Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-19 / 194. szám
1 oldal 1964. augusztus 19, szerda Morál 1963. Rolf Thiellének, a neves nyugatnémet rendezőnek legújabb alkotása, a Morál 1963. sok tekintetben mutat hasonlóságot egykori, nagy sikert aratott filmjével, a Rosemarieval. Sőt, némi túlzással, annak ugyancsak aktuális, gúnyos, szórakoztató testvérfilmjeként tekinthetjük. A két film főszereplője is azonos, a szép Nadja Tiller. A szőke Rosemarie alakítóját, most barna Marionként látjuk viszont, ezúttal is egy erkölcsileg meglehetősen kétes hölgyet kelt életre. A hírhedt „Der Spiegel” botrány és a „Keller-ügy” köré írt történet (Rolf Thielle nemcsak rendezője a filmnek, ő írta a forgatókönyvet is) szati- rizáló hangon, leleplező szándékkal mutatja be a nyugati világ „erkölcsét”, hű képet fest a felső tízezer, a háború utáni újgazdagok, politikai szerencselovagok feslett életmódjáról, dőzsöléséről. A pazar luxussal berendezett bonni találkahelyet a legmagasabb körök tagjai látogatják, azok, akik kétféle erkölcsöt ismernek. Az egyikről álszent, szemforgató módon prédikálnak, a másikat pedig titkon élik. Szemükben a bűn csak akkor válik bűnné, ha arról a nyilvánosság is tudomást szerez, éppen ezért kínosan ügyelnek rá, hogy ez ne történhessen meg. A nézőnek a film egy-egy jelenete olykor meglehetősen ismerősnek tűnik, hogyne, hiszen az újságok a közelmúltban részletesen tájékoztatták olvasóikat az egyes országok legmagasabb köreiben kipattant botrányok intim részleteiről. Thielle vitathatatlanul társadalombíráló szándékkal készítette filmjét, és a kép, amelyet a „gazdasági csoda” kreatúráinak erkölcsi fertőjéről fest, az NSZK-ban valóban bátor tett, ennek ellenére ez az alkotása nem olyan erőteljes, mint a Rosemarie volt. Igen szellemesek a film dalbetétei, ezek a „kabaré-szongok” maró gúnynyal ostorozzák a politikai és erkölcsi visszásságokat. Marion vizsgálati fogsága alatt nem hajlandó vallani, se önmagáról, se barátairól. Egyetlen nevet sem tudnak kicsikarni belőle. Axel Rottmann, a fiatal, szemfüles riporter, ellentétben a rendőrség embereivel, érti a módját, hogy lehet egy „társaságbeli hölgyet” szóra bírni. Lapja nevében komoly összeget kínál fel neki, ha magnószalagra mondja élete történetét. Az ajánlat csábító, Marion belemegy az üzletbe, elmondja élete történetét, intim részletekkel, nevekkel, egészen a miniszterekig. Hogy a lány vallomásában mi az igazság és mi a fantáziájának szüleménye, nem derül ki, ezt a kérdést Thielle maliciózusan nyitva hagyja. Ügy véli, bizonyára lesznek, akik a történetben magukra ismernek. Csökkentik a túlterhelést A Művelődésügyi Közlöny augusztus 1-i száma közli a tanító- és óvónőképző intézetek nappali tagozatának új tantervét. A tanterv jelentős mértékben csökkenti a tanárok és hallgatók túlterhelését. A heti óraszámok sehol sem haladják meg a 32 órát. Sőt, a két utolsó félévben, amikor a szak- dolgozatokat készítik a hallgatók, heti 27-re, illetőleg 23 órára csökkennek. Az elmélet és a gyakorlat aránya szükség szerint alakult. Az első három félévben a gyakorlati órák száma kétszerese, háromszorosa, sőt, egyik félévben négyszerese az elméleti óráknak. A reform elgondolásainak megfelelően az önálló hangszeroktatás megszűnt. Zongorát az énekórákon olyan színvonalon tanítanak, hogy az oktatási segítséget jelentsen a belső zenei szemlélet kialakításában. A kötelező gyakorlás megszűntével a hallgatók részére tetemes idő szabadul fel az elméleti tanulmányok alaposabb elsajátítására. Az állami gazdaságok, üzemek látogatása és az országjáró kirándulások — egyhetes tanulmányút szervezésével — minden hallgatóra kötelezők. Ugyancsak kötelező minden hallgatónak részt vennie a tíznapos csillebérci úttörővezetői tanfolyamon. Kincses Ferenc Művészi album Bács megyéről Hazánk felszabadulásának huszadik évfordulója tiszteletére a megye fejlődését dokumentáló albumot ad ki a Képző- művészeti Alap és a Képcsarnok Vállalat. A napokban Madarász László elvtársnak, a megyei tanács elnökhelyettesének vezetésével tartott megbeszélésen az előkészítő bizottság meghatározta a témákat. Eszerint az album bemutatja a kecskeméti Aranyhomok Szállót, gyümölcsberakodást a M ÉK-telepen, a lenin- városi építkezést, a Eajai Vízügyi Technikumot, a kalocsai paprikaüzemet és az új tbc- kórházat, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárat és a „libakombinátot”. Szerepel még a témák között a kiskunhalasi csipkekészítés, a Kalocsa vidéki öntözőfürt bátyai nyomásközpontja, a vaskúti borkombinát, a keceli strand, a tisza- kécskei művelődési ház és a szelidi tóvendéglő. A vidéki művészek jobb foglalkoztatottsága érdekében a kivitelezésre elsősorban megyénkben élő alkotókat kérnek fel. Az 500 példányban készülő album anyagát előzetesen a megyeszékhelyen és néhány nagyobb városban kiállításon mutatják be a közönségnek. H. N. 5. „Megcsaltalak, Emmike — mondta magában. — Megcsaltalak e^y húszéves lánnj^l.” A íelkirS'merete újra belemart a szívébe. ..Én hazudtam neked, Emmuci, hónapok óta hazudtam. Azt mondtam neked, hogy az intézetben dolgozom, és közben egy fiatal lánnyal sétáltam Óbudán, üldögéltem cukrászdákban, csókolóztam a Szigeten, és tvisztet táncoltam és.. . és... és úgy viselkedtem, mint egy húszéves fiú. De ennek most vége. Vége! Űj életet kezdek. Még ma szakítok Hédikével. Még ma! Nem akarok tovább hazudni. Azt akarom, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem.” Az asszony összehúzott szemmel figyelte a férjét. Arcán gúnyos mosoly ült, de a szíve tele volt félelemmel. ..Mit akar mondani nekem?” Csak erős önfegyelemmel tudta leplezni az idegességét. „Most fogja közölni velem, hogy válni akar. Jaj, csak ne sírjak!” Emmike hónapok óta tudta már, hogy a férjének viszonya van Hédikével, a titkárnőjével. A barátnői, ismerősei kárörvendve újságolták: Láttuk a férjedet Óbudán, egy remek kis nővel.. . Vagy: Találkoztunk Ottóval egy cukrászdában. .. Csak annyit mondunk, nem volt egyedül!. .. „Mi lesz velem, ha elhagy? Az a nő nem szereti Ottót, annak csak a pénze kell. De mit fogok mondani, ha most arra kér: váljunk el?... Hiszen én még. . . én még mindig szeretem ... Szegény Ottó, milyen elnyűtt, az arca sápadt, a keze reszket...” — Amikor délelőtt eszembe jutottál — suttogta Zimányi —. arra gondoltam: az utóbbi időben valahogy megváltozott közöttünk a viszony... Tudom, miattam... Én vagyok a hibás... Tudom... Érezte, hogy enyhül a fejfájása és a szorongás is szűnőben van. — Most azért rohantam haza, hozzád, hogy bocsánatot kérjek ezekért a hetekért, hónapokért... Ha még meg tudsz nekem bocsátani. .. Emmike nem válaszolt. A férfi tovább beszélt, erőtlen, sírós hangon. Mindent elmondott, ami a szívén feküdt. El kellett mondania mindent. Kellett! Nem titkolt el semmit, szabadulni akart a hazugságoktól, minél előbb és minél gyorsabban. Midőn befejezte a vallomását, aggódva kereste a felesége tekintetét. — Megbocsátasz nekem? Az asszony nem felelt: sírt. De ezek nem a harag, hanem a megbocsátás könnyei voltak. — Emmuci — rebegte meg- hatottan Zimányi, és bátortalanul odalépett a feleségéhez. Emmuci zt^cogva borult a mellére. A vegyész még aznap magához hívatta Efefefet és ingerülten felelősségre vonta: — Miért engedett ki a laboratóriumból? — Én engedtem ki... ön törte be az ajtót. . . — Mindenképpen meg kelISMÉT FELFELÉ — Üzemi KISZ-szervezet? — kérdezett vissza az olajos kezű, kockás inges fiatalember. — Állítólag működik. A csarnoktól balra nyílik a TMK-mű- bely, ott van néhány „lelkes tag”, náluk érdeklődjön — és tovább egyengette a vastag, olajos drótdarabot. A Kiskunhalasi ÉM Fémmunkás Épületlakatos- és Tömegcikkipari Gyár TMK-műhelyé- ben valóban voltak „lelkes tagok”. Füzér János, a KISZ szervező titkára, Sárkány Attila, a kultúrfelelős és a többiek is mind fiatalok, nagy részük KISZ-tag. Az üzemKrSZ- életéről érdeklődtem tőlük. Nehezen szólaltak meg, végül Füzér János vette fel a szót. — 1963. január 1-én alakult meg üzemünkben a KlSZ-szer- vezet. Huszonötén indultunk, aztán néhány jól sikerült rendezvény után rohamosan gyarapodni kezdtünk. Jelenleg már százon felül van a tagok száma, igaz, hogy van köztük néhány névleges tag is. Az első pillanatban soknak tűnik a szám, de ha figyelembe vesz- szük, hogy mennyi itt a fiatal munkás, megváltozik a véleményünk. Eleinte minden jól ment, igazi közösségi szellem kezdett kibontakozni. Közös rendezvényeket tartottunk az építőipari ktsz-szel. — Emlékeztek? — fordult a többiek felé. Akkor mindenki bizakodott. — Aztán jöttek a nehézségek. Az üzem átszervezésekor elvették a KISZ-szobát, máig sincs helyünk. Nem tudtak próbálni a színjátszók, a népi táncosok, nem lehetett klubdélutánokat tartani. A lelkesedés lelohadt, csak a törzsgárda tartott ki. Az idén tavasszal kezdődött ismét a fellendülés. Újból megalakult a színjátszó csoport, most is szorgalmasan próbálnak. Először vidéken, valamelyik tsz-ben akarnak fellépni. Nyáron aratáskor társadalmi munkában segítettünk a Vörös Szikra Tsz-ben. Július elsejével létrejött több szocialista brigád. Több KISZ-fiatal versenyez a sorainkban. A vállalat igazgatóságától is ígéretet kaptunk, hogy a hamarosan felépülő irodaházban lesz újból KISZ-szobánk. Elmondhatjuk, most már ismét működik a K ISZ-szervezet. Tervek a jövőre nézve? — Hamarosan felújítjuk a tánccsoportot, tánczenekart szervezünk, közös kirándulásra megyünk. A másik terv a tanulás- * * lett volna akadályoznia, hogy kijussak... — Megakadályozni? — ámuldozott Efefef. — De hogyan akadályozhattam volna meg? — Mindent én mondjak meg? Miért nem ütött le? — Az i... i... igazgató urat? — Igen, engem. — De hiszen el tetszett. szaladni ... — Na és, miért nem rohant utánam?! — ordított a kutató, dühtől rángatódzó arccal. — Miért nem tartott vissza? Miért nem gáncsolt el? Maga miatt most mindent elrontottam. — Ígérem, hogy legközelebb le fogom ütni! Zimányi legyintett: — Legközelebb. .. Ügy látszik, senkiben sem lehet bízni. * Aznap éjjel későn ment haza, de nem Hédikénél volt, a laboratóriumban maradt. Feljegyzéseket készített az új, csodálatos gázról, amely felébreszti az emberek lelkiis-' méretét. V. „Ez az új gáz meg fogja változtatni az életünket — írta munkanaplójába — és nagy hatással lesz a társadalmak fejlődésére is.” (Folytatása következik.) sál kapcsolatos. Üjabb szakmai továbbképző tanfolyamokat indítunk. Jelenleg is folyik egy, huszonöt fiatal részvételével. Két KISZ-tagunk még nem végezte el a nyolc általánost, ezeket szeptemberben beíratjuk. Ezenkívül még egy személy jelentkezett egyetemre, 12 középiskolába és 10 az általános iskolát végzi. Nehéz szakasz zárult le —- remélhetőleg végleg — a Kiskunhalasi Fémmunkás, Épület- lakatos- és Tömegcikkipari Gyár KISÉ-szervezetében. Ismét megindulták az úton felfelé és ez biztató. Most, a K1S3 kongresszusa előtti időben számtalan lehetőség kínálkozik arra, hogy véglegesen rendezzék soraikat és megtalálják az útat az üzemi fiatalok szívéhez, lelkesedéséhez. KI Gl Minden nap másholA megyei könyvtár müve- ** lődési autóját — a hónap minden napján — máshol várják. És nem hiába. Hóviharban, kánikulában egyaránt megérkezik a tanyai iskolák, kul- túrházak udvarára. — Huszonhat állomásunk van — ’ mondja Birck Edit, a fiatal és lelkes könyvtárosnő. A ránk bízott négy járás minden tanya- központjában hónaponként egyszer fordulunk meg. Tegnap például a kerekegyház! Előre Tsz-ben voltunk, ma a lajos- mizsei Benei iskolába megyünk. Ezerháromszázhatvannyolc állandó olvasónk 6155 könyvből válogathat. Statisztikai kimutatást tesz elém. Az első negyedévben 3159 mesekönyvet, 2449 szépirodalmi könyvet kölcsönöztek. Legtöbb olvasójuk (705) tizennégy éven aluli. De szép számmal (500) vannak idősebbek is. — A mesekönyveken és Jókain, Móriczon kívül egyre inkább viszik a mai magyar írók műveit. Palotai Boris, Szabó Magda, Fekete Gyula munkái a legkeresettebbek közé tartoznak. Egy nap átlagban 70—80 kötetet kölcsönzőnk. g/ int a kocsinál Tormási ** László gépkocsivezetőnek csak a lábai látszanak ki a motorházból. Éppen valami kisebb hibát igyekszik kijavítani. — Bizony sokat kell vele „bütykölni”. Mentegeti a szürke kis mikrobuszt. 1962 óta járunk együtt és azóta 86 ezer kilométert tettünk meg — néha a legrosszabb körülmények között. Szeretném a százezret kihúzni vele. — Laci bácsi nemcsak gépkocsivezető, hanem a filmek vetítője is — teszi hozzá Birck Edit. Tudniillik a kölcsönzések után rendszeres filmvetítéseket tartunk, hónaponként változó műsorral. Hetente — átlagban kétszer — pedig mezőgazdasági, politikai, irodalmi és egészség- ügyi előadásokat szervezünk szakképzett előadók részvételével. Ma például Varga József elvtárs, a járványos betegségek megelőzéséről beszél. Utána a Kétszer kettő néha öt című filmet vetítjük. Alkalmanként 150—180 érdeklődőt vonzanak műsoraink. 8/ ét ember lelkes munkája *'■ révén évenként 50 ezren jutnak könyvekhez, előadásokhoz, filmekhez. Mind több tanyai embert hódítanak meg az irodalom, a kultúra számára, így egyre könnyebb dolguk van és a könnyűt nem nehéz folytatni! P. Gy.
