Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

>éi I Modem lakásba, modern bú­torhoz készült ez a nemes vo­nalú, egyszerű váza, Gorka Lí­via keramikus művész alko­tása. Aratás — az orvos szemével Itt az aratás ideje. Néhány megszívlelendő jó tanáccsal szolgálunk azoknak, akik a tűző napsütésben végzik az „élet”, a termés betakarítását. Látszatra talán jelentéktelen apróságok, amikről írunk, de ha megfeledkezünk róluk, ko­moly bajoknak lehetnek a for­rásai. A tűző napsütés ellen ka­lapot kell viselni. Ha széles a karimája, a tarkót és a nyak környékét is beár­nyékolja. Ha elmulasztjuk fe­jünk védelmét, könnyen a napszúrás áldozatai lehetünk. Ez az orvosi beavatkozást igénylő kellemetlen betegség fejfájással, szemkáprázással, eszméletvesztéssel járhat. Ad­dig is, amíg orvos látja a be­teget, vigyük árnyékos helyre, és félig ülő helyzetben tegyünk a homlokára és a tarkójára hidegvizes borogatást. A nagy hőségben gyakran megszomjazunk. Az előrelá- tóak idejében gondoskodnak ivóvízről és arról is, hogy min­denkinek legyen külön pohara, bögréje. Évről évre több hűtőgép 125 ezer háztartásban véget ért a „ jégkorszak“ A tartós használati cikkek vásárlásában idén a hűtőszek­rény vezet, messze maga mö­gött hagyva a többi háztartási gépet és a közlekedési eszkö­zöket. A frizsider-vásárlás ugyanis több mint megkétsze­reződött tavaly óta. A hűtőszekrénygyártáshoz iparunk csak elég későn: 1957- ben kezdett hozzá. A belföldi ipar még 1962-ben is csak 17 ezret gyártott, de 1963-ban már 37 ezer fölé ugrott a ter­melés. Ez a gyors fejlődés az idén is folytatódott: eddig a két és félszerese az egy év előttinek és ha az emelkedés egész éven át ebben az ütem­ben folytatódik, az idei gyár­tás már nem sokkal marad a százezer mögött. A frizsider-vásárlás is csak tavaly indult gyors fejlődés­nek. 1960-ig összesen kb 20 ezer — nagyobb részt külföldi — készüléket használtak csak a magyar háztartásokban. Pe­dig kereslet lett volna, de a kínálat még elég kicsi volt akkoriban. A fogyasztás akkor élénkült meg, amikor a hazai gyártás ezt lehetővé tette. — 1963-ban már csaknem 34 ez­ret adott él a kereskedelem, csaknem még egyszer annyit, mint az előző évben. Idén ugyancsak ugrásszerűen folyta­tódott a fejlődés: az év első harmadában közel 16 ezer csa­lád vett búcsút a jegestől és vásárolt magának hűtőszek­rényt, amelyből ma már 125 ezer van használatban az or­szágban. A frizsider — a technika mai fejlettsége mellett — hoz­zátartozik a kulturált élet­módhoz, emberi szükségletté vált. Már csak ezért is értel­metlen az a különös szókap­csolat, amelyet egyesek alkal­maznak, elnevezvén a szocia­lizmussal együtt járó, tőle el­választhatatlan, minél nagyobb jólétre, való törekvést „frizsi­der-szocializmusnak”. Hisz e főleg nyáron nagyon hasznos és kényelmes háztartási gép munkát takarít meg a házi­asszonynak, aki több napra főzhet előre. Anyagot is spó­rol, mert a megmaradt ételt nem kell kidobnia. Elsősorban1 azonban a család egészsége fe­lett őrködik: frissen tartja az élelmiszereket, még a legna­gyobb kánikulában is. Jelenleg az ország három­millió háztartásának 4 száza­léka rendelkezik hűtőszekrény­nyel. Az életszínvonal-emelke­dés nyomán mind több csa­ládnak telik majd az ilyen na­gyobb összeget igénylő háztar­tási beruházásra, és ezt a tö­rekvést egyrészt a gyorsan emelkedő belföldi gyártás is támogatja. (A kínálat most már ki tudja elégíteni a ke­resletet.) Másrészt az OTP-hi- tellevél akció, mivel a frizsi­der nem tartozik az olcsó cik­kek közé. Egyelőre azonban még korántsem mondhatjuk el, hogy véget ért a „jégkor­szak” a háztartásokban. Még sok jó és főleg olcsóbb frizsi­dert kell gyártania az iparnak és eladnia a kereskedelmnek, hogy éppúgy általánossá vál­jon ez a gép is a háztartások­ban, mint a mosógép vagy a Ádám László A szomjúságot természete­sen nem szabad mértékte­len ivással oltani. Különösen a hirtelen megivott hideg víz lehet káros. Rekedt­séget, torokfájást és tüdőgyul­ladást is okozhat. Ajánlatos az ivás előtt kiöblíteni a szájat, majd apró kortyolgatással íz­lelni a vizet. Ugyancsak kel­lemesen üdít az arc lemosása is. ' A gyakorlott aratók jól tud­ják, milyen fontos a lábbeli jó megválasztása. A leghelyesebb szellős bakancsot viselni, mely a boka tájékát is megvédi a friss tarló karcolásaitól. De nemcsak a saját egészségére kell ügyelnie a kaszásnak; ar­ról sem szabad megfeledkez­nie, hogy a nyomában serény­kedő marokszedőt ne érje sé­rülés. A kaszát a sor végezté­vel a vállán, heggyel felfelé vigye. Különösen a. szederin- dás talajon veszélyes a buk­dácsolás. A sok tüskés indát óvatosan el kell vágni, és le­tekerni a lábról. Megéri a pár­perces fáradságot, mert a kór­házi naplók a megmondhatói, hogy a buktató gazok hány em­bert juttattak aratás idején a kórházba. A marokszedők munkája sem könnyebb az aratókénál, s ráadásul rendszerint nők vég­zik. Fárasztó munkájukat meg­könnyíti, ha sarlót vesznek igénybe, mert minél mélyebb­re hajolnak, annál többet szív­nak be az érett, levágott szá­rak lehullott porából; ehhez a porhoz kórokozó gombák is keveredhetnek. A levágott gabonaszár sem veszélytelen, éles metszés­felületű, karcol és szúr. A bőrbe, a köröm alá jutott szálkát, szilánkot azonnal el kell távolítani, különben fer­tőzhet. Egy rövid írás keretében még a legfontosabb tanácsok sem férnek be. Aki egészségé­nek védelmére körültekintően akar a mezőgazdasági munkák során eljárni, hasznosan for­gathatja dr. Varsányi István „Egészséges falu” című füze- tecskéjét, mely a napokban jelent meg, és minden könyv- kereskedésben megvásárolható. dr. V. P. Befőzés MEGGYBEFŐTT. A szép, nagy szemű válogatott gyümöl­csöt megtisztítjuk, tisztára mossuk. Üvegekbe rakjuk és cukorszírupot főzünk. Egy li­ter vízhez 70 deka cukrot ve­szünk. Lehűtve ráöntjük a meggyre úgy, hogy jól ellepje. Azonnal szorosan lekötözzük és 15 percig gőzöljük. A gő­zölő edényben hagyjuk kihűl­ni és másnap szárazra törölve tesszük helyére. RÉTESMEGGY. A gyümöl­csöt száradás után tisztára mossuk, kimagozzuk és zo­máncozott lábasba vagy por­celán tálba tesszük. Tíz kiló meggyhez 1 kiló kristálycuk­rot, 1 evőkanál szalicilt, 1 dl rumot, 2 szem összezúzott szeg­fűszeget, 1 csipetnyi törött fa­héjat teszünk, az egészet jól összekeverjük. Letakarjuk és száraz, szellős, hűvös helyen 3 napig pihentetjük naponta egyszer fakanállal jól összeke­verve. MÁLNADZSEM. A megtisz­tított és jól megmosott málnát sz»3rszitán . nyersen áttörjük. 1 liter léhez 50 dkg cukrot vé­ve zománcozott lábosba tesz- szük és gyakori kevergetés mellett jól beforraljuk. Próbát veszünk és ha megkocsonyá­sodik, előmelegített üvegekbe tesszük, másnapig hagyjuk jól kihűlni, s ha kissé megbőrösö- dött a teteje, jó szorosan le­kötözzük. STRANDON Az idén a strandokat a vég­letes fürdőruhák uralják: vagy egybeszabott lastexbe préselik magukat a lányok, vagy a bi­kini néven szereplő kétrészes fürdőruhát hordják. Mindkét formában találunk kivetniva­lót. Az egyre zsugorodó, a sza­bályszerű bikininél jóval ki­sebb, kétrészes napozók már ízléstelenek. Legfeljebb az egé­szen fejletlen kislányok hord­hatják, de rajtuk sem szívesen látjuk. A teltkarcsú, de külö­nösen a telt és húsz éven fe­lüli nőkön már gusztustalanok. Némelyik bikinit viselő nőn a legnagyobb „ruhadarab” a nap­szemüveg és az újmódi kötött fejkendő. Az egybeszabott fürdőruhák viszont majdhogynem alkal­matlanok a napozásra, annyira kis bőrfelületet hagynak fe­detlenül. Akár a trikó, akár az NDK-lastex vagy hazai gumí­rozott fürdőruhák a kényel­metlenségig zártak. Napozáshoz megfelelnek, de úszáshoz kényelmetlenek az olyan fürdőruhák, melyeknek tartópántja a vállon halad át. A legcsinosabbak, legízlése­sebbek és egyben legpraktiku­sabbak, s nem utolsósorban a legolcsóbbak a karton fürdő­ruhák, amelyek jól alkalmaz­kodnak a divathoz. Az idei fürdőruhákhoz vég­képp nem stílusos a románo- san kötött kendő. Nem szépek a vízben az átlátszó sapkák sem, s bár a hagyományos úszósapkák eléggé ormótlanok, még mindig csinosabbak és praktikusabbak. Tanácsunk az, hogy válasz­tás előtt alaposan fontoljuk meg, mi illik legjobban élet­korunkhoz, alakunkhoz; inkább kevésbé divatosak legyünk, de sohasem ízléstelenek! Divaljelenlés a rózsanemesite telepről „Az idei szezonban az üzle­tek nagy választékban árusít­ják a lemodernebb, az új di­vatnak megfelelő rózsákat.” Milyen meglepő ez a mondat, — csak akkor tűnne természe­tesnek, ha az utolsó szó „ruha” vagy „cipő” lenne. Pedig a ró­zsa éppen úgy, vagy legalább­is majdnem annyira divatcikk, mint az öltözködés vagy a la­kásdíszítés kellékei. A hazai rózsadivatot Buda- tétényben, a Kertészeti Kutató Intézetben tervezik. Legfőbb mestere — művésze dr. Márk Gergely, akinek 60 új hibridje áll hivatalos fajtaelismerés előtt. A rózsanemesítő persze nem divattervező, •hanem tudo­mányos kutató; új fajtái első­sorban gazdasági-termelési kö­vetelményeket elégítenek ki. De meg kell felelniük a min­dig változó ízlésnek is, amit — akárcsak a divattervezők — részben éppen ő maga irányít. Több mint egy évszázaddal ezelőtt terjedtek el Európában, s így nálunk is a nagy, telt, gömbölyű virágú rózsák, s mindössze három színük volt ismeretes: a fehér, a piros és a rózsaszín. Az illatot csak az 1920-as évektől kívánták meg, de akkor is csak a nagy virágú tearózsáknál, s abban az idő­ben „lépett be” egy új szín: A sárga. Ma változatosabbak a színek és a formák is. De eze­ket — szintén éppen úgy mint az öltözködésben — nem egy­szerűen a divattervező, azaz a rózsanemesítő ötletei alakítják, hanem az általános életkörül­mények, a célszerűség követel­ményei is. A modern lakások, bútorok kisebbek, — így tehát az azo­kat díszítő rózsa is kisebb, virágja karcsú, hosszúkás. Az épületeken, belső helyiségek­ben újabban kedveltek az úgy­nevezett nyugtató színek, így tehát divatosak a rószáknál is. A kék kivételével a színskála minden színe megtalálható már, főleg a paszteil-árnyala- tok és a „tiszta” színek keveré­kei: a geránium- és a narancs­piros, a barackrózsaszín és a fréz különböző fokozatai. Az új magyar fajtajelöltek egy része is ezeket a színeket képviseli, de mi — akárcsak az öltözkö­désben — mértéktartóak va­gyunk, nem követjük a divat pillanatnyi szélsőségeit. „Vi­rágnyelven” ez azt jelenti, hogy az új rózsák között sok a piros és a bordó, mert kevert színekkel nem lehet sokáig fenntartani egy fajtát, de a „klasszikus” vörös rózsa — mindig „divatos” marad. Első három rajzunkból húsz éven aluli, karcsú, de nem so­vány olvasóink meríthetnek ötletet; a negyedik rajzunkon lát­ható dressz már „ápol és eltakar”, csontosabb alkatúnk is hordhatják; az ötödik kénünkön szereplő fürdőruha kor- és súlyhatár nélkül viselhető. Az utolsótól viszont a kövérek tartózkodjanak, de negyvenéves korig még a teltkarcsúaknak is jól áll. Téli holmik tárolása ILYENKOR érkezik el az ideje annak, hogy a háziasszony gondo­san átnézze egész háznépe ruha­tárát, s eltegye télire a nyáron nem használatos holmikat. Ez két okból is előnyös: így tágasabb he­lyet tudunk biztosítani nyári ru­háinknak, a télieket meg jobban megóvhatjuk, megkímélhetjük. El­sősorban a ,,fő ellenség”, a moly ellen . . . Ajánlatos hát, hogy min­den háztartásban legyen egy olyan szekrény vagy legalább láda, mely nyáron a téli, télen a nyári hol­mik tárolására alkalmas. A SZEKRÉNYT (vagy ládát) min­denekelőtt alaposan ki kell taka­rítani, még pedig legjobb terpen­tines ruhával (a terpentintől irtó­zik a moly). Jó, ha ki is béleljük újságpapírral — csak arra kell ügyelni, hogy az újság 2—3 he­tesnél ne legyen régebbi. A friss nyomdafesték ugyanis szintén ter­pentint tartalmaz. Ebbe a szekrénybe vagy ládába kizárólag tiszta holmi kerüljön. A ruhákat, kabátokat — vasalódesz­kára fektetve — kívül-belül alapo­san ki kell kefélni, esetleg porolni is. De ha már ilyen erőteljes be­avatkozásra szánjuk el magunkat, porolónkat előzőleg vonjuk be valamilyen p-.ha anyaggal, hogy ne ejtsünk kárt a szövetben, szőr­mében. A zsebeket fordítsuk ki — különösen a férfiruhák zsebeit — és tisztítsuk meg a lerakodott portól, dohány morzsaléktól. A megtisztított ruhákat, kabátokat akasszuk szorosan egymás mellé, vagy szépen kisimítva helyezzük egymás fölé, ha ládánk van. A szekrény aljára kerüljenek az ugyancsak megtisztított téli sálak, sapkák, pulóverek. A hócipőket is teljesen tisztán szabad csak elten­ni, a gumit ajánlatos a lemosás után glicerinnel bekenni, hogy puha, rugalmas maradjon. Az új­ságpapír-csomagolás ezeknek sem árt, hiszen a bélésük posztó — molyok csemegéje. VÉGÜL borítsunk le minden holmit egy tiszta lepedővel, s már le is zárhatjuk a szekrényt vagy ládát. A nyár folyamán ne boly­gassuk, legközelebb októberben, az első hűvös napok beálltával nyissuk csak ki. Ilyenkor alapos szellőztetés és átvasalás után használatba vehetjük a jól meg­óvott ruhákat, kabátokat. A meg­ürült szekrény vagy láda pedig befogadhatja a hasonló gondosság­gá! elrakott nyári holmikat.

Next

/
Thumbnails
Contents