Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-03 / 128. szám

Z. oldal 1964. június 3, szerda Megválasztották Nehru utódját Wilson moszkvai tárgyalásai Politikai tanácskozások Honoluluban Latin-amerikai helyzetkép HÍRÜGYNÖKSÉGI je­lentések szerint kedden az Indiai Kongresszus Párt parlamenti képvi­selői Nanda megbízott miniszterelnök javaslatá­ra Lai Bahadur Sasztrit választották meg Nehru utódává. Megválasztását, mint ismeretes, hosz- szas tanácskozás előzte meg, s ennek köszönhe­tő, hogy Deszai, Sasztri vetélytársa, is lemondott igényéről. Valamennyi nyugati hírügynökség azt jósolja, hogy Sasztri változatlanul kitart Nehru eddigi politikája mellett, sőt, az AP az indiai politikust Nehru „ifjabb kiadásának” nevezi. En­nek megfelelően az indiai külpolitika alapja a békés együttélés és az el nem kötelezettség lesz, belpolitikában is változatlan marad az eddigi irányvonal. . , A VILÁGSAJTÓ nagy érdeklődéssel kommen­tálja Wilsonnak, a munkáspárt ismert politiku­sának moszkvai látogatását. A Guardian tudósí­tása szerint igen szívélyes fogadtatásban része­sült az angol politikus. A szovjet vezetők élénk érdeklődése az angol általános választások ki­menetele iránt — jegyzi meg a lap —, főleg an­nak tulajdonítható, hogy egy munkáspárti kor­mány, feltehetőleg, erőteljesebben elemezné Nyugat-Németország bevonását a nukleáris fegy­verkezésbe. Ami a nukleáris fegyverek elterje­désének problémáit illeti, szovjet részről első­sorban a multilateriális NATO-atomütőerő ter­vének veszélyeit tartják szem előtt. Ebben az összefüggésben mind Wilson, mind a szovjet ál­lamférfiak nagy jelentőséget tulajdonítanak a Gomulka-tervnek, amely az atomfegyvermentes övezet megteremtésének első lépéseként, a nuk­leáris fegyverkészletek jelenlegi szintjének be­fagyasztását irányozza élő Közép-Európában. A Guardian megállapítja, hogy a Gomulka-terv megvalósítása óriási előnyökkel járna. Jelenté­kenyen csökkentené Közép-Európában a vélet­len háborús összecsapás kockázatát. Az itt szer­zett tapasztalatokat később más területen is al­kalmazni lehetne. HONOLULUBAN Rusk amerikai külügymi­niszter vezetésével megkezdődött a magas rangú EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN amerikai katonai és kül­politikai vezetők tanács­kozása a délkelet-ázsiai helyzetről. A megbeszé­lések szigorúan zárt ajtók mögött folynak, any- nyi azonban máris kiszivárgott, hogy négy mun­kacsoportot alakítottak, és megvitatták a Dél- kelet-Azsiára vonatkozó amerikai elgondolások politikai, és stratégiai vonatkozásait. A TASZSZ szerint az amerikai sajtó az értekezlet előkészí­tése közben hangoztatja, hogy az USA „határo­zott erődemonstrációra” készül és lehetséges, hogy amerikai fegyveres erőket küldenek Thai­földre, flottamegmozdulásokra kerül sor a Viet­nami Demokratikus Köztársaság partjai közelé­ben, sőt, esetleg „a hadműveleteket Dél-Viet- nam területéről átviszik Észak-Vietnam terüle­tére is”. Világos — jegyzi meg a TASZSZ kom­mentárja —, hogy a tárgyalások tématerve a dél-vietnami intervenció teljes csődjét jelzi. — Minden olyan kísérlet, melynek célja a hadmű­veletek kiterjesztése, újabb vereséghez .vezethet, de komolyan veszélyezteti a békét, s ezt meg kell értenie a józanabbul gondolkozó amerikai stratégáknak is. BOLÍVIA haladó erői már második napja til­takoznak a választási csalások és Estenssoro el­nökké választása miatt. La Pazban, a főváros­ban a diákok, a tüntetők barikádokat is emel­tek, sőt, a rendőrséggel összetűzésre is került sor. A szakszervezeti mozgalom vezetői folytat­ják éhségsztrájkjukat, hogy így tiltakozzanak a csalárd választások éllen. Megmozdulásokról ér­keztek hírek több bányavárosból, sőt vidékről is sztrájkokat jelentettek. Üjabb letartóztatások­ra került sor Brazíliában. Branco államelnök dekrétuma megfosztja parlamenti mandátumá­tól a neki ellentmondó parlamenti képviselőket. Több vidéki városban hadjáratot indítottak ha­ladó személyiségek ellen. Az egyik lap találóan jegyzi meg, hogy Brazíliában ma nincs egyetlen család, akinek egyik tagja, vagy a közvetlen ba­ráti körből valaki ne lenne rendőri őrizetben. Hétfőn az államelnök aláírta a sztrájkjogokat korlátozó kongresszusi határozatot is. India új miniszterelnöke: SASZTRI „A közép embere” — írták ró­la néhány héttel Nehru halála előtt, s új-delhi megfigyelők szerint éppen ezért állította őt maga mellé India elhunyt mi­niszterelnöke. Lai Bahadur Sasztrira hárult tavaly óta az a feladat, hogy megerősítse a széthúzástól gyengülő pártot, az Indiai Kongresszust. S mert — a centrum embere, ezért esett rá a választás és jelölték India kormányának élére. Sasztri 1904-ben született egy Benáresz melletti faluban. Apja tanító volt, nagy gondot fordí­tott fia nevelésére. Tizenhétéves korában csatlakozott a Gandhi vezette passzív függetlenségi mozgalomhoz, s az angol gyar­mati hatóságok 26 esztendős ko­rában először zárták börtönbe politikai tevékenységéért. Akkor két évet töltött fogságban, ki- szabadulása után pedig Bená- reszben elvégezte a szanszkrit egyetemet. Nevéhez — Lai Ba­hadur — akkor kapta a Sasz­tri nevet, amely szanszkrit nyel­ven „tanítót” jelent. Azóta In­dia politikai életében ezen a néven ismerik őt. 1937-ben a mai Uttar Prades állam parla­menti képviselője lett, tíz évvel később pedig ennek az indiai államnak egyik minisztere. Sasztrit, Nehru javaslatára 1951-ben a kongresszus párt fő­titkárává választották, mint szállítási, kereskedelmi, ipar- ügyi, majd 1961. és 1963. között belügyminiszterként. Inkább India belső problémáival foglal­kozott, a külpolitika irányításá­ban kevesebb gyakorlatot szer­zett. Nehrut a .legutóbbi hóna­pokban gyakran helyettesítette, mint a kormány tárcanélküli minisztere. Az indiai közvéle­ménykutató intézet egyik leg­utóbbi körkérdésére, hogy kit jelölnének Nehru utódául, Sasztri kapta a legtöbb szava­zatot — 27 százalékot, négyszer többet, mint a következő jelölt. Mostantól Sasztrira hárul a 450 milliós India kormányzása. Kekkonen ebédje Tito tiszteletére Kekkonen finn köztársasági elnök ebédet adott Tito jugosz­láv elnök tiszteletére, aki fele­ségével együtt hivatalos látoga­táson Helsinkiben tartózkodik. Az USA sajtőfa a szovjet-amerikai konzuli egyezményről Az Egyesült Államokban a szovjet—amerikai egyezmény megkötését olyan újabb lépés­ként üdvözlik, amely a két or­szág közötti kapcsolatok javí­tására és a nemzetközi feszült­ség enyhülésére irányul. Az Egyesült Államok keleti részében befolyásos Baltimore Sun kijelenti, hogy az egyez­mény feltehetően a kereskede­lem bővülésével és az idegenfor­galom növekedésével kecsegtet. A Chicago Sun and Times rá­mutat: Bár a szovjet—ameri­kai konzuli egyezmény, a moszkvai atomcsendszerződés- hez hasonlóan csupán kisebb lé­pést jelent a feszültség enyhí­tése és a végső cél, a nemzet­közi megértés elérése útján, az Egyesült Államok szenátusának ratifikálnia kell az egyezményt. Másrészről — amint várható is volt — Goldwater szenátor ellenezte az egyezmény megkö­tését. Román—amerikai közös közlemény Hétfőn közös közleményt ad­tak ki azokról a tanácskozások­ról, amelyeket Washingtonban május 18-a és június 1-e között a román kormányküldöttség tagjai folytattak az amerikai kormány képviselőivel. A közlemény szerint meg­állapodtak abban, hogy az Egyesült Államok a jövőben a Romániába szállítandó áruk ki­vitelének nagy részét nem köti egyéni exportengedélyhez. A Román Népköztársaság kormá­nya hajlandó felhatalmazni vál­lalatait és intézményeit, hogy eladjanak vagy átadjanak ro­mán technikai szabadalmakat az Egyesült Államoknak. A ke­reskedelem fejlesztése céljából bővíteni fogják a New York-i román kereskedelmi kirendelt­ség tevékenységét, fokozni fog­ják a cégek, vállalatok, keres­kedelmi kirendeltségek képvise­lőinek kölcsönös utazását. A közlemény előirányozza, hogy az Egyesült Államok kereskede­lemfejlesztési hivatalt állít fel Bukarestben, s ezenkívül, a két ország kölcsönösen idegenfor­galmi hivatalokat is létesít. Vé­gezetül a két kormány bejelenti, hogy diplomáciai kapcsolatait követségi szintről nagykövetsé­gi szintre emeli. A Román Nagy Nemzetgyűlés küldöttségének koszorúzásai A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének küldött­sége — élén Anton Moisescuval, a nagy nemzetgyűlés alelnöké- vel — kedden délelőtt megko­szorúzta a Hősök terén levő magyar hősi emlékművet. A koszorúzáson részt vett Pólyák János, az országgyűlés alelnö- ke, Huber Lajos, az országgyű­lés jegyzője, Bodonyi Pálné kép­viselő. a Budapesti Nőtanács titkára, Bondor József, a főváro­si tanács végrehajtó bizottsá­gának elnökhelyettese, a Kül­ügyminisztérium és a Honvé­delmi Minisztérium képviselői. Jelen voltak Mihail Rosianu nagykövet vezetésével a buda­pesti román nagykövetség tag­jai. A küldöttség megkoszorúzta a rákosligeti temetőben nyugvó román hősök emlékművét is. Walter Ulbricht Novoszibirszkbe érkezett NOVCSZIB1RSZK. (TASZSZ) Walter Ulbricht, felesége, va­lamint több NDK állami és párt­személyiség kíséretében, szov­jetunióbeli útja során kedden Szverdlovszkból Novoszibirszk- be érkezett. Walter Ulbrichtot elkísérte Andrej Kirilenko, az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagja és felesége, Mi­hail Georgadze, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára és több más hivatalos személy. Az ebéden mondott beszédé­ben Kekkonen kijelentette: — Finnország következetesen támogatta és hajlandó semle­gességének keretei között to­vábbra is támogatni mindazo­kat a realisztikus törekvéseket, amelyeknek célja a konfliktu­sok kiküszöbölése és a háborús veszély csökkentése. Tito válaszában hangsúlyozta, hogy szükség van a bizalmat­lanság leküzdésére és ki kell harcolni a békés együttélés el­veinek győzelmét. Nagy elismeréssel nyilatko­zott Kékkőn ennek arról a ja­vaslatáról, hogy nyilvánítsák Észak-Európát atomi egyvermen- tes övezetté. Az új független államok és a nemzetközi osztályharc A második világháború utá­ni időszak történelmének legje­lentősebb folyamata a szocia­lista világrend kialakulása és erősödései a nemzetközi osztály­harc legdöntőbb frontszakasza ennek megfelelően a szocialista tábor és az imperialista tábor között húzódik. De a nemzetközi osztályharc nem kizárólag két egymással szemben álló fő erő harca. Min­den harcban jelentős szerepet játszanak az egyes fő erők szö­vetségesei, amelyek jelentősen módosíthatják az erőviszonyokat. A nemzetközi osztályharcban egymással szemben álló két fő erő valamelyike mellé szövetsé­gesként felsorakozhatnak a vi­lágnak mindazon államai, ame­lyek — nem imperialista törek­vésű országok — noha még ka­pitalista berendezésűek, mint a volt gyarmati államok. A volt gyarmatok egy része — több ázsiai ország és a latin­amerikai Kuba — már szocia­lizmust épít. Ezek tehát nem szövetségesei, hanem részei, tag­jai. a szocialista tábornak. Is­mét más országok vezető erői viszont népeik érdekének eláru­lásával vállalják az imperializ­mus kiszolgálását, a „szoros szö­vetséget”. Bábkormányok ezek, mint amelyen Dél-Körea, Dél- Vietnam ellenforradalmi úton hatalomra került kormánya, vagy mint amelyen például az a kongói kormány, amely a szo­cialista országokkal való kap­csolatok szabotálása és példát­lan provokációkkal való zavará­sa mellett korlátlan teret enged egyes imperialista hatalmak gaz­dasági, kizsákmányoló tevé­kenységének. De még ezekben, a továbbra is gyarmati sorban élő, jóllehet függetlenné vált or­szágokban is történhetnek vál­tozások, s a függetlenség formai elemeinek kivívása, a hazai kor­mányok megalakulása, az ide­gen megszálló hadseregek — vagy azok egy részének — tá­vozása stb. megkönnyíti a ha­ladó erők tevékenységét. És hogy ezek az erők egyes esetekben valóban rendkí­vül számottevőek lehetnek, azt mi sem bizonyíthatja jobban, mint az Amerikai Egyesült Ál­lamok dél-vietnami politikai és katonai csődje. Nyilvánvaló, hogy a volt gyarmati országok antiímperialista, felszabadító nemzeti harcban álló népei nem kevésbé szövetségesei a szabad­ság erőinek, támaszai a szocia­lista tábor célkitűzéseinek, mint a nyílt gyarmati uralommal szembeszálló angolai, mocambi- quei vagy a faji megkülönböz­tetés rabszolgapolitikáját foly­tató kormánnyal folytonos harc­ban álló dél-afrikai tömegek. A volt gyarmati országok nagy része azonban nem vállal­ja a nyílt szövetséges szerepét sem a szocialista, sem az impe­rialista táborral. Jelszavuk az el nem kötelezettség és a sem­legesség. Legtöbbjük azonban a „semlegességen” csak az osz­tályellentétekből fakadó világ­nézeti harc kérdésében való ál­lást nem foglalást érti. Ezt azon­ban ugyanakkor többé vagy ke­vésbé határozott állásfoglalásuk kísérheti — a haladás álláspont­ja mellett — az imperialista és szocialista országok közötti több vitakérdésekben. Ilyenek: a gyarmatosítás elleni harc; népek egyenjogúságáért vívott küzde­lem: fellépés a világkereskede­lemnek az elmaradt országok hátrányára való alakulása ellen; politikai hadjárat a békéért, a leszerelésért, az atomkísérletek ellen stb. Mivel azonban ezen országok jelentős része kapita­lista berendezésű ország, maga az a tény, hogy döntő jelentő­ségű nemzetközi kérdésekben nem menetelnek együtt a kapi­talista társadalom fő erőivel, az imperialista hatalmakkal, ha­nem sok kérdésben szembeke­rülnek velük, semlegességüket már magában is haladóvá, an- tiimperialistává teszi.

Next

/
Thumbnails
Contents