Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-10 / 160. szám
Okosan szeressük ükét... Gyermek- és ifjúságvédelem a dunavecsei járásban Igen részletesen, minden körülményre kiterjedő figyelemmel foglalkozott a közelmúltban a Dunavecsei Járási Tanács a gyermekek és fiatalkorúak helyzetével. A járás területén körülbelül 2C ezer 25 éven aluli fiatal él — beleszámítva a csecsemőiket is. Ami a csecsemővédelmet illeti, azzal nincs is különösebb probléma, hiszen viszonylag jól felszerelt bölcsődékkel, egészségügyi hálózattal rendelkezik a járás. A neveléssel járó gond inkább az általános és közép- iskolás korban levő gyermekek, az ipari tanulók és tsz-fiatalok körében merül fel. Ez az a terület, ahol a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok — amelyek az új tanácsválasztással egyidejűleg a járás valamennyi községében megalakultak — a legtöbbet tehetnének. Megalakultak — s azóta... Sajnos, ezek a bizottságok jelenleg még nem állnak hivatásuk magaslatán. Legtöbb közülük a me gáláikul ása óta érdemleges munkát nem végzett. Ahol pedig látható némi eredmény, ott is inkább az élet által befejezett ügyek tárgyalására, további intézésére szorítkoznak. A megelőző munkával, ami pedig a legfontosabb lenne, nagyon ritkáin találkozunk. Igaz, hogy a bizottságok rendszeres ellenőrzésit végeznek az italboltokban, mozikban és más szórakozóhelyeken — ebben a munkában sóikat segítenek a pedagógusok, a KISZ-isták és a nőtanács tagjai —, de ez is csak szórványosan fordul elő a járásban. Nem tekinthető például kielégítőnek a duna- egyházi, kunpeszéri és az új- solti gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság működése. Névlegesen megalakultak ugyan, de nem tevékenykednek. Legjobban a szabadszállási működik, amely rendszeresen megtartja üléseit és konkrétan foglalkozik minden egyes veszélyeztetett kiskorúval. Nagyobb önállósággal Hogy mennyire így kellene tevékenykedni a többi községben is, azt nagyon indokolja, hogy a nyilvántartás szerint — ami nem is egészen pontos — 212 anyagilag, vagy erkölcsileg veszélyeztetett kiskorú van a dunavecsei járásban. Sokat tehetnének a tanácsok azért, hogy a bizottságok nagyobb önállóságra, aktivitásra tegyenek szert. Jelentős eredményeket lehetne elérni, ha a munkába bevonnák a tanácstagokat is. Tény az, hogy nemcsak a bizottságok és a gyámhatóság feladata lenne . a kiskorúakkal való foglalkozás. Súlyos felelősség terheli azokat a szülőket, akik iszákosságukkal, munkakerülő életmódjukkal térítik rossz útra a gyerekeket. A fentieken kívül a fiatalkorúakkal való törődés természetesen kötelessége azoknak a vállalatoknak, intézményeknek is, amelyek ebben a korban levő fiúkat, lányokat foglalkoztatnak. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a járásban levő vállalatok évről évre 20—30 fővel több munkást tudnak alkalmazni, de az általános, illetve középiskolát végző fiatalokat teljes létszámmal képtelenek felvenni. Ez azt jelenti, hogy azok más járásban, megyében keresnek munkát, ami utazgatást, s az ezzel együtt járó rendezetlenebb életkörülményeket jelent számukra. Elsősorban tehát ezen kell változtatni. Valamivel jobb a helyzete a járás termelőszövetkezeteiben dolgozó fiataloknak. A dunavecsei járás tsz-eiben mintegy 500—600 fiú és leány dolgozik, akik átlagosan évenként 240— 250 munkanapot töltenek a közös gazdaságok földjein. Sajnos, szakmai képzettségük nem kielégítő. A megvizsgált hét tsz1 közül csak a szabadszállási Alkotmányban talált a járási tanács három olyan fiatalt, akik szakmai továbbképzésre járnak, illetve levelező úton végzik a mezőgazdasági technikumot. Miért csak „besegítők“? Évenként 100—120 általános iskolát végzett fiatal maradott- hon, és családtagként dolgozik a tsz-ekben. Ezekkel a fiatalokkal oly módon kellene foglalkozni, hogy később maguk is szövetkezeti tagokká váljanak. Különösen fontos lenne a mezőgazdasagi , szakmunkásképzés feleirányítani őket. Sokat tehetnének énnek érdekében a KISZ -szervezetek is. Hogy a szövetkezeti munka kezd vonzóvá lenni, bizonyítja, hogy a vizsgált hét tsz-be — amelyek nem is a legerősebbek — a múlt évben kilenc fiatal kérte felvételét. Hozzájárul ehhez az is, hogy a szórakozási, kulturális lehetőség a járás termelő- szövetkezetednek több mint felében biztosítva van. Mindezekből megállapítható, hogy a dunavecsei járásban működő állami és társadalmi szerveknek többet kell foglalkozniuk a fiatalkorúakkal. Ez nem jelenti azt, mintha a fiatalokra semmiféle feladat nem hárulna ebben a munkában. Sokat tehetnek, és kell is, hogy tegyenek önmagukért. A fiatalok a lendület, a kezdeményezés, a termelő munka élenjárói lehetnek a dunavecsei járásban is, és a jelenleg még meglevő gondok — szórakozási, művelődési lehetőségek stb. — megoldásában is együtt kell rnű- ködniök a tanácsokkal, a KISZ- szel és a termelőszövetkezeteikkel. Gál Sándor PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér I'/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065, A gavallér — Szürke és fantáziátlan mostanában az autós ember élete — panaszkodott a minap barátom, kezében görcsösen szorongatva egy félpohárnyi al- muskát. Az általa lelkes áhítattal habzsolt ital minéműségét, meg a kijelentésben rejlő fanyar pesszimizmust is tekintetbe véve, bizonyára nem kétséges olvasóim előtt, hogy az illető a négy keréken járók egyre népesebb szektájának a tagja. — Már mért volna fantáziátlan? — kérdeztem, infanteriszt- hez (a gyengébbek kedvéért: gyalogoshoz) illő bárgyúsággal. — Ülsz a puha ülésen, festői tájak suhannak el melletted, s időnként úton-útfélen festői nők ülnek be melléd, hogy jóvoltodból néhány mérfölddel közelebb jussanak céljukhoz. — ’s2 épp ez az! Látszik, hogy ritkán szakadsz el az anyaföldtől, azért vagy ennyire naiv... __ 9 — B arátom, a megfigyelésem az, hogy a nők mostanában egyre ritkábban kelnek hosszabb útra. A vérembe ivódott, s immár kiirthatatlan udvariasságomnál fogva — (.. .itt a helyiség csillárjára pillantottam, s lassan a kijárat felé sasszéztam ...) — mondom, közismert gavallériám nem tűri meg, hogy valahányszor nőnemű lény libeg előttem az árokparton, fel ne ajánljam neki lovagi szolgálataimat — azt a pár szegény lóerőt —, legyen a szóbanforgó hölgy akár 18 esztendős, akár 34. Lehúzom az ablakot: — Tartson velem, szívesen elviszem. Sokszor négy férfi is szorong a kocsiban, mégis megállunk. És mi a hála? — Köszönöm, csak ide megyek a szomszédba. — Ne fáradjon, gyalog is odajutok. — Azért a néhány méterért nem érdemes ... — és ehhez hasonló válaszok. Van hölgy, aki feleletre se méltat, csak ballag tovább, mint egy ka- nosszajáró. Ha pedig történetesen mégis megáll, korántsem azért teszi, hogy beszálljon, hanem hogy végigmérjen bennünket: engem, akár egy dúvadat, útitársaimat pedig mint megannyi ssatírt, bitniket, vagy huligánt. Végy szemügyre tüzetesen amice, s nyilatkozzál: Van rajtam valami dúvad- szerű? Megnyugtattam, hogy véleményem szerint olyan a külseje, mint egy grál-lovagból és a belvederei Apollóból létrehozott hibridnek. — De hát akkor miért ez a tömény bizalmatlanság? Beszélni kezdtem neki évezredes előítéletekről, a nemek harcáról és idéztem Mó- riczot: „Gyalogolni jó”. Végül megkértem, hogy vigyen el a kocsiján a Központi Nyárfarez- géskutató Intézetbe, ahol halaszthatatlan intézni valók várnak, s amely itt van pár lépésre a szomszédban. Megvetően mért végig, majd összefüggéstelen, zagyva magyarázkodásba fogott meghibásodott kuplungról, összegubancolódott ékszíjakról és alig pislákoló gyertyákról... Én pedig elhatároztam, hogy valahányszor a jövőben szívességét igénybe óhajtom venni, előzőleg monokinit öltök, de legalábbis bokorugró szoknyát húzok magamra. Hiszen így, csakis így számíthatok barátom „közismert gavallériájára” ... J T. Pénz, jelvény9 ékszer Látogatás az Állami Pénzverdében Nyugtalan teremtés a pénz, nem tud sokáig egy helyben maradni, még ha olyan kicsi is, hogy csak fillér a neve. Kézből kézbe, zsebből zsebbe, tárEgy tál húszfilléres. Gyártotta: Szabó Sándorné, cából tárcába vándorol. Amíg új és fényes, megforgatjuk uj- jaink között, megcsillogtatjuk egy pillanatra, aztán a többi közé tesszük, s észre sem vesz- szük, már elillant tőlünk, tovább vándorolt. Folyton bolyong a pénz, ám nem örökké mégsem. Sorsuk, életük van a pénzeknek is. Születnek, aztán élik mindennapi életüket, majd, ha megkoptak, megsápadtak már, elenyésznek valahol; egy részük — a fémpénzek — olvasztókemence tüzes gyomrában fejezik be pályájukat. S onnan indulnak megint új életre. Hol „születik” a pénz? A pénzverdében. Zajos prések formálják a csillogó érméket, olaj szagú gépből hullik a húszfilléres, a forintos. S aki a gép mellett ül, annak nem újdonság a vadonatúj forint, legfeljebb, ha vásárláskor a visszajáró apró között feltűnően fényes darabot is talál, megforgat ja 6 is ujjai között: „ezt vajon mikor készíthettem? .. Forog a pénz, éli mindennapi életét. Ám ahonnan útra- kél — s ezt már kevesen tudják — sok minden más is készül. Ötvösök, vésnökök dolgoznak itt, nyersanyaguk bronz, arany, ezüst, drágakő. Érmék, plakettek, jelvények, ötvösmunkák, gyönyörű ékszerek kerülnek ki az Állami Pénzverdéből. Havonta mintegy négyszázezer különféle jelvény, gomblyukba tűzhető néhány- forintos apróság. De készül itt ezreket, tízezreket érő cizellált ötvösremek is, amely vitrinek díszeként hirdeti a világ sok táján a magyar mesterek ügyességét. Nehéz présekből 10—20 fillérek, forintosok hullanak; készül az aprópénz. Az ötvösök könnyű kalapácsai alól szépen munkált ékszerek kerülnek ki; ezek nagy pénzt, értékes valutát hoznak az országnak. A. K. Valamelyik bajnokunk kapja majd ezt a sportérmet, amit Hofbauer Gyula készít. Czinner Erzsébet felvételei. MTI Foto, Foglalkozása: érmefestő. Horváth Rudolfné a Danuvia motorkerékpár-érméket készíti. Magyar filmhetek Kecskeméten Ha egy könyv jó, tefszik — szívesen elolvassa mindenki kétszer, vagy többször is. Ha pedig egy film már az első találkozás- kor megnyerte a közönség tetszését, szívesen megtekinti még egyszer, sőt — levélben, telefonon — jó néhányan a felújítást kérik, sürgetik. A nézők kívánságára rendez magyar filmheteket a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat Kecskeméten, az Árpád Moziban július 9—22-ig. Két hétig tehát mindennap régebbi, nagy sikerű magyar filmeket tűz műsorára az Árpád Mozi. Bemutatásra kerül; a Mici néni két élete, Dandin György, Szegény gazdagok, Mágnás Miska, A szélhámosnő, Felfelé a lejtőn, Szent Péter esernyője, Gerolsteini kaland és Az aranyember — című film. Kedves ismerős valamennyi. Már a bemutatkozásuk is jó volt. Most pedig bizonyára sokan várják örömmel az újabb találkozást.
