Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-03 / 128. szám
9. MB* tm. SMm t merit* *Az egy főre eső társadalmi munka értéke megyei átlagban 52,80 forintot ért el, és az egész évre jutó fejlesztésre fordított kiadás 25,3%- át végezte társadalmi munkában a lakosság..— olvasom a megyei tanács 1963. évi gazdálkodásáról szóló jelentésben, amelyet április közepén fogadott el a tanácsi testület, és amelyet azóta is gyakran elővesznek, tanulmányoznak a tanács tagjai. Közben a fülembe csengenek azok a bizonyos tanácsülésen elhangzott felszólalások, amelyek szinte kivétel nélkül hangsúlyozták: Mind a tavalyi gazdálkodásról szóló zárszámadás, mind az idei költségvetés tömérdek számadata mögött az ember van, őt szolgálja a költségvetés mipden egyes tétele, amely lépésről lépésre útban, járdában, vízműben, egészségházban, bölcsődékben stb. ölt testet. Az imént, a jelentésből kiragadott idézet nekem is önkéntelenül az embert, a közéleti embert juttatta eszembe. Hiszen a társadalmi munkának — az országosan is dicséretes — értéke nem teremtődött meg önmagától. Nem a véletlen szüleménye, hogy az 1962-ben tervezettnél több út, járda, vízvezetékhálózat épült meg. A munkában való részvételre szervezni, házról házra járni, lelkesíteni kellett a lakosságot, ismertetni, magyarázni a törekvéseinket és — példát mutatni a munkában. Szinte filmszerűen elevenedik meg előttem a kép, mint népesedik be a kiskőrösi vasútállomás. A kővel megrakott vagonok mellé szekerek, kocsik sorakoznak, s a tanácstagok irányításával megkezdődik az anyagszállítás az útépítéshez. Társadalmi munkával. .. Ágasegyházán tanácstagok „vezényletével”, az egész napi munka után árkot ásnak az emberek, a vízhálózat lefektetéséhez... Kiskunhalason a szociális és kulturális állandó bizottság tanácskozik segélyek odaítéléséről, kórházi ápolási díjak elengedéséről... Géderlakon Ez gyakorlatilag ugyanis azt jelenti, hogy a nemzetközi osztályharc fő frontja még állami síkon sem a szocialista és a kapitalista országok között húzódik, hanem a szocialista és az imperialista országok között; ennek következtében nem kevés kapitalista állam egyes fontos nemzetközi kérdésekben szembekerül a vele vi- lágriézetileg pedig egy oldalon — a kapitalizmus oldalán — álló imperialista országokkal és a szocialista országok álláspontjával ért egyet. Bizonyítja ezt számos ENSZ-beli szavazás is. Az imperializmus fojtogató gyarmati rendijéből kiszabadult országok skálája széles. S itt nem is csak arra a két „végletére gondolunk, amelyek egyikét a dél-vietnamihoz hasonló imperialista bábkormányok képviselnek, másikat például a Vietnami Demokratikus Köztársaság vagy más szocialista volt gyarmati, illetve félgyarmati ország. Széles a skála e két véglet között is: A jelentős nemzeti tőkés osztállyal, néha már kialakuló monopoltőkés körökkel is rendelkező szabályos kapitalista rendben élő államoktól (pl. India), egészen a kapitalista úttól elforduló, attól tudatosan távolodó országokig, mint Algéria, Mali, Ghana stb. Már e néhány példa — a különböző jellegű országok, amelyek egyes típusait olyan példákkal jeleztük, minit Dél-Vieta mezőgazdasági állandó bizottság tagjai tanakadnak, milyen módszerekkel segíthetik a helyi gyenge tsz előbb- rejutását... Vége-hossza nélkül lehetne sorolni tovább a tapasztalatokat, a lakosság választott képviselőinek közéleti tevékenységét. A fáradságos munkát, a sokrétű gondokat, amelyeket a választók bizalma jóvoltából, napi kenyérkereső munkájuk mellett önzetlenül magukra vállaltak. S aminek eredménye ott tükröződik az évről évre nagyobb fejlődésben, a gazdálkodási költség- vetés számadataiban, az emberek gondjaival, bajaival való törődésben. Magam előtt látom Vígh Károly bácsit, a Bajai Városi Tanács nyugdíjas tagját, aki sűrűn kopogtat a végrehajtó bizottság titkárához, feljegyzésekkel a kezében. Választóinak javaslatait, gondjait továbbítja, hogy mielőbb elintézést, orvoslást nyerjenek. És társait: Csicskó Istvánt, Percei Sándort, Jursonovics Kálmánt, meg a többieket, akik szabad idejükben a járdaépítés irányítóivá váltak — ki-ki a maga körzetében. S a rendelkezésükre bocsátott betonlapokból az utca lakosaival közösen építették meg a járdát, négyzetméterenként 40 forintot megtakarítva ezzel a költségekben. S nincs a megyében helység, ahonnan ne említhetnénk ilyen, vagy ehhez hasonló példákat. Közéleti emberek. Akiknek fáradságos munkájukért — a lakosság tiszteletén, megbecsülésén túl — az elért eredmények fölötti öröm, s egy- egy közbenjárásért, jogos panasz orvoslásáért elhangzó köszönet, hálás kézszorítás a fizetség. Űj típusú emberek ők, akik — sok ezer nem tanácstag társukkal együtt — a mindennapi termelőmunka mellett sokat magukra vállalnak a közösségi feladatokból. Mert a szó legnemesebb értelmében gazdáknak érzik magukat a szocialista faluban, városban — az egész országban. Gazdáknak, akik a szűkebb és tágabb hazájuk felvirágoztatásáért nem kímélik a fáradságot. nam, India, Algéria, vagy a Vietnami Demokratikus Köztársaság is mutatja, milyen sokféle az imperialista gyarmati sorból felszabadult országok arculata. Világos ezért, hogy a nemzetközi politika szempontjából sem lehet közébük egyenlőségjelet tenni; sorsukban annyi különbség mellett a közös elsősorban az, hogy egykor gyarmati—félgyarmati rendben éltek. Ütjük azonban egyelőre eltér egymástól; ennek megfelelően szerepük és helyük a nemzetközi osztályharcban Is különböző, s nehéz lenne az egyes országok szerepét egységesen meghatározni. A gyarmati rend felbomlásának folyamatát gyakran szokták azzal jellemezni, hogy míg a második világháború előtt a Föld lakosságának mintegy fele élt gyarmati országokban, ma a gyarmatok lakossága a föld egész lakosságának már csaknem egészen két százalékát teszi. Sokatmondó szóm ez. Valóban, alig múlt el néhány év — két évtized sem — a második világháború óta, s hol vagyunk már mégis attól az időtől, amikor Nagy-Britannia még teljes joggal dicsekedhetett, hogy a Föld lakosságának, s területének is, egynegyede angol. A gyarmati rend bomlásának folyamatát szinte nem is lehet jelentőségében eléggé nagyra becsülni. Mégis hiba lenne e változások túlbecsülése; helytelen az a szemlélet, amely a ■ üacsatenger Gyorsan növekednek a szárnyasok a kunszentmiklósi kacsatelepen. Az idei első turnusban felnevelt hétezer darabot — héthetes korukban — nemsokára átadják a felvásárlóknak. Addig azonban a képen látható Huber Máriának nem kevés gondja lesz velük. Ne hagyjuk cserbei a nyomtatén betűt! A most érettségizők közül hány fiatal jelentkezett nyomdásztanulónak? — kérdeztük nem kis kíváncsisággal Ablaka István elvtársat, a Bács-Kiskjn megyei Nyomda Vállalat igazgatóját. Tudjuk, hogy „toborzó ’- körleveleik már hónapokkal ezelőtt eljutottak a középiskolákba. — Kettő... Az egyik ugyan inkább csak érdeklődött, hogyan lehetne nyomdászmérnök. — Nem hallottuk rosszul? Csak kettő? Ebbe a vonzó, szép ipari szakmába, amelynek oly sokat köszönhet az emberiség? Hiszen a nyomdász legközvetlenebb munkatársa a tudósnak, írónak, újságírónak, nélkülözhetetlen szerepe van a kultúra terjesztésében ... Azelőtt „arisztokrata” szakma volt. — Hét-nyolc év óta került újtól az „értékes” szakmák sorába a nyomdászat — jegyezte meg Ablaka István. Előtte hosz- szabb ideig eléggé kívül rekedt gyarmati rendet már-már teljesen a múlténak tekinti. Vaskos hiba lenne ugyanis azt hinni, hogy egy ország a formális függetlenség birtokában már kiszakadt az imperializmus bűvköréből. Vagyis ha azt binnők, hogy most csak a Föld lakosságának mintegy két százaléka maradt az imperializmus karmaiban az elmaradt területeken. A valóságban az imperializmus is alkalmazkodik az új helyzethez. Ezért gazdasági és egyéb módon igyekszik minél több „függetlenné” vált elmaradt országot minél erősebben befolyása alatt megtartani. Az elmaradt világ és a szocialista tábor országai közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok azonban gyorsan növekednek. Egymaga a Szovjetunió mintegy hárómmilliárd rubel értékű, előnyös feltételekhez kötött hitelt nyújtott. De erejükhöz mérten hitelekkel, szakemberekkel, üzemek létesítésével és ezer más módon siet az elmaradt volt gyarmati országok segítségére a szocialista tábor többi országa is. Az elmaradt országokból a szocialista országokba irányuló kivitel szintén gyorsan nő. 1953-tól 1960-ig évenként átlag 23 százalékkal emelkedett a kivitel az elmaradt országokból az európai szocialista országokba. Az ázsiai szocialista országokba irányuló kivitel pedig évi 15 százalékkal nőtt. S bár e felfutás figyelemre méltó ü teil figyelem, látószögéből. — Régen azt tartották ... — Tudom, mit akarnak mondani: egészségtelen mesterségként tartották számon. Ez ma már tévhit. Tüdőszűrések, egyéb orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy egészségügyileg igen jó helyen áll a szakma. — Mi lehet egy nyomdaipari tanulóból? — Kézi- és gépszedő, öntő, gépmester, könyvkötő, sokszorosító, igen megbecsültek és kvalifikált szakemberek a TMK-sok, a nyomdagépszerelők... és sorolhatnám még. A papírfeldolgozásról nem is szólva. — Van-e távlat továbblépésre, mondjuk úgy, szakmai értelmiséggé válásra? — Ebben is tovább haladtunk. Vannak már nyomdászmérnökök, nyomdászközgazdászok, technikusok. Nemsokára megkezdi működését a felsőfokú nyomdai technikum ... ösztöndíjas fiatalok tanulnak egyemű, és mutatja a szocialista országokkal való kapcsolatok gazdasági jelentőségét, ez nem homályosíthatja el ugyanakkor azt a tényt, hogy a szocialista országok az elmaradt országok külkereskedelmében 1961-ben még csak alig több mint 5 százalékkal szerepeltek. A volt gyarmatok holnapi történelmében a legfőbb szerepet maga a felszabadult nép játsz- sza. A nemzetközi erőviszonyok gyors változása kezükbe adja sorsuk kialakításának lehetőségét. S ahogyan e népeknek döntő részük volt már a függetlenség kivívásáért folyó sokszor fegyveres harcokban — mint Vietnamban. Algériában, Kubában, Kenyában, Jemenben, Indonéziában és másutt — ugyanakkora lesz a szerepük ez országok társadalmi rendjének kimunkálásában. S ha az imperializmus ma még erősen befolyásolhatja is sok ország politikáját, helyzete alakulását, két évtizede gyorsuló bomlása egyre inkább gátolja őt abban, hogy egykori pozícióit megőrizze. S ahogyan elvesztette már gyarmatai zömét, s azok megszűntek országuk korlátlan birtokai lenni, úgy veszít el egyre több országot, mint gazdasági függvényt és szövetségest is, és növeli ezzel a szocialista tábor szövetségeseinek számát a nemzetközi, imperialista-ellenes osztályharcban. Dr, Kende István temen, még külföldön is... — Kecskeméten mi most a helyzet? — kérdeztük a szokványos módon. — Vegyük egybe a megyei állapotot. Hatvannégy ipari tanulónk van, közülük hatan szabadulnak az idén. Közöttük egy az érettségizett. A többi évfolyamban valamivel többen vannak. — Mi a szakma jövője ebben a megyében? — Csak néhány rövid bizonyíték az 1961 óta elért fejlődésről. 1961 közepén IbO főt foglalkoztatott a nyomdászat, ebből Kecskeméten 110-et. A régebbi négy nyomda mellé azóta négy új telep létesült és ma ótszáznyolcvannyolcan dolgoznak az iparágban; közülük Kecskeméten háromszáztizen- ölen. Szinte minden hónapban újabb korszerű gépeket kapunk. Legutóbb Csehszlovákiából így modern frontkirakós gépet; a nyomógépek nagyobb százaléka önberakós automata. Két szovjet szedögépünk — három hónapja jött az egyik, 10 ne,ója a másik — a legmodernebb garnitúrákból való. — Legnívósabb termékeik? — A tudományos és szépirodalmi művek, folyóiratok. Idegen nyelvűek is, orosz, rémet, francia szövegek. A Passuth- könyvekből 30 ezer készült. Láttuk Tatay Sándor: Az ítélet napja című „fővárosi” színvonalon előállított könyvét, a felnőtt mezőgazdasági szakmunkásképzés kitűnő tankönyvét, az „Általános alapismere- tek”-et. S ha előbb nem is említettük, most szólunk a korrektorok magas igényű tevékenységéről; méltó a szakmát választó fiatalok érdeklődésére — Mennyi könyvet nyomnak évente? — Százhúsz tonnát. A Kiadói Főigazgatóság 1000 tonnát is tudna biztosítani, sőt ez leendő igénye is ... Es most térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk. A könyv- és lapkiadás távlati bővülésének előfeltétele elsősorban a szedőutánpótlás megoldása. Ez a kulcs Merthogy egy szedésből többet vagy kevesebbet nyomunk, gép és papír kérdése. De hogy hányféle könyv, folyóirat, újság kerül az olvasó kezébe, attól fügr lesz-e elég szedő a gépek mel lett. Országos tapasztalat, hog% kitűnően beváltak azok a Iá nyok, akik ezt a szakmát vá lasztották. A lányok számára te hát kitűnő lehetőségek vannak a nyomdászatban. Tóth István Közéleti emberek
