Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-25 / 173. szám
8. oldal A TASZSZ nyilatkozata az Egyesült illanok és a HAT 3 megegyezéséről (Rövidített szöveg) MOSZKVA. (TASZSZ) A Fehér Ház a napokban bejelentette: Az Egyesült Államok kormánya megegyezést kötött a NATO-val, hogy átad neki az atomfegyverre vonatkozó különböző információkat. A megállapodás — mint a Fehér Ház közleménye kimondja — előirányozza, hogy kiterjesztik az atomfegyverekre vonatkozó tájékoztatást és az Egyesült Államok saját belátása szerint adja át azokat az egész NATO-nak, vagy a NATO egyes tagjainak. Különösen az olyan értesülések átadását terjesztik ki, amelyek „az atomfegyver célbajuttatását szolgáló megbízható rendszerek kidolgozásához” szükségesek, vagyis azokat, amelyek lehetővé teszik az Egyesült Államok szövetségesei számára, hogy rakétáikat és egyéb harci eszközeiket alkalmassá tegyék a nukleáris töltetek hordozására. A fentiekkel kapcsolatban — többek közt — a következőket jelenti ki a TASZSZ: Az Egyesült Államok nem először tesz olyan lépéseket, amelyek a nukleáris fegyverek elterjedéséhez vezetnek, és minden ilyen lépésnél azt bizonygatja, hogy nincs szó a nukleáris fegyverek átadásáról, és a népek nyugodtak maradhatnak. Így volt ez 1955-ben, amikor az Egyesült Államok kezdte hivatalosan átadni szövetségeseinek az atomfegyverekre vonatkozó információit. Így volt 1958-ban is. amikor az Egyesült Államok kétoldalú megállapodásokat kötött a Német Szövetségi Köztársasággal, Angliával és több más országgal az atomfegyverre vonatkozó értesülések kicseréléséről. A megnyugtató nyilatkozatban nem volt hiány 1962-ben sem, amikor a NATO-tanács athéni ülésszakán az Egyesült Államok arról beszélt, hogy hajlandó nagyobb mértékben megosztani európai szövetségeseivel nukleáris arzenáljára vonatkozó információit. Amerikai személyiségektől sokszor hallottunk olyan kijelentéseket, hogy a sokoldalú NATO- haderő megteremtésének semmi köze sincs a nukleáris fegyverek elterjesztéséhez. Minden alapja megvan annak a feltételezésnek, hogy mindenekelőtt a nyugatnémet igények miatt született meg ez a megállapodás. Az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagállam kormánya, amelyek a béke híveinek tüntetik fel a megrögzött német militaristákat, csaknem versengenek egymással, hogy közülük ki vezesse kézen fogva az NSZK-t a már kész atombombákhoz. Becsapják önmagukat és másokat, mondván, hogy az NSZK-t kielégíti az, amit ma megengednek neki és nem követel holnap még többet. Így aztán semmi csodálatos sincs abban, hogy Bonn leplezetlen megelégedéssel, jövendő kalandok fejében kapott busás előlegként fogadta a nukleáris fegyverekre vonatkozó értesülések kiterjesztését célzó új amerikai lépést. Miközben pedig egyezményt írnak alá a nukleáris fegyverekre vonatkozó tájékoztatás fokozásáról, amikor nyugatnémet tisztek és matrózok már felszállnak a Biddle torpedóromboló. a sokoldalú atomhaderő első mintahajója fedélzetére, a — tizennyolchatalmi leszerelési bizottságban az amerikai megbízottak továbbra is azt bizonygatják, hogy az Egyesült Államok az atomfegyverek elterjedése ellen száll síkra. Ez az eltérés a szavak és a tettek között természetesen nem arra vall, hogy az Egyesült Államok őszintén viselkedik egy olyan fontos probléma megoldá sában, mint a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozása. Az amerikai politikusok, amikor szavakban az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása mellett nyilatkoznak, jogilag, szerződésileg növelik az atomfegyver elterjesztésének lehetőségeit. A NATO résztvevői, amikor megállapodást kötöttek a nukleáris tájékoztatások cseréjéről, semmibe vették az ENSZ-köz- gyűlés 16. ülésszakának határozatát, amely felhívta az államokat és elsősorban a jelenlegi atomhatalmakat, tegyenek meg minden erőfeszítést egy olyan nemzetközi szerződés megkötése végett, amelynek értelmében a nukleáris hatalmak kötelezettséget vállalnak, hogy nem adják át a nukleáris fegyverek feletti ellenőrzést és nem adnak át olyan tájékoztatásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok ilyen fegyvereket gyárthassanak. Az Egyesült Államok és más NATO-országok kormányai, amikor újabb lépéseket tesznek a nukleáris fegyverekre vonatkozó adatok elterjesztésére, súlyos felelősséget vállalnak magukra a népek előtt. Egy évvel a szkopljei földrengés után Egy évvel ezelőtt döntötte romba Szkopljét, a Macedón Szocialista Kötzársaság fővárosát egy borzalmas erejű földrengés. A Jugoszláviában közzétett adatok szerint a földrengést követően egy év alatt 74 ország, összesen több mint 12 milliárd dinár segítséget nyújtott a rom- badőlt városnak. Szkopljéban egymás után épülnek, nemzetközi szolidaritással az új városnegyedek. A Taftalidzs nevű városrészben például Csehszlovákia 71, Lengyelország hatvan, Norvégia és Olaszország húsz-húsz, Svájc negyvennégy, Mexikó pedig 20 lakást építtetett. Ugyanezen a helyen három toronyház, ösz- szesen 102 lakás épül a Román Népköztársaság ajándékaként. A három toronyházat úgy építik hogy ellen tudjanak állni a 10- es erősségű földrengésnek. Svédország egy gyermekkórházat építtetett a városban. Az Egyesült Államok 253 összeszerelhető épületet, az Egyházak Világtanácsa pedig 125 lakásból álló települést ajándékozott a macedón fővárosnak. A legértékesebb azonban a Szovjetunió ajándéka: egy lakásgyár, amely évenkint 1200 lakás előállítására képes. A Magyar Népköztársaság szintén méltóképpen járult hozzá a rombadőlt város megépítéséhez: Magyarországról a katasztrófa után 10 millió forint értékű élelmiszer- és gyógyszer- segélyt küldtek Macedóniába. Szkopljében július 26-a és augusztus 2-a között nemzetközi szolidaritási találkozó keretében ünnepségekkel emlékeznek meg az évfordulóról, és a katasztrófa után kibontakozott újáépítésről. Kit illet a Szahara kincse? A HOMOKSIVATAG mélyén kincs rejlik: olaj és földgáz. A Szahara „fekete aranyának” kiaknázását Algéria és Francia- ország közösen és felesben végzi: így állapodtak meg azokban az eviani egyezményekben, amelyek annak idején véget vetettek az algériai háborúnak és elismerték az eddig >, tengerentúli francia megyének” tekintett Algéria függetlenségét. Ez az osztozkodás azonban nagyon is egyenlőtlennek bizonyult: A volt gyarmatosító hatalom gyakorlatilag magának biztosította a szaharai olaj jövedelem nagyobb részét, és a sivatag gazdájának, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságnak csupán egynegyedét hagyta. Az 1963-as adatok szerint Algéria a sivatagi olajkutak jövedelméből 25 millió frankot kapott, a francia olajtársaságok haszna pedig meghaladta a 75 milliót. De az eviani egyezmények csupán az olajtermelésről, az olaj közös kiaknázásáról döntöttek — az olaj elszállítását, finomítását és főleg értékesítését a francia olajtársaságok maguknak tartották fenn. És éppen ezek a legjövedelmezőbb szakaszai az olaj üzletnek. Az egyenlőtlen jövedelemelosztás mellett a legsúlyosabb hátrányt az jelentette a fiatal, független állam számára, hogy a külföldi olajtársaságok kivitték hasznukat az országból és nem voltak hajlandók helyi beruházásokra. ALGÉRIA — éppen a gyarmatosítás örökségeként — súlyos munkanélküliséggel küzdött és felismerte, hogy a nép által követelt és a kormány által is meghirdetett szocializmus felé a fokozott iparosítás útján kell haladnia, kézenfekvő: A nemzet olajkincsét Algériában kell feldolgozni, meg kell teremteni a nemzeti olajipart, a sivatagi erőforrásokat is fel kell használni a szocialista építés érdekében. Ezt a programot a külföldi olajtársaságok természetesen igyekeztek akadályozni: Nem akarják elősegíteni a szoüa- lista erők megszilárdulását és további fejlődését Algériában, s kiváltságaik és profitjaik védelmében ragaszkodnak ab hoz a más olajtermelő arab országokban mindeddig fenntartott „tabuhoz”, hogy az olaj értékesítésébe nem szólhat bele maga az olajtermelő ország. Erre az eddig érinthetetlennek hirdetett „elvre” mért most csapást az algériai koimány, amikor rendeletben kötelezte a külföldi olajtársaságokat, hogy bruttó jövedelmüknek legalább a felét Algériában használják fel. MINT BEN BELLA köztársasági elnök mondta, ennek az intézkedésnek az a célja, hogy a Szahara olajkincse elsősorban Algéria gazdasági fejlődését segítse elő. Az olajtársaságokat tehát rákényszerítik az algériai beruházásokra: Gyakorlatilag ezzel elősegítik az ország iparosítását és egyúttal javítják devizamérlegét is. Az algériai kormány nemcsak pusztán az olajtermelésben akar részesedni, hanem az algériai területen lefektetett olajvezetékek, az algériai városokban létesített finomítók, az algériai kikötőkben működő olajszállítmányozási vállalatok tevékenységében is, tehát az olaj kiaknázásának teljes folyamatában: Azokon a területeken is, amelyek a nemzeti szuverenitás hatálya alá es1964. július 25, szombat Magyar—szovjet gazdasági együttműködési jegyzőkönyvet írtak aiá Moszkvában MOSZKVA (MTI) Pénteken délben — ötnapos tárgyalások végeztével — Moszkvában aláírták a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 2. ülésszakáról szóló jegyzőkönyvet. Az ülésszakról közös közleményt adnak ki. A jegyzőkönyvet magyar részről Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, szovjet részről M. A. Leszecsko, a Minisztertanács elnökhelyettese írta alá. Az aláírást követő fogadáson M. A. Leszecsko és Apró Antal mondott pohárköszöntőt. A magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság moszkvai ülésszakán részt vett magyar küldöttség pénteken délután Apró Antal miniszterelnök-helyettes vezetésével különrepülőgépen visszautazott Eudapestre. Az Olasz KP az új kormányról RÓMA. (MTI) Moro új középbal kormánya — előzetes római jelentés szerint — jövő szerdán vagy csütörtökön lép a parlament elé, hogy bizalmat kérjen. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága, amely július 22-én és 23-án tartotta ülését, határozatában a többi között megállapítja: A második Moro-kormány összetétele és programja az előző középbal formációkkal összehasonlítva újabb lépés hátrafelé a konzervatív és az úgynevezett mérsékelt pozíciók irányában. Egyúttal a demokratikus és parlamentáris intézmények tiszteletben tartása terén is visszalépést mutat. A központi bizottság nyilatkozata megállapítja: Csak a tömegek aktív támogatásán alapuló demokratikus reformpolitika tudná megállítani a konzervatív erők támadását. A központi bizottság megbízza a kommunista képviselőket és szenátorokat, hogy a bizalmi vita során fejtsék ki a párt határozott ellenzéki álláspontjának indokait, továbbá követeljék a törvény szerint őszre kiírt országos közigazgatási választások megtartását. De Gaulle elismerte a Párizs—Bonn tengely kudarcát De Gaulle csütörtökön 800 francia és külföldi újságíró előtt kifejtette véleményét a nemzetközi politika kérdéseiről. De Gaulle hosszasan fejtegette Nyugat-Európa politikai egyesítésére vonatkozó tervét. Nézetei ebben a kérdésben nem változtak. A „hazák Európája” mellett szállt síkra, amelyet Franciaország Közös Piac-beli társországai két évvel ezelőtt visszautasítottak. Európának európainak, azaz Amerikától függetlennek kell lennie, ezt Bonnban nem értik meg — mondotta. A Hatok politikai egységének pótlására Adenauerral megkötött Párizs—Bonn szerződés nem váltotta be a reményeket. De Gaulle megvonta az együttműködés másfél éves mérlegét. Senki előtt sem volt titok, hogy a tábornok nagyon elégedetlenül tért vissza legutóbbi bonni tárgyalásairól, ez volt az első eset, hogy nyíltan bírálta Erhard politikáját. Felsorolta mindazt, amiben Párizs és Bonn nek, s amelyekre nem terjednek ki az említett f-viani egyezmények cikkelyei. Az algériai nép jogos követelése, érdekeinek védelme kerül szembe tehát a külföldi olajtársaságok bitorolt területeink ívű liségi jogaival, profitérdekeivel. A most megkezdődött francia—algériai olaj tárgyalások méltán keltik fel nemcsak az algériai, hanem az egész nemzetközi közvélemény figyelmét is És hozzá lehet fűzni: Különös érdeklődéssel figyelik az algériai olajtárgyalásokat mindazokban az országokban, amelyeknek clajkin- csé-t külföldi trösztök aknázzák ki. A nemzetközi tókés olaj- társaságok ugyanis Algérián kívül mindenütt korlátozás nélkül használják fel az illető országok olajából származó jövedelmüket EZT a „tabut” törte most meg az algériai kormány, bebizonyítva, hogy a szocialista útra lépő Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nem hajlandó a közel-keleti „olajsejkek”, az idegen érdekeket kiszolgáló holmi „olajszultánok” példáját követni. R. J, nem ért egyet: nincs meg a szolidaritás a katonai kérdésekben, a NATO reformját illetően, a két szövetséges eltérő politikát folytat a Kelettel szemben, Kínában, Indokínában, a fejlődés útján levő országokban, sőt, a Hatok mezőgazdasági piacán is. Dé Gaulle azonban nem vonta le a Párizs—Bonn tengely kudarcából adódó következtetést. Várakozó álláspontra helyezkedett. Nem adta fel a reményt, hogy Adenauer és Strauss csoportja, a „bonni de Gaulle-isták”, a francia—nyugatnémet szerződés betartására kényszerítik Erhardot. Nem változott de Gaulle álláspontja a Szovjetunióval szemben sem. Ezúttal is a „szovjet veszélyt” emlegette, hogy megindokolja saját atomfegyverkezését. A sajtóértekezlet másik fő témája Délkelet-Ázsia volt, ahol — mint de Gaulle megjegyezte — az Egyesült Államok az egykori francia pozíciókat akarja meghódítani. A tábornok kilátástalannak nevezte a dél-vietnami háborút, amelyet az amerikaiak nem nyerhetnek meg. Nem valószínű — mondotta —, hogy az amerikaiak a háború északra való kiterjesztésében keressenek kiutat, mert ez általános konfliktushoz vezethet. Franciaország a tizennégyhatal- mi genfi konferencia mielőbbi összehívását és egész Indokína semlegesítését javasolja. Republikánus egységkonferenciát készítenek elé Barry Goldwater a szenátus csütörtök esti ülésén jelentette be, hogy munkatársai előkészítik a köztársaságpárti vezérek értekezletét, amelynek célja a párt egységének helyreállítása. Goldwater sajtótitkára szerint számos ismert személyiség kap meghívást, közöttük Eisenhower volt elnök, Scranton pennsylvaniai és Rockefeller New York-i kormányzó, Nixon volt alelnök és Miller, a köztársasági párt alelnökjelöltje. Goldwater egyébként augusztus 25-én. a demokrata párt clevelandi kongresszusának előestéjén kezdi meg hivatalosan választási hadjáratát.
