Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-14 / 163. szám

]BnßTT]E2:3E]RlE^]ES VÁMOSOK: Látogatás Buharában és Szamarkandban Buhara és Szamarkand, a két ősi város valóságos álomvilág mindazoknak, akik először jár­ják Szovjet Közép-Ázsia föld­jét. Buhara óvárosában, a sárfa­lú házak között, az egy-két lé­pésnyi széles sikátorokban úgy érzi az ember, mintha sok év­százados mese elevenedett vol­na meg körülötte. Messzire el- hallatszik a bazár zsivaja, il­latos birkahús sül a szénparázs fölött forgó nyársakon, turbá- nos férfiak árulják a mézédes mazsolát és a gránátalmát, s a kerek, jóízű lepényt. A si­kátorok szögletein, az árnyékos zugokban idős, tarka kaftános férfiak ülnek szőnyegeiken tö­rökülésben és igazi keleti nyu­galommal szürcsölgetik teáju­kat. Nem zavarja őket sem a csacsiháton poroszkálók hatal­mas porfelleget kavaró forgal­ma, sem a nyitott elejű bódéik­Dzsafárt és a fellegvárban tró­noló emírt megbüntesse. Az emír végnapjai Dzsafar már a múlté, s az emír sincs többé. 1921-ig állt még a trón, s az utolsó zsar­ÉiiL A Kaljan mecset. Még Dzsin- gisz kán is megkímélte... ban csörömpölő kovácsok, vagy a munka közben panaszos, el­nyújtott melódiákat cifrázó fa­zekasok. Aki még Dzsingisz kánt is legyőzte... Első látásra minden olyan, mintha évszázadokat lépett vol­na vissza az ember, s ott járna az ősi Buharában. Ebben az érzéki csalódásban nincs sem­mi meglepő. Hiszen a múlt emlékei olyan pompázatos szépséget kínálnak itt, hogy méltán elámul rajta az ember. Épségben áll a dinasztia-alapí­tó nagyúrnak, Ismail Szamani- nak a mauzóleuma, mintha tegnap építették volna. Az épü­let vonalainak harmóniája, tö­mör és arányos szépsége lenyű­göző. S ugyanezt érezni a Kal­jan mecset tövében, vagy a hí­res gyógyforrás fölött épült mecsettömb láttán, mely még Dzsingisz kán bosszúszomját is legyőzte, s ama kevés épület­tömb közé tartozik Buharában, melyet a hódító kán győzelme után épségben meghagyott. Szerencsénk van: Nyitva áll­nak a mecsetek is. Péntek lé­vén, a próféta hívei lassú, ün­nepélyes menetben indulnak imádkozni. Az egyik díszes kül­sejű medreszében (ahol az iszlám papjai készülnek hivatásukra) éppen diplomaosztás van: 40 új mullah fejezte be tanulmá­nyait. Az épülettömb hatal­mas, négyszögletes udvart fog közre, s a papjelöltek cellái er­re az udvarra nyílnak. A cel­lák berendezése régies és si­vár, a felszerelési tárgyakat a legszigorúb aszkétizmus jel­lemzi. Érdekes volt viszont lát­nunk, hogy az intézet egy kis különálló udvarában súlyzók­kal és modern tornaszerekkel felszerelt sportpálya húzódik; így párosul itt az ósdi, elavult *,szellemi torna”, az iszlám ta­nainak magolása a korszerű testmozgással..: Egyébként, amint kilépünk a tornaszerek közül a Kaljan me­cset melletti zeg-zugos sikátor­ba, a szamárháton poroszkáló üzbégek közé, újra visszazök­kenünk a múltba, Naszreddin Hodzsa városába. Szinte várja az ember, hogy valamelyik szög­letben felbukkan a legendák fia, a kedves, furfangos kópé, s elindulj hogy. az uzsorás Egy páratlan építészeti műre­mek: az ezeréves mauzóleum Buharában. nők megpróbált szembeszegül­ni a szovjet hatalommal. Négy feleségével, sok száz rabnőjé­vel, fegyveres szolgáival meg­húzódott a város határában épült kéjlakában, a Szitoria-I- Mahi-Haszában. Naponta negy­ven színes fátyolba öltözött lány szolgált neki, miközben illatos saslikot evett, szörbetet iszogatott és — bosszút forralt a szovjet hatalom ellen. De 1921. szeptemberében megindultak ellene a Frunze vezette internacionalisták, kö­zöttük a magyarok. S négy nap múlva az emír hatalma össze­omlott. Még a feleségei is le­kus és költő Ulug-Beg is, korá­nak legnagyobb szelleme, aki a várost a muzulmán kultúra központjává tette. Újszerű ta­nai annyira megrémítették a próféta papjait, hogy azok tit­kos lázadást szerveztek ellene, s nagyravágyó fiával ölették meg. Kísért a múlt Szamarkandban, éppen úgy, mint Buharában, még az élet­mód is tükrözi a múltat. Az idős férfiak közül sokan ma is órák hosszat üldögélnek szőnye­geiken a teaházban, amit ott csajhanának neveznek, s a há­zi munka terheit jórészt asz- szonyaikra hárítják. Bár a vá­ros közepén modern épületek egész sora készül, a vallásos üzbég a városszélen még sok­szor, régi módon, udvarra néző ablakokkal építi házát, s ma­gas agyagfallal veszi körül a maga féltve őrzött világát. Pe­dig a hajdanán rejtegetett asz- szonyok arca nem titok többé, hanem örömökkel és gondok­kal árnyalt, nyilt, emberi arc. A szovjet állam nagy türe­lemmel, jó szóval, és az új élet szépségeinek felkínálásával küzd a régi, a fejlődést gátló szokások ellen. S a szamarkan- di gyárakban és kolhozokban, vagy a vasárnapi ünneplő sétá­nyon, a feltűnően választékos módon öltöző szerény fiatalok között, már világosan látszik, hogy az új élet visszavonhatat­lanul győzött. A múlt jegyeit viselő külsőségek nem téveszt­hetik meg a felületes szemlélő- dőt sem. Igaz ugyan, hogy az ezüst hold éppoly sápadtan ragyog, a Csillapodóit az „Orkán-láz“ — Még mindig kelendő a melegebb holmi Teljesítette féléves tervét a ruházati kiskereskedelem megyénkben A ssseszélyes időjárás, a Me- dárd nap utáni esőzések a ke­reskedelmi forgalmat is jelentő­sen befolyásolták. Hogy ennek ellenére milyen eredményeket hozott az első fél év a ruházati cikkek forgalmában megyénk­ben, erről kértünk tájékoztatást ; Állunk a szolid ele- ; ganciájú barna fiatal- asszonnyal a kunfe­hértói határ kellős kö­zepén. Az asszonykát Judák Mihálynénak hívják, pénztárosa, ad­minisztrátora a hely- \ beli Előre Tsz-nek. Az \ ő kalauzolása mellett ; akadtunk sok keresés ; után két „illetékesre”, • a főagronómusra és i egy brigadérosra. Ilyen ; dandármunka idején ; természetes, hogy a l vezetők nem irodában i intézkednek. ; A kollégák a ke- i resztúttól visszább tár- ' gyalnak a két vezető- vei. Hátuk mögött pár \ lépésre két kombájn ; nyeli a gabonát. Cso­• dáljuk, milyen kifo­gástalanul vágják az alaposan megdőlt ter­mést. Egy hajlat olda­; Iában gyors járású kombájn arat-csépel tépték az átkozott fátyolt, a parandzsát, úgy ünnepelték az elnyert szabadságot. Buhara óvárosa ma múzeum­város, a szovjet nép megőrzi ősi eredetiségében. Csak éppen a város határában gazdagon feltörő földgázt és a villanyt vezették be a legrégibb házikó­ba is. S nagy gyárak, üzemek épülnek, modern, új város emelkedik a hajdanán egetve- rően magasnak tűnt, karcsú minaretek fölé. Szamarkandi látogatásunk még Buharánál is színesebb él-, mény volt. A város az iszlám! roppant méretű és felmérhetet- ; len gazdagságú emlékeinek va­lóságos kincsestára. Ki tudná megmondani, melyik emlékmű { a szebb. A Bibi-Hanim mecset. < a próféta talán legnagyobb; egykori temploma, vagy a vá­rosközpont, a Regisztan kék—< fehér—sárga—ezüst és arany J mozaikokkal, arabeszkekkel te- < lehfmzett oroszlánmecsetje? A < Sahi-Zinda mauzóleum-tömb í egy teljes városrészt elfoglal. ! Ebben a városban magaslik j Gur emír mauzóleuma, s ben- j ne a világhódító Timur Lenki sírja. A sírt már a szovjet idők-í ben tárták fel az iszappal bo-! rított pincében és valóban meg-{ lelték benne a sánta Timur be_; balzsamozott, épségben maradt < holttestét, amely azonban,! amint levegő érte, porrá om-! lőtt. Szamarkandban élt a XV.' század első felében a nagy Ti-< mur unokája, a humanista; uralkodó és tudós, planetáriu-j mot építő csillagász, matemati­Nóti Lászlótól, a Bács-Kiskun megyei Ruházati Kiskereskedel­mi Vállalat megyeszékhelyi ki­rendeltségvezetőjétől. — Megyénkben negyvenöt boltban árusít vállalatunk. A féléves tervünket 100,9 százalékra teljesítettük, ami 171 és fél millió forintos áruforgalmat jelent. A legszembetűnőbb eredmé­nyeket a méteráruüzletek ér­ték el. A hét szakbolt és a négy áruház összesen 24 millió 597 ezer forint összegű forgalmat bonyolított le. Az elmúlt évek­hez viszonyítva sokkal több és jobb minőségű szövet került az idén az elárusító pultokra. Nem volt hiány a műszálas szöve­tekben sem. Az ágyneművásárlás pedig szinte megduplázódott. (Ezt nagymértékben elősegítette a bevezetett részletakció is.) Fekete és sötét árnyalatú szö­vetekből viszont gyenge az el­látás. Így ez a cikk — a szójá­tékkal élve — ritka, mint a „fehér holló”. De rosszabbodott a selyemellátás is. Bár a fél év elején szinte minden szakbol­tunk megfelelő raktárkészlettel rendelkezett selyemáruból, a szezonidőszakra már hiánycikké vált. — Sajnos, a cipőellátás ma­napság sem kielégítő. Igaz, hogy a tavaszi vásárra nagyobb meny- nyiségű áru érkezett, de a nyári szandálokból már a kezdetben is kevesebbet kaptunk a rendelt mennyiségből — folytatta a ki­rendeltségvezető. — Nemcsak a felnőtt, hanem a gyermekcipők választéka sem volt kielégítő. Az időjárás szeszélyessége leginkább a készruhaboltok for­galmát befolyásolta. Még jú­niusban is a melegebb holmikat keresték a vásárlók. S így, a korábban rendelt könnyű, nyári ruhák egy része je­lenleg is a raktárakban vár­ja a vásárlókat. — Csillapodott az „Orkán­láz”. Tavasszal még elvétve sem lehetett találni üzleteinkben Or­kán-anyagból készült esőkabá- tott, de nyár elejére már sike­rült kielégíteni az igényeket... — Mit várnak 1964. második felétől? — Az őszi és a téli vásárok­ra a nagykereskedelem ismét íz­léses, szép kivitelű ruházati cikkeket ígért. S hogy ezekből milyen mennyiség érkezik majd Bács-Kiskun megyébe, az még a jövő titka. Mindenesetre sze­retnénk remélni, hogy kellő vá­lasztékkal rendelkezünk ez idő­szakban. K. M. Szakszövetkezeti sertéshizlaldákat létesítenek Megyénk szakszövetkezetei a szőlő- és gyümölcstermő terüle­ten alakultak meg, fő törekvé­sük a nagyüzemi szőlőkultúra kialakítása. Emellett termé­szetesen szántóföldi növényter­mesztéssel is foglalkoznak. A szakszövetkezetek programot dolgoztak ki a sertéshízlalás fo­kozása érdekében is. Az idén, a tervezett 120-szal szemben, 141 anyakocát állítot­tak be a süldőalapanyag biz­tosítása érdekében. Július ele­jéig 2678 hízottsertéstervükből 2054-re kötöttek szerződést, 588- ra a közös hizlaldákból, a töb­bire a szakszövetkezet tagjai egyénileg. Jövőre Soltvadkerten és Kis­kőrösön községenként egymillió forintos beruházással szakszö­vetkezeti sertéshizlaldát építe­nek az ottani szövetkezetek. Mindkét községben 300—300 fé­rőhelyes lesz a sertéshizlalda* 30 férőhelyes fiaztatóval. G. É. Keresztúrinál teljesen egyedül. — Nem unalmas munkahely, itt a köz­ségen kívül? — kér­dem a városiasán öl­tözött pénztárosnőt. — Nemrég dolgozik még itt, ugye ? — Három éve ... Szüleim 1949-ben be­léptek. Apám már in­nen halt meg — pár éve. Iskoláim után üzlet­ben dolgoztam egy ideig, de csak vissza- vonzott a tsz. A fér­jem tanító. O is sze­reti a szövetkezetét. A téli tanfolyamon... Hányán is vizsgáztak, Kecskés elvtárs? — r-zól oda hirtelen a közeledő föagronómus. nak. — Több mint har­minc kezdte, huszon­egyen tettek sikeres vizsgát — felel Kecs­kés János, mialatt odébb tolja motorke­rékpárját. — A férjem is tar­tott ezeken előadáso­kat — folytatja Ju- dákné és hozzáteszi. — Orosz, magyar szakos. — Emlékszik-e rá, milyen volt a szövet­kezet negyvenkilenc- ötvenben? — Míg egészen gye­rek voltam... Egy ragadt meg bennem... Ruhaanyagot, szap­pant hoztak haza a szüleim. Azt kapták a munkájukért... Pénzt ném láttunk. Most minden hónap­ban bérszalaggal fi­zetek, a munkaegy­ségnek megfelelően. Ha előleget kérnek a tagok, tv-re, motor­ra kell, vagy kölcsön- f éleképpen, mert a szerződéses hízónak akarnak takarmányt vásárolni. — Jó az átlagjöve­delem? — Nem mondom, általában kevesebb még, mint az üzemi munkásoknál, de a háztájin is ügyesked­nek ... Persze, sok­minden függ a beosz­tástól is. Van, aki pa­naszkodik, így kevés, úgy kevés, amit kap. Fizetés utáni napon meg könnyedén di­csekszik, hogy három­száz forint volt a cekk előző este az italért. Persze, ez csak kivé­teles példa. Ha sok lenne ilyen, nem tar­tanánk még a havi pénzfizetésnél... *=> th —n nap éppoly szikrázón perzsel Buhara és Szamarkand felett,, mint régen, a csillagok éppoly pompázatosán ragyognak, s a mecsetek sudár tornyáról több mint kétezer év tekint le a szé­lesen gomolygó emberáradatra. De már a turbános fejekben is új gondolatok fogannak, s a széles selyem kaftánok alatt szovjet emberek szíve dobog. K. Gy. Délutáni csendélet a szám arkandi óvárosban...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents