­tárrésze, ahol most a gépek dol­goznak. Fátlan, messzire belát­ható vidék, a homoksávokat szittyós, zsombékos mélyedések váltogatják. Szántóföldek táblái nyúlnak be a legelőre. Birka­nyájak messzeségbe tűnő foltjai látszanak __ Jókora darab az ős i Kiskunságból. De a 20 kil )- méter hosszan kimélyített csa­torna, mint ezüstszalag övezi már a tájat. A közelben valóságos kis te­lepülést képeznek a lakó- és műhelykocsik. Az egyikben — az „irodában” — végre megta­láljuk Remecz János munkave­zetőt. Tőle érdeklődünk a mun­káról, a kilátásokról. — Most, a kiskunsági csator­na építése óta, a második he­lyen táborozunk — mondja. — A harmadik már valószínűleg a végcél közeiében, Akasztónál lesz. A jövő év májusában sze­retnénk odaérni. összesen 17 géppel dolgoznak éjjel-nappal egyfolytában, elte­kintve a pár órás karbantartás­tól. Huszonnégy óra alatt há­romezer köbméter földet moz­gatnak meg. A legnehezebb szakaszon túl vannak, innen már kizárólag a Kígyós-ér nyomvonalát követik. A csator­• •• ■••• ••-m volt, lapos, mintha valamikor megsérült vagy összeverték vol­na. A bokszmérkőzésekről ké­szült filmeken lehet látni néha ilyen füleket. Elköszöntek egymástól, Adam- czyk úr visszatért hivatalába, az őrnagy pedig a Seierczewski utcába, s egyenesen Kur ügyész szobájába ment. — Amint látod — magyaráz­ta barátjának — egy kicsit előbbre vagyunk. Az az ember, aki valószínűleg megtámadta KalinkowAit, egy volt bokszo­ló, vagy birkózó, egyszóval egy sérült fülű férfi. A merénylet­hez, ezt feltételezhetjük egy homokkal telt' kis zsákot hasz­nált, amellyel hátulról Kalin- kowski fejére ütött. Ezért nem találtunk vérnyomot. Most csak a merénylet végrehajtóját kell megtalálni. — És mi van Macieszekkel? — kérdezte az ügyész. — Ha megtaláljuk Macieszeket, akkor megtaláljuk az embereit is. — Lengyelországban az egész rendőrség most Macieszeket ke­resi. A hálókat kifeszítettük és a halnak, előbb, vagy utóbb bele kell futnia. Türelmeseknek kell lennünk, de közben, amint látod, nem pihennek, én megra­gadtam a cérnaszál másik vé­gét. Lehet, hogy fordítva. __ Türelmeseknek kell len­nünk! Könnyű neked ezt mon­dani — aggódott az ügyész — má r reggel telefonáltak a fő­ügyészségről. — Telefonáltak a Külkereske­delmi Minisztériumból is — ve­tette közbe Wilska — kérdezték, hogy megkaphatják-e már a „Donau-bank” levelét. — Ha még ujjlenyomat lenne, de egy fül! Mit kezdjünk egy füllel? Egyelőre a világ legóva­tosabb rendőrsége sem kartoté- kozza a gonosztevők fülének alakját. — Érdemes lenne kikérdezni a büntetőbírókat — javasolta Wilska. — Talán ők megfigyel­ték ügyfelüknél az ilyen fület. Vagy a börtönőrség, vagy a rendőrök, azok. akik a leggyak­rabban szállítják a rabokat a bíróságra. Ha az a pasas hiva­tásos bűnöző, akkor már bizto­san volt kapcsolata a bíróság­gal, meg a börtönnel is. — Ez nem vezet eredményre — fanyalgott az ügyész — tu­dom magamról. Olyan sokféle ügyben vádoltam már, de soha nem néztem meg, hogy a vád­lottak füle mint lapul fejükhöz. — Halina kisasszony ötlete nem is olyan rossz, mint gon­dolod — jegyezte meg az őr­nagy. — Nem fogjuk megkér­dezni a bírókat, meg az ügyé­szeket, de a rendőrök között le­het keresgélni. Hát igen — tet­te hozzá, s közben rágyújtott — mindenek előtt Kizlo ezrede'ü kell meghallgatunk, ö bizto­san tud mondani valamit, ha a fickót egyszer bejegyezték a rendőrségi krónikába. Még ma megkeresem az ezredest. Én ön mit csinál? Wilska savanyú arcot vágott. — Mindenekelőtt megmagya­rázzuk, hogy Kalinkowski miért vitte haza az aktákat. Aztán el­zavarjuk az újságírókat, akik; természetesen már megszagol- i ták, hogy nálunk valami nincs rendben és szüntelenül az ügyész úr nyakára járnak. Ezen­kívül imponáló munkánk van: újraírunk mindent, ami az utolsó kötetben volt. Néhány perc múlva éppen Lisewskit ve­zetik fel a soron következő ki­hallgatásra. Tehát semmit sem csinálok, csak írok: írom a vé­get nem érő jegyzőkönyvet. Lisewskit kihallgattad már a baleset óta? — kérdezte az őr­nagy. — Igen, tegnap. Ma csak be­fejezzük a vallomást. Különbö­ző kérdéseket tettem fel neki. Lehet, hogy valóban semmit sem tud, vagy egyszerűen ügye­sen színészkedik. Még csodál­kozott is, hogy miért kérdem olyan dolgokról, amelyeket a korábbi kihallgatáson bevallott. Javasolta azt is, a „Budex”ból valakinek a nevére meghatal­mazást állít ki, s így fel tud­ják venni a pénzt a ..Donau- h-mkban”. Közölte, számít ar- -a. hogv a bíróság ezt enyhítő körülménynek tekinti. (Folytatása következik.) Most még a bckaszittyó bokrai, pár év múlva már gazdag kukoricatáblák találhatók itt. nak a környéke is. Már itt van­nak a Ganz-MÁ VÁG szerelői, s a billenőkapu készítésén fára­doznak. A tervek szerint a duz­zasztóműnek még ez év végére el kell készülnie. Hogy milyen célra szolgál? A vizet gyűjti össze, hogy az ide néhány száz méterre levő vízkivételi zsilip hét nyílásán1 ét természetes esés­sel zúdulhasson a csatornába. ... Ha az autós Budapestről Baja felé tart, s az 50-es kilo­méterkő után megyénk terüle­tére „lép”, már az első kanyar után láthatja, hogy le kell las­sítania, s a hídépítést az ideig­lenes makadámúton meg kell kerülnie. Bár a majdani, 60 mé­ter hosszú létesítményből egye­lőre nem sok látszik. Négypil- léres lesz a híd, s ehhez 86 cö­löpöt kell leverni. Épp akkor érkezünk ide, ami­na szélessége magasabb terepen eléri a száz métert is. Elkészül­te után több mint két méter mélységű lesz a vize. Most még csak a talajvíz csillog az árok legalján. A jövő év őszére azonban már teljes díszében kiszélesedik a Kiskunság ezüstszalagja, rajta a karcsú betonhidak ékköveivel. Ez a szalag gazdagságot varázsol ide, élővé teszi a „holt vidéket”. A csatorna kihasználásával 32 ezer hold válik öntözhetővé, s gondolatban már üzemeket, nemzetközi bemutatótelepeket is terveznek ide. A Duna, ha ma­gához is szippantja az esőt, az ember parancsának engedelmes- kedve, nagy területen szolgáltat éltető vizet. Irta: Hatvani Dániel Fényképezte: Pásztor Zoltán Csattog a gőzkalapács. Feljött a búvár.

Next

/
Thumbnails
Contents