Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-03 / 154. szám
„Hiánycikk" a férfimunkaerő — El tudják helyezni a nőket Munkalehetőségek Kecskeméten Az egész évi munka dandárja leginkább nyáron torlódik ösz- sze. Ekkor indulnak meg teljes kapacitással a konzervgyárak, a hűtőbázak, a zöldséges gyümölcsfelvásárló telepek. De ilyenkor van szükség a hozzáértő és szorgos kezekre a földeken is. Hogy állunk Kecskeméten a munkaerővel, van-e elegendő ember ahhoz, hogy az üzemek, vállalatok, termelő- szövetkezetek megfelelően és időben el tudják végezni a munka rájuk eső részét? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Szántó Jánost, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. munkaügyi csoportjának vezetőjét. Aggodalomra nincs ok — A jelentkezőket különösebb nehézség nélkül el tudjuk helyezni. Főleg a férfi segéd- és szakmunkásokra vonatkozik ez, akikből jelentős hiány van. Férfimunkaerőt keres például az építőipar, a 9. számú AK jV, a vízmű vállalat, a lakatosÁ svájci I r r ír lazmero Sürgősen pótlandó tájékozatlanságomra döbbentem rá a minap. Nem is hagy nyugodni, míg ismereteim sok hézaga közül ezt a legutóbb felfedezettet mielőbb be nem tömöm. Az eset, amely a nagy kérdőjel elé állított, a következő: Meglettebb korú hölgy tudakozódott az CFO®*É RT-üzletben, ahol jómagámnak is dolgom akadt. —- Lehet kapni lázmérőt? — Igen kérem, van. — De svájci? — Nem kérem, magyar. — Nekem svájci kellene. — Csak magyar van, kérem. — És mikor lesz svájci? Mert az az igazi! — Nem lesz kérem, van magyar elég — így az eladó fiatalasszony, már szemmellátha- tóan türelmetlenül, mire a meg- leitebb korú hölgy elégedetlenül távozott. — Hm... svájci lázmérő...? Ez valami különlegesség lehet. Hej, de fogyatékosak is az ismereteim! — döbbentem meg. S mielőtt ezt arcomról a mellettem állók is leolvashatták volna, a kézhez kapott napszemüveggel kisiettem az üzletből. Azóta sokat ólálkodtam az Aranyhomok körül. Szeretnék egy svájci turistát „kifogni”. Bízom benne, hogy nemzeti büszkeségére apellálva szívesen kielégíti kíváncsiságomat, kimerítő tájékoztatást ad a svájci lázmérőipar helyzetéről és nem utolsósorban a svájci lázmérő utolérhetetlen előnyeiről... —y ipari vállalat — mondja Szántó elvtárs. — Igaz, hogy sok asz- szony, lány szokott jelentkezni a keddi és pénteki félfogadásokon, de számukra is tudunk megfelelő munkaalkalmat biztosítani. Sok munkásra van szükség például a konzervgyárakban. Jelentős női munkaerőt köt le a hamarosan teljes kapacitással működő, nemrégiben átadott M ÉK-hűtőház, ahová ötszáz embert kémek. Ezen túlmenően azonban a Hűtőipari Vállalatnak is nagyobb létszámú igénye van. Aggodalomra tehát nincs ok a városban, örülünk, ha ki tudjuk elégíteni az igényeket. — Hogy állnak a város termelőszövetkezetei a munkaerővel, kértek-e embereket valamelyik közös gazdaságba? — Kecskemét 12 termelőszövetkezete közül nálunk egyik sem jelentkezett ilyen kéréssel. Annak tulajdonítjuk ezt, hogy a munkába bevonták a családtagokat, a nyári szünetben otthon tartózkodó diákokat. Közrejátszik ebben az is, hogy sokan dolgoznak a tsz-ekben a cigánylakosság közül. Nyolcszáx fiatalra van szükség — Szeretnénk néhány szót hallani még a fiatalok foglalkozta fásáról. Milyen gondok Tegnap, július 2-án tartotta meg Kecskeméten a megyei tanács vb építési-közlekedési és vízügyi osztálya a járási és városi építési osztályvezetők szokásos havi értekezletét. A tanácskozáson a városrendezés, városépítés és tervezés időszerű kérdéseiről Krizsik László, a Kiskunhalasi Városi Tanács osztályvezető főmérnöke tartott vitaindító előadást. Az előadó részletesen taglalta napjaink városépítésének, rendezésének problémáit. Hangsúlyozta, ezek abból adódnak, hogy társadalmunk átalakulásával, alakosság életkörülményeinek megváltozásával a most építendő új lakótelepek tervezésénél más elgondolások vezetik a városiifi ax igazság a kis A Bajai Finomposztógyár óvodájában árván maradt egy apró szék. És ha Kovács bácsi, az óvoda kertésze nem kezdi locsolni a teraszt, akkor még vagy féltucat kis szék marad üresen, sőt talán „elment” volna az óvó néni is. Évtizedek óta nem írtak a lapok olyan szereesétlenségről, ami június 22-én, hétfőn, tizenegy órakor történt az óvodában. A várost rendkívüli módon felkavarta a baleset. A történet így kezdődik: Az említett napon meleg volt Baján. Az „ingujjra vetkőztető” időben az óvoda — az egykori Ertl-kert — platánjai alatt a hűsben játszadoztak a gyerekek, egy nagy pokrócon. Mellettük ült a két óvó néni, Koch György né és Kovács Istvánná. Arra mindenki emlékszik, hogy teljes szélcsend volt az udvarban. Ekkor jött Kovács bácsi, a kertész és nagy spriccekkel mosni kezdte a kissé arrébb levő terasz kövezetét. — Víz! Vízi — kiabálták a gyerekek és rohantak Kovács bácsihoz. — Engem is locsoljon le! Engem is! A két óvó néni futott utánuk, nehogy sárosra „mocskolják” magukat a vízzel. Csak három apróság maradt a fa alatt, az ötéves Koch Gyurika — az óvó vannak a munkaerő-gazdálkodásnak ezen a területén? — Úgy véljük, nem indokolatlan, ha némi optimizmussal szólunk erről — folytatja Szántó János. — A város fiataljainak ugyanis elegendő alkalom kínálkozik. Az SZTK megyei alközpontja például 15 érettségizett lányt keres adminisztratív munkára. A konzervgyárban 800 fiatalra van szükség, de az üzemeknél, vállalatoknál is megvan az igény, főleg a közgazdasági technikumot végzett statisztikusi, bérelszámolói, tetVezői képzettséggel bírók iránt. Azok a fiúk, lányok pedig, akik még nem fejezték be iskolai tanulmányaikat, zömmel építőtáborokban dolgoznak. Ne csak válogassanak — Azt hiszem az elmondottak alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy Kecskeméten — ha kisebb problémák adódnak is — mindenki találhat munkát, aki dolgozni akar. Sajnos, azonban akad néhány megrögzött válogató, aki indokolatlanul utasítja vissza a viszonylag jó lehetőségeket. Reméljük azonban, hamarosan ráébrednek álláspontjuk tarthatatlanságára és munkát vállalnak — fejezte be Szántó János, a munkaügyi csoport vezetője. Gál Sándor tervezőket, mint a korábbi esztendőkben. Akkor jók ezek a tervék, ha a városrendezők az egyes tudományágak képviselői mellett meghallgatják a helyi vezetők és a lakosság véleményét is, s bevonják őket a terv- készítés munkáiba. Krízisük Lásziló előadása után Márton Lajos, a megyei tanács vb építésd-közleíkedési és vízügyi osztályának főelőadója ismertette a megjelentek előtt a városépítés szervezési és szociológiai feladatait, majd a technika fejlődésének a városépítésre gyakorolt hatásait elemezte. Az előadások után élénk szakmai vita alakult ki. Rita halála körül? néni kisfia — a négyéves Hunyadi Rita és az ugyancsak ötéves Katona Péter. Az óvónénik már utolérték a többi gyereket, amikor bekövetkezett a tragédia. Hirtelen recsegés-ropogás hallatszott a fáról, ami alatt ott maradt a három gyerek. Mindkét óvónő ösztönösen és azonnal sejtette, hogy egy ág, vagy legalább is egy nagyobb gally zuhan lefelé. — Vigyázzatok! Szaladjatok a fa alól! — kiáltotta Kovács- né. A két kisfiú —, akik éppen álltak — el is futott az utolsó másodpercben. De a náluk kisebb Hunyadi Rita a földön feküdt. Fel is emelkedett a kiabálásra, de abban a pillanatban a fejére zuhant egy hosszú, vastag ág és az apró gyerek fejéről pattant le a földre. Ekkor ért oda a másik óvónő, Kochné és felkapta az eszméletlen Ritát, de annak már ömlött a fejéből a vér. Az épületben levő mosdóig futott vele, de ... — Többre nem emlékszem! — mondja még most is sápadtan. — Ott bent életemben először elájultam. Rita jó barátságban volt a kisfiámmal. Mikor náluk voltunk és a két gyerek barátságának örültünk, nem gondoltam, hogy ‘ a karjaimban hal meg... És mikor Á városrendezésről tanácskoztak Rémhírek egy gyermektragédiáról tatja, hogy nem tudunk fürdőket építeni. Legalább is Bács-Kiskun megyében nem. Több példát lehetne említeni ennek bizonyítására, hiszen az utóbbi időben nem egy község lakosságának okozott — és még ma is okoz — megoldhatatlannak látszó problémát a meglevő, de használatra alkalmatlan fürdő. Jó ideig úgy nézett ki, hogy nem lehet megbirkózni az izsáki strand nagy kérdőjelével. Építés közben ugyanis egymás után merültek fel a nehezebbnél ne- nehezebb problémák. A keceltek sokáig reménykedtek a fürdés lehetőségében. Ez a vágyuk azonban egyelőre nem teljesülhet, mert a fürdő megépült ugyan, de nem lesz használható. Beleöltek sok pénzt fáradságot, időt és nem jó. Ügy látszik ezen a téren semmit sem fejlődött az emberiség, vagy ha igen — visszafelé. Hogy miért mondom ezt? ■„Budapest, a kétezer éves fürdőváros” című kis könyv. Ebben például ilyesmivel találkozhat az ember: „Septimus Severus 201-ben nyilvános fürdőket építtetett Aquincumban.... amelyek közül az egyik még Mária Terézia korában is látható volt.” De találunk ennél még érdekesebb adatot is annak bizonyítására, hogy néhány száz, vagy akár ezer évvel ezelőtt jobb fürdőket tudtak építeni, mint ma, pedig nagy technikai fejlettségről akkor aligha lehetett beszélni. Idézek a könyvből: „A mai Budapest területén a rómaiak idejéből származó 14 fürdőt ismerünk.” Elmondhatják-e majd a kommunizmusban élő utódaink, hogy Bács-Kiskun megye területén akár csak egy, a XX. századból származó fürdőt ismernek? Nem valószínű. De ez nem is lenne olyan nagy baj, csak most lehetne fürdeni bennük. — gál — megtudtam, hogy az én székem is, ahol ültem, összetörött... Később kiderült, hogy mégsem ott halt meg, hanem a kórházba szállítása után három perccel. Közben elájult a másik óvó néni Kovácsné, aztán Rita kórházba kísérője, Pintér József né is. Eddig lenne a szomorú történet. Ha az embereknek nem lenne fantáziájuk. De van. Ritát szegényt szerdán eltemették. Aztán — örök emberi gyengeség folytán — megindult a hajsza a bűnbak után. A ba- jaiak nem hitték, hogy ember nem tehet Rita haláláról. Száll és terjed a pletyka: „Így vigyáznak a gyerekekre az óvodákban!” „Biztos fújt a szél és mégsem vitték el onnét a kicsiket!” — Persze, a közel negyvenezer lakosú városban mindenki emlékszik, hogy akkor teljes szélcsend volt. Aztán: „Az óvónők miért nem kapták el onnét Ritát?” Én leléptem a gyerék fekhelye és a terrasz közötti távolságot, tizenhat méter! Ki tud két másodperc alatt akkorát futni, mert két másodperc alatt már lezuhant az ág?! Továbbá: „Ha időben orvoshoz jut, megmaradt volna!” Megnéztem a gyilkos ágat. öt méter hosszú, 10—15 centi átmérőjű, és a csonkán maradt töve jó tíz méter magasan áll fent a fán. Ha ilyen magasról ekkora súly esik egy négyéves gyerek koponyájára, akkor mit segít a mentő, ami egyébként rendkí- vül gyorsan a helyszínre ért. Végül: „Az illetékesek miért nem vágatták le a korhadt ágakat?!” Nos, az utóbbiban van valami! Igaz, a bajai rendőrség eddigi vizsgálata szerint szándékos bűncselekmény nem történt. A rendőrség azonban bizonyára megvizsgálja még; nem volt-e gondatlanság! Én is úgy érzem: egy már műemlékszámba menő fát — különösen ha alatta rendszeresen apró gyerekek hű- sölnek — az illetékeseknek időnként alaposan meg kell vizsgálni, nincs-e rajta veszélyes korhadt ág, vagy gally. Persze, tán’ évtizedek óta először fordult elő, hogy egy korhadt ág megölt egy gyereket. Földessy Dénes PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgat'. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forini Bács-Kiskun megyei Nyomda V.~ Kecskemét — Telefon: 11-81 Index: 35865, Ä tapasztalat sajnos azt muA napokban kezembe került a Fürdők
