Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-03 / 128. szám
Z. oldal 1964. június 3, szerda Megválasztották Nehru utódját Wilson moszkvai tárgyalásai Politikai tanácskozások Honoluluban Latin-amerikai helyzetkép HÍRÜGYNÖKSÉGI jelentések szerint kedden az Indiai Kongresszus Párt parlamenti képviselői Nanda megbízott miniszterelnök javaslatára Lai Bahadur Sasztrit választották meg Nehru utódává. Megválasztását, mint ismeretes, hosz- szas tanácskozás előzte meg, s ennek köszönhető, hogy Deszai, Sasztri vetélytársa, is lemondott igényéről. Valamennyi nyugati hírügynökség azt jósolja, hogy Sasztri változatlanul kitart Nehru eddigi politikája mellett, sőt, az AP az indiai politikust Nehru „ifjabb kiadásának” nevezi. Ennek megfelelően az indiai külpolitika alapja a békés együttélés és az el nem kötelezettség lesz, belpolitikában is változatlan marad az eddigi irányvonal. . , A VILÁGSAJTÓ nagy érdeklődéssel kommentálja Wilsonnak, a munkáspárt ismert politikusának moszkvai látogatását. A Guardian tudósítása szerint igen szívélyes fogadtatásban részesült az angol politikus. A szovjet vezetők élénk érdeklődése az angol általános választások kimenetele iránt — jegyzi meg a lap —, főleg annak tulajdonítható, hogy egy munkáspárti kormány, feltehetőleg, erőteljesebben elemezné Nyugat-Németország bevonását a nukleáris fegyverkezésbe. Ami a nukleáris fegyverek elterjedésének problémáit illeti, szovjet részről elsősorban a multilateriális NATO-atomütőerő tervének veszélyeit tartják szem előtt. Ebben az összefüggésben mind Wilson, mind a szovjet államférfiak nagy jelentőséget tulajdonítanak a Gomulka-tervnek, amely az atomfegyvermentes övezet megteremtésének első lépéseként, a nukleáris fegyverkészletek jelenlegi szintjének befagyasztását irányozza élő Közép-Európában. A Guardian megállapítja, hogy a Gomulka-terv megvalósítása óriási előnyökkel járna. Jelentékenyen csökkentené Közép-Európában a véletlen háborús összecsapás kockázatát. Az itt szerzett tapasztalatokat később más területen is alkalmazni lehetne. HONOLULUBAN Rusk amerikai külügyminiszter vezetésével megkezdődött a magas rangú EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN amerikai katonai és külpolitikai vezetők tanácskozása a délkelet-ázsiai helyzetről. A megbeszélések szigorúan zárt ajtók mögött folynak, any- nyi azonban máris kiszivárgott, hogy négy munkacsoportot alakítottak, és megvitatták a Dél- kelet-Azsiára vonatkozó amerikai elgondolások politikai, és stratégiai vonatkozásait. A TASZSZ szerint az amerikai sajtó az értekezlet előkészítése közben hangoztatja, hogy az USA „határozott erődemonstrációra” készül és lehetséges, hogy amerikai fegyveres erőket küldenek Thaiföldre, flottamegmozdulásokra kerül sor a Vietnami Demokratikus Köztársaság partjai közelében, sőt, esetleg „a hadműveleteket Dél-Viet- nam területéről átviszik Észak-Vietnam területére is”. Világos — jegyzi meg a TASZSZ kommentárja —, hogy a tárgyalások tématerve a dél-vietnami intervenció teljes csődjét jelzi. — Minden olyan kísérlet, melynek célja a hadműveletek kiterjesztése, újabb vereséghez .vezethet, de komolyan veszélyezteti a békét, s ezt meg kell értenie a józanabbul gondolkozó amerikai stratégáknak is. BOLÍVIA haladó erői már második napja tiltakoznak a választási csalások és Estenssoro elnökké választása miatt. La Pazban, a fővárosban a diákok, a tüntetők barikádokat is emeltek, sőt, a rendőrséggel összetűzésre is került sor. A szakszervezeti mozgalom vezetői folytatják éhségsztrájkjukat, hogy így tiltakozzanak a csalárd választások éllen. Megmozdulásokról érkeztek hírek több bányavárosból, sőt vidékről is sztrájkokat jelentettek. Üjabb letartóztatásokra került sor Brazíliában. Branco államelnök dekrétuma megfosztja parlamenti mandátumától a neki ellentmondó parlamenti képviselőket. Több vidéki városban hadjáratot indítottak haladó személyiségek ellen. Az egyik lap találóan jegyzi meg, hogy Brazíliában ma nincs egyetlen család, akinek egyik tagja, vagy a közvetlen baráti körből valaki ne lenne rendőri őrizetben. Hétfőn az államelnök aláírta a sztrájkjogokat korlátozó kongresszusi határozatot is. India új miniszterelnöke: SASZTRI „A közép embere” — írták róla néhány héttel Nehru halála előtt, s új-delhi megfigyelők szerint éppen ezért állította őt maga mellé India elhunyt miniszterelnöke. Lai Bahadur Sasztrira hárult tavaly óta az a feladat, hogy megerősítse a széthúzástól gyengülő pártot, az Indiai Kongresszust. S mert — a centrum embere, ezért esett rá a választás és jelölték India kormányának élére. Sasztri 1904-ben született egy Benáresz melletti faluban. Apja tanító volt, nagy gondot fordított fia nevelésére. Tizenhétéves korában csatlakozott a Gandhi vezette passzív függetlenségi mozgalomhoz, s az angol gyarmati hatóságok 26 esztendős korában először zárták börtönbe politikai tevékenységéért. Akkor két évet töltött fogságban, ki- szabadulása után pedig Bená- reszben elvégezte a szanszkrit egyetemet. Nevéhez — Lai Bahadur — akkor kapta a Sasztri nevet, amely szanszkrit nyelven „tanítót” jelent. Azóta India politikai életében ezen a néven ismerik őt. 1937-ben a mai Uttar Prades állam parlamenti képviselője lett, tíz évvel később pedig ennek az indiai államnak egyik minisztere. Sasztrit, Nehru javaslatára 1951-ben a kongresszus párt főtitkárává választották, mint szállítási, kereskedelmi, ipar- ügyi, majd 1961. és 1963. között belügyminiszterként. Inkább India belső problémáival foglalkozott, a külpolitika irányításában kevesebb gyakorlatot szerzett. Nehrut a .legutóbbi hónapokban gyakran helyettesítette, mint a kormány tárcanélküli minisztere. Az indiai közvéleménykutató intézet egyik legutóbbi körkérdésére, hogy kit jelölnének Nehru utódául, Sasztri kapta a legtöbb szavazatot — 27 százalékot, négyszer többet, mint a következő jelölt. Mostantól Sasztrira hárul a 450 milliós India kormányzása. Kekkonen ebédje Tito tiszteletére Kekkonen finn köztársasági elnök ebédet adott Tito jugoszláv elnök tiszteletére, aki feleségével együtt hivatalos látogatáson Helsinkiben tartózkodik. Az USA sajtőfa a szovjet-amerikai konzuli egyezményről Az Egyesült Államokban a szovjet—amerikai egyezmény megkötését olyan újabb lépésként üdvözlik, amely a két ország közötti kapcsolatok javítására és a nemzetközi feszültség enyhülésére irányul. Az Egyesült Államok keleti részében befolyásos Baltimore Sun kijelenti, hogy az egyezmény feltehetően a kereskedelem bővülésével és az idegenforgalom növekedésével kecsegtet. A Chicago Sun and Times rámutat: Bár a szovjet—amerikai konzuli egyezmény, a moszkvai atomcsendszerződés- hez hasonlóan csupán kisebb lépést jelent a feszültség enyhítése és a végső cél, a nemzetközi megértés elérése útján, az Egyesült Államok szenátusának ratifikálnia kell az egyezményt. Másrészről — amint várható is volt — Goldwater szenátor ellenezte az egyezmény megkötését. Román—amerikai közös közlemény Hétfőn közös közleményt adtak ki azokról a tanácskozásokról, amelyeket Washingtonban május 18-a és június 1-e között a román kormányküldöttség tagjai folytattak az amerikai kormány képviselőivel. A közlemény szerint megállapodtak abban, hogy az Egyesült Államok a jövőben a Romániába szállítandó áruk kivitelének nagy részét nem köti egyéni exportengedélyhez. A Román Népköztársaság kormánya hajlandó felhatalmazni vállalatait és intézményeit, hogy eladjanak vagy átadjanak román technikai szabadalmakat az Egyesült Államoknak. A kereskedelem fejlesztése céljából bővíteni fogják a New York-i román kereskedelmi kirendeltség tevékenységét, fokozni fogják a cégek, vállalatok, kereskedelmi kirendeltségek képviselőinek kölcsönös utazását. A közlemény előirányozza, hogy az Egyesült Államok kereskedelemfejlesztési hivatalt állít fel Bukarestben, s ezenkívül, a két ország kölcsönösen idegenforgalmi hivatalokat is létesít. Végezetül a két kormány bejelenti, hogy diplomáciai kapcsolatait követségi szintről nagykövetségi szintre emeli. A Román Nagy Nemzetgyűlés küldöttségének koszorúzásai A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének küldöttsége — élén Anton Moisescuval, a nagy nemzetgyűlés alelnöké- vel — kedden délelőtt megkoszorúzta a Hősök terén levő magyar hősi emlékművet. A koszorúzáson részt vett Pólyák János, az országgyűlés alelnö- ke, Huber Lajos, az országgyűlés jegyzője, Bodonyi Pálné képviselő. a Budapesti Nőtanács titkára, Bondor József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium képviselői. Jelen voltak Mihail Rosianu nagykövet vezetésével a budapesti román nagykövetség tagjai. A küldöttség megkoszorúzta a rákosligeti temetőben nyugvó román hősök emlékművét is. Walter Ulbricht Novoszibirszkbe érkezett NOVCSZIB1RSZK. (TASZSZ) Walter Ulbricht, felesége, valamint több NDK állami és pártszemélyiség kíséretében, szovjetunióbeli útja során kedden Szverdlovszkból Novoszibirszk- be érkezett. Walter Ulbrichtot elkísérte Andrej Kirilenko, az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagja és felesége, Mihail Georgadze, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára és több más hivatalos személy. Az ebéden mondott beszédében Kekkonen kijelentette: — Finnország következetesen támogatta és hajlandó semlegességének keretei között továbbra is támogatni mindazokat a realisztikus törekvéseket, amelyeknek célja a konfliktusok kiküszöbölése és a háborús veszély csökkentése. Tito válaszában hangsúlyozta, hogy szükség van a bizalmatlanság leküzdésére és ki kell harcolni a békés együttélés elveinek győzelmét. Nagy elismeréssel nyilatkozott Kékkőn ennek arról a javaslatáról, hogy nyilvánítsák Észak-Európát atomi egyvermen- tes övezetté. Az új független államok és a nemzetközi osztályharc A második világháború utáni időszak történelmének legjelentősebb folyamata a szocialista világrend kialakulása és erősödései a nemzetközi osztályharc legdöntőbb frontszakasza ennek megfelelően a szocialista tábor és az imperialista tábor között húzódik. De a nemzetközi osztályharc nem kizárólag két egymással szemben álló fő erő harca. Minden harcban jelentős szerepet játszanak az egyes fő erők szövetségesei, amelyek jelentősen módosíthatják az erőviszonyokat. A nemzetközi osztályharcban egymással szemben álló két fő erő valamelyike mellé szövetségesként felsorakozhatnak a világnak mindazon államai, amelyek — nem imperialista törekvésű országok — noha még kapitalista berendezésűek, mint a volt gyarmati államok. A volt gyarmatok egy része — több ázsiai ország és a latinamerikai Kuba — már szocializmust épít. Ezek tehát nem szövetségesei, hanem részei, tagjai. a szocialista tábornak. Ismét más országok vezető erői viszont népeik érdekének elárulásával vállalják az imperializmus kiszolgálását, a „szoros szövetséget”. Bábkormányok ezek, mint amelyen Dél-Körea, Dél- Vietnam ellenforradalmi úton hatalomra került kormánya, vagy mint amelyen például az a kongói kormány, amely a szocialista országokkal való kapcsolatok szabotálása és példátlan provokációkkal való zavarása mellett korlátlan teret enged egyes imperialista hatalmak gazdasági, kizsákmányoló tevékenységének. De még ezekben, a továbbra is gyarmati sorban élő, jóllehet függetlenné vált országokban is történhetnek változások, s a függetlenség formai elemeinek kivívása, a hazai kormányok megalakulása, az idegen megszálló hadseregek — vagy azok egy részének — távozása stb. megkönnyíti a haladó erők tevékenységét. És hogy ezek az erők egyes esetekben valóban rendkívül számottevőek lehetnek, azt mi sem bizonyíthatja jobban, mint az Amerikai Egyesült Államok dél-vietnami politikai és katonai csődje. Nyilvánvaló, hogy a volt gyarmati országok antiímperialista, felszabadító nemzeti harcban álló népei nem kevésbé szövetségesei a szabadság erőinek, támaszai a szocialista tábor célkitűzéseinek, mint a nyílt gyarmati uralommal szembeszálló angolai, mocambi- quei vagy a faji megkülönböztetés rabszolgapolitikáját folytató kormánnyal folytonos harcban álló dél-afrikai tömegek. A volt gyarmati országok nagy része azonban nem vállalja a nyílt szövetséges szerepét sem a szocialista, sem az imperialista táborral. Jelszavuk az el nem kötelezettség és a semlegesség. Legtöbbjük azonban a „semlegességen” csak az osztályellentétekből fakadó világnézeti harc kérdésében való állást nem foglalást érti. Ezt azonban ugyanakkor többé vagy kevésbé határozott állásfoglalásuk kísérheti — a haladás álláspontja mellett — az imperialista és szocialista országok közötti több vitakérdésekben. Ilyenek: a gyarmatosítás elleni harc; népek egyenjogúságáért vívott küzdelem: fellépés a világkereskedelemnek az elmaradt országok hátrányára való alakulása ellen; politikai hadjárat a békéért, a leszerelésért, az atomkísérletek ellen stb. Mivel azonban ezen országok jelentős része kapitalista berendezésű ország, maga az a tény, hogy döntő jelentőségű nemzetközi kérdésekben nem menetelnek együtt a kapitalista társadalom fő erőivel, az imperialista hatalmakkal, hanem sok kérdésben szembekerülnek velük, semlegességüket már magában is haladóvá, an- tiimperialistává teszi.
