Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-24 / 172. szám

1964. július 24, péntek

5. oldal

fl környezet sokat számít

Nemrég múlt egy éve, hogy Igi helyéről, új épületbe köl- izött a kalocsai járási könyvír. Érdemes volt-e helyet cse- ilni és ha igen, miért? — kér- eztük meg Nyitrai Lajost, az rszág egyik legszebb vidéki önyvtárának vezetőjét. A válsz tömör és kifejező: „Feltét- :nül.”

Egy éve jöttek ide és az redmény máris meglepő. Az Imúlt év hasonló időszakával sszehasonlítva

ezerrel több lett az olvasó.

A könyvtárba beiratkozottak sáma eddig 3096 — és ez a iám év végéig még növekedik - a város lakosságának 25 szá- aléka. A változás azonban emcsak az olvasók számának lakulásában mérhető le, haem a könyvtár belső életében i. Most már rendezvényeket ; lehetett tartani, megalakul- atott az értelmiségi klub és ;ellemes környezethez jutha- att a TIT, továbbá a város al- otóit összefogó Katona István ’ársaság.

A könyvtár az őszi-téli mű- elődési évadban három elő- dássorozatot szervezett. Leg- átogatottabb volt a modern irámák sorozata, átlagosan 200— 50 hallgatóval zajlottak az lőadások. De 300-nál is több rdeklődőt vonzott ide a Sha- :espeare-est. A képzőművésze- i szabadegyetem előadásait 0—60-an hallgatták végig, ,a egyes tematikájú előadássoro- atot — fontosabb helytörténe- i, közgazdasági és időszerű po- itikai kérdésekről — 70—80in.

Az érdeklődés elsősorban a zínvonalas, értékes előadások- :al magyarázható, de nagyon okát csábított ide a barátságos környezet. A boltíves, szép nodern bútorokkal berende- ;ett, kulturált helyiségbe szf- 'esen jönnek a kalocsaiak nem- :sak könyvet kölcsönözni, de főadásokat hallgatni, vagy ép- >en csak olvasgatni napközben. V könyvtárban olvasók száma

régebbinek négyszeresére ímelkedett. Érthető, hiszen itt ninden

az olvasók kényelmét szolgálja.

Barátságos légkör, 23 000 kőét könyv és 107 féle folyóirat t könyvek közül soha nem liányoznak a legfrisseob kiadmányok. A könyvhéti újdonsá- iokat például a megjelenéssel ■gy időben kaphatták kézhez íz olvasók.

Megkérdeztük Nyitrai La- ost, mit olvasnak leginkább Calocsán?

Vörös Felhő parancsot ad

Képes regény 18 részben, rta: KUCZKA PÉTER íajzolta: CSANÁDI ANDRÁS 5. rész

— Zömmel szépirodalmat — válaszolta —, úgy 30 százalékban pedig ismeretterjesztő, tudományos műveket. A forgalomról egyébként statisztikát készítettünk műfaji megoszlásban. Az adatok szerint a mai magyar írók, költők műveit vitték ki legtöbben, utánuk rögtön a klasszikus magyar irodalom, a Jókai—Mikszáth—Móricz féle „szentháromság’’ következett. Itt is hódít a Rozsdatemető és sokan keresik az újságokban megjelenő képregények eredetijét, vagy a megfilmesített regényeket.

Az adatok megnyugtatók, az olvasói közízlés sokat javult. Courths Mahler-könyvet elvétve csak egy-két öreg néni keres. Sajnos, az érzelgős hatásoktól nehezebben szabadulnak meg az olvasók. Zsigray Juliánná, Harsányi Zsolt, Margaret Mitchell emléke ma is kísért, ha már nem is olyan sűrűn és erőteljesen. És abban, hogy csökken a polgári „szalonponyva” fogyasztók száma, a :önyv- tár lelkiismeretes dolgozói szereztek jelentős érdemeket. Baj, hogy

kevesen vannak.

Hárman. De a könyvtárhoz még 8 városi és külterületi fiókkönyvtár, valamint 39 járási egység tartozik. A könyvtár alapterülete a réginek négyszerese és csak a télfoglalkozású takarító alkalmazására kaptak engedélyt. Az ő fizetését is napszám címén takarékoskodja össze a járási tanács költség- vetési csoportja. Bővíteni kellene a létszámot, de ez a Művelődésügyi Minisztérium hatásköre. A minisztérium pedig — érthetetlen okokból mindeddig nem adott rá engedélyt.

Ennek ellenére — legtöbbször pihenésük rovására —sokoldalú, kiterjedt munkát végeznek a könyvtár dolgozói. A könyvtárnak van rádiója, tv-je, lemezjátszója, zeneszekrénye és magnetofon készüléke. A jövőben szeretnék munkájukban ezeket az audióvíziós eszközöket is hasznosítani. Most készül a tárló, amely a rádió és a tv heti műsorához ad könyvjavaslatot. A tárlón jelzik az adások időpontját és az ajánlott könyvek címét. A szintén most készülő hirdetőtábla azokra a tv- és rádióműsorokra hívja fel a figyelmet, amelyekhez külön közönséget kívánnak toborozni a könyvtárban. Cél: A kultúrpolitikai adások meg- kedveltetése és népszerűsítése.

A kalocsai járási könyvtár nemcsak a könyveknek adott kényelmes szállást, de a művelődni vágyó olvasóknak is. Karzatán könyveket, folyóiratokat bújnak a betű szerelmesei, földszinti termében irodalomról, filmről, művészetről vitáznak a 1 ítogatók. A környezet sokat jelent. Persze csak akkor — ha úgy mint Kalocsán — a könvvtár dolgozói is igyekeznek a tartalmas, színes kulturális élet feltételeit megteremteni.

Vadas Zsuzsa

Mit csinálnak a levéltárban?

Ha levéltárról hallanak az emberek, áltálában az ott található „porlepett, megsárgult” iratokra, idő- és egérrágta protokollumokra, a latin nyelvezetük miatt titokzatos tartalmú oklevelekre gondolnak. Akik már jártak is levéltárban, megilletődött csodálattal fogtak kezükbe egy-egy Kossuth-levelet, munkásmozgalmi vonatkozású aktát. Nagy élmény az: Messzi idők üzenetével találkozni — az írott betűn keresztül. Felemelő érzés: forgatni azt a papírt, mélyen valamikor Rákóczi keze is nyugodott.

Az ember azóta őrzi és megbecsüli az életével, tevékenységével kapcsolatos jelentős irományokat, mióta felfedezte, hogy a leírt, rögzített szavak, gondolatokat, akaratokat közvetítenek, társadalmi kötelékeket építenek, vagy bontanak — jogokat biztosítanak. Legfontosabb irataikat már a rómaiak is levéltárakban őrizték.

A XIX. század elejéig a levéltárak célját kizárólag iratok megőrzésében látták. A polgári forradalom győzelmével, a feudális társadalmi rend bukásával azonban megszűnt a jogbiztosító oklevelek szerepe. A történészek kutatómunkája is megkezdődött a levéltárakban. A polgári korban a kutató bemehetett a levéltárakba, de munkáját ott nem könnyítették úgy meg, mint manapság. Az elnyomottak küzdelmeit tükröző, a munkásmozgalomra vonatkozó iratokban való történeti kutatás pedig egyenesen nem kívánatos, veszélyes, meg keresztül vihetetlen volt.

Gyökeres változás a felszabadulással, legfőképpen a levéltárügy 1950. évi központosításával következett be. Kormányzatunk megszűntette a volt megyei, városi és községi levéltárakat, s elrendelte, hogy „a történeti fejlődés írott emlékeit, mint a magyar társadalom fejlődésére vonatkozó értékes forrásanyagot, fokozott védelemben kell részesíteni és azokat a kutatás számára hozzáférhetővé kell tenni”.

A Kecskeméti Állami Levéltár is 14. évfordulóját ünnepli ilyen irányú működésének. Milyen változást hozott ez a tizennégy esztendő? A letűnt társadalmi rendszerben kevés legújabbkori anyag került a levéltárakba, szűk volt gyűjtőkörük, s általában a levéltárosok nem mentek anyag után. A szocialista lévéltárügy minden irattermelő helyet a levéltárak felügyelete alá helyez és gyűjtőkörüket minden iratanyagra, így a vállalati, üzemi iratanyagra s kiterjeszti. Mint Balanyi Béla, a Kecskeméti Állami Levéltár igazgatója tájékoztatott bennünket, ez a levéltár 771 szerv iratanyagát őrzi és 210 szerv irattárát, iratkezelését ellenőrzi rendszeresen.

A történettudomány érdekeinek megfelelően tervszerű munka folyik a levéltárban. A levéltár a történettudományt szolgálja elsősorban, de a maga eszközeivel: gyűjt, rendez, leltároz,

segédleteket készít. Elképzelhetjük, milyen irattömegre terjed ki ez a munka, ha tudjuk, hogy a legrégibb, 1336-ból származó, birtokmegosztással kapcsolatos oklevél évkorével kezdődően a legutóbbi évtized esztendeivel bezárólag pontosan 5154 méter terjedelmű iratanyag gyűlt be a Kecskeméti Állami Levéltárba, illetve részlegeibe. Azaz több mint öt kilométer hosszúságot tenne ki, ha az iratcsomókat egyvégtében raknánk ki.

Az év meghatározott részében tudományos kutatómukát is végeznek a levéltárosok. így dolgozták fel már a Magyar Tanácsköztársaság, s a földosztás történetével foglalkozó iratanyagot, hogy csak az utóbbi legnagyobb lélegzetű munkákat említsük. Az igazgató jelenleg a Levéltári Évkönyv számára készít tanulmányt Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét XVII—XVIII. századi szerepéről, a három város sorsának ez időbeli érdekes összefonódásáról. Folyik a Megyei Olvasókönyv összeállításához szükséges, legjelentősebb írott emlékek kigyűjtése; ez a mű komoly mértékben emeli majd az iskolai történettanítás szemléletességét — a megyei dokumentumok bemutatásával.

Jelentős a levéltár kutatószolgálata és ügyfélforgalma is. — 1963-ban 137 tudományos kutató 963 alkalommal végzett munkásmozgalmi, társadalomtudományi, gazdaságtörténeti, hely-, művészeti, irodalomtörténeti kutatásokat a kecskeméti, illetve

kiskunfélegyházi anyagban.

Mintegy négyszáz magánfél fordult a levéltárhoz — legnagyobb részt munkaviszony és iskolai végzettség céljából.

110 anyakönyvi kerület születési, házassági, halotti anyakönyveinek másodpéldányát is őrzik a levéltárban —, s ezekbe például az elmúlt esztendőben 13 600 utólagos bejegyzés jelzetét írták be.

A levéltári munka legfontosabb területeit említettük itt, jóformán csak jelzésszerűen. Ha csak a munkafajtákat, mint a felsoroltakon kívül a raktár- rendezés, selejtezés, propaganda, könyvtári munka stb. — ismertetnénk, egy kis tanulmányt adna ki.

A kutatószolgálat —

ügyféligények kielégítése mellett a népgazdaság érdekében is fontos feladatot töltenek be a levéltárak. így a kecskeméti levéltárban is őrzik és az illetékes szervek rendelkezésére bocsátják az építkezések épület-, út-, vasút-, csatorna-, gyárépítés, folyamszabályozások iratait, rajzait.

A Kecskeméti Állami Levéltár hat dolgozója — igazgató, két segédlevéltáros, két levéltári munkaerő és egy adminisztrátor — csendben, tudományos alapossággal végzi a tudományok és népgazdaság szempontjából fontos közhasznú munkáját. Tevékenységük nem látványos: őrzik, feldolgozzák a múlt és jelenünk legjelentősebb ísott emlékeit — a jövő számára.

Tóth István

Nyugtalan pályakezdés

ff unkorodik a

*' forgács az esztergakés nyomán, mélyül a Withwort-menet. A pádnál Vujovich Zoltán áll, a szombathelyi felsőfokú könyvtáros-népművelő képző másod éves hallgatója. A nyárra esztergályos a Barneválnál. A kecskeméti diáktársaság jól ismeri nevét, elapadhatatlan humora mindenütt népszerűséget szerzett neki.

— Hogy kerülsz újra a pad mellé?

— Egy kis nyári „kanyar”. Az ilyesmi nem szokatlan nálam.

Igen, Zoli útja

változatos az érettségi óta.

— Nem egészen rajtam múlott. Először jogra és szin- művészeti főiskolára jelentkeztem, egyik sem sikerült. Aztán esztergályostanuló lettem, de a színpadról nem mondtam le, és minál minden magától értetődőnek tűnt, csak most látom, hogy egy élet munkája van abban, amit úgy hívnak: otthon.

— Szokatlanul komoly a hangod.

— Hát... Őszintén szólva vőlegény vagyok.

— Nem látok gyűrűt az ujjadon.

— Ugyanis csak egy gyűrűre volt pénzünk, a menyasszonyom viseli. Ö is itt dolgozik a Barneválnál. Évfolyamtársam Szombathelyen, mindketten jövőre végzünk. Jó volna Kecskemétre kerülni, vagy legalábbis a megyébe.

I I gy látszik, a

^ nyugtalan pályakezdés megtalálta biztos medrét, az akarat, a munkakedv révén. És ez fontosabb, mint a hiányzó gyűrű.

Sz. J.

„Ügy harcoltak, mint az ördögök — jelentette az oszlop parancsnoka —, puskájuk is van...”

Ekkor gördültek a szétvert oszlop szekerei az erőd udvarára. Halottakat és sebesülteket hoztak. „Elbújtak?” — kérdezte Carrington.

„Nem Ismeritek az indiánokat” — mondta Bridger a kantinban. „Az életükért és a földjükért harcolnak.” Az újonnan jöttek kinevették.

után szakmunkás- vizsgát tettem, a Kecskeméti Katona József Színháznál helyezkedtem el. Egy évig voltam segédszinész, de a főiskolára így sem sikerült bejutnom. Utána vettek föl Szombathelyre.

— És ez végleges?

O emélem, nem.

■* Ha befejeztem, szeretném az egyetemet is elvégezni levelező tagozaton. De az biztos, hogy kulturális területen fogok dolgozni. Tulajdonképpen mindig ezt akartam.

— Hát a színészi ambíciók?

— Kultúrmunká- vá szelídültek az intézet színjátszó körében. Sokszor szerepeltem Szombathelyen.

— És az esztergapad?

— Pénzforrás a vakációra. Nagyon kell a pénz. Régebben a szülői ház-