Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

2. oldal 1964. július 5, vasárnap Látogatás a jó szomszédság nevében Az olasz kormányválság 3 Befejeződött Hruscsov skandináviai körútja A Ka Ikiín békéjéért AZ ELMÚLT héten is Nyikita Hruscsov skan­dináviai látogatása állt a figyelem középpontjá­ban. Ezúttal Norvégia, a szovjet miniszterelnök észak-európai kőrútjának utolsó állomása került sorra. Kétségkívül ez a látogatás volt a legérdeke­sebb. Norvégia az egyetlen olyan ország a fel­keresett skandináviai államok közül, amelynek közös határa van a Szovjetunióval. A szovjet csapatok a második világháború idején a nor­vég hazafiakkal vállvetve harcoltak a fasiszták ellen országuk felszabadításáért. A háborút kö­vető években bizonyos területeken gyümölcsö­ző együttműködés alakult ki a két állam között. A határszakaszon közös vízierőművet építenek, a határterület lakói közvetlen gazdasági kap­csolatban állnak egymással. A Szovjetunió je­lentős külkereskedelmi forgalmat bonyolít le Norvégiával. Hruscsov eredményes tárgyalásokat folytatott Gerhardsen miniszterelnökkel és munkatársai­val, látogatást tett több városban, s alkalma volt találkozni az egyszerű emberekkel is, akik mindenütt meleg fogadtatásban részesítették. A szovjet kormányfő megelégedéssel állapította meg, hogy az észak-európai helyzet sokkal nyu- godtabb, mint a világ más térségeié. E nyugodt légkör döntő tényezője Finnország aktív béke­politikája, de igen fontos szerepet játszik ebben Svédország semlegessége, valamint az is, hogy Norvégia és Dánia nem enged atomfegyvereket tárolni és külföldi csapatokat állomásoztatni or­szága területén, nem hajlandó részt venni a NA­TO sokoldalú atomerejének a létrehozásában. A szovjet miniszterelnök megismételte Dániá­ban és Svédországban tett kijelentését: A Szov­jetunió békében és barátságban akar élni a skan­dináv országokkal, együttműködésre törekszik velük, biztosítani kívánja Észak békéjét. Hruscsov skandináviai útja kétségkívül ki­emelkedő szerepet játszik a Szovjetunió és a meglátogatott országok kapcsolatainak erősíté­sében, a különböző társadalmi rendszerű álla­mok együttműködésének fejlesztésében, az euró­pai- és a világbéke megszilárdításában. A NEMZETKÖZI élet többi eseményét a Hruscsov-látogatás meglehetősen háttérbe szo­rította. Legfeljebb az olaszországi kormányvál­ság kerülhetett helyenként a világsajtó első ol­dalaira. Az Olasz Kereszténydemokrata és a Szocialis­ta Párt közvetlen együttműködésével létrejött — Nenni-kormány bukása nagyobb jelentőségű, mint az olasz kormányválságok általában, jól­lehet közvetlen okául egy látszólag kicsi epizód szolgált: Gui kereszténydemokrata közoktatás- ügyi miniszter a kabinet több tagjával való elő­zetes megbeszélés nélkül, növelni akarta a ma­gániskoláknak nyújtott állami támogatást. Valóságban a kormány bukását a kommunis­ta párt vezette baloldali tömegek nyomása vál­totta ki. Csupán júniusban több mint hétmillió dolgozó sztrájkolt a magasabb bérekért, a kor­mány által ígért strukturális reformok megva­lósításáért, illetve a kormány politikája elleni tiltakozásként. A kereszténydemokrata vezetők növekvő nyomása, a monopóliumok támadó fel­lépése ellenére sem sikerült a kormánynak el­érnie a bérrögzítést, nem sikerült megtörnie a tömegek harckészségét, megakadályoznia a sztráj­kokat, s kudarcot vallott az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség egységes irányvonalá­nak, akcióegységének a megbontására irányuló manőver is. A válság legvalószínűbb megoldása az lesz, hogy Moro vezetésével hasonló jellegű, azonos programú új kormány alakul, vagyis nem olda­nak meg semmit a kormánypártok közötti nyi­tott kérdésekből és továbbra is ingatag marad az olasz politikai helyzet. Kiutat ugyanis csak olyan új politika jelenthet, amely a kormány és a tömegek közötti bizalmon alapszik. RÖVID KÖZLEMÉNY tájékoztatott a napok­ban egy nagy fontosságú balkáni eseményről, a bolgár—görög, tárgyalások sikeres befejezéséről. Ez a megállapodás hosszas tanácskozások ered­ménye. Jelentőségét legkézzelfoghatóbban mu­tatja az a tény, hogy egyidejűleg tizenkét ál­lamközi egyezményt parafáltak. A két kormány képviselői a többi között meg­állapodtak a két évtizede megoldatlan pénzügyi kérdések rendezésében, a gazdasági együttmű­ködés fejlesztésében, a vasúti és közúti szállítás megjavításáról és hosszú lejáratú kereskedelmi­fizetési szerződést, hajózási egyezményt, tudo­mányos és kulturális együttműködési tervet ír­tak alá. Ezek az egyezmények a második világháború befejezése óta először most normális mederbe juttatják a bolgár—görög viszonyt, s megte­remtik a két szomszéd ország szoros együttmű­ködésének alapjait. Ez pedig komoly hozzájáru­lás a Balkán békéjének a biztosításához is. A fentieken kívül természetesen, nem kerül­ték el a figyelmet a Mükoján miniszterelnök­helyettes vezette szovjet parlamenti küldöttség indonéziai tartózkodásának, és Tito jugoszláv el­nök lengyelországi útjának az eseményei. Inönü török miniszterelnök londoni és Papandreu gö­rög miniszterelnök párizsi tanácskozása a cip­rusi helyzetről, továbbá a kongói belpolitikai helyzet éleződése, Lübkének, a Német Szövet­ségi Köztársaság elnökévé való újjáválasztása, U Thant ENSZ-főtitkár e hó végén sorra kerülő moszkvai látogatásának a bejelentése, s a lao­szi és a dél-vietnami helyzetet érintő diplomá­ciai lépések. Így végeredményben eseménydús hetet tudhatunk magunk mögött a nemzetközi politikában. EGY HÉT Á KÜLPOLITIKÁBAN Kongói helyzetkép Moise Csőmbe, Katanga tar­tomány egykori szakadár veze­tője, aki péntek este állítólag jelentést tett tájékozódó jellegű kormányalakítási tárgyalásairól Kaszavubu elnöknek, még min­dig nem hozta nyilvánosságra, kit ajánlott Kaszavubunak a miniszterelnöki tisztségre. A Leopoldville-ben folyó alkudo­zással egy időben a partizánok kezére került észak-katangai Albertville városban működő rádióadó — mint az AFP jelen­ti — nyilvánosságra hozta, mi­lyen feltételeket támasztanak a kongói felkelők a „megbékélés” kormányában való részvételre. Követelik Kaszavubu elnök lemondását, Gizenga volt mi­niszterelnök-helyettes szabadon- bocsátását, a parlament újbóli összehívását, Lumumba halálá­nak kivizsgálását és olyan szám­űzetésben élő kongói politiku­sok hazatérésének engedélyezé­sét, mint Gbenye volt belügy­miniszter. Nem hivatalos jelentések sze­rint Csőmbe most minden kö­vet megmozgat, hogy találkozót eszközölhessen ki Gaston Sou- mialot-val, a kongói nemzeti fel- szabadítási bizottság egyik ve­zetőjével, aki az észak-katangai és Kivu tartománybeli felkelők élén áll. Egy AFP-tudósítás sze­rint az Albertville-i hatóságok nem ellenzik ezeket a megbeszé­léseket, de — mint szóvivőjük kijelentette — ragaszkodnak hoz­zá, hogy a találkozón Gbenye is jelen legyen. A Kongóban maradt ENSZ- tisztviselők egyébként kapcsola­tot tartanak fenn Albertville-lel. Értesüléseik alapján bejelentet­ték, hogy az észak-katangai székhelyen élő európai szárma­zású telepeseknek semmi bajuk Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság ma ünnepli második születésnapját. Két esztendeje, hogy Algéria lakossága népszavazáson erősítette meg a több mint hétesz­tendős háborúban kivívott függet­lenségét, és ezt Franciaország is ün­nepélyesen elismerte. Július 5-ét nyilvánították az algériai független­ség napjává —■ annak a napnak év­fordulóját, amelyen a francia gyar- batosíto hatalom partra szállt fekete csizmás katonái 134 évvel ezelőtt el­foglalták Algír városát. Ez az emlékezetetés nem vélet­len. A függetlenségi évforduló ün­nepén emlékezni kell arra a napra is amikor Husszein bej algériai uralkodó kapitulált a francia túlerő előtt a több mint 130 esztendős gyarmatosítás öröksége ugyanis rá­nyomta bélyegét a független Algéria első két esztendejére is. Amikor a két év alatt megtett út eredményeit mérlegre tesszük, nem lehet másból kiindulni, mint abból a drámai hely­zetből, amelyben Algéria az állam­építés munkáját, a szuverénitás első lépéseit megkezdte. A függetlenség kivívásáról tudósító jelentések an­nak idején nemcsak a nép öröm­ujjongásáról számoltak be, hanem arról is, hogy például Oránban a „fekete lábúak”, a hódító katonák utódai és örökösei, az „elkésett” ultrák még tűzharcban álltak a vá­rosba behatoló algériai csapatokkal; még füstöltek az OAS terroristái Hruscsov és Brezsnyev távirata Johnsonhoz Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev táviratban üdvözöl­te Johnson amerikai elnököt az Egyesült Államok nemzeti ün­nepe — a függetlenség napja — alkalmából. Algéria köszöntése által felgyújtott üzemanyagraktárak. A városok utcáit még eltorlaszolták a plasztikbombákkal felrobbantott iskolák, kórházak, középületek rom­jai. A közigazgatás megbénult. A gyárak bezártak, a függetlenség ki­vívása után az országból eltávozó európaiak zűrzavart hagytak maguk után. A követendő út meghatározása kiélezte a belpolitikai viszályokat, ami természetesen csak növelte az új állam gyermeklépteinek bizony­talanságát. És nem szabad feledni: a háború másfél millió áldozatát siratta Al­géria, több mint félmillió hadiöz­vegy maradt magára, a kóborló hadiárvák számát 300 ezerre becsül­ték. Kétmillió munkanélkülit tar­tottak nyilván, s további kétmillió keresett munkát, akiket a háború utolsó szakaszában a gyarmatosítók úgynevezett „átcsoportosítási tábo­rokba” gyűjtöttek össze. Az lij Algéria népe két esztendő leforgása alatt teljesen megváltoz­tatta ezt a képet. Nincs többé föld idegen kézben: a legtermékenyebb földek, amelyeket a „colonok”, a telepe ek kaparintottak meg, jogos tulajdonosuk, a fellahok kezébe ke­rültek. Több mint hárommillió hek­tárnyi birtokon az algériai parasz­tok megalakították ügyintéző bizott­ságaikat, és a fellahok önkormány­zatainak irányításával a kolonialis- ták hajdani birtokain dús termést arattak. Az algériai földbirtokosok A szovjet kormányfő elutazott Oslo ból Szombaton délelőtt a Baskí- ria fedélzetén elutazott Oslóból Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Ez­zel véget ért a szovjet kormány­fő háromhetes skandináviai kör­útja, amelynek során Dániát, Svédországot és Norvégiát lá­togatta meg. Hruscsov oslói búcsúztatása a megszokott ünnepélyességgel ment végbe: A kikötőben dísz­század sorakozott fel, a dísz­kikötő mólója mellett két fello­bogózott norvég torpedóromboló kötött ki. fedélzetén felsorakoz­tak a haditengerészek. A szov­jet kormányfő búcsúztatására eljöttek a norvég kormány tag­jai, élükön Gerhardsen minisz­terelnökkel. Ott voltak a diplo­máciai képviseletek vezetői, de igen nagy számban gyűltek ösz- sze Oslo polgárai is, akik ott- tartózkodásónak néhány napja alatt őszintén megszerették Hruscsovot nyíltságáért. ba­rátságos magatartásáért. Hruscsov köszöntötte a bú­csúztatására megjelenteket, meg­tekintette a testőr-díszszázadot, majd Gerhardsen miniszterel­nök rövid beszédben vett bú­csút a szovjet kormányfőtől. A beszédre Hruscsov válaszolt. A nagy tetszéssel, tapssal fo­gadott beszéd után a szovjet miniszterelnök — családjának és kíséretének tagjaival együtt motorcsónakra szállt, amely a Baskiriához vitte. Amikor a szovjet hajó kifutott a kikötő­ből, 21 ágyúlövés dördült el. Norvégiái így vett búcsút Hrus- csovtól. A Baskiria előreláthatólag már vasárnap megérkezik Bal- tyijszk kikötőjébe. ahonnan Hruscsov Kalinyingrádon át tér vissza Moszkvába. A magyar nép üdvözlete Dobi István és Kádár János táviratot küldött Ben Bellának, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökének, a Nemzeti Felszabadulási Front titkárának, melyben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya, népe, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a maguk nevében szívből jövő üdvözletüket és jókívánságaikat fejezték ki Ben Bellának, a baráti Algériai Demokratikus és Népi Köztár­saság népének, kormányának és az FLN Központi Bizottságának a függetlenség napja alkalmá­ból. Dél-vietnami partizánok sikere SAIGON. (Reutert Egy dél-vietnami partizán­egység szombaton a hajnali órákban rohamot intézett a kon- tumi katonai tábor ellen, amely a fővárostól 250 mérföldre északkeletre fekszik. A tábor­ban különleges egységet képez­tek ki partizánelhárításra. A Reuter-jelentésből kitűnik, hogy a hazafiak a kormánycsapatok 44 katonáját megsemmisítették, 22 másikat pedig — közöttük három amerikai „tanácsadót” — megsebesítettek. A partizá­nok betörtek egy fegyverraktár­ba is és négy gépfegyvert, vala­mint száz kézi lőfegyvert zsák­mányoltak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya erőteljes tiltakozást intézett a nemzetközi ellenőrző bizottsághoz, mert a hét elején egy dél-vietnami kü­lönleges osztag megtámadta a VDK partvidékét. A támadó­kat a helyi rendőrség tette ár­talmatlanná. Moszkvába érkezett a japán Szocialista Párt küldöttsége MOSZKVA. (TASZSZ) A Japán Szocialista Párt kül­döttsége Tomomi Narita főtitkár vezetésével pénteken a szovjet fővárosba érkezett. A japán küldöttség, amely az SZKP Központi Bizottságának meghívására érkezett a Szovjet­unióba, előzőleg már Irkutszk- ban és több más szibériai vá­rosban is járt. A vendégeket a vnukovói re­pülőtéren az SZKP, valamint a Szovjet—Japán Baráti Tártóság több vezetője fogadta. A küldöttséget Viktor Grisin, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja üdvö­zölte. Tomomi Narita válaszában hangoztatta, hogy küldöttsége a két ország közötti kölcsönös megértés és baráti kapcsolatok elmélyítése végett érkezett a Szovjetunióba. azt gondolták, hogy a függetlenség révén meggazdagodhatnak, beülhet­nek a koloniali ták elhagyott gaz­daságaiba. A fellah azonban nem­csak a függetlenségért, hanem a földért is harcolt. Ben Bella, Algé­ria elnöke kijelentette, hogy a füg­getlenség az agrárforradalom esz­köze: a föld azé lett, aki megmű­veli, s megindult a parasztok szö­vetkezésének mozgalma is. Hasonló mozgalom bontakozott ki az ipar­ban is: a lerombolt, kifosztott gyá­rakat a munkások indították el újra, a munkásbizottságok több száz üzemben váltak a termelés irányítóivá. Ezzel a fejlődéssel az algériai bur­zsoázia képviselői természetesen szembeszálltak, de sorra kiszorultak a hatalomból. Az algériai nép több­sége sürgette a tripoli program végrehajtását, amely megnyitotta Algéria előtt is a szocialista pers­pektívát. A szocializmus, mint cél, az egész népet lelkesítő és mozgó­sító feladat lett. Algériában komolyan veszik — tet­tekkel építik a szocializmust. Ben Bella kormányát támogatják a nép­tömegek, amelyek a szocializmustól várják gyors felemelkedésüket, a földreformot, az iparosítást, a ki­zsákmányolás megszüntetését. A függetlenségi harcot vezető hazafias egységszervezet, a Nemzeti Felsza­badítás! Front párttá alakul: most áprilisban megtartott első kongresz- szusán az FLN elkötelezte magát a szocializmus mellett. „Ezt az utat választottuk és ettől semmi sem téríthet el bennünket” — hangsú­lyozta a kongresszus határozata. Az új FLN létrehozásában az algériai kommunistáknak fontos szerepük van: Gazdag szervezési tapasztala­tuk, a tudományos szocializmus is­merete, áldozatkész forradalmi mun­kájuk számottevő hozzájárulást je­lent ahhoz, hogy az FLN meg is valósíthassa a kongresszuson meg­határozott politikát. Az algériai nép meghiúsítja és visszaveri az ellenforradalmi kísér­leteket. Nemrég merényletet követ­tek el Ben Bella elnök rezidenciája ellen. A kabii hegyekben terrorista csoportok garázdálkodnak. A népi hadseregnek pár napja kellett elfog­lalnia egy lázadó ezredes katonái körzetét a Szaharában. Külső nyo­más is ránehezedik Algériára: A külföldi tőkés vállalatok gazdasági szabotázsba fogtak, amikor bezárták algériai fiókvállalataikat. Céljuk a munkanélküliség növelése, az ország ellátási nehézségeinek fokozása. Az ellenforradalmi kísérletekre válaszul megalakulnak a fegyveres népi mi­líciák, meggyorsul az FLN szerve­zése. Az algériai nép felsorakozik forradalmi kormánya mögött. A haladó közvélemény szolidáris Algéria népével, s a függetlenség ünnepén megújítja jókívánságait: Érjen el minél több eredményt az Algériai Demokratikus és Népi Köz­társaság! A magyar nép, amely ki­fejezte együttérzését és cselekvő szolidaritását a függetlenségéért harcoló algériai néppel, most ugyan­ettől a baráti érzéstől fűtve, őszinte szívvel kíván neki sok sikert hazája felvirágozásáért, a szocialista Algé­ria megteremtéséért vívott harcban. Rudnyánszky István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents