Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-24 / 172. szám

NB-s csapataink kiestek az MNK-bóI A Magyar Népköztársasági Kupában szerdán délután ját­szották le az első fordulót. M& gyénk csapatai közül négy NB-s csapat is bekapcsolódott a küzdelembe Érdekesség, hogy mind a négyen vereséget szen­vedtek, s ezzel kiestek a to­vábbi küzdelmekből. BP. HONVÉD—KISKUNHAtiA SI MEDOSZ 4:1 (2:1) Kiskunhalas, 4000 néző, ve­zette: Kasza. Ep. Honvéd: Fónyad — Ma­rosi, Sípos, Mihalecz — Ba­logh, Vági — Nagy Gy., Nagy A., Tóth, Tichy, Katona. BÁCSALMÁS—BAJAI MTE 3:0 (0:0) Bácsalmás, 200 néző, vezette: Kimmle. Bácsalmás: Nincsevics — Ősz I., Jagity, Wachtler — Bocs­kai, Cséfalvi — Zellei, Borcsik, Prikidanovics, Ősz II., Kor­mány. BMTE: Sztoity — Uheresák, Páncsics I., Viszmeg — Nagy, Szalaí — Horváth, Czeglédi, Gyulavári, Boros, P. Szabó. Az I. félidőben a bajaiak tá­madtak valamivel többet. Mind­két csapatnak volt egy-egy ki nem használt gólhelyzete. Szünet után a hazaiak nagy lelkesedéssel feküdtek a küz­delembe, és a bágyadtan, ked­vetlenül játszó bajaiak ellen sikerült a továbbjutást meg­szerezniük. A 8. percben Kor­mány csukafejessel érte el a vezető gólt, majd a 12. perc­ben Cséfalvi vitte fel a labdát és beadás helyett élesen a ka­pura lőtt. A labda a meglepő-' dött Sztoity mellett a hálóban kötött ki. A 20. percben ősz II. a mérkőzés legnagyobb hely­zetét hagyta ki, amikor a ki­ugró Sztoity feje fölött a kapu fölé emelte a labdát. A 26. percben Prikidanovics jó át­adásából Ősz II. már nem hi­bázott. Az utolsó negyedórá­ban Baja megpróbált szépíteni, de a kitűnő bácsalmási véde­lemmel szemben nem boldo­gult. A mérkőzésen Bácsalmás megmutatta, hogy nagyobb fel­adatok megoldására is képes. Jók: Wachtler, Jagity, Cséfal­vi, Borcsik. A bajaiak közül csak Czeglédi játszott kielé­gítően. DUNAÜJVÄROSI KINIZSI—KALOCSAI HONVÉD 2:1 (2:0) Dunaújváros, 400 néző, v.: lllmann. K. Honvéd: Bencsik — Ok- ner, Matos, Kiss — Balogh, Bezsenyi — Bende, Nagy, Szasz- kó, Sánta, Kamrás. Az I. félidőben a megyei csa­pat határtalan lelkesedéssel küzdve erős fölényt harcolt ki a szétesően játszó Honvéd el­len és kétgólos előnyre tett szert. tozott a játék képe. A Honvéd nagy erővel támadott és igye­kezett megfordítani a mérkő­zés eredményét. Ez nem sike­rült, mert a tervszerűen véde­kező hazai együttesnek csak egy gólt tudtak lőni a 73. perc­ben Nagy révén. A dunaújvárosi csapat első félidőbeli játéka alapján meg­érdemelte a győzelmet. Jók: Szünet után teljesen megvál- | Matos, Bezsenyi, Sánta. KISKUNFÉLEGYHÁZI VASAS—KECSKEMÉTI DÓZSA 2:1 (2:1) Kiskunfélegyháza, 1500 néző, vezette: Mácsai. F. Vasas: Görög — Talárosak, Lantos I., Tarjányi — Sikár, Sahin 11. — Bense, Lantos II., Vass, Kiss, Fekete. K. Dózsa: Gór — Cserkó, Oláh, Winkler — Berán, Men- czel — Tanács, Kasza, Szap­panos, Vass, Rozgonyi. A tartalékosán felálló, kissé kényelmeskedő Dózsa ellen a Félegyházi Vasas is az eltiltott Lengyel és a beteg Sánta nél­kül állt fel. Váltakozó mezőny­játékkal indult a mérkőzés, melyet Dózsa-fölény jellem­zett. Az első tíz perc után ki­egyenlítődött a játék, sőt a Vasas szélsőkre épített gyors játéka bizonyult veszélyesebb­nek. A 15. percben Kisst mint­egy 25 méterre a Dózsa kapuja előtt felvágták. A szabadrú­gásnak Lantos II. futott neki és a sorfal fölött bombalövés­sel védhetetlenül küldte hálóba a labdát. 1:0! Alig öt perc múlva egy jobb oldali támadás végén Kasza jól eltalált lövése jutott a félegy­háziak kapujába. 1:1! A félidő hátralevő részében lanyha me­zőnyjáték folyt. A 40. percben egy ártatlannak látszó labdá­nál a Dózsa védői késlekedtek a beavatkozással, a szemfüles Lantos II. megszerezte, s a te­hetetlen Gór mellett a sarok­ba gurította.. 2:1! A szünet után sem változott a játék képe. A Dózsa ugyan több támadást vezetett, de a jól romboló Vasas-védelem, élén Lantos I.-gyel, mindig há­rítani tudott. A 28. percben majdnem újból a Vasas ért el gólt, de Kiss nagy lövése a kapufán csattant. A mérkőzés utolsó eseménye Bense villám­gyors elfutása volt, melynek végén hatalmas lövést küldött a Dózsa kapujára, de Gór ra­gyogó vetődéssel kiütötte a labdát. Az utolsó tíz percben a nagy melegtől már mindkét csapat elkészült erejével és belenyu­godott az eredménybe. A Vasas annak köszönhette győzelmét, hogy lelkesedésben felülmúlta az NB II-s csapa­tot. A félegyházi csapat leg­jobbja Lantos I. és a közvet­len védelem volt. De dicséretet érdemel Sahin 11., a csatársor­ból pedig Bense, Kiss és Lan­tos II. A Dózsából csak Gór és Cserkó emelhető ki. A töb­biek fáradtan, kedvetlenült ját­szottak. H. MEDOSZ: Szalontai — Mészáros, Várhegyi, Lipták — Hornyák, Tóth I., — Cser­mák III., Vagyiska, Hődör, Já- ger, Csermák II. Halas kezdett jobban és Va- nyiska már az első percben jó helyzetből mellélőtt. Ellentá­madás során Tichy lövését kétszer is fogta Szalontai. A Honvéd gyors lefutások révén több veszélyes támadást veze­tett a lelkes MEDOSZ kapuja ellen. Mindjobban fölénybe ke­rült a Honvéd és a 34. perc­ben Sípos előrevágott labdájá­val Nagy A. kiugrott a védők között és egy csel után a bal sarokba lőtt. 1:0! A következő percben Tichy nagy lövése ke­rült a halasiak hálójába. 2:0! A 41. percben Csermák II. lab­dájával Jáger megugrott és jól eltalált labdával a bal alsó sa­rokba lőtt. 2:1! A II. félidőben a Honvéd iskolajátékot mutatott és szem­re tetszetősen szövögette táma­dásait. Lehetőleg mindent Ti- chyre játszották. A 23. percben Vági nagy lövését Szalontai ki­ejtette, a befutó Tóth lövését a halasi kapus már csak a gól­vonalon belül tudta fogni. 3:1! A 31. percben Nagy Gy. élesen a jobb sarokba lőtt. 4:1! A MEDOSZ lelkes játéka di­cséretet érdemel. Nagynevű ellenfelével szemben is arány­lag jól megállta a helyét. Jók: Sípos, Vági, Nagy Gy., illetve Várhegyi, Hornyák, Jáger. Az első erőpróba elolt Mielőtt taglalnánk megyénk atlétikai válogatottjának az első erőpróba előtti helyzetét — a Baján július 26-án meg­rendezésre kerülő Eács-Kiskun —Csongrád megyék közötti Bé­ke Kupa-viadalra vonatkozóan —, érdemes visszapillantanunk arra az időszakra, amikor me­gyénk atlétikája még a vidéki élvonalba tartozott. 1954—1958-ig tartott az az időszak, amikor egy évben az első, egy évben a harmadik, to­vábbiakban pedig az első hat között szeretjeitek a 19 megye között atlétáink. Ez az időszak olyan élsportolókat nevelt és adott a magyar atlétikának, mint: Zsivótzky, Nagy Zs., Mi- hályfi, Oravecz, Pataki L.. Ee- ke, Viharos, Halász, Rorhbück, Ákos — Bucsányiak, Kovács G., Kovács K., Szatmáriné, Kellner, Önody, Rédey stb., akik annak idején nencsak te­hetségükkel, hanem szorgal­mukkal és leiKesedésúkkel is szívből szerették az atlétikát. Erről az úgynevezett aranykor­ról sokat beszélgetnek ma a megyei szakvezetők, testneve­lők és edzők — de sajnos, csak beszélgetnek. Megállapítható tény, hogy a megye atlétikai élete mindkét nemben, de főleg a férfiaknál fokról fokra esik vissza, és a kedvüket vesztett szakemberek időnkénti erőfeszítései gyengé­nek bizonyulnak, mivel az után­pótlást nevelő és szállító isko­lák szemléleti iránya a szóra­koztatóbb és a módszertanilag Javuló eredmények a BM megyei úszóbainokságán Csütörtökön délelőtt Kecske­méten, a Széktó-fürdőben ren­dezték meg a BM ez évi megyei úszóbajnokságát. A versenyre népes mezőny gyűlt össze, s az eredmények is javultak az előző évhez viszonyítva. Kár, hogy az 50 méteres medence vízcsere miatt nem volt használható, s így a versenyt a 33 méteres kismedencében rendezték Ez különösen a búvárúszást tette irreálissá. Eredmények: 100 m-es férfi mellúszás: 1. Krikovszki (Rendőrség) 1:36,5, 2. Bertus (Büntetésvégrehajtás) 2:01, 3. Kurucz (Tűzrendészet) 2:07,7; 100 m-es férfi gyorsúszás: 1. Krikovszki (R) 1:20, 2. Rideg (T) 1:41,5, 3. Sánta (BV) 1:50,1, 100 m-es férfi bátúszás: 1. Fe­kete (T) 1:50, 2. Bódog (R) 1:5«.7, 3. Szvétek (T) 2:13,1, 66,6 m női gyorsúszás. 1. Győri M. tBV) 1:36, 66.6 m mellúszás: 1. Győri (BV) 1:33,2. Búvárúszás: 1. Kri­kovszki (R), 2. Fekete ÍR), 3. Szabó (BV). 3x100 m-es vegyes­váltó: 1. Pendőrség 3:35. 2. Tűz­rendészet 6:01,6, 3. BV 6:12,2. könnyebb labdajátékok felé vonzódik — legtöbbször éppen a testnevelő tanárokon keresz­tül. Megyénk jelenlegi atlétikai helyzete megkívánja azt, hogy ezzel a fontos problémával el­sősorban a TS-ek és azok ille­tékes bizottságai behatóan fog­lalkozzanak. Csongrád megye atlétikai vá­logatottja mindig a legjobbak közé tartozott, és a szegedi sportcentrum súlyponti kérdés­sé tette ilyen tekintetben az atlétika ügyét és fejlesztését. Megyénk mint a legutóbbi években, úgy most sem tudja megszorítani ellenfelét, ahol nem egy válogatott versenyző is van. Több versenyszámban, így például a férfiaknál Grosán, Marity, a nőknél Szabó G., Szatmáriné, Saskői győzelmei­ben van esély- megyénk részé­ről. Kár, hogy Czégai ismét nem tud rendelkezésre állni. Több versenyzőnk más irányú elfoglaltsága miatt mind a férfi, mind a női keret eléggé tartalékos, mégis bízunk ab­ban, hogy a lelkesedésben és a küzdőképességben nem lesz hiány. Így az úgynevezett nyílt számokban értékes helyezése­ket szerezhetünk a bajai első fordulóban. (A második for­duló augusztus 2-án Szegeden kerül megrendezésre.) Bács-Kiskun megye váloga­tott atlétakeretét a következően állították össze: Nők 100 m: Sasikői, Benyácz, Pestality, 400 m: Ctt, Szabó G., Horváth E. 80 m gát: Szé­keli, Pestality. Távol: Szabóné, Velin, Benyácz. Diszkosz: Szat­máriné, Czégai, Krupity, 4x200 m váltó: Saskői, Pestality, Ott, Szabó G., Lisz. Férfiak: 100 m: Si'osán, Hel- lenbart, Sebő. 400 m: Gyöngyö­si, Cravecz, Hellenbart, 1500 m: Harmati, Rineli. 5000 m: Holló, ?, 110 m gát: Marity, Radács. Hármas: Grosán, Sző- nyi. Súly: Bruncsák, Zag, Lip­ták. Gerely: Marity, Zag, He­gedűs. Kalapács: Iszlai, Fülöp, Ocskó. 4x100 m váltó: Grosán, Szőnyi, Gyöngyösi, Sebő, Hel­lenbart. — A fenti keretet eset­leg egy-két taggal (Bella, Sztu- pinszki stb.) bővítik a vasár­napi megyei spartakiád győz­tesei közül. Sz. J. Fel a tokiói olimpiára! RÉGEN OKOZOTT annyi vihart labda­rúgó-torna Magyarországon, mint a Nem­zetek Kupája döntője, amelynek esemé­nyeit milliók és milliók követték a tele­vízió képernyőjéről. Van ebben valami na­gyon jó és vigasztaló is: Az, hogy Magyar- országon változatlanul óriási az érdeklődés a labdarúgás iránt, s ahol ennyire foglal­koztatja az embereket a sport, ott előbb- utóbb az eredményeknek is meg kell szü­letniük. Ami a labdarúgást illeti: az elmúlt négy esztendőben három alkalom kínálkozott, hogy ennek a hálás közönségnek labdarú­gó-csapatunk nagy örömet szerezzen. 1960- ban, Rómában a dánok 2:0-ás győzelmük­kel ütötték el a magyar együttest a döntő­be jutástól; 1962-ben Chilében a csehszlo­vák válogatott húzta keresztül számításain­kat; most a spanyol válogatott kerekedett fölénk egy olyan mérkőzésen, amelyet mi is megnyerhettünk volna. Mert az, hogy ku­pamérkőzésen vereséget kell szenvedni az egyik félnek — a labdarúgás örök törvé­nye. De mi olyan tornákon is vereséget szenvedünk, amelyeken csupán „a pszi­chológiai doppingolás” megfelelő eszközé­hez kellene nyúlni s akkor a győzelem nem maradhatna el. Csak az a csapat nyer­het egyenlő ellenfelek összecsapása esetén, amelyik egységesebb, lelkileg is felkészül­tebb. SOKAN MONDJÁK, hogy a spanyolok elleni vereség elsősorban két kulcsembe­rünk, Albert és Tichy enervált játékának tulajdonítható. A két labdarúgó nem is érezte magát valami jól, amikor a Ferihe­gyi repülőtéren kiszállt a gépből. A repü­lőtér-parancsnok szenvedélyes labdarúgó­szurkoló, s máskor széles mosollyal, öröm­mel rázogatta a két fiú kezét, mégha ve­reséget szenvedett is előzőleg a csapat. Ezúttal azonban — szinte valamennyi ma­gyar szurkoló nevében — az első volt, aki keményen kimondta: „Így nem lehet ját­szani. ..” Nem akarok feltétlenül bűnbakot ke­resni és még csak azt sem mondanám, hogy csupán e két, egyébként nagyszerű labdarúgó miatt szenvedtünk vereséget, de azt nyugodtan leszögezhetjük: A közönség szívesebben lát egy kisebb képességű, de 90 percig küzdeni tudó játékost a váloga­tottban, mint olyan klasszis játékosokat, akik azon a mérkőzésen is, amelyért egy egész ország szurkol, úgy játszanak, mint­ha tennének egy szívességet, hogy felhúz­zák magukra a válogatott, mezt. EBBEN AZ ORSZÁGBAN a labdarúgás­nak hatalmas tartalék áll rendelkezésére. Szinte nem múlik el olyan esztendő, hogy a vidék kimeríthetetlen labdarúgó-tartalé­kából ne bukkanna fel egy csapatra való fiatal tehetség. Jogos tehát a követelés: ne legyen többé „bérelt hely” a labdarúgó-vá­logatottban! Szűnjék meg végre az ^elő­jogok” rendszere, s bár igaza van a szak­vezetésnek, amikor a csapatépítést is fel­adatul tűzi ki, s ezért összeszokott játéko­sokra akar építeni hosszabb távon, de azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a „bérelt helyek” rendszerében megszűnik az egészséges vetélkedés, az ösztönző erő a jobb játékhoz. Novák és Bene teljes sikert aratott! A spanyolországi négyes tornán jelen volt az európai labdarúgás teljes vezérkara, több- száz újságíró, rádió- és televízióriporter és ezek egycsapásra megjegyezték a két, nagy jövő előtt álló játékos nevét. Ez is csak azt igazolja, amit az imént már em­lítettünk: vidéken — hiszen mindketten a Dunántúlról kerültek Budapestre — szinte gombamódra nőnek, szaporodnak a tehet­séges labdarúgók. Csak éppen idejében kell felfigyelni rájuk, s megteremteni fej­lődésük lehetőségeit... A magyar labdarúgó-válogatott harma­dik helyét a Nemzetek Kupájában igen sokra értékeli a nemzetközi közvéle­mény. .. A France Soir című párizsi lap a következőket írta: „Nincs nagy csapat ma Európában. Az erőviszonyok kiegyen- lődtek. A magyarok azonban, mint a múltban — ha korántsem játszanak úgy, mint 10 esztendeje — mégis megtartották jó helyezésüket az élcsoportban.” Nem va­gyunk tehát a legjobbak, de ott vagyunk a kiegyenlített erejű mezőnyben a jók kö­zött. MEGERŐSÍTHETJÜK nemzetközi te­kintélyünket, ha olimpiai válogatottunk sikeresen szerepel Tokióban, s tovább vi­hetjük előre 1966-ban, az angliai világbaj­nokságon. A közvetlenül előttünk álló fel­adatok közül azonban most a legfontosabb: siker az olimpián. Erre megvan minden lehetőségünk, s ha a szakvezetés levonja az eddigiekből azt a tanulságot is — hogy csak a támadójáték Vezethet igazán eredményre —, akkor a tokiói olimpia ugródeszka lehet a fiatalok számára is az 1966-os világbajnoki szerepléshez.

Next

/
Thumbnails
Contents