Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-12 / 188. szám

Mffusctus IS, raer<f» 3. «Ida! Kalocsa a népi önigazgatás útján „Végrehajtó bizottságunkat az a törekvés irányította, hogy saját munkájának biztonságosságát, a választókkal való szoros együtt­működést és ezen keresztül az államigazgatási feladatokba való bevonását a lehetőségekhez mér­ten növelje, színvonalát emelje. Cgy érezzük, hogy ezen a terüle­ten komoly előrehaladást értünk el, hogy a tanácstörvényben bizto­sított jogkörünket, ha még nem is teljes egészében, de megközelítő­leg el tudjuk látni.’* Így foglalta össze a megyei tanács végrehajtó bizottsága előtti számadást nemrégiben Kriston Ferenc, a Kalocsai Vá­rosi Tanács V. B. elnöke. Ér­demes azonban megvizsgálni, mi rejtőzik a tárgyilagos sza­vak mögött. Az ütemesen fejlődő, szépü­lő járási székhely tanácsának végrehajtó bizottsága nyomban az MSZMP VIII. kongresszusa után hozzálátott a tanácsi mun­kára vonatkozó határozatok ta­nulmányozásához, s az azokból eredő feladatok gondos kimun­kálásához. A megyei pártbizottság a múlt év március 6-án megtar­tott, a tanácsválasztások ta­pasztalait összegező, érékelő és a további tennivalókat megje­lölő ülése határozatainak szel­lemében a Kalocsai Városi Ta­nács elsősorban ezzel a célki­tűzéssel fogott munkához: To­vább szélesíteni a szocialista demokratizmust, a lakosság mi­nél szélesebb rétegeit bevonni a közügyek intézésébe, követke­zetes tudatossággal munkálkod­ni a népi önigazgatás kibonta­koztatásában. A jelölő gyűlési javaslatok sorsa Foglalkozni a jelölő gyűlési javaslatokkal! — ez volt az ala­kuló tanácsülést követő első lépés. A szakigazgatási szervek által megvizsgált, véleményezett javaslatokat csokorba gyűjtve kapták meg a tanácstagok és adlak rá választ a lakosságnak. A 14. választási körzetben például Varga Péterné megtud­ta, hogy amint sikerül a sza­badtéri színpadra székeket sze­rezni, az ott felszabaduló pado­kat kihelyezik a város külön­böző pontjaira, s jut belőlük a Petőfi Sándor utca 76—84 számú házak elé is. Varga né­ni idősebb társaival azóta már élvezi is a padok nyújtotta ut­cai pihenést. Csak egy kiragadott példa. De ugyanígy lehetne sorolni a jelölő gyűléseken elhangzott 321 javaslat közül a 241 közérdekű jelzés, kívánság teljesülését, il­letve a rájuk adott választ. Az igazán alkotó és távlati kihatású munka azonban ez­után kezdődött. A jelölő gyűlési javaslatok felhasználása nagy­szerű alkalom volt a széles kö­rű ismerkedésre, újabb és újabb segítőtársak bevonására egy olyan program kidolgozásához, amely évekre megszabja Kalo­csa fejlesztési, ipartelepítési, is- kolakörzetesítési, egészségügyi stb. tennivalóit. így készült a hétéves program ... A tanácstagok, az állandó bi­zottságok által irányított, kiter­jedt aktivista hálózat az egész várost átfogóan gyűjtötte a Ka­locsa fejlesztésével kapcsolatos igényeket, javaslatokat. Len­gyel István nyugalmazott ta­nár, a 7-es választó körzet ta­nácstagjának segítőtársa példá­ul az igények, s a társadalmi munka „kínálat” mellett na­gyon precízen azt is számba vette, kik és miért nem aján­lanak fel társadalmi segítséget, s hogy például a területen kik az ellátástalanok, rokkantak stb. A családlátogatás mellett más módot is találtak a javas­latok gyűjtésére. A szolgáltatási igények felmérése például így történt: egy-egy aktivista — köztük a vb tagjai — ellátoga­tott az üzembe. Pár mondattal vázolta az ott dolgozó asszo­nyoknak, hogy a „második mű­szak” megkönnyítésére ke­reskedelmi, szolgáltatási háló­zatfejlesztést tervez a tanács. Ez a terv azonban úgy lesz iga­zán teljes, ha a legérdekelteb- bek bevonásával készül. Gon­dolkozzanak, mi könnyítene gondjaikon. Javaslataikat ves­sék papírra, s dobják bele az üzemben e célra elhelyezett kis ládába. És gyűltek a javaslatok, élet­revaló kezdeményezések, ame­lyeket — amikor a ládikóból kiszedték a céldulákat —, so­kan még személyesen is kiegé­szítették. Így ment ez minden terüle­ten. A 80 választó kerületben 12 tanácstagi cssoport alakult, városrészenként, a nagyjából azonos adottságú, azonos fej­lesztési feladatokban érdekelt, szomszédos tanácstagi körzetek­ben. A különböző városrészek­re vonatkozó sok-sok javasla­tot ezek a csoportok összegez­ték és hangolták egybe. A 6- os (újvárosi) tanácstagi cso­portnál — amelynek Sági Jenő mérnök a vezetője —, öntevé­kenyen még egy távlati térké­pet is készítettek, megjelölve a megvalósítandó vásárcsarno­kot, 16 tantermes iskolát stb., aszerint, ahogyan azt a lakos­ság kéri. Sőt, normajegyzék alapján, hozzávetőleges pontos­sággal azt is kiszámították, hogy melyik létesítmény meny­nyibe kerül. Hadd legyen köny- nyebb a dolog, a költségvetés iktatás, amikor fontosság, s az anyagi lehetőségek szerint sor kerülhet a megvalósulásra. Együtt az utca lakosságával Vagy itt egy másik példa: Adottságai folytán, ha rende­zésére áldoznának valamit, Ka­locsa legszebb utcája lehetne a Petőfi utca — hangzott a la­kosság véleménye. A tanácsta­gi csoporton kívül a várospoli­tikai állandó bizottság is foglal­kozott ezzel a javaslattal. És látni kellene az alapos részle­tességgel elkészített és rajzok­kal is kiegészített tervezetet, amelyet Szamosvölgyi István ál­landó bizottsági tag (a Petőfi utcától távoleső tanácstagi csoport vezetője), és dr. Náray László orvos, az állandó bizott­ság mellett működő városfej­lesztési szakbizottság tagja ve­tett papírra ilyen bevezetés után: „A jelen terv elkészítésé­hez a városfejlesztési szakbi­zottság tagjai segítségül hív­ták az utca több lakóját és ta­nácstagját. Meghallgattak több javaslatot, s egyeztették azo­kat.” Hozzátartozik az iménti pél­dához, hogy a Petőfi utca ren­dezését először Schnäbel Béla, a 14-es választó körzet lakója javasolta — annak idején, a jelö­lő gyűlésen. Megválasztása után a körzet tanácstagja — az ille­tékes szakosztály véleményezé­se alapján így válaszolt a fel­vetésre: „A 15 éves távlati terv­ben szerepel...” A tanácsülé­sen azonban ismételten felvető­dött ez a kérdés, mígnem a tes­tület így határozott: nézze meg az állandó bizottság! S íme, mit jelent a lakossággal való szoros együttműködés: Széles körű felmérés, alapos mérlege­lés és vita után kész a terv, amelynek megvalósítását a vá­rosfejlesztés hétéves program­jába iktattak. Hasonló módon elkészítve más résztervek is a város ren­delkezésére állnak. Megannyi gondos alapossággal kimunkált részlete Kalocsa hétéves fej­lesztési programjának, amelyet jól ismernek a város lakosai, S a program birtokában az. állandó bizottságok különböző <1 szakbizottságai, melyek a la­kosság széles rétegeit felölelik, a munkatervben meghatározot­tak szerint vizsgálják, ellenőr­zik az egyes feladatok végre­hajtását, az intézmények, szer­vek, vállalatok munkáját. Megalapozottabb a döntés Ám, a lakosság részvétele az államigazgatási feladatok inté­zésében más módon is megnyil­vánul Kjalocsán. Üj tartalmat adott az állandó bizottságok te­vékenységének, hogy a tanács alakuló ülésének határozata szakigazgatási szervenként meg­szabta azokat az államigazga­tási eljárásokot, amelyekben — elintézésük előtt — a szak­osztály köteles áz áb vélemé­nyét kikérni. A társadalmi ak­tivistákból álló különböző szak- bizottságok a múlt évben pél­dául 223 véleménnyel segítet­ték az igazgatási, gyámügyi, előadó stb. döntését, amely ez­által megalapozottabbá vált. Töredékek ezek a Kalocsai Városi Tanács és a város la­kosságának széles tömegeit fel­ölelj, maga mellett tevékenyen felsorakoztatott aktivisták mun­kájának. De mint „cseppben a tenger” bizonyítják: Kalocsán a párt iránymutatásait okosan, megfontolt helyi politikával váltják aprópénzre. Hosszan lehetne taglalni még a városi tanács egészséges el­gondolásait, törekvéseit, ame­lyekkel az államigazgatási fel­adatok egy részét társadalmasí- tani kívánja. Az általános is­kolák tanulmányi felügyeletét például már ilyen módon lát­ják el — nagyon hasznos ta­pasztalatokkal. A megyén túl­ról, több helyről is érdeklődtek már a kalocsai kezdeményezé­sek, tapasztalatok iránt. Bizo­nyára hasznot hozó lenne, ha ilyen érdeklődés a megyén be­lül is megnyilvánulna. Perny Irén Szállítóeszköz — ócskavasból Jó ötletekért nem mennek a szomszédba a kecskeméti Petőfi Tsz vezetői és gazdái. Nemrégi­ben négy, kimustrált, régi tí­pusú traktort vásároltak, ame­lyekből a közös gazdaság szere­lőműhelyében két üzemképes erőgépet eszkábálnak majd ösz- sze. Ezek, ha a közúti forgalom­ban való részvételre alkalmat­lanok is, a belső szállítások so­rán még igen jó szolgálatot tesz­nek. Kapronczy Imre műhely- vezető és Barna József segéd- szerelő éppen a gépek üzem­készre alakításán fáradozik. Űjítómozgalom nak az elért megtakarítás 2—10 százaléka fizethető ki újítási díj gyanánt. Mégis a jelenlegi gya­korlat szerint —- országos átlag­ban — az elért megtakarítás 3—3,5 százalékát fizeti ki az újítóknak, akik joggal sérelme­zik ezt. A jelenleg érvényben levő rendelkezések lehetővé teszik, hogy az újítók kísérleti, illetve megvalósítási szerződésben álla­podjanak meg a feltételekről az újításra igényt tartó vállalattal. Vitás esetben az újítónak mód­ja van fellebbeznie a szakszer­vezethez vágj' a bíróságnál ke­resnie (és megtalálnia) az iga­zát. Az újítók mozgalmának je­lenleg éppen az az egyik leg­nagyobb hátráltatója, hogy a munkaköri kötelesség kérdésé­ben — a legtöbbször és leg- gj'akrabban vitatott probléma eldöntésében — a jelenlegi jog- gyakorlat szerint a bíróság nem illetékes. De nem tartható az sem egész­ségesnek, hogy a gazdasági ve­zetők hovatovább már majdnem minden jelentős újítási díj meg­állapítását a bíróságokra hárít­ják. Az újítók és feltalálók moz­galmának eredményeit, sikereit, az újítók tevékenységét ismeri az egész ország. Nehézségeik pe­dig nem ismeretlenek az illeté­kes szervek előtt. Jelenleg az Országos Találmányi Hivatal gondozásában kidolgozás alatt van az újítókra és feltalálókra vonatkozó legújabb rendelet. Ez a rendelet előreláthatólag az említett problémák közül sokat megszüntet. A készülő rendelet- tervezetnél minden valószínűség szerint figyelembe veszik az olyan javaslatokat, mint például az újítási díj megállapításánál a 6 százalékos középarány ki­mondása. Az a javaslat is nagy érdeklődésre tart számot az újí­tók körében, amelyben a mun­kaköri kötelesség — fogalma nak új értelmezéséről lesz szó. E szerint nem a rendeletben fogják meghatározni a munka­köri kötelesség fogalmát, hanem a vezetők kötelessége lesz en­nek meghatározása a helyi vi- szonjmk figyelembevételével. — Fzen túlmenően pedig — az ed­digi gyakorlattól eltérően — vi­ta esetén a bíróság jogkörébe fog tartozni a munkaköri köte­lesség kérdésének eldöntése is. Az újítókra és feltalálókra vo­natkozó legújabb rendelet elő­reláthatólag még az idén meg­születik. Az újítók és feltalálók mozgalma azonban addig is — a jelenleg érvényben levő ren­delkezésekre támaszkodva — továbbfejlődik és érezteti ked­vező hatását népgazdaságunk minden területén. Tokár Péter / Az Újítok és feltalálók mozgalma hazánkban az idén lépett történetének tizenhatodik esztendejébe. A megtett utat jelzi, hogy az elmúlt több mint másfél évtized alatt népgazda­ságunk különféle területein több mint másfél millió újítási javas­latot valósítottak meg. Az így elért gazdasági eredmény, illet­ve többlettermelési érték meg­haladja a 17 milliárd forintot. Üjítómozgalmunk fejlődését ta­lán két számmal lehetne legjob­ban jellemezni. A mozgalom ki­bontakozásának évében — 1948. évben — a dolgozók 35 ezer újítási javaslatot nyújtottak be, a múlt esztendőben már több mint 252 ezret. A szóbanforgó időszak alatt nemcsak a népgazdaság, hanem az újítók is megtalálták számí­tásaikat, mert eddig több mint egymilliárd forint újítási díjat fizettek ki az alkotó dolgozók­nak. Az újítók és feltalálók mozgalmában jelentős ösztönző erőnek bizonyult az is, hogy sok újító és feltaláló részesült tevé­kenységéért a Kossuth-díjban, kormány- és kiváló újító kitün­tetésben. Hazánkban — átlagosan — évente csaknem 2000 találmány­ra adnak Szabadalmat. (Ebből 5—600 külföldi bejelentés.) Ha­zai feltalálóink tevékenysége nyomán egy-egy találmány át­lagosan másfél millió forint hasz­not eredményez a népgazdaság­nak. Több olyat is említhetünk közülük, amely világviszonylat­ban is kiemelkedő műszaki ér­téket képvisel. Ilyen például a Heller—Forgó-féle hőkicserélő berendezés, amelyből már a Szovjetunióban, Angliában és máshol is többet felépítettek, vagy építenek. Hasonló nagyje­lentőségű volt az a találmány, amely az Almásfüzitői Tim­földgyárban született. Itt a ko­hómérnökök és a vegyészmér­nökök egy kis csoportja meg­oldotta a bauxit folyamatos fel­dolgozásának módszerét. Ezért a találmányért 9 mérnök 1 mil­lió 800 ezer forint díjat kapx>tt. Az újítók és feltalálók moz­galma azonban ma még sok gonddal küzd. Az idén megren­dezett újítók és feltalálók ta­nácskozásain több észrevétel és javaslat hangzott el az újítókra és feltalálókra vonatkozó ren- delkezéseek módosítására. Így szabatosabban kellene körülírni az újítás fogalmát, jobban tisz­tázni kellene a munkaköri kö­telesség meghatározását, a ter­vezői és vezetői munkakörben tevékenykedő dolgozók részvé­telének feltételeit az újítómoz- galomban. Továbbá az is gon­dot jelent, hogy a műszaki és gazdasági vezetők jelenleg bá­tortalanok az újítási díjak mér­tékének megállapításánál. Mint ismeretes — az ide vonatkozó rendeletek szerint — az újítók­

Next

/
Thumbnails
Contents