Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
A f\EB megvizsgált« Szegedi Szabadtéri Játékok 1964, A családi házak építésének gondjai megyénkben Soft embert érintő kérdést vizsgált meg nemrégiben a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság annak megállapítása céljából: Mennyiben tartják be a családi házak építésére vonatkozó rendelkezéseket a különböző szervek és milyen nehézségek akadályozzák az építkezések menetét. Legfőbb gond — a telek A házhelyek iránt jelentkező igények kielégítése a legbonyolultabb. Megnehezíti a megoldást, hogy a megyében minden községnek, városnak van részletes rendezési terve. Kecskeméten például tíz évvel ezelőtt készült ilyen terv, ami ma már elavult, tehát annyi, mintha nem is lenne. Baján a múlt évben fogadta el a városi tanács a rendezési tervet. Nem ilyen vigasztaló a helyzet Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas vonatkozásában, de Kalocsán már szintén elkészült a terv, mondhatnánk, hogy a legaprólékosabban. Ezzel van összefüggésben, hogy a tanácsok által az CTP- nek értékesítésre átadott telkek száma a legtöbb helyen kevésnek bizonyult. Kecskeméten ez nem áll fenn, mert a tervek szerint 1980-ig 800 családi ház építhető fel. Ebben az évben 76 telket ad el az OTP, a további házhelyek kialakítása pedig a következő évek feladata. A Méheslaposon 000, Alsószéktón 80, a Hunyadivárosban pedig 120 új családi ház építésére nyílik lehetőség. Kalocsán nincs különösebb akadálya a telkek megszerzésének, Baján azonban már nehézségek mutatkoznak. Kiskunfélegyházán pedig az gátolja a házhelyvásárlást, hogy a városi tanács például ebben az évben mindössze két telket adott át az OTP-nek, s ezzel összesen öt porta van eladó, de fekvésük miatt ezeket is csak nehezen lehet értékesíteni. Általában a megye egész területére vonatkoztatva meg Két levél az flranyhomokhoz Szabad ezt hagyni ? A NAPOKBAN érkeztem rokoni látogatásra Kecskemétre. Először jártam életemben ebben a gyönyörű városban. Szépen gondozott parkok, tele rózsával, itt-ott szökőkutak, és minden utcában élénkzöld fasorok gyönyörködtetik az idegent. Meglátogattam a „hírős” város gyöngyszemét, az Aranyhomok Szállót is. Pazar, impozáns létesítmény. Vasárnap rokonaimmal a kerthelyiségben ültünk, amiközben nem éppen lenyűgözd látvány tárult a szemünk elé. A szomszéd asztalnál hét — ingrelógó hajú, borostásarcú, feketeinges, fehér, vagy fekete- nadrágos (az utóbbi rézgombokkal díszítve) — fiatalember „szórakozott”. Mindegyikük valamit rágott, előttük pedig egy- egy üres bambisüveg tátongott szomorúan. Amikor a fizetésre került a sor, egyiküknek sem volt „kedve” bukszát nyitni. Később a társaság egyik tagja a felszolgálóval való hangos szóváltás közepette — fizetés nélkül akart távozni. A vitára a másik asztalnál ülő, idegen nyelven beszélő vendégek is odafigyeltek. EKKOR MÁR szégyenérzetünk, megbotránkozásunk a tetőfokára hágott. Ez viszont még nem minden, mert ugyanezek a fiatalok e szép épület mosdóajtaját csapkodták, a helyiségből pedig futva távoztak. Szabad ezt hagyni? Mi szü- ség van arra, hogy a város jó hírnevét ezek a komolytalan fiatalok csorbítsák? MILYEN következményekkel jár ez? Érdemes rajta elgondolkozni. A tanácsadás nem az én feladatom, de mint pedagógusnak, ehhez is lenne javaslatom. Nem kell kiszolgálni, illetve nem szabad beengedni őket addig, amíg meg nem nyi- ratkoznak, és rendesen fel nem öltöznek. Ezt minden alkalommal meg is kell mondani, hogy tudják a teendőiket akkor, ha emberek között, kulturált emberhez méltóan kívánnak szórakozni Nagy Károly tanító Nyíregyháza A semmibevett csendrendelet Körülbelül két hónapja, hogy lapjukban „Arany János utcai lakók” aláírással panaszos levél jelent meg az Aranyhomok Szálló nyári kerthelyiségének bejárata fölé helyezett hangszóróról, mely este 22 óra utáni bömbölésével zavarja a pihenni akaró embereket. Az Aranyhomok üzletvezetője dicséretes módon, gyorsan válaszolt a panaszos levélre ugyancsak lapjuk hasábjain, a nyilvánosság előtt. Egyetértett a panaszokkal, s — mint válaszában írta — utasítást adott, hogy a hangszórót 23 órakor kapcsolják ki. Velünk együtt a környékbeliek megelégedéssel fogadták a gyors intézkedést. Örömünk azonban korainak bizonyult: A hangszóró azóta is üzemben van, még éjfélkor, sőt szombatonként, vasárnaponként éjfél után is. Ezzel kapcsolatban lenne néhány megjegyzésünk. 1. A nappali nagy hőség miatt éjjel nyitott ahlak mellett szeretnénk pihenni, aludni* Ettől azonban megfoszt bennünket &z Aranyhomok Szálló éjszaka is bömbölő hangszor°2.U5vii szükség van egyáltalán a bejárat fölé helyezett hangszóróra? Kinek vagy kiírnék akarnak vele zenét szolgáltatni? Nem méltó ez az Aranyhomok Szálló reprezentatív külsejéhez; már a községekben is megszüntették az ilyen „ingyen zenét”. , . 3. Az érvényben levő csendrenae- let" szabálysértésnek minősíti, de a. társadalmi együttélés szabályi« ifrő tiltják a 32 óra utáni, nyitott ablaknál történő, mások nyugalmát zavaró hangos rádiózást, vagy televíziózást, zenegépek, hangszórók hangos működtetését. Hogy lehet akkor az, hogy az Aranyhomok hangszóróját még éjiéikor is működtetik? 4. A város illetékes szervei (elsősorban a rendőrség) miért nem szereznek érvényt a csendrendeletnek? 5. Az Aranyhomok Szálló üzletvezetője pedig legyen ura szavának, tartsa tiszteletben a törvényt és a lakosság érdekeit. Az ínam <*■•»«» Vf* »afc« kell állapítani, hogy a házhelyek eladását az is befolyásolja, hogy nincs elég választék, s a telkek nagy része nem közművesített. Nem lehet engedély nélkül Megvizsgálta a népi ellenőrzés az építési és lakhatási engedélyek kiadását Is. Ezzel nincs különösebb baj, általában megfelelnek az Országos Építésügyi Szabályzatban előírt követelményeknek. Sajnos, még most is előfordulnak engedély nélküli építkezések, Kecskeméten inkább a külterületen találkozhatunk ilyennel, Baján azonban a városban is előfordul. A vizsgálat négy esetet tárt fel, s a tulajdonosok ellen eljárást folytattak le. Igen elszaporodott ez a szabálytalanság a kiskőrösi járásban, ahol 29 engedély nélküli építkezést talált a NEB. A járási tanács ennek során kötelezte a tulajdonosokat az engedélyek és tervek beszerzésére. Az anyagellátás nehézségei A telkek kialakításán kívül másik nagy gond az építőanyaggal való ellátás. A vizsgálati időszakra — vagyis 1963. második és 1964. első felére - az egész megye különböző építőanyagokból csak a szükségletek egy részére elegendő mennyiséget kapott. Általános hiány volt és van téglából, cementből, tetőcserépből és fűrészáruból. A lakosság különösen a kisméretű, másod- és harmadosztályú téglát hiányolja. Nincs elég a Kiskunhalason gyártott mészhomok téglából sem, bár ebből évenként 11 milliót készít a gyár. A faárunál sem jobb a helyzet. Ha van is a TÜZÉP-tele- peken, az vagy választékban, vagy minőségben nem megfelelő. Kiskunfélegyházán az is előfordult, hogy bár volt fűrészáru, kiadását felfüggesztették, mert ez irányú tervét már teljesítette a vállalat. Ezek a jelenségek nagyban veszélyeztetik, vagy legalább is akadályozzák a családi házak építését, kedvét szegik az építtetőknek. Hiba az is, hogy az anyagbiztosítási szerződésekről hiányzik a szállítási határidő feltüntetése, ami nyilván lazaságra készteti a telepvezetőket. Ahhoz tehát, hogy gördülékenyebben haladjon megyénkben a családi házak építése feltétlenül szükség van a telekellátás megjavítására, am: egyes városokban — Baján Kiskunfélegyházán — feltűnőer rossz. Ezenkívül olyan intézkedéseket kell tenni, amelyekké' sikeresen el lehet hárítani a: építőanyagellátásban ma méf meglevő nehézségeket. S. S. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkeszt 5; dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét; Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskeméti Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megye! Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-96 Index; 33 06% Farkas Ferenc népoperája Szegeden A bemutató nagyszámú közönsége sok tapssal és látható szeretettel fogadta a szabadtéri játékok történetében először sorra kerülő operabemutatót. Farkas Ferenc „Vidrócz- ki” című művét azonban nem mindenki tartotta „valódi” operának, s ez részben abból adódik, hogy az operai köntösben megjelenő romantikus történet sok mindent megőrzött a rádióváltozat operettes, népszín- műves hangvételéből. Talán azoknak van igazuk leginkább, akik a művet valahová az opera és a daljáték közé sorolják. Talán a szerző is ilyen hézagpótló alkotásnak szánta a Vidróczkit, mert művének partitúrájára a „romantikus népopera” műfaji megjelölést írta, és ezzel azt is hangsúlyozta, hogy céltudatosan egyszerű zenei nyelvet használ, hogy azokhoz a szélesebb tömegekhez kíván szólni, akik mindeddig csak az operettek és a daljátékok élvezéséig jutottak el. A zeneszerző ezt a nemes szándékát következetesen megvalósította, és nagyon vigyázott arra, hogy olyan hangregisztereket használjon, amelyek lehetővé teszik a szöveg érthető éneklését, áriáinak komponálásában pedig nagy gondot fordított a dallamosságra, a magyar nyelv fonetikai követelményeire. Nagyon szellemes, plasztikus zenét írt a szereplők jellemzésére, és műve sok helyen valódi operai magaslatokig emelkedik. Hogy mégsem volt teljes értékű a siker, az inkább Innocent Vince Ernő librettójának köszönhető, aki túl romantikusra formálva a történetet, népszínművi hangokat ütött meg. Így a cselekmény főleg a népábrázolásnál kissé hamisnak tűnt, és a betyárvilág idealizálását szolgálja. A rendezés nem tudott megbirkózni a librettó népszinmű- ves vonásaival és a látványosságra való törekvés még fokozta is azt. Kevesebb eszközzel többet nyújthatott volna Mikó András rendező. Szerencsére azonban Vaszy Viktor színvonalas és gondos zenei tolmácsolása, a műben fellépő kitűnő énekesek és a jól helytálló kórus mégis szép, emlékezetes estet szerzett, amely alkalmas arra, hogy közönséget toborozzon az operával most barátkozó közönség soraiból is e műfajnak. A főszereplők közül Berdál Valéria nyújtotta a legtöbbet, aki egyaránt jól énekelt és játszott, mellette örömmel kell megemlékezni a fiatal Ütő Endréről, akiben kitűnő énekest ismertünk meg. Mátyás Mária, Palánkay Klára, Doma- hidy László hírnevüknek megfelelően szerepeltek, de nem maradtak el mögöttük az epizódszerepekben fellépő szegedi művészek: Horváth József, Mére Ottilia, Muesi Sándor, Katona András, Halmágyi Mihály, Rissay Pál és Vargha Róbert sem. Az előadás látványosságát nemcsak Vargha Mátyás kitűnő díszletei és Márk Tivadar szép jelmezei fokozták, hanem a több ízben színpadra lépő kitűnő tánckar is. A Pless László által irányított kórus mindig nagyszerűen helytállt. „ Napimádók99 A hajdani „nap- imádók” modern utódai ők, babonák és félelmek nélkül... Csupán szeretik, kedvelik a ragyogó napfényt, s minden alkalmat megragadnak, hogy minél többet „raktározzanak el” belőle — ha másként nem lehet, legalább a bőrük színében — a sápasztó őszi, télt időszakra. S ebben segít a káros sugaraktól óvó napolaj... No, még egy keveset a homlokra is — jól áll majd a barna szín a fiús frizurához. ,. — (Pásztor Zoltán felvételeJ
