Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

FÖLDMUNKÁSOK

a oika^ímfL

Ez a titokzatos gáz megszünteti a lelkiismeretlenséget, amely annyi bajnak volt már okozója, és felébreszti bennünk a felelősséget embertársaink iránt, akikkel együtt élünk, együtt dolgozunk. Felelősségen természetesen társadalmi felelősséget is értek, amely oly sokszor hiányzik az emberekből.

A gáz képes arra, hogy megváltoztassa az embereket, sőt mi több, az egész Emberiség arculatát.

Következményei beláthatat- lanok. Ha az emberek lelkiismeretesebbek lesznek, ha nagyobb lelkiismeretességgel végok munkájukat, akkor ugrásszerűen emelkedik majd a ter- neáés és megg*®s*l a,

)

>

! 6. i Ha ez a gáz belekerül azem- I béri szervezetbe, azonnal fel- j ébreszti a lelkiismeretet és fur- ; dalást okoz.

Tünetei: erős fejfájás, marcangoló bűntudat, az ember úgy érzi, hogy szörnyű teher nyomja a lelkét, szorongás, nyugtalanság, sajnálat, hallu- cinációk: a saját hangunk tesz szemrehányást nekünk. A tiszta lelkiismeret utáni vágy megsokszorozza erőinket, eltünteti a gátlásokat és nem törődünk mással, csak azzal, hogy minél előbb rendbehozzuk azokat a dolgokat, amelyek eddig a lelkiismeretünket nyomták. A fent felsorolt tünetek csak azután tűnnek el, csak azután könoyebülünk meg.

hagyására egyik pusztáról a másikra járó 200—300 főből álló csoportok kaszákkal életveszélyesen fenyegetik. A helyzet kétségbeejtő!”

Íme, néhány villanás hat-hét évtizeddel előbbi, nagyon tiszteletreméltó múltunkból. Ez annál inkább hangsúlyozandó, mert megyénket — s ezt nemegyszer hallani — úgy könyvelik el, mint ahol a nép az elnyomatás sötét évszázadaiban nem vívta volna a maga ádáz harcát elnyomóival, Kétségtelen, hogy az ipar késői és kismérvű kialakulása és nagybirtokrendszer más országrészekhez kisebb aránya korlátozottabb szervezkedést tett lehetővé, de az idézett felszólalások, az elért kisebb-nagyobb sikerek és mindezekkel együtt az elnyomók gyűlöletes félelme azt bizonyítja, hogy megyénk népe egy pillanatra sem volt híján az áldozatos tettre készségnek. Büszkeség tudnunk szőkébb hazánk megharcolt múltját. Ez erőt ad áhhoz, hogy manapság még tudatosabban dolgozzunk. S egyben arra is készlet, hogy az eddiginél jobban, nagyobb figyelemmel melengessük a városok és községek népének ma már történelemmé érlelődött hajdani küzdelmeit.

Weither Dániel

halason a mozgalomban 500-an vettek részt. A robot itt is megszűnt. Fülöpszálláson 30 bátor ember sztrájkolt, és jobb részért kapták meg az aratást.

„A helyzet

kétségbeejtő!“

Ugyanez év nyarán Beniczky Ferenc Pest megyei főispán főszolgabíróitól kétségbeesett han- , gú táviratokat kapott. Kalocsá- ■ rol azt jelezték, hogy Hay Já- , nos érsek drágszéli uradalmá- j nak bérlőjénél 70 pár arató be- ] szüntette a munkát. A dunave- , csei főszolgabíró: „Járásom te- j rületén a dunaföldvári izgatok ] izgatásai folytán az aratási ] sztrájk kiütött, dolgozni akaró < munkások a sztrájkolok életve- ; szélyes fenyegetései miatt mun- ; kájukban meggátoltatnak, sztráj- ] kólók egyik majorból a má- } sikba járnak, vörös zászlók alatt s izgatnak, a csendőrség a sztrájk 1 elfojtására elégtelen, kérem ha- j ladéktalanul 400 főnyi katona- i ság kirendelése és Dunavecsére j küldése iránt intézkedni.” A t későbbi jelentésből még ponto- r sabban felmérhető a sztrájk ki- s terjedtsége. „Járásom területén j 1500 pár arató,sztrájkol, a dől- é gozni akarókat a munka abbaezek? Bácsalmás, Solt, Kece Akasztó, Baja, és Szent Istvár Vaskút, Kiskunhalas, Dunave cse, Kunbaja, Madaras, Tatahá za, Mélykút, Szeretnie, Kiskő rös, Hajós, Szabadszállás és Ti szaug. ,

A panaszos felzúdulásokmaJ sem vége, sem hossza. Ugyan ezen a kongresszuson a jelenle vő hatósági biztos, Fazekas Gá bor halasi küldöttet leinti, mer el akarta mondani, hogy őt é húsz társát éjnek idején az ágy ból hurcolták el. A kiskörös Váczi Pál arról beszélt, hogy : környékbeli birtokosok az ara tási szerződésmintát úgy állí tották össze, hogy abban az ara tők homokos talajon 11-ed, kö tött talajon 12-ed részt és ezenkívül hetenként 30 liter rozso' és 3 kilogramm szalonnát ugyanannyi sót és két liter kását kapnak. De a földmunkásod ízzel szembeszálltak, és közös illáspontot alakítottak ki: Ro- x>t nélkül nyolcadot, vagy kilencedet követelnek, a behor- iást csak külön napszámért teljesítik, a kukorica- és burgo- lyaföldeket csak felében és ro- >ot nélkül vállalják el. Tapoly Vince Kecelről a következőkel avasolta: Ha silány a gabona, retedén vagy nyolcadán arassalak, ha pénzért aratnak, hullánként öt forint alatt ne vál- aljanak, a tizenkét órai munkaidőre négyórai pihenést iktas' o n alr- Vvrv

Elvlársak

a képviselőtestületben

A falvak követelő mozgolódása a későbbi években fokozódott. Erre bizonyság az SZDí 1900. évi kongresszusa, amelyen megyénk küldöttei jelentős számban vettek részt. Izsákról Karsai Pál, Keserű Gábor és Nagy József; Kiskunfélegyházáról Cserép Albert, Szombathy Balázs; Bajáról Horváth Pál, Kiskunhalasról Fazekas Gábor, Dunavecséről Bodonyi Lajos; Soltról Rakotyai András, Péter Endre és Kerti Mária; Hartá- ról Kast János és Schmell Henrik és Dunapatajról a mindenütt szereplő Dobor István. A kongresszusi beszámoló egyik érdekessége, hogy megyénkkel kapcsolatosan számot ad az első politikai sikerről. A községi választásokon Mélykúton hét, Madarason tizenöt és Katymáron hét elvtársat bíztak meg a választók a községi képviselői tennivalókkal.

A hősi erőfeszítések politikai „lecsapódásában” minden bizonnyal része van annak, hogy évek küzdelmei bizonyos rész- engedményre kényszerítették a birtokosokat. A rendőrségi jelentés 1897-ben beszámol a megye néhány községéről. Ezek szerint Bácsalmáson a bérmozgalomban kétszázan vettek részt és a' robot megszüntetésével együtt sikerült az aratásnál nagyobb részt kivívniuk. Mély kúton hatszázan vettek részt a! bérmozgalomban, közöttük —] ami akkor még ritkaszágszám- ] ba ment — kétszáz nő. Ennek < lett eredménye az, hogy az ara-< tást 11-ed helyett kilencedén í kapták meg, és a robotot itt is megszüntették. Madarason há- ! romszáz kapás állított feltété- ! leket. Elérték, hogy a napszám-S bér magasabb lett, a robotot el-! törölték, és az aratást kilence-í dén kapták meg. Keresetük kész-! pénzben számítva egy csapásra! megkétszereződött. Dunapatajoní is javítottak az aratórészen, és! a napszámot tíz krajcárral! emelték. Kunbaján az összes) földmunkások sztrájkkal győz-! ték. A kiskőrösi uradalomban! a szerződést felbontották, a ro-< bot megszűnt, a rész nagyobb! lett és a napszám emelkedett.! Sarán ugyanebben az évben 37,5 Tataházán 200 földmunkás! sztrájkolt, és az előzőekhez ha-í sonló. kedvezőbb feltételeket! »ívtak ki maguknak. Kiskun-*

hogy ő is ember, kit nincs jogában a hatalom legutolsó emberének sem megfosztani jogától. A munkások szakegyletekben, körökben tömörüljenek, amelynek feladata legyen a szocializmus eszméjének elterjesztése, az összetömörülés és jobb életviszonyok kiküzdése.”

A „független szociáldemokraták” ceglédi kongresszusán Kiskunhalasról Fazekas Gábor, Dunapatajról Dobor István és Monda Sándor vettek részt. Fazekas Gábor elmondotta: „Városunk a jómódúak közé tartozik, mégis megtörtént, hogy az Ínséges esztendőkben több családfő öngyilkos lett, családjuk kínlódására, s a nagyon kétséges jövőre gondolva. Utánozni fogjuk majd azokat, akik kényszerítették munkaadóikat olyan fizetésre, amelyből ők családjukkal együtt tisztességesen megélhetnek.”

Dóbor István nagyon érzékletesen szól a kisgazdák helyzetéről. „A kisgazdák gondolkodni tudó része azonban már csat- lalkozni kezd a szocializmus zászlaja alatt küzdő munkásság-' hoz, mert belátja, hogy csak ezen párt az, mely segíteni fog rajta. Mert lássuk csak, egy 10 hold középminőségű földdel bíró földbirtokos jövedelme nem rúg többre 158 forintnál. Ha ebből levonjuk a mindenféle adót, vetőmag értékét, szántást, stb. nem marad több 90—94 forintnál. Ennyiből pedig nem lehet megélni. Oda jutottunk, hogy ez a drága föld, melyet őseink vérrel szereztek, melyért apáink csatasíkon vérzettek el, ma már nem képes táplálni fiait. A kis- birtokra ki van állítva a halotti bizonyítvány.” De Dobor nem áll meg a tények egyszerű megállapításánál. hanem ugyanezen a fórumon programot ad, ami önmagában is jól példázza a parasztság szörnyű sorsát és kiszolgáltatottságát.

1. A munkaidő 12 órában állapíttassák meg. 2. Az éjjeli munka eltörlendő. 3. A 14. éven aluli gyermekek munkában nem alkalmazhatók. 4. Ugyanazért a munkáért a nők a férfiakkal azonos bért kapjanak.

5. A robot, amelyet az 1848-as törvények eltöröltek, s most újonnan behoztak, teljes mértékben eltörlendő. 6. A feles Eöld legyen tisztán feles. 7. Az aratást tizedén vállalják el minden mellékes munka nélkül.

Munka helyett láncok

Az SZDP V. kongresszusán Mélykút képivseletében Sztraka Ferenc egy aratási szerződést ismertet, amelynek egyik pontja különösen felháborító: „... a szerződő munkások összes ingó és ingatlan vagyonukkal szavatolni tartoznak, hogy a munkát lelkiismeretesen teljesítik.” De Sztraka még felháborodottab- ban beszélt az SZDP II. országos földmívelő szakkongresszusán. „Tinójáráson reggel 3 órától este fél tízig kell dolgozni. 30 napig tart az ingyenes munka. Nyáron a bérlő kihirdette, hogy a zabkaszáláshoz munkásokra volna szüksége, ajánlkoztak 125-en, akik 1 forint 50 krajcár napszámot kértek. Ezt nem adták meg, hát elmentek 1 forintért. Az egyik munkás, Farkas Pál. azt mondta, hogy ennyiért ne dolgozzanak, menjenek haza. ezért őt a csendőrök éjnek idején az almási szolga- bírósághoz kísérték megláncolva. Jobb munkafeltételek helyett kapott láncokat. Így aztán sokan képtelenek hónaponként 5. forintért dolgozni éjjel és nappal. Ezt a ferdén berendezett világrendet halomra kell dönteni, hogy a rabláncok lehulljanak. ..” Talán érdemes megemlíteni, hogy ezen a kongresszuson az ország 130 helysége képviseltette magát, közülük FÍ (fe ez nem lebecsülendő aráqg) megyénkben. Mellek

Amikor seregszemlét tartunk a szocialista építés vívmányai felett, és mint a mai napon is — az Alkotmány 15. évfordulóján , — számot adunk arról, hogy mil^nt sáfárkodtunk felszabadult lehetőségeinkkel, észrevétlenül emlékezetünkbe idé- ződik a régmúlt, azok az idők, amelyet elődeink küzdöttek meg. Mert csak így, a nép múltja és a jelen együtt, kerek a mai világ. Az úttörők úttalan utakon csapást vágó hősies küzdelme és az utódok szocializmust építő apró és nagyobb tette képezik pilléreit az új világot szült történelmi időknek. Hadd szóljunk éppen ezért a föld munkásainak emberfeletti küzdelmeiről. Elevenedjenek meg a a feledetfség vagy az ismeretlenség homályából azok a többre, jobbra igyekvő férfias tettek, amelyek a manapságot plántálták hosszú évtizedekkel előbb.

A múlt század végét idézzük.

A tűrhetetlen robot

A földművelőnél nem voll számkivetettebb. A jogtalansál és a kíméletlen rabszolgamunka 30—40 évre kurtította az életüket. Így mondták valaha: „Munkához fogtunk, mikor nem láttunk, és abba hagytuk, midőn megvakultunk.” Ez a se- honnai élet. a kevesek büntetlen, életrontó bitangolása ató- zatos kényszer volt a szémbe- szállásra. Hogyne, amikor a mezőgazdasági bérekről szóló akkori hivatalos kiadványok is elismerik, hogy Kiskunfélegyházán a napi étkezés nem volt több mint: „Reggel' kenyér kis darab szalonnával, délben és este tarhonyaleves, amelyet a munkások maguk főznek és az év hosszabb napjaiban uzsonnára kenyér.” Vagy Kiskunhalason: „A szüretelési napszám élelmezés nélkül férfiaknak 50, asszonyoknak 30 krajcár.” Az 1895. évi földművelésügyi minisztériumi kiadvány azt is bevallja, hogy „A részes, főleg a feles kukoricaföldek után munkáján felül még 3—4 gyalognapot tartozott szolgálni holdanként. .. A solti felső járásban 1000 ölenkint 3 kaszás és 3 gyűjtőnapot, Félegyháza határában harmados tengeriföldek után lánconként (500 öl) 1 kaszásnapszámot; harmados kukorica között termett bab és tök feles volt.”

Az embertelen körülmények ösztönözték a szervezkedést, amelynek bátorítást adott a munkásmozgalom egyre mesz- szebb hangzó szava, az egyre sűrűsödő vidéki megmozdulások, és a kisebb, nehezen kicsikart engedmények illetve sikerek. A földmunkások és a törpebirtokosok egyre kevésbé törődtek bele az elviselhetetlen ter- hekbe, a szinte vég nélküli munkaidőbe, a robotba, a gyermek- és asszonymunka semmibevételébe. A feltörő panaszoknak, a sok-sok csendes lázadásnak egyre több szószólója bukkant fel, azok a bátrak, akik szembe mertek szállni a megfellebbezhetetlen hatalommal. A szociál- damokrata párt szervezkedése megadta ezeknek a kezdeti harcoknak a keretét.

Fegyver az öntudat

1897-ben a magyarországi földműves munkások kongresz- szusán, amelyet a Szociáldemokrata Párt hívott össze, a 68 küldött között már 7 me- gyénkbelit találunk. Az esemény fontosságára tekintettel hadd kapjanak név szerinti felsorolást: Scherer Antal Madaras; Csík János Solt; Dobor István, Kincses János és Faragó István Dunapataj; Váczi János és Szombati József Kiskunhalas. Dobor István szóhoz is jutott: ,,... a nyomorult helyzet eHen a munkásnak csak egy fegyvere van, az öntudatra ébredj, arca,