Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-24 / 172. szám

NB-s csapataink kiestek az MNK-bóI

A Magyar Népköztársasági Kupában szerdán délután játszották le az első fordulót. M& gyénk csapatai közül négy NB-s csapat is bekapcsolódott a küzdelembe Érdekesség, hogy mind a négyen vereséget szenvedtek, s ezzel kiestek a további küzdelmekből.

BP. HONVÉD—KISKUNHAtiA SI MEDOSZ 4:1 (2:1)

Kiskunhalas, 4000 néző, vezette: Kasza.

Ep. Honvéd: Fónyad — Marosi, Sípos, Mihalecz — Balogh, Vági — Nagy Gy., Nagy A., Tóth, Tichy, Katona.

BÁCSALMÁS—BAJAI MTE

3:0 (0:0)

Bácsalmás, 200 néző, vezette: Kimmle.

Bácsalmás: Nincsevics —

Ősz I., Jagity, Wachtler — Bocskai, Cséfalvi — Zellei, Borcsik, Prikidanovics, Ősz II., Kormány.

BMTE: Sztoity — Uheresák, Páncsics I., Viszmeg — Nagy, Szalaí — Horváth, Czeglédi, Gyulavári, Boros, P. Szabó.

Az I. félidőben a bajaiak támadtak valamivel többet. Mindkét csapatnak volt egy-egy ki nem használt gólhelyzete.

Szünet után a hazaiak nagy lelkesedéssel feküdtek a küzdelembe, és a bágyadtan, kedvetlenül játszó bajaiak ellen sikerült a továbbjutást megszerezniük. A 8. percben Kormány csukafejessel érte el a vezető gólt, majd a 12. percben Cséfalvi vitte fel a labdát és beadás helyett élesen a kapura lőtt. A labda a meglepő-' dött Sztoity mellett a hálóban kötött ki. A 20. percben ősz II. a mérkőzés legnagyobb helyzetét hagyta ki, amikor a kiugró Sztoity feje fölött a kapu fölé emelte a labdát. A 26. percben Prikidanovics jó átadásából Ősz II. már nem hibázott. Az utolsó negyedórában Baja megpróbált szépíteni, de a kitűnő bácsalmási védelemmel szemben nem boldogult.

A mérkőzésen Bácsalmás megmutatta, hogy nagyobb feladatok megoldására is képes. Jók: Wachtler, Jagity, Cséfalvi, Borcsik. A bajaiak közül csak Czeglédi játszott kielégítően.

DUNAÜJVÄROSI KINIZSI—KALOCSAI HONVÉD 2:1 (2:0)

Dunaújváros, 400 néző, v.: lllmann.

K. Honvéd: Bencsik — Ok- ner, Matos, Kiss — Balogh, Bezsenyi — Bende, Nagy, Szasz- kó, Sánta, Kamrás.

Az I. félidőben a megyei csapat határtalan lelkesedéssel küzdve erős fölényt harcolt ki a szétesően játszó Honvéd ellen és kétgólos előnyre tett szert.

tozott a játék képe. A Honvéd nagy erővel támadott és igyekezett megfordítani a mérkőzés eredményét. Ez nem sikerült, mert a tervszerűen védekező hazai együttesnek csak egy gólt tudtak lőni a 73. percben Nagy révén.

A dunaújvárosi csapat első félidőbeli játéka alapján megérdemelte a győzelmet. Jók:

Szünet után teljesen megvál- | Matos, Bezsenyi, Sánta. KISKUNFÉLEGYHÁZI VASAS—KECSKEMÉTI DÓZSA 2:1 (2:1)

Kiskunfélegyháza, 1500 néző, vezette: Mácsai.

F. Vasas: Görög — Talárosak, Lantos I., Tarjányi — Sikár, Sahin 11. — Bense, Lantos II., Vass, Kiss, Fekete.

K. Dózsa: Gór — Cserkó, Oláh, Winkler — Berán, Men- czel — Tanács, Kasza, Szappanos, Vass, Rozgonyi.

A tartalékosán felálló, kissé kényelmeskedő Dózsa ellen a Félegyházi Vasas is az eltiltott Lengyel és a beteg Sánta nélkül állt fel. Váltakozó mezőnyjátékkal indult a mérkőzés, melyet Dózsa-fölény jellemzett. Az első tíz perc után kiegyenlítődött a játék, sőt a Vasas szélsőkre épített gyors játéka bizonyult veszélyesebbnek. A 15. percben Kisst mintegy 25 méterre a Dózsa kapuja előtt felvágták. A szabadrúgásnak Lantos II. futott neki és a sorfal fölött bombalövéssel védhetetlenül küldte hálóba a labdát. 1:0!

Alig öt perc múlva egy jobb oldali támadás végén Kasza jól eltalált lövése jutott a félegyháziak kapujába. 1:1! A félidő hátralevő részében lanyha mezőnyjáték folyt. A 40. percben egy ártatlannak látszó labdánál a Dózsa védői késlekedtek a beavatkozással, a szemfüles Lantos II. megszerezte, s a tehetetlen Gór mellett a sarokba gurította.. 2:1!

A szünet után sem változott a játék képe. A Dózsa ugyan több támadást vezetett, de a jól romboló Vasas-védelem, élén Lantos I.-gyel, mindig hárítani tudott. A 28. percben majdnem újból a Vasas ért el gólt, de Kiss nagy lövése a kapufán csattant. A mérkőzés utolsó eseménye Bense villámgyors elfutása volt, melynek végén hatalmas lövést küldött a Dózsa kapujára, de Gór ragyogó vetődéssel kiütötte a labdát.

Az utolsó tíz percben a nagy melegtől már mindkét csapat

elkészült erejével és belenyugodott az eredménybe.

A Vasas annak köszönhette győzelmét, hogy lelkesedésben felülmúlta az NB II-s csapatot. A félegyházi csapat legjobbja Lantos I. és a közvetlen védelem volt. De dicséretet érdemel Sahin 11., a csatársorból pedig Bense, Kiss és Lantos II. A Dózsából csak Gór és Cserkó emelhető ki. A többiek fáradtan, kedvetlenült játszottak.

H. MEDOSZ: Szalontai — Mészáros, Várhegyi, Lipták — Hornyák, Tóth I., — Csermák III., Vagyiska, Hődör, Já- ger, Csermák II.

Halas kezdett jobban és Va- nyiska már az első percben jó helyzetből mellélőtt. Ellentámadás során Tichy lövését kétszer is fogta Szalontai. A Honvéd gyors lefutások révén több veszélyes támadást vezetett a lelkes MEDOSZ kapuja ellen. Mindjobban fölénybe került a Honvéd és a 34. percben Sípos előrevágott labdájával Nagy A. kiugrott a védők között és egy csel után a bal sarokba lőtt. 1:0! A következő percben Tichy nagy lövése került a halasiak hálójába. 2:0! A 41. percben Csermák II. labdájával Jáger megugrott és jól eltalált labdával a bal alsó sarokba lőtt. 2:1!

A II. félidőben a Honvéd iskolajátékot mutatott és szemre tetszetősen szövögette támadásait. Lehetőleg mindent Ti- chyre játszották. A 23. percben Vági nagy lövését Szalontai kiejtette, a befutó Tóth lövését a halasi kapus már csak a gólvonalon belül tudta fogni. 3:1! A 31. percben Nagy Gy. élesen a jobb sarokba lőtt. 4:1!

A MEDOSZ lelkes játéka dicséretet érdemel. Nagynevű ellenfelével szemben is aránylag jól megállta a helyét. Jók: Sípos, Vági, Nagy Gy., illetve Várhegyi, Hornyák, Jáger.

Az első erőpróba elolt

Mielőtt taglalnánk megyénk atlétikai válogatottjának az első erőpróba előtti helyzetét — a Baján július 26-án megrendezésre kerülő Eács-Kiskun —Csongrád megyék közötti Béke Kupa-viadalra vonatkozóan —, érdemes visszapillantanunk arra az időszakra, amikor megyénk atlétikája még a vidéki élvonalba tartozott.

1954—1958-ig tartott az az időszak, amikor egy évben az első, egy évben a harmadik, továbbiakban pedig az első hat között szeretjeitek a 19 megye között atlétáink. Ez az időszak olyan élsportolókat nevelt és adott a magyar atlétikának, mint: Zsivótzky, Nagy Zs., Mi- hályfi, Oravecz, Pataki L.. Ee- ke, Viharos, Halász, Rorhbück, Ákos — Bucsányiak, Kovács

G., Kovács K., Szatmáriné, Kellner, Önody, Rédey stb., akik annak idején nencsak tehetségükkel, hanem szorgalmukkal és leiKesedésúkkel is szívből szerették az atlétikát. Erről az úgynevezett aranykorról sokat beszélgetnek ma a megyei szakvezetők, testnevelők és edzők — de sajnos, csak beszélgetnek.

Megállapítható tény, hogy a megye atlétikai élete mindkét nemben, de főleg a férfiaknál fokról fokra esik vissza, és a kedvüket vesztett szakemberek időnkénti erőfeszítései gyengének bizonyulnak, mivel az utánpótlást nevelő és szállító iskolák szemléleti iránya a szórakoztatóbb és a módszertanilag

Javuló eredmények a BM megyei

úszóbainokságán

Csütörtökön délelőtt Kecskeméten, a Széktó-fürdőben rendezték meg a BM ez évi megyei úszóbajnokságát. A versenyre népes mezőny gyűlt össze, s az eredmények is javultak az előző évhez viszonyítva. Kár, hogy az 50 méteres medence vízcsere miatt nem volt használható, s így a versenyt a 33 méteres kismedencében rendezték Ez különösen a búvárúszást tette irreálissá. Eredmények: 100 m-es férfi mellúszás: 1. Krikovszki (Rendőrség) 1:36,5, 2. Bertus

(Büntetésvégrehajtás) 2:01, 3.

Kurucz (Tűzrendészet) 2:07,7; 100 m-es férfi gyorsúszás: 1. Krikovszki (R) 1:20, 2. Rideg (T) 1:41,5, 3. Sánta (BV) 1:50,1, 100 m-es férfi bátúszás: 1. Fekete (T) 1:50, 2. Bódog (R) 1:5«.7,

3. Szvétek (T) 2:13,1, 66,6 m női gyorsúszás. 1. Győri M. tBV) 1:36, 66.6 m mellúszás: 1. Győri (BV) 1:33,2. Búvárúszás: 1. Krikovszki (R), 2. Fekete ÍR), 3. Szabó (BV). 3x100 m-es vegyesváltó: 1. Pendőrség 3:35. 2. Tűzrendészet 6:01,6, 3. BV 6:12,2.

könnyebb labdajátékok felé vonzódik — legtöbbször éppen a testnevelő tanárokon keresztül. Megyénk jelenlegi atlétikai helyzete megkívánja azt, hogy ezzel a fontos problémával elsősorban a TS-ek és azok illetékes bizottságai behatóan foglalkozzanak.

Csongrád megye atlétikai válogatottja mindig a legjobbak közé tartozott, és a szegedi sportcentrum súlyponti kérdéssé tette ilyen tekintetben az atlétika ügyét és fejlesztését. Megyénk mint a legutóbbi években, úgy most sem tudja megszorítani ellenfelét, ahol nem egy válogatott versenyző is van.

Több versenyszámban, így például a férfiaknál Grosán, Marity, a nőknél Szabó G., Szatmáriné, Saskői győzelmeiben van esély- megyénk részéről. Kár, hogy Czégai ismét nem tud rendelkezésre állni. Több versenyzőnk más irányú elfoglaltsága miatt mind a férfi, mind a női keret eléggé tartalékos, mégis bízunk abban, hogy a lelkesedésben és a küzdőképességben nem lesz hiány. Így az úgynevezett nyílt számokban értékes helyezéseket szerezhetünk a bajai első fordulóban. (A második forduló augusztus 2-án Szegeden kerül megrendezésre.)

Bács-Kiskun megye válogatott atlétakeretét a következően állították össze:

Nők 100 m: Sasikői, Benyácz, Pestality, 400 m: Ctt, Szabó G., Horváth E. 80 m gát: Székeli, Pestality. Távol: Szabóné, Velin, Benyácz. Diszkosz: Szatmáriné, Czégai, Krupity, 4x200 m váltó: Saskői, Pestality, Ott, Szabó G., Lisz.

Férfiak: 100 m: Si'osán, Hel- lenbart, Sebő. 400 m: Gyöngyösi, Cravecz, Hellenbart, 1500 m: Harmati, Rineli. 5000 m: Holló, ?, 110 m gát: Marity, Radács. Hármas: Grosán, Sző- nyi. Súly: Bruncsák, Zag, Lipták. Gerely: Marity, Zag, Hegedűs. Kalapács: Iszlai, Fülöp, Ocskó. 4x100 m váltó: Grosán, Szőnyi, Gyöngyösi, Sebő, Hellenbart. — A fenti keretet esetleg egy-két taggal (Bella, Sztu- pinszki stb.) bővítik a vasárnapi megyei spartakiád győztesei közül. Sz. J.

Fel a tokiói olimpiára!

RÉGEN OKOZOTT annyi vihart labdarúgó-torna Magyarországon, mint a Nemzetek Kupája döntője, amelynek eseményeit milliók és milliók követték a televízió képernyőjéről. Van ebben valami nagyon jó és vigasztaló is: Az, hogy Magyar- országon változatlanul óriási az érdeklődés a labdarúgás iránt, s ahol ennyire foglalkoztatja az embereket a sport, ott előbb- utóbb az eredményeknek is meg kell születniük.

Ami a labdarúgást illeti: az elmúlt négy esztendőben három alkalom kínálkozott, hogy ennek a hálás közönségnek labdarúgó-csapatunk nagy örömet szerezzen. 1960- ban, Rómában a dánok 2:0-ás győzelmükkel ütötték el a magyar együttest a döntőbe jutástól; 1962-ben Chilében a csehszlovák válogatott húzta keresztül számításainkat; most a spanyol válogatott kerekedett fölénk egy olyan mérkőzésen, amelyet mi is megnyerhettünk volna. Mert az, hogy kupamérkőzésen vereséget kell szenvedni az egyik félnek — a labdarúgás örök törvénye. De mi olyan tornákon is vereséget szenvedünk, amelyeken csupán „a pszichológiai doppingolás” megfelelő eszközéhez kellene nyúlni s akkor a győzelem nem maradhatna el. Csak az a csapat nyerhet egyenlő ellenfelek összecsapása esetén, amelyik egységesebb, lelkileg is felkészültebb.

SOKAN MONDJÁK, hogy a spanyolok elleni vereség elsősorban két kulcsemberünk, Albert és Tichy enervált játékának tulajdonítható. A két labdarúgó nem is érezte magát valami jól, amikor a Ferihegyi repülőtéren kiszállt a gépből. A repülőtér-parancsnok szenvedélyes labdarúgószurkoló, s máskor széles mosollyal, örömmel rázogatta a két fiú kezét, mégha vereséget szenvedett is előzőleg a csapat. Ezúttal azonban — szinte valamennyi magyar szurkoló nevében — az első volt, aki keményen kimondta: „Így nem lehet játszani. ..”

Nem akarok feltétlenül bűnbakot keresni és még csak azt sem mondanám, hogy csupán e két, egyébként nagyszerű labdarúgó miatt szenvedtünk vereséget, de azt nyugodtan leszögezhetjük: A közönség szívesebben lát egy kisebb képességű, de 90 percig küzdeni tudó játékost a válogatottban, mint olyan klasszis játékosokat, akik azon a mérkőzésen is, amelyért egy egész ország szurkol, úgy játszanak, mintha tennének egy szívességet, hogy felhúzzák magukra a válogatott, mezt.

EBBEN AZ ORSZÁGBAN a labdarúgásnak hatalmas tartalék áll rendelkezésére. Szinte nem múlik el olyan esztendő, hogy a vidék kimeríthetetlen labdarúgó-tartalékából ne bukkanna fel egy csapatra való fiatal tehetség. Jogos tehát a követelés: ne legyen többé „bérelt hely” a labdarúgó-válogatottban! Szűnjék meg végre az ^előjogok” rendszere, s bár igaza van a szakvezetésnek, amikor a csapatépítést is feladatul tűzi ki, s ezért összeszokott játékosokra akar építeni hosszabb távon, de azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a „bérelt helyek” rendszerében megszűnik az egészséges vetélkedés, az ösztönző erő a jobb játékhoz.

Novák és Bene teljes sikert aratott! A spanyolországi négyes tornán jelen volt az európai labdarúgás teljes vezérkara, több- száz újságíró, rádió- és televízióriporter és ezek egycsapásra megjegyezték a két, nagy jövő előtt álló játékos nevét. Ez is csak azt igazolja, amit az imént már említettünk: vidéken — hiszen mindketten a Dunántúlról kerültek Budapestre — szinte gombamódra nőnek, szaporodnak a tehetséges labdarúgók. Csak éppen idejében kell felfigyelni rájuk, s megteremteni fejlődésük lehetőségeit...

A magyar labdarúgó-válogatott harmadik helyét a Nemzetek Kupájában igen sokra értékeli a nemzetközi közvélemény. .. A France Soir című párizsi lap a következőket írta: „Nincs nagy csapat ma Európában. Az erőviszonyok kiegyen- lődtek. A magyarok azonban, mint a múltban — ha korántsem játszanak úgy, mint 10 esztendeje — mégis megtartották jó helyezésüket az élcsoportban.” Nem vagyunk tehát a legjobbak, de ott vagyunk a kiegyenlített erejű mezőnyben a jók között.

MEGERŐSÍTHETJÜK nemzetközi tekintélyünket, ha olimpiai válogatottunk sikeresen szerepel Tokióban, s tovább vihetjük előre 1966-ban, az angliai világbajnokságon. A közvetlenül előttünk álló feladatok közül azonban most a legfontosabb: siker az olimpián. Erre megvan minden lehetőségünk, s ha a szakvezetés levonja az eddigiekből azt a tanulságot is — hogy csak a támadójáték Vezethet igazán eredményre —, akkor a tokiói olimpia ugródeszka lehet a fiatalok számára is az 1966-os világbajnoki szerepléshez.