Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-22 / 170. szám

Para d i csőm nem es it esi bemutató A Földművelésügyi Miniszté­rium Szakoktatási és Kísérlet- ügyi Főigazgatósága a SZ~- VCSZ központjával és a Bács- Kiskun megyei felvásárló szer­vekkel együttműködve, kedden a Duna—Tisza közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézetben meg­rendezte a korai paradicsom nemesítésének és termesztésé­nek bemutatóját. Részt vett a bemutatón dr. Soós Gábor föld­művelésügyi miniszterhelyettes, dr. Szűcs Kálmán, az FM Szak- oktatási és Kísérletügyi Főigaz­gatóságának vezetője, dr. Kbz­ma Pál, a Kertészed és Szőlé­szeti Főiskola rektorhelyettese, Matos László, az MSZMP me­gyei bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője, valamint a társintézetek, az értékesítő és felvásárló vállalatok, illetve a feldolgozó ipar képviselőd. Bevezető tájékoztatójában dr. Mészöly Gyula, az intézet Kos­suth-díjas igazgatója hangoz­tatta, hogy elsőrendű célkitű­zésük mind az exportfeladatok, mind pedig a lakosság ellátá­sának az eddiginél korábbi időpontban való teljesítése. A bemutatón szereplő tíz fajtából nyolc az intézet kutatói által nemesített, kettő pedig — a magyar Budai korai és a No 10 x Bizon elnevezésű bolgár heterózis — úgynevezett kont­roll fajta. Közülük a Kecske­méti Merevszárú, amely kis kocsánytapadású, könnyen ráz­ható, gépi szedésre alkalmas, valamint a Kecskeméti 512-es a legkorábban érő fajták. Világszerte egyre inkább a 60—80 gramm súlyú, ovális alakú, egyöntetű színeződésű, zöldtalp- és repedésmentes faj­ták részesülnek előnyben. Az intézet nemesítői mintegy hat éve foglalkoznak az egyenlete­sen színeződő fajtákkal, s ezek közül a közelmúltban négyet jelentettek be fajtaelismerésre. Dr. Mészöly Gyula beszámo­lóját követően a résztvevők megtekintették az intézet tele­pének kísérleti parcelláit, majd a borbási üzemegységbe láto­gattak el, ahol a vetőmag sza­porításának munkájával ismer­kedtek meg. J. T. Szegedi Szabadtéri Játékok 1964, Mozg^líiiQs napok (Szegedi tudósítónktól.) Az ünnepélyes megnyitó kö­zeledtével egyre jobban érez­hető a fesztiválhangulat. Július 24-re és 25-re az összes szállo­dai és fizetővendég-szolgálati hely foglalt a városban, és egy­re érkeznek a kollégiumi elhe­lyezést kérő vidéki igénylések is. Fokozza a mozgalmasságot az a tény is, hogy csütö'vr már átlépik a határt a rendkí­vüli kedvezmény alapján Sze­gedre látogató jugoszláv turis­ták. A vasárnap nyilvánosságra hozott megegyezés alapján ugyanis a;.' jugoszláv illetékes szervek áltál kiadott úti okmá­nyokkal ünnepi hetekre érkező turistáknak • közvetlenül a ha­táron adnak belépési engedé­lyeket. A Kelebiánál és Röszké- nél átlépő vendégek úti okmá­nyát a magyar szervek bélyeg­zővel látják el és ez egyben a tulajdonképpeni vízum, a belé­pési engedély is. A beutazási engedély az érkezés napjának 24 órájától kétnapos szegedi tartózkodást tesz lehetővé. Mi­vel az engedély megszerzése csupán 400 dinárba kerül, rend­kívül sok jugoszláv vendégre számítanak Szegeden. A röszkei határállomáson MÁVAUT-autó- buszok várják az érkezőket, amelyék a szokásos menetdíjért viszik Szegedre az ünnepi he­teket meglátogatni akaró uta­sokat. A nagy idegenforgalomra va­ló tekintettel, gyors munkával a határon új pavilont építettek fel, amelyben az IBUSZ és a Szegedi Idegenforgalmi Hivatal alkalmazottai éjjel-nappali szol­Otthonra talált gyerekek Az örökbefogadás nagyon ré­gi szokás. A kétezer évvel ez­előtti rómaiak már törvénnyel szabályozták az adoptálást. Ter­mészetesen, ma is megvan an­nak a lehetősége, hogy valaki nevére írassa, magáénak ismer­je el és mint sajátját nevelje azt a gyereket, aki támasz nél­kül maradt, elvesztette szüleit, vagy azok lemondtak róla. Az örökbefogadást nálunk is tör­vény szabályozza, meghatározva a lehetőségeket és feltételeket, szigorúan szem előtt tartva a kiskorúak érdekeit, szellemi és testi fejlődésük fontosságát. Megszerették, örökbe fogadták Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy napjainkban honnan kerüinek ki azok a gyerekek, akiket örökbe fogadnak, és mi­lyen emberek íratják őket ne­vükre? Többségükben felelőt­len, családjukkal mitsem törő­dő szülők gyermekei azok, aki­ket — éppen az apa vagy az anya züllött élete, iszákossága miatt — állami gondozásba kell venni. Nem ritka, hogy a kere­setét az utolsó fillérig elpoha- razó apa mellett a hasonló fel­fogású anya teljesen elhanya­golja a gyerekek gondozását. Az ilyen kiskorúak örömmel men­nek rendesebb családba, ahol jó ruhát, meleg otthont és ellátást kapnak. Így volt ez például Sz. Z. esetében is. Az iszákos, go­romba apa és az erkölcstelen anya mellől állami gondozásba vették és 1961-ben nevelőszü­lőkhöz került. A józan életű, munkájának élő házaspár meg­szerette, majd 1963-ban örökbe fogadta a kisfiút. Akinek nem kell... Bár társadalmunkban már korántsem ítélik el a leány­anyákat, mégis akadnak, akik igyekeznek megszabadulni új­szülött, vagy már 2—3 éves gyermeküktől. Nemrégiben tör­tént például a kecskeméti kór­házban, hogy egy lány bevitte hároméves, beteg kisfiát. Ami­kor meggyógyult, többszöri fel­szólításra sem ment érte. A nő- gyógyászaton negyedszer yolt bent vizsgálaton egy 35 éves asszony. Megállapították, hogy végleg le kell mondania a szü­lésről. Napokig sírt, amikor meglátta a fekete hajú K. J.-t, aki éppen olyan volt, mint ami­lyennek tulajdon gyermekét elképzelte. A dolog vége az lett, hogy az asszony örökbe fogadta a gyermeket és hazavitte Du- navecsére. • Belenőnek az új környezetbe Az ilyen és ehhez hasonló történeteket —, amelyek az örökbefogadásokkal kapcsolato­sak — sokáig lehetne még so­rolni. Egy valami azonban már a fenti esetekből is világosan elénk tárul. Sokan vannak, akik ráébrednek arra, hogy gyerek nélkül sivár, üres az életük, s mivel nekik már nem lehet, örökbe fogadnak valakit. Évenként általában 15—20 kis­korút fogadnak örökbe me­gyénkben. Ezek az otthonra ta­lált gyerekek teljesen belenő­nek az új környezetbe és ha­marosan elfelejtik az „igazi szü­lőket”, az ott elszenvedett meg­próbáltatásokat. A gyámhatóság minden esetben — mielőtt az örökbefogadás megtörténne — alaposan megvizsgálja, hogy a leendő szülők anyagilag és er­kölcsileg is megfelelő nevelést tudnak-e biztosítani a gyerek­nek. Különös gondot fordítanak arra, hogy a kiskorú olyan hely­re kerüljön, ahol szeretik. Ez eddig minden esetben sikerült. Előfordult már, hogy az örök- befogadó szülők évek múlva a legnagyobb boldogságban keres­ték fel a gyámügyek előadóját, hogy ismételten megköszönjék segítségét és közbenjárását. Gál Sándor gálattal gondoskodnak a szál­lást igénylő vendégek elhelye­zéséről, pénzbeváltásról, város­néző programok szervezéséről, illetve a szabadtéri játékokra szóló belépőjegyek biztosításá­ról. Üj helyiségbe költözött a Szegedi Idegenforgalmi Hivatal is, és a minden igényt kielégí­tő megnagyobbodott alapterüle­játékok minden szereplője. Ut­cákon, éttermekben, presszók­ban mindenütt ismerős arcokba ütközik az ember. Mintha itt adott volna találkozót egymás­nak az ország egész művésztár­sadalma. Sőt, megjelentek Sze­geden kameráikkal a filmhír­adó, a magyar, osztrák és dán televízió munkatársai is, hogy Jelenet a Vidróczkiból. Előtérben: Yidróczki (Ütő End­re) és Kiss Anna (Berdál Valéria). Háttérben: az Anya (Palán- kay Klára) és Teca (Mére Ottilia). (Fotó: Siflis.) tű irodákban előreláthatólag zökkenésmentesen tudják lebo­nyolítani a forgalmat. Természetesen, a Dóm téren is fokozódik a felkészülés üte­me. Már üzemelnek a körben elhelyezett büfésorok, amelyek az idén nemcsak a játékok idő­pontjában, hanem egész nap a vendégek rendelkezésére állnak. A színpadon már jelmezes pró­bák folynak. Illúziót keltőén szinte már főpróbaszerűen ele­venednek meg Farkas Ferenc „Vidróczki” című művének lát­ványos jelenetei, és sor került az első főpróbára is. Tegnap este már megállás nélkül elő- adásszerűen táncolták végig a Pécsi Balett művészei az új fel­fogású „Fából faragott király­fi”-! A Henrik Czyz által ve­zényelt Honegger oratórium is lenyűgöző erejű látványosságá­val fogta meg a nézőtéren he­lyet foglaló különböző nemzeti­ségű maratoni versenyzőket. Az Aidá-ban vendégszereplő külföldi művészek és a Magyar Állami Népiegyüttes kivételé­vel már Szegeden tartózkodik a péntekre, a megnyitó napjára ízelítőt tudjanak adni a min­den eddiginél több hazai és kül­földi vendéget váró fesztivál mbzgalmas napjairól. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09, Terjeszti a Magyar Posta. Elöflzethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj i hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065, fl fürdovezelő Intermezzo a kabin előtt — Az életmentő — Kopár telektől a modern strandig — — Kisfiam, mi a kedvenc szó­rakozásod? — A repülőmodellezés. Van a suliban egy szakkörünk . •. — És mit szólnál ahhoz, ha valaki összezúzná a több hétig készített repülőgépedet? — Jól eiagyabugyálnám! — Ezek szerint én is verjelek el, mert az előbb feltépted a szép gyepszőnyeget, amit hete­ken át sok bácsi készített? ... Neked is! — ígérem, többé nem te­szem. .. A rövid, de tömör beszélge­tés egy éles sípszó után hang­zott el a kecskeméti strand öltözősora előtt. A kisfiú, aki néhány perccel ezelőtt még sza­porán tépdeste a zöld füvet, most lehajtott fejjel baktat visz- sza társaihoz- A kék fürdőruhás ember pedig — az előbbi tár­salgás főszereplője — folytatja útját körbe a strandon. Talán felesleges is bemutatni a kecskemétieknek a kék für­dőruha és a csillogó síp tulaj­donosát. Hiszen Kovács László fürdővezető már tíz éve itt te­vékenykedik, s szinte minden helybeli ismeri. A kis intermezzo után a strandfürdő ügyeletes szobájá­ban kértük meg Kovács elvtár­sat, hogy néhány szóban tájé­koztasson bennünket az újjáépí­tett kecskeméti strand idénykez­detéről. — A ?,3 millió forintos költ­séggel átépített strandot június 13-án nyitottuk meg. Már az el­ső vasárnap több mint másfél ezer vendégünk volt. Említettük, hogy Kovács Lász­ló, a köztiszteletben álló Laci bácsi, már egy évtizede ügyel a kecskeméti strand tisztaságá­ra, jó hírnevére. De mennyit változott ez idő alatt a fürdő? — Tíz eszendővel ezelőtt még csak néhány csenevész fa adott árnyékot az egyébként kopár strandon. Kabin pedig még mu­tatóban sem volt... Azóta bi­zony sokat változtunk. Jelenleg 312 darab négy-hat személyes kabin és ezer személy befoga­dására alkalmas vetkőzőhelyiség áll a fürdővendégek rendelke­zésére. Amellett minden évben nagyobb területet fásítottunk — megteremtettük a strand kul­turált zöldövezetét. A medencék idei felújításával pedig Bács- Kiskun megye egyik legkorsze­rűbb strandfürdője lett a kecs­keméti uszoda. És mi a dolga egy ilyen kor­szerű létesítményben a fürdő­vezetőnek? — Én vagyok a mindenes — válaszol mosolyogva. — Tisza- parti születésű vagyok, és na­gyon szeretem a vizet. Magam irányítom a medencék vízcseré­jét, fertőtlenítését. Ellátom az úszómester feladatait is Időn­ként pedig — ha a személyzet közül valaki hirtelen megbeteg­szik — felcsapok kabinosnak, jegyszedőnek, sőt, elsősegély- nyújtónak is. Hiányos lenne a portré, ha Kovács Lászlót nem mutatnánk be, mint életmentőt is. — Évente több mint száz embert kellett kimenteni a kecs­keméti strand vizéből. Sajnos, sok úszni nem tudó gyerek szü­lői felügyelet nélkül jött ki, s a mély vízbe merészkedve bizony nemegyszer „forró” pillanato­kat okozott nekem. A beszélgetés során kiderül, hogy napjainkban már kevesebb a mentések száma. Hét-nyolc évvel ezelőtt még naponta 16— 18 esetben kellett — sokszor ru­hástól is — fuldokló után ug­rani a fürdő vezetőnek. Idén vi­szont — a szezonkezdés óta — csak néhány alkalommal kény­szerült vízbe Laci bácsi. A bal­esetek csökkenéséhez természe­tesen hozzájárul az is, hogy nya­ranta mintegy félezer kecske­méti kisdiákot tanítanak meg itt szabályszerűen úszni. Az idén például három csoportban fOO általános iskolai tanuló sa­játítja el az úszás tudományát. Már kint járunk ismét a strand gyepén. Laci bácsi a nagymedence felé indul. Mi pe­dig — mert ki bír ellentállni ' ebben a 28 fokos hőségben a csábító, tiszta víznek — a kabin felé igyekszünk. Kovácsi Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents