Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-29 / 176. szám

Nyár a földmávesszővefkezetekiiél

Tizenkét törpe jég gyár — Harminc hűtőpult Több sör mint tavaly

Szegedi Szabadtéri Játékok 1964.

Korona nélkül

— Milyen gondot okoz a földművesszövetkezeteknek a falusi lakosság nyári ellátása megyénkben? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Piukovics Miklóst, a MÉSZÖV kereskedelmi főosztályának vezetőjét.

— A vásárlók igényei nyáron sem nagyobbak mint télen, csupán más jellegűek — kezdte a tájékoztatást Piukovics elvtárs. — A fmsz-eknél, a kereskedelemben a nyár kezdetét tulajdonképpen a növényvédelmi munkák megindulása jelzi. A növényvédőszerek és a műtrágya forgalombahozatalával ránk háruló feladatok érzékeltetésére csák annyit, hogy a múlt évben tízszer annyi védőszert adtunk el, mint hét évvel ezelőtt. Az idén ez a mennyiség kétszeresére emelkedett.

Sok munkát igényel a lakosság zöldséggel, gyümölccsel való ellátása is. ötvenkét szaküzletben, háromszáz vegyesboltban hozunk forgalomba zöldségféléket és különböző gyümölcsöket a megye területén. Itt is jelentős fejlődésről számolhatunk be, ugyanis ebben az évben a helyi szükségletek kielégítése érdekében háromszáz holdra kötöttünk szerződést, tavaly ennek még csak egyharmada volt.

Nyáron 8—10 százalékkal nagyobb üzleteink élelmiszerforgalma, mint az év más szakában. Ezért a szokásos 15 helyett 20 napos törzskészletet biztosítottunk a nyári hónapokra. Az Idén nem volt hiány aratási szalonnából, tőkehúsból, és más hentesáruból is több volt mint 1963-ban. Itt kell megemlíteni a befőzést, amelyhez a szükséges cikkeket sikerült beszereznünk.

— Ezek voltak az én szüleim — emeli ki a rozsdabarnára öregedett képet az ötven év körüli asszony a dobozból. Másik kezével zsebkendő után nyúl, hogy könnyeit letörölje.

— Meghaltak már, csak ez a fénykép maradt róluk.

Nézem a képet. Törékeny, madártestű, kicsi asszony áll a bal oldalon. Termetén, arcán nyoma sincs a nőiességnek. Látszik rajta, hogy csak egy pillanatra szaladt el az uradalom konyhájáról, hogy fényképezőgép elé álljon. A ruháért, ami rajta van, még hónapokig kellett dolgoznia, de valószínűleg örült, hiszen szép, hímzéses, és van hozzá főkötő is. Azért mondom, hogy valószínűleg örült, mert ez nem látszik a képen. Fáradtság emészti amúgy is törékeny termetét, két karja ernyedten lóg le, még virágcso" kor sincs nála. A virágokkal pedig mindennap találkozott, amikor a kastély udvarán ment

—> Ügy gondoljuk, a nyári szezonban legtöbbet a vendéglátóipartól vár a lakosság, pontosabban főleg az ezzel kapcsolatos problémák foglalkoztatják. Hogyan készült fel a nagy melegekre a szövetkezeti vendéglátás?

— A vendéglátó egységekben természetesen a nyár jelenti a csúcsforgalmat, az határozza meg a feladatokat is — folytatja a kereskedelmi főosztályvezető. — Elsősorban a sört említem meg, amiből az idén hét százalékkal többet hoztunk forgalomba, mint tavaly, de még ez sem elégíti ki az igényeket. Lényegesen javult a helyzet a hűsítő italoknál. Ami a Bambit illeti, a termelés és a fogyasztás is huszonöt százalékkal emelkedett.

— Többször elhangzik a panasz, hogy nincs elegendő hűtött ital. Mi ennek az oka, s hogyan segítenek ezen a föld- mű vessző vet kezetek?

— Az idén újabb harminc elektromos hűtőgépet állítattak üzembe megyénkben az fmsz-ek. Ezenkívül tizenkét, egyenként napi 5—6 mázsa teljesítményű úgynevezett törpe jéggyárat létesítettünk. A megye területén 92 jégveremben több mint 53 ezer mázsa természetes jeget tároltunk. De még így is kénytelenek vagyunk elfogadni a lakosság bírálatát, ugyanis ezekkel a hűtőgépekkel az igényeket talán még öt év múlva sem tudjuk teljes mértékben kielégíteni. Ez azt teszi szükségessé, hogy még több jégvermet készítsünk.

— Kedvező változásokról beszélhetünk a fagylalttal kapcsolatban. A cukrászsütemény- és fagylaltellátásba az idén 25 községet kapcsoltunk be Solt, Tompa és Kiskőrös körzetében. Nem lenne azonban teljes a kép, ha a hálózat korszerűsítését elhallgatnánk, amely szintén „nyári” feladata a földművesszövetkezeteknek. Ebben az évben összesen 20 millió forintot fordítunk erre megyénk területén —mondotta befejezésül Piukovics M ik- lós, a MÉSZÖV főosztályvezekeresztül. Vagy nem látta őket? Valószínű, mert hajnalban még sötét volt, este pedig régen leszállt a nap, amikor elvégezte a munkáját.

— Szerették egymást? — kérdezem az asszonytól, és ő nem lepődik meg ezen. Mielőtt válaszolna, kiszalad, hogy átvegye a postástól az újságokat, majd ismét a fotelbe ül és eltűnődbe válaszol.

— Mit mondjak magának? Az uradalomban nem értek rá az emberek a szerelemre, ösz- szeházasodtak és kész. Ügyis mindegy az. A szerelem elszáll, jobb ha nincs, legalább úgy kezdhették az életet, mintha tízéves házasok lennének. Szükségből volt az, nem szerelemből. A lánynak szüksége volt az erős támaszra, a férfinak pedig az otthonra, hogy legyen aki főz neki, mos rá.

Nézem a képet. A férfi fél fejjel magasabb. Kalapja a homloka közepéig lehúzva, me'Szegedi tudósítónktól.)

Szombaton volt a bemutató, de még ma is gyűrűznek a sikeres előadás visszhangjai. A játékok igazgatóságának hétfő esti fogadásán örömmel hallgatták a Honegger oratórium szereplői és a Pécsi Balett tagjai Tari János igazgató elismerő szavait. A két igényes mű nagy közönségsikere érthetően megnyugtatta a bemutatóra nagy drukkal készülő fiatal művészeket. Árva Eszter és Csifó Ferenc, a Bartók-ba- lett két központi alakja is túl van a szinte éjjel-nappal tartó

Bartók balettjének két főszereplője. Királyfi: Csifó Ferenc, királylány: Árva Eszter,

próbákon, és most már az előadások közötti szünnapokon egy kis nyaralásra, strandolásra is jut idejük.

A királyfi és királylány magánéletben is rendkívül egyszerű. Ugyanis ők koronával a fejükön is XX. századi embert formáltak. Olyan mesealakokat, akik a legnagyobb kísértések és látszatcsillogások között is megsejtik az élet igazi értelmét.

— Ez a „legtáncosabb” feladat mindazok közül, amit eddig csináltunk — mondja a

révén, szinte riadtan néz előre. Bal kezével egy láthatóan rozoga, pici asztalra támaszkodik. Hatalmas tenyere majdnem eltakarja a parányi asztal lapját. A ruha nem új rajta, de nem is nagyon kopott. A fehér ing végig begombolva, a kabát hasonlóan. Csizmája poros, keményszárú. Karjuk összeér az asszonnyal, de nem fogják egymás kezét. Ügy néznek előre, az örömnek, boldogságnak legkisebb árnyéka nélkül, mintha most valami nagy vétket követnének el, amiért még bűnhődni fognak. Olyan szokatlan számukra az ünnepélyes külső, hogy szinte szentségtörésnek érzik a jó ruhát, a csizmát, a kalapot.

— Cseledek voltak a Go- rovy birtokon, Szolnok mellett, mind a ketten. Később én is ott lettem summás lány — mondja a néni és rakosgatja a többi képet a dobozban. Szüleit nézve megértem, amit az elébb mondott: „Az uradalomban nem értek rá az emberek a szerelemre.” Ők sem értek rá: Boldog János és Marjai Pirendkívül kifejező mozgású, törékeny alakú Árva Eszter.

— Parányi apróságokra is figyelemmel kell lennünk és az egyszerűséget megtartva kell látványosságot nyújtanunk.

— Nagyon szokatlan volt ez a színpad, hiszen mi eddig majdnem mindig kamarajellegű produkcióval léptünk a közönség elé. Ezekhez a méretekhez hozzá kellett szoknunk. De mindketten nagyon örültünk a feladatnak, hiszen már évek óta, amióta az együttesben vagyunk, mindig arról álmodtunk, hogy Bartókot táncolhassunk —vallja felhevülten Csifó Ferenc.

— Hozzánk ez a zene van közelebb. Alkalmat ad a mai lüktető, idegeket sem kímélő élettempó visszaadására. Minden eddigi szereplésünk Bartókra való készülés volt — toldja meg Árva Eszter.

Az együttesre terelődik a szó. Arra a fegyelmre, amivel délutáni tűző napon, késő éjszaka, zuhogó esőben egyaránt teljes odaadással táncolnak. Ahogy szinte a nap minden óráját kihasználják tréning- munkára.

— Talán ez a legszebb a mi életünkben, hogy igazi együttesben dolgozunk. Mikor az intézetből kikerültünk, ugyanolyan feltétellel indultunk, mint más színházaknál dolgozó társaink. Még csak nem is voltunk jobb képességűek azoknál. Eck Imre varázsolt belőlünk kollektívát. Minden feladatra már a tervezés időszakától közösen készülünk, és ez az, ami lelkesít bennünket. Ügy érezzük, nemcsak tagjai vagyunk egy táncegyüttesnek, hanem részesei az alkotó munkának — mondja Csifó Ferenc és a jóváhagyásért társához, a „királylányhoz” fordul.

— Életünk legszebb három éve volt az, amikor Pécsre kerültünk. Olyan időszak, ami soha nem jöhet többé vissza

— igazolja partnere szavait Árva Eszter. — Szinte fel sem tudtunk eszmélni, valami nagy lázban dolgoztunk. Hiányzásról szó sem lehetett. Nem azért, mintha valaki számon kérte volna távolmaradásunkat, hanem inkább azért, mert alkotni akartunk, mert h írt akartunk adni magunkról.

Tulajdonképpen a két fiatal művész már most elérte mindazt, amire hasonló korú művésztársaik vágyakozva gondolnak. Kíváncsiak vagyunk, vajon mi lehet az, amire ezek- után ők vágynak.

Csifó Ferenc: — Pécsett maradni. Azaz nem is Pécsett, hanem Imre mellett. Bárhol, de vele dolgozni. És fejlődni szakmailag. Még egyszer-két- szer találkozni a kitűnő szovjet balettművésszel: Lepesinszroska. A szükség, az egymásra utaltság láncolta össze őket. Hajszolt testük nem szerelemre vágyott, hanem némi biztonságra. Társ kellett, akivel együtt vitték a tarisznyát, aki „védelmet” jelentett.

— öt fiuk volt, meg én, a legkisebb lány. A bátyáim odavesztek a második világháborúban. Apám jóval túl élte őket, szegényeket, 1959-ben halt meg 79 éves korában. Itt a képen még csak huszonhat éves volt. A vőlegény ruhájában temettük el, meg abban a csizmában.

Nézem a képet, ezeket a boldogságtól soha meg nem látogatott embereket. Boldog János hosszú életében mindössze egyszer volt jó ruhában, néhány óráig, az esküvőjén. Aztán már a sok munkától nem volt idője magára venni, mások húzták rá merevedett tagjaira.

Ilyen volt hát egy esküvői kép anno 1911-ben, Magyarországon,

Gál Sándor

kájával, aki hetekig dolgozod velünk.

Árva Eszter: — Számomra a szakmai fejlődés lehetősége nyitva van, hiszen pár hét múlva a Szovjetunióba megyek, mint össSÜadíjas. Én inkább azt écs^Oh egyetemen kellene tovább . tanulnom. Sajnos, ezt nem nagyon tudom összeegyezt«b5Ö az egész napos fárasztó munkával. Ez bánt, és végül azt hiszem, mégis csak neki fogok vágni.

Lám, milyen reálisak még az álmaik is. Földön járó királyfi és királylány. Olyan fiatal művészek, akiket a munka, a tanulás éltet. Akik talán már azt az emberi köaösséget is megtalálták, aminek kutatására Bartók királyfija útnak indult.

Megkezdődött

a halastavak halállományának vizsgálata, a halak fejlődésének ellenőrzése. A halászok megállapították, hogy a tavasszal kihelyezett ivadékok szépen fejlődnek, egészségesen gyarapodnak. A bajai Üj Élet Halászati Termelőszövetkezet harkakötö- nyi tavában a kihelyezés óta fél kilóval gyarapodtak a pontyok;

Alkony i fények

Alkonyodik, lemenőben van d Nap, sugarai szinte végigpásztázzák a vizet, amelyen csendesen siklik egy csónak. Lehet-e ennél kellemesebb pillanat egy rekkemő nyári nap után?

(Tóth Sándor felvétele.)

PETŐFI NÉPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Föszerkeszt 5: dr. Weither Dániel. Kiadja

a Bács megyei Lapkiadó Vállalal Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség:

Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16.

Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal:

Kecskemét, Szabadság tér l?a Telelőn: n-09.

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési dii ; nőnapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index; 35 065,

Esküvői kép 1911-ből