Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-25 / 173. szám

1961. jfilíus 25, síomSai

3. oTtfa!

Egyszázalékos tervlemaradás - és ami mögötte van

A Férfifehémeműgyár Bajai Gyáregysége 1 százalékkal kevesebb árut termelt az első fél évben mint amennyit a terv előirányzott.

Ezt hallva hajlamosak vagyunk arra, hogy így gondolkozzunk: Mi az az 1 százalék, ennyit könnyen pótolni lehet a következő hónapokban. Nem is érdemes foglalkozni ilyen kismérvű lemaradással.

Ha azonban tüzetesebben utánanézünk, mit takar ez a látszólag szerény százalékocska, gyorsan megváltozik a véleményünk.

Az év első felében ugyanis több mint kilencszáz- ezer forint értékű férfi és gyermekinggel termelt kevesebbet a Duna-parti üzem.

Miklós István igazgatóval, Bobák Imre műszaki vezetővel és Hományi Kálmán értékesítési ügyintézővel igyekeztünk nyakon ragadni a termelést gátUzemi KISZ-é!e 1

Az Alföldi Cipőgyár Kecskeméti Gyáregységének fiataljai az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom keretében üzemi kérdésekkel foglalkozó tanfolyamokat szerveznek, amelyek vezetésére egy tapasztaltabb szakmunkást kértek fel. A fiatalok négy szocialista brigádja minőségi őrjáratot szervezett, s ily módon vesz részt a „Ne add tovább” selej tmegelőző és minőségellenőrző mozgalomban.

Az üzem KISZ-szervezetének tagjai az elmúlt hat hónapban derekasan kivették részüló okokat. A gazdasági vezetők egyöntetűen azt vallották, hogy az első fél évben mindenekelőtt az akadozó anyagellátás nehezítette az üzem munkáját. Emiatt kellett sűrűn átállítani a szalagokat és feldolgozni azt a textilt, ami éppen érkezett. Kénytelenek voltak előbbre hozni a dolgozók egy részének a szabadságát is, hogy ne álljanak tétlenül a gépek mellett.

— Szerintem az anyagellátási zavarokat részben az idézte elő, hogy

a textilt szállító üzemek nem hajlandók elfogadni a havi ütemezést, tőlünk pedig így várja a készárut a kereskedelem.

Ezért fordulhat elő, hogy mondjuk júniusban olyan fehérneműféleséget követelnek tőlünk, amelynek az anyagát csak a következő hónapban kapjuk meg. — Fogalmazta meg véleményét a műszaki vezető.

a Cipőgyárban

két a társadalmi munkából. Elavult melléképületeket bontottak le a gyárban. Ezek helyén már épülő, korszerű üzemrész falai magasodnak. Az ifjak lelkesen kapcsolódtak be a gépek karbantartásába is.

Az üzemben rövidesen megszervezik a második műszakot, s ekkor igen sok új fiatal munkaerőt vesznek fel. A gyár KISZ-szervezete elhatározta, hogy külön „tanulóműszakot” szervez, hogy az új munkások könnyebben elsajátítsák a gépek kezelését. I. V.

Képünkön Kurucz István főagronómus, mint élkaszás, feni az aratószerszám pengéjét. (Latos János felvétele.)

Miklós István igazgató egy másik ellentmondásra hívta fel figyelmünket:

— A textilüzemek négyhónapos szerződést kötnek velünk, a kereskedelem viszont csak háromhónapi igényét hajlandó előre közölni.

Ebből következik, hogy a negyedik hónapi textilszükségletünket — anyagféleség, minőség, szín, minta szempontjából — kénytelenek vagyunk „meg- saccolni”. Mondanom sem kell, hogy becslésünktől igen sokszor eltér a kereskedelem tényleges igénye. Következmény: van ugyan alapanyag, de nem az ami kellene.

A vezetők elmondták azt is, hogy

a kereskedelem sokszor túlzott igényeket támaszt az áruválaszték terén.

Egy-egy ingféleséget igen sokféle színben és mintázattal rendel meg. Minden esetben a fogyasztók igényére hivatkozva.

Hogyan lehetséges, hogy a boltokban mégis szűk a választék?

A magyarázat igen egyszerű. Egy 10 ezer darabos rendelést figyelembe véve — még ennél kisebb szériák is vannak — kizárt dolog, hogy a hat nagyke- resekdelmi vállalat összes boltjába minden egyes fajtából jusson.

Beszélgetésünk — a diplomáciában használatos kifejezéssel élve — őszinte légkörben zajlott. Az üzem vezetői nem bizonyítványukat akarták megmagyarázni, amikor felhívták figyelmünket az anyagellátási problémájukra. Ezek a gondok valóságosak, hiszen évről évre jelentkeznek.

Ügy értesültünk; hogy

a szakma irányítói is igyekeznek összhangot teremteni a kereskedelem igénye és a textilgyárak termelése között.

Jó megoldás lenne, ha a fehérneműgyárak alapanyag szállítóikkal és megrendelőikkel is azonos periódusra szóló — háromhónapos — szerződést köthetnének. De ideje lenne megvizsgálni azt is, hogy a túlságosan kis szériában rendelt olcsó ingféleségeknél célszerű-e nyolckilencféle színt és mintázatot igényelni a nagykereskedelmi vállalatoknak.

Békés Dezső

As úttörőniosgatom

életében jelentős fejlődést jelentett az utóbbi nyolc esztendő. A tíz-tizenegy éves gyerekek, pedagógusaik segítségével, valóban az életre készülő közösséget, egészséges, kezdeményezésekben bővelkedő ifjúsági szervezetet alakítottak ki.

Az 1963—64. tanév folyamin 5400 piros nyakkendős pajtást tartottak nyilván Bács-Kiskun megyében. S most, hogy az úttörők közül jó néhány általános iskolát végzett fiatal átkerült a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai sorába, feltétlenül érdemes közelebbről is megvizsgálni, milyen tarsoly- lyal érkeztek, mit hoztak magukkal az úttörőmozgalomból.

A Magyar Úttörők Szövetségének megyei elnöksége megvizsgálta az úttörőcsapatok és úttörővezetők munkáját. Egyértelműen ugyan nem lehet kijelenteni, hogy mindenütt kellőképpen foglalkoztak a fiatalokkal, hiszen néhány helyen például a KISZ-tagságra való előkészítés leszűkült a KISZ- ről tartott előadásokra, vagy jobb esetben KISZ ifjúsági vezetők úttörőmunkába való bevonására, de általában megfelelő formában és keretek között oldották meg az úttörő- próbáztatásokat, és a legfontosabb feladatot — a tanulmányi előmenetel megjavítását.

Un US pl múlt esztendő úttörőmunkáját vizsgáljuk, nem lehet figyelmen kívül hagyni néhány kezdeményezést sem. Petőfiszálláson, Lakiteleken kellő időben felismerték a vezetők az úttörőmozgalom jelentőségét. Azt, hogy a mozgalomnak rendkívül nagy szerepe van a kommunista embertípus kialakításában. A gyerekeket „formázni”, nevelni kell. — megismertetni velük hazánk iparának, mezőgazdaságának, kultúrájának fejlődését, jelenlegi eredményeit, s azt, hogy az iskola elvégzése után milyen formában kapcsolódhatnak be ők is az építőmunkába.

Több úttörőcsapatnál az előkészítést beépítették az „Űttc- rőexpedíció a jövőbe” mozgalomba. Az expedíciós feladatok között szerepelt az is, hogy ismerjék meg, írják le Jgy- egy előre kijelölt KlSZ-alap- szervezet munkáját, és ezzel kapcsolatosan ismertessék a Kommunista Ifjúsági Szövetség főbb célkitűzéseit.

Bár kezdetben az expedíciA főagronómus — mint élkaszás

Fenti képünk annyiban nem időszerű, hogy akit ábrázol, társaival együtt már, nem feni, forgatja a kaszát, mivel letakarították gabonaföldjüket — a példamutató helytállás dokumentálása azonban sohasem anakronizmus. Nem beszélve arról, hogy megyénkben van még aratnivaló, a példa tehát követésre ösztönözhet ott, ahol szükség van rá.

Arról van szó, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a fülöp- szállási Kiskunság Termelőszövetkezetben a kalászosok területének mintegy a 60 százalékán kézi erővel kellett aratni. Hogy minél gyorsabban biztonságba helyezzék a közös termését, a vezetőség tagjai, az iroda és a műhely dolgozói — csaknem negyvenen — elhatározták, hogy hetenként egy napon át ők is kezükbe veszik a kaszát. Az elnöktől kezdve mindenki eleget tett vállalásának.

Ha nem tudnánk, hogy ifjúsági építőtáborba lépünk be, azt hinnénk, hogy strandra, vagy üdülőbe tévedtünk. A sátrak között kétszáz középiskolás lány a legkülönbözőbb színű bikiniben, amin egyáltalán nem kell csodálkoznunk, hiszen legalább harminc fok van a napon, pedig jóval elmúlt délután öt óra.

A szabadtéri színpadon nagydob, pianínó, kottatartók. Estére előadás lesz, kultúrműsor, amit a honvédség egyik alakulata tart. Addig fegyverbemutatón vesznek részt a lányok, és mint valami tengerből kiemelt szörnyeteget nézegetik üz ágyút, géppuskát, rakétapisztolyt. Az idegenkedés azonban feloldódik, s hamarosan próbálgatják a különböző fogásokat, sőt a tábor sarkában katona- sapkában, bikiniben áll három kislány a fényképezőgép elé.

— Debrecenből és Budapestről jöttek a mostani lányok a táJövöre is ide jövünk

borba — mondja Di- kán Zsuzsa, a parancsnok helyettese, aki itt kezdi pedagógiai tevékenységét, mert a tavasszal végzett Baján, s nyárára elvállalta a tábort. — Százhetvenen vannak, ez a második csoport. A lányok a Kiskunhalasi Állami Gazdaság tajói üzemegységének gyümölcsösében barackot szednek, s dicséretükre válik, hogy jelenleg második helyen állnak országos viszonylatban az építőtáborok között. Napi teljesítményük 35 forintnak megfelelő értékű munka fejenként. Reggel hattól déli 12-ig dolgoznak.

— Tavaly is voltunk táborban, és jövőre is megyünk — mondja a bájos Mészáros Ágnes, az Újpesti Kanizsai Dorottya Gimnázium harmadikos tanulója nyolc osztálytársa nevében. — Az elmúlt nyáron Nagykőrösön voltunk, az állami gazdaságban, de itt sokkal jobb — kapcsolódik a beszélgetésbe Farkas Klári — mert hideg-meleg víz van, jobb a koszt és többet törődnek velünk. Jövőre is ide jövünk.

— Már meg is Van a szerződésünk az igazgató elvtárssal — mondja a szőke hajú Koós Szilvia —úgyhogy biztos, amit Klári mond.

Jó, jeles, kitűnő tanulók ezek a lányok, méltán büszke lehet rájuk az osztályfőnök, az iskola. Nem vetik meg a munkát, hiszen a táborozás előtt már egy hónapig az egyik újpesti termelőszövetkezetben kapáltak, a pénzből pedig ruhát vettek.

A tábor közepén hatalmas durranás, és a sárga jelzőrakéta szikrázó fénycsíkot húz a magasba. Ijedten ugranak félre a lányok. Az egyik sátorban az aznapi eredményeket

számolják, ebben a pillanatban bekapcsolják a hangszórót, és a műszaki sátorban forgó lemezről a dzsessz ritmusbő dallama árad szét a táborban.

— Szombaton hazamegy ez a csoport, és jön a következő — tájékoztat a barna szemű Dikán Zsuzsa. — A tábor majd augusztus 22-én zárja be végleg a kapuit.

— Zsuzsa, mikor lesz a vacsora? — dugja be a fejét a sátor nyílásán egy kislány. Zsuzsa az órájára pillant. és szintén ijedten válaszol: — Hatkor... de már elmúlt hat óra. Hűha, igyekezni kell, mert hétkor kezdődik az előadás.

Percek alatt vacsorához készülődik a „bikinis sereg”, mi pedig korgó gyomorral ülünk be a gépkocsiba, és irigykedve tekintünk vissza a táborra, Már csak a sátrak csúcsai látszanak, s a muzsikát sodorja erre a szél.

Gál Sándor

ós mozgalom csupán az úttörőcsapatok munkájának hatékonyabbá tételét célozta, de a megvalósítás során mág a KISZ-szervezetek tevékenységét is segítette. Az érdeklődés kapcsán ugyanis magún a KISZ-isták is egyre többet foglalkoztak a közösségi élet mindennapos problémáival, s így akarva, akaratlan a két, tie alapjaiban egységes mozgalom került egymáshoz.

As úl tör till keresték a kapcsolatot a KISZ-szel, s így folyamatosan bekapcsolódtak az ifjúsági szövetség munkájába. De erősítette az összekötő szálakat az is, hogy az elmúlt oktatási évben 228 megyei úttörőcsapatnak volt testvér K1SZ- alapszervezete. A közös programok, rendezvények, űrnajós bálák, baráti találkozók, közös KISZ-úttörőgyűlések is segítették az úttörők KlSZ-isták- ká fejlődését.

Széles skálájú, sokrétű munka hárult az úttörővezetőkre, ifi-vezetőkre. A tanulókörök, találkozók szervezésével ugyanis még korántsem merítették ki teljesen , a’ mozgalom adta lehetőségeket. Hiszen, mint az értékelések megállapították, a piros nyakkendős pajtások tevékenykedtek a falutörténet-kutatásban, a társadalmi munkában (parkosítás, járda-, vízhálózatépítés stb.) és a hulladékgyűjtésben is. Kecskeméten például a MÉH a hulladékgyűjtési tervét a kis úttörők szorgos munkájára alapozta, s a várt eredmény itt sem maradt el.

1 Öhb SSÚS úttörő került az idén az ifjúsági mozgalom vérkeringésébe. S most már a KISZ-alapszervezeteken is múlik, hogy valóban szorgalmas, építő emberekké, a jövő kommunistáivá neveljék őket.

K. M.

Mikor mduShat a sorozaígyárSás?

Az Újítók Lapja július 10-i számában a hazai tervezők és a gyártó vállalatok figyelmébe ajánlja az egyik bécsi idegklinikán sikerrel alkalmazott járó- készüléket. A képen is bemutatott négy keréken guruló alkalmatosság valamelyest hasonlít a közismert gyermekjárókákhoz. Korlátjába kapaszkodva a bénulásos betegek felügyelet nélkül gyakorolhatják a járást, gyógyulásukat az eddigi tapasztalatok szerint jelentősen elősegíti az ügyes készülék.

A cikkből az derül ki, hogy hazai viszonylatban ilyen, vagy ehhez hasonló készüléket még nem gyártottak. Ez azonban nem így van. A Kiskőrösi Vegyes Ktsz az OKISZ április 20— május 5-e között megrendezett új cikkek kiállításán bemutatta járókészülékét, amely alig tér el attól, amit az Újítók Lapja népszerűsített. Lényeges különbség csak az, hogy a kiskőrösiek gyártmánya nem kerekeken gurul, lábain gumipapucs van mint a mankókon.

A járókészüléket dr. Jakab Gábor, az Országos Reuma és Fürdő Intézet orvosa tervezte. Az intézetben hónapok óta sikerrel alkalmazzák az első példányát.

A ktsz vállalta a sorozatgyár ■ tást, de az Egészségügyi Minise térium még eddig nem válaszé'" a májusban benyújtott újításra Pedig kívánatos lenne, hogy a~ esetleg szükségessé váló kise?'" tökéletesítések után a kér-v"- ' gyártása végre meginduljon / az egészségügy megfelelő területein szolgálatba álljon az ügyes Újítás. B. D.

Az úttörők és a KISZ