Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

1964. július 5, vasárnap

3. oldal

Katedráról a kombájnra

Erejét vesztett őslényként dermed a kombájn merev, néma teste Kiskunhalas határában, a fejetéki határrészen. Hűvös szél billegteti a motolla hatszögletű orsóját, s körülötte az Új Élet Tsz őszi- árpa-táblájának telt kalászai hajladoznak. Beteg a monstrum: kiszerelt vágószerkezetének fűrészfogaival bajlódik, a törött kaszapengéket kalapálja Két férfi.

— Talabér Dezső, Zag László — mondják nevüket a bemutatkozásnál.

_ A gépállomás kombájnosai? . „

— Most igen, de „civilben a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Technikum tanárai vagyunk.

Pedagógusok a kombájnon? Hogyan kerülnek a katedráról a vezetőülésre?

— Ki más segítene elsősorban a betakarításban, ha nem mi, akiknek már hivatásuknál fogva is szívügyünk a mezőgazdaság _ hangzik kimondatlan kérdésünkre a válasz. — Meg azután a kereset sem megvetendő, hiszen a szezonban, legszerényebben számítva is 3000 forint körüli bérre van kilátás. Egyébként is, a mi nemzedékünk már egyre kevésbé tesz különbséget a szellemi és a fizikai munka közt, egyre inkább vonzódik emehhez is.

— Nem maradhatunk le a növendékek mögött — nevet Zag László —, hiszen nekik tantárgyuk a kombájnolás. A múltkor is kijött egyik növendékünk „ellenőrizni”, hogyan dolgozunk a gépen.

Ö „erőszakos”: testnevelőtanár, s a felsőfokú technikum diákotthonának a vezetője, Talabér pedig a géptant oktatja az intézetben. Ókleveles gépészmérnök. Mindketten 29 évesek.

— Jó segítséget jelent a jnér- nök. ugye? — kérdezzük kollégáját.

— A tételt meg kell fordítani. Itt ő a „tanár”, s én vagyok az, aki csak segít neki.

A széles vállú, atlétater-: metű Zag László gépjárművezetői jogosítványa birtokában került, most első ízben, aratócséplő gépre. Szereti a gépet, jól ismeri a motor működési elvét. Első ötlete az volt, hogy traktorra ül, mélyszántást végez, vagy tarlót hánt, sőt, mint mondja, arra is gondolt, hogy elmegy kézi kaszásnak.

— Dezsőnek köszönhetem, hogy itt vagyok. Egymagám biztosan nem vállaltam volna!

Egy hét leforgása alatt 70 holdról mintegy 900 mázsa őszi árpát verettek el. Az eredménnyel meglehetősen elégedetlenek, de hát az időjárás egyelőre még nem kormányozható.

— Vagy az eső ver ki bennünket, vagy a gép süllyed el. Lapos, mély fekvésű ez a fejetéki rész. Teljes műszakunk jóformán nem is volt még. A legjobb napunk a vasárnap volt, amikor 162 mázsa termést arattunk-csépeltünk.

Még egy-két napi munka van hátra az árpában, aztán — bele a rozsba. Szerencse, hogy még a dőlt gabona sem okoz különösebb gondot. Ezek vágásához ferdére állítják a motollát. s így a táblán oda-vissza is dolgozhatnak, nincs üresjárat.

... Eközben szorgalmasan javítják a vágószerkezetet. Csak hírt kellene adniok, s kijönne a gépállomás műhelykocsija, de ők nem akarnak időt veszíteni, mondván, hogy ilyen apróbb hibákkal maguk is meg- bn koznak. Élesen csattog a kalapács az olajos fémfelületen. Most vesszük észre, hogy mindkettőjük jobb kezén kötés fehérük.

— Ez a szakmai jelvényünk — magyarázza kedélyesen a tornatanár. — A vágószerkezet átállításakor hasította fel az állítókar melletti hegyes fémsarok.

— Nehéz a kombajnos munka?

— Akkor lenne az — pillant fel munkájából Talabér —, ha nem lenne hozzá kedvünk. De mi nem kényszerűségből vállalkoztunk erre, jókedvvel végezzük munkánkat.

Mondjuk még el Zag Lászlóról, hogy a Járási Testnevelési és Sportszövetség elnökhelyettese. és elnöke a járási atlétikai szövetségnek is. A TF- en Kulcsár Gergely évfolyam- társa volt, s maga is, ma is „műkedvelő” gerelyhajító.

— Szombaton a megyei bajnokságon szerettem volna indulni. De első a kombájnolás — mondja mosolyogva. — A gerely megvár. Csak úgy, mint az atlétikai szakosztályban a fiúk, akiknek edzője vagyok.

— S a szabadság, a nyaralás?

— Számunkra ez jelenti az üdülést, a kikapcsolódást. Persze, azért az idény végén jut még időnk egy-két heti pihenésre is.

— Végig ebben a közös gazdaságban aratnak majd?

— Előreláthatólag a Paprika Antal Tsz-be is „átrándu- lunk”.

— Hadd vegyem át most én a szót — lép ekkor a „színre” Kozó Ferenc, az Új Élet Tsz elnöke, aki a „tetthelyre” kísért bennünket. — Nem akarom én tovább engedni magukat. Jól dolgoznak, és feladat még bőven akad a mi házunk táján is.

A vágószerkezet elkészült, s már a felszerelése is megtörtént. Talabér Dezső kapaszkodik fel a vezetőülésbe, s végzi el a próbaindítást. Mozdulatait látva, senki sem mondaná meg, hogy pár hete még krétával a kezében oktatta a géptan elméletét. Most ő vizsgázik — gyakorlati tudnivalókból. És az elnök szavai után ítélve „felsőbb osztályba léphet”. Ami minden bizonnyal annyit tesz, hogy a kombájn a jövő nyáron sem marad tanárok nélkül...

Jóba Tibor

43 ezer szak munkás kiképzéséért...

H

ogy mennyire nem a résztvevők száma dönti el egy-egy tanácskozás fontosságát, hasznát, arra példa a megyei és kiskunhalasi járás népfrontelnökségének pénteki,

együttes ülése. A tanácskozásnak ugyanis mindössze harmincöt részvevője volt, de amiért összeültek, s amiért szenvedélyesen és őszinte segíteniaka- rással szót emeltek, az egész megye égetően fontos gondja, s ennek megoldása: a mezőgazdasági szakmunkásképzés, volt.

Arról, hogy miért oly fontos és elsőrendű kérdés ez, már az eseményről szóló, tegnapi híradásunkban számot adtunk. — Most csak emlékeztetünk rá: Megyénk mezőgazdasága 1965 végére 43 ezer mezőgazdasági szakmunkást igényel. Egyedül a kiskunhalasi járásban 4500-at,

áz éj leple alatt

Ellenőrxésen alkonyaitól—hajnalig

Pénteken délután a kecskeméti rendőrkapitányság ügyeletén néhány szavas tájékoztató után indultunk útnak. A szűkszavú eligazítás sokrétű feladatot tartalmazott: „Ellenőrizni Kecskemét éjszakai életét, különös tekintettel a vendéglátó helyeken tapasztalható szabálysértésekre, a közerkölcs védelmére.” Első utunk a Kakukk kisvendéglőhöz vezetett. Az ajtó előtt nagy össze-visszaságban, őrizetlenül mintegy 20 kerékpár hevert, rajta aktatáska, cso- íinag, s egyéb használati tárgy. Ebben 'az éSétben a rendőrség megelőző munkájának köszönhető, hogy ezen az estén a vendéglőben tartózkodók közül senkinek se lopták el értéktárgyait, járműveit.

Italozással kezdődik

Értesítést kaptunk, hogy Fel- csőcsalánoson a kukoricásban egy férfi és egy nő tartózkodik. Mielőtt „környezettanulmányra” került volna sor, kiderült, hogy A. I. egész napját az italboltban töltötte, s alaposan felöntött a garatra. Az ittas ember megismerkedett egy nővel, s az italboltból a kukoricásba mentek. A gazda azonban nem nézte jó szemmel, hogy a növényeket letörték, s A. I.-t ököllel alaposan helybenhagyta.

A Rendőrfalu egyik italboltjában nem volt nagy a forgalom. A sarokban, az asztal mellett ittas ember aludt. Nagy sokára sikerült beszédre bírni, s végre előhúzta farzsebéből a személyi igazolványát. K. Gy. Törökfáiba indult kerékpárján, de útközben az elfogyasztott szesz erősebbnek bizonyult nála, s az italboltban egy pohár sör mellett próbált meg kijózanodni. Nem sikerült. Gyalog indult útnak a rendőr utasítására.

A vasútállomás előtt fékezett a rendőrségi gépkocsi. A váróteremben az egyik pádon fiatalember bóbiskolt.

— Hol lakik? — kérdezte a rendőrtiszt, hosszú, de eredményes keltegetés után.

T. J. arrogánsán válaszolt, de a rendőrtiszt türelmesen beszélte rá, menjen haza két gyermekéhez és feleségéhez.

Mi mozog a bokorban?

Czollner tér. A fák sötét lombkoronája takarta pádon fiatal pár ült. Ijedten rebbentek szét, pedig csupán igazoltatásról volt szó. F. J.-nél nincs személyi igazolvány, fiatalkorú,

— Tudnak szülei arról, hogy ilyen késő este itt van?

A lány megszeppent.

— A nagynénikémnél lakom, és ő tud arról, hogy K. F.-el jöttem el.

Tényleg tudott erről a nagynéni? Vitatható. Mindenesetre a rendőrtiszt tanácsára hazafelé indult a kislány.

— Segítsenek rajtam — lépett mellénk e közjáték után a sötétből egy filigrán nő. Először szipogott, majd sírva mesélte el, ma érkezett szüleitől a bérelt lakásába, de szállásadónője nem akarja kiadni holmiját. Aztán azt is megtudjuk, hogy egy hete külön él férjétől M. J.-né. Az okot nem firtatjuk. A rendőrtiszt intézkedésére a szállásadónő kiadja az ingóságokat. Nem rajtunk múlott, hogy egy óra múlva a vasútállomáson két férfi társaságában találtuk M. ű.-nét.

Tíz óra felé járt az idő. A Budai kapu mellett levő parkban vaksötét volt. A lámpa erős fénysugarától egy összebújt pár ugrott szét. Igazoltatás. A férfi négygyermekes nős ember, a nő férjes asszony. A rendőrtiszt minden megjegyzés nélkül adta vissza a személyi igazolványokat. A két ember lehajtott fejjel távozott.

Fekete fuvar

Éjfél. A Park étteremből halkan szűrődött ki a vérpezsdítő dzsesszmuzsika. A parkírozó helyen ott állt az FC 72—13

rendszámú gépkocsi. A gépkocsivezető, P. Z. zavartan nyújtotta át a menetlevelet. A lámpa fényében vizsgálták át az úti okmányt. Szabályosnak tűnt minden. Ám az utolsó bejegyzés: „Garage 21.30.”

— Mit keres itt éjfélkor?

P. Z. nem válaszolt. Nincs is mit, hiszen a menetlevél szerint a gépkocsi már a garázsban áll. Vajon mit csinált másfél órán keresztül a gépkocsi- vezető? Nem tudni. A választ erre talán a vendéglátó vállalat igazgatója kaphatja meg.

Az éjszaka órái gyorsan peregnek. A Hírős étteremből egy férfi botorkált ki az út szélén hagyott motorkerékpárhoz. D. Gy. jó néhány pohárral lehajtott, s mégis motorral szeretne hazamenni.

— Jobb lenne, ha tolná — figyelmeztette a rendői’tiszt.

Az ittas férfi először nem értette, miről van szó, s meg kellett magyarázni, saját testi épségét óvja, ha gyalog megy haza.

Már világosodott, amikor az ellenőrzés befejeződött. Bűn- cselekmény ezen az éjszakán nem történt Kecskeméten. Mégis volt egynéhány olyan szabálytalanság, ami arról tanúskodik, néhány helyen hiányos az ellenőrzés, jócskán akad még ittas ember, s a fiatalkorúak is csellengenek az éjszakában. Ez a rendőri ellenőrzés is segített, talán megelőzött bűncselekményeket, családi perpatvarokat.

Gémes Gábor

A szakma ifjú mesterei a vasútnál

Száznyolcvan fiatal vasutas nevezett be a Szegedi MÁV Igazgatóság területén az 1963— 64. évi „Szakma ifjú mestere” mozgalomba. Közülük hatvan- ketten nyerték el a büszke címet, tizenhatan arany, huszonötén ezüst, huszonegyen bronz fokozatú jelvényt kaptak. Bács- Kiskun megye vasutasai közül tizennégyen lettek a szakma ifjú mesterei. Galambost Kálmán és Jenovai Károly lakatosok, a Kiskunhalasi Fűtőház dolgozói, Hédei Béla előmun- kás és Posztos János kőműves, a Kecskeméti Pályafenntartási Főnökség dolgozója az arany fokozat, Kocsis István motorvonatvezető, S. Csontos István lakatos, a Kiskunhalasi Fűtő- ház dolgozója, Takács István kőműves, Kiss Tibor szobafestő,

Papp Zoltán munkavezető, a Kecskeméti Pályafenntartási Főnökség dolgozója az ezüst fokozat, Varga János fűtő, Honti József művezető, Dusnoki Mátyás lakatos, Kasziba Kálmán fűtő, Rajcsi Sándor lakatos, a Kiskunhalasi Fűtóház dolgozói a Szakma ifjú mestere bronz fokozatának tulajdonosai lettek.

Szegeden egyébként egy héttel ezelőtt megnyílt a vasutas szakma ifjú mestereinek munkáiból rendezett kiállítás. A 130 kiállított tárgy bizonyítja a fiatalok szakma iránti szerete- tét, és hozzáértését. A mozgalomban résztvevő ifjú vasutasok ugyanakkor szorosan együttműködnek az idősebbekkel, ami jelentősen segíti a MÁV előtt álló feladatok végrehajtását.

Sziládi Sándor

ami a jelenlegi termelőszövetkezeti parasztság egyharmadá- nak felel meg.

Ez akkor is nagy társadal- “ mi összefogást igénylő feladat volna, ha nem lennének értetlenségből, nemtörődömségből adódó kisebb-nagyobb kerékkötői. „Harmincöt-szemközt” hangzott el például — de sokkal szélesebb nyilvánosságra tartozik —, hogy a mezőgazda- sági tanulók gyakorlati foglalkoztatása és a velük történő rendszeres törődés nincs biztosítva sok termelőszövetkezetben. Számos helyen minden egyébbel megbízzák, csak éppen abban a munkakörben nem foglalkoztatják őket, amire szerződtek. És a képzési idő leteltével „meglepő” felfedezés születik: Nem váltak igazán szakmunkásokká. Az egyik felszólaló szerint a kiskunfélegyházi Petőfi Termelőszövetkezet tíz, most végző ipari tanulója közül is ez indokkal akarják kiadni többnek a munkakönyvét. A mentség sem mindennapi: A tsz vezetői saját megítélésük szerint mindent megtettek azért, hogy a tíz fiatalból jó szakmunkás váljék, hiszen elvitték őket a mezőgazdasági kiállításra, balatoni kirándulásra ...

A felnőttek tanulását ille- " tőén a tanácskozáson sok szó esett a társadalmi segítségről, a népfrontbizottságok tevékenységéről. Az erre való utalásokon túl jelentős módszertani tapasztalatok ismertetésére is sor került. És ez szintén nem közömbös, amikor járásonként tucatjával kell szervezni a szakmunkásképző-tanfolyamokat, s amikor gyakorta előfordul, hogy a már megszervezett tanfolyamokat sem könyvelhetjük ed végleges sikernek. Példa erre a kalocsai járás, ahol a tanfolyamra jelentkezett hallgatók közel 50 százaléka „morzsolódott le” menet közben. A kiskunhalasi járásban ugyanakkor ez az arány nem haladta meg a húsz százalékot. Az ok legfőképpen az előkészítésben, a szervezés módszerében található meg. A kiskunhalasi járás- bem a tanfolyamok megindítását a következő népfrontakció előzi meg rendszeresen: A népfrontbizottság elnöke, vagy egy tagja magával a „kiszemelt” tsz elnökével megtárgyalja a továbbképzési tervet, s azt, hogy mikor, milyen szakmunkásra lesz szüksége a szövetkezetnek. Ennek alapján mozgósítják a szövetkezetben dolgozó népfrontaktívákat, akik felkutatják, s beszélnek a tanulásra vállalkozó tsz-tagokkal. Utána a népfrontbizottság csoportosan is összehívja és foglalkozik a tanfolyamok leendő hallgatóival, s akkor is gyakran felkeresik őket, amikor már megkezdték a tanulást. Gyakori látogatói a tanfolyamoknak, és személyes patronáló! a gyorsan kedvüket vesztéknek. Egyszóval minden apró munkát vállalnak, semmi nem kerüli el a figyelmüket — és csakis ez a módszer vezethet igazán eredményre. S ha valamennyi népfrontbizottságunk, a nagy cél érdekében mellénk szegődő segítségünk ilyen alapossággal és kitartással lát munkához, akkor gyorsabbá válhat az előrehaladás is a szakemberképzésben.

SJagy erénye volt tehát a ” tanácskozásnak, hogy a szakmunkásképzéssel kapcsolatban feltárta nemcsak eddigi eredményeinket, de — szinte hiánytalanul — gondjainkat is, s megoldásukra számos, gyakorlatban is bevált módszer ismertetésével adott útmutatást. A bevezetőben említetteken kívül ez is indokolttá tette, hogy még egyszer visszatérünk rá.

Eszik Éva