Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-14 / 138. szám
A tárgyalóterembőlr Ketten a lejtőn A mult héten Kiskunhalason hozott ítéletet a kecskeméti megyei bíróság dr. Lengyel büntetőtanácsa a múlt év novemberében Felsőszentivánon lezajlott családi tragédia két vádlottja, Kránitz Erzsébet és fia, Zsikó G. János bűnügyében. A cselekmény szálai még az ötvenes évek elejére nyúlnak vissza, amikor Zsikó G. János szülei elváltak és az apa Baján, az anya pedig Felsőszentivánon telepedett le. Az akkor 13 éves gyerek az apánál maradt, aki a legdurvábban bánt vele. A fiú 1954. január 27-én be is ment Bajára a gyámhatósághoz panaszkodni, mert az apja a nagy hideg ellenére nem gondoskodott ruházatáról, élelmezéséről. A gyámhatóság azt állapította meg, hogy a fiú iskolába jár, holott a bajaszent- istváni általános iskolából 1954. január 23-án eltávolították, mert azt mesélte társainak, hogy nemi viszonya van az anyjával. Az iskolában az eltávozás okaként azt jelölték meg, hogy a gyerek elköltözött. Tudomása volt a meg nem engedett viszonyról a gyámhatóságnak is, mert néhány nappal a fia után bement az apa is és elmondta az esetet. Arra kérte a gyámhatóságot. hogy akadályozza meg a fiúnak az anyjával való találkozását. De sem az iskola, sem a gyámhatóság nem intézkedett. Az apa 1954 nyarán a jól fejlett, de szellemileg kicsit gyenge fiút igyekezett lerázni magáról, hogy kanásznak szegődtette egy tanyára, ahonnan a gyerek egy év múlva az anyjához szökött. Az anya ekkor Mihálovics Jánossal lakott együtt, aki 30 évvel volt idősebb nála. A fiú odakerülése után egyre inkább kiéleződtek az élettársak között már korábban is meglevő ellentétek. Mihálovics ugyanis már szabadulni akart a közismerten iszákos, erkölcstelen életű nőtől, azt akarta, hogy az asszony és fia költözzék el Felsőszentiván, Szabadság utca 33. szám alatti lakásából. Napirenden voltak a verekedések. A lakás miatt több polgári per is zajlott le közöttük. Kránitz Erzsébet és Mihálovics János egyébként rengeteget italoztak, amire lassan tációt is ír belőle. A pimasz. Mert ez, kérem, a legnagyobb disznóság! Komisz, lelketlen dolog! Figyeljenek csak... Mintha mesebeli varázsló bűvös pálcája érintette volna őket, a tanácsteremben levők mozdulatlanul, visszafojtott lélegzettel meredtek a televízióra. Ekkor közelről és olyan szögben látszott az íróasztal, hogy az egyik iratcsomó fedőlapjának nagybetűs címét is olvashatták: Fekete felirat: „Űj módszer a termoplaszticitás meggyorsítására és lassítására a mesterséges alapú, hőre lágyuló műanyagok technológiájában.” És láthatták Gálfit, amint elmélyülten lapozgat az említett dolgozatban, és számításokat, diagrammokat másol kJ. — Szép kis vircsaft, ugye? — reccsent fel ismét a hangszóró. Ha ezt eltűrik, meglesz magukról a véleményem. Ezzel a Mu- kátor mai előadása véget ért. Jó napot! A nyuszik elképedten néztek az oroszlánokra. Azok hasonlóan vissza. Egyszerűen sokkot kaptak mindnyájan. — Az elvtársak jöjjenek velem — törte meg végül a kínos csendet a jelenlevő miniszterhelyettes, és intett a titkárságvezetőjének és a fegyelmi bizottság elnökének. — Most azonnal felmegyünk Gálfihoz. Haladéktalanul ki kell vizsgálnunk ezt az ügyet. Amikor három vérbeli szurkoló félidőben, döntetlen állásnál otthagyja a mérkőzést —, szörnyű dolognak kell következnie! Így is történt. A kleindorfiak a mérkőzés rászokott a velük egy házban lakó Zsikó G. János is. Az alkohol hatása alatt aztán még hevesebben törtek ki a viszályok. Többször baltát, karókat emeltek egymásra. Mihálovics most már egyre sürgetőbben követelte, hogy az anya és a fia — akik vérfertőző viszonyukat itt is folytatták — hagyják el a lakást. A tragédia napján, a múlt év november 8-án szintén heves szóváltásokkal kezdődött a nap. S amikor megérkezett az újabb idézés lakásügyben, elemi erővel robbant ki a veszekedés. Az asszony elvitte a bírósági idézést és az újabb ki- lakoltatási keresetet fia munkahelyére, s őt is Mihálovics ellen hangolta. Az esti órákban, amikor Zsikó G. János hazatért, ittas anyja már veszekedett Miháloviccsal. Ebbe a fiú is beleavatkozott az anyja oldalán, s a szobaajtót, amely mögött M ihálovics tartózkodott, ásóval döngette. Erre az idős ember kilépett az ajtón, és Zsikó a 78 éves Mihálovicsot ököllel úgy megütötte, hogy az a konyha sarkába esett. Ekkor az ásóval nyolc hatalmas ütést mért a fejére és a mellére, amitől Mihálovics a helyszínen meghalt. Az asszony ezt szó nélkül nézte végig. Ezután fiával együtt szobájába vitték az áldozatot, s ott lefektették. Kránitz Erzsébet ezt követően a konyhában eltüntette a vémyo- mokat, lemeszelte a falat és lefeküdtek. Reggel az asszony már azt híresztelte, hogy az idős ember szerencsétlenség áldozata lett, majd később azt mondta, hogy szívbetegségébe halt bele. A megyei bíróság különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben és vérfertőzés bűntettében mondta ki a vádlottak bűnösségét és Zsikó G. Jánost nyolcévi, az anyját, Kránitz Erzsébetet pedig tízévi szabadság- vesztésre ítélte. A bíróság súlyosbító tényként vette figyelembe az anyánál, hogy egész magatartásával biztatta, bátorította fiát a cselekmény elkövetésére, és hogy erkölcstelen, züllöt életével a fiát lejtőre juttatta. Az ítélet nem jogerős. G. S. végéig még négy gólt rúgtak, a Mukátor pedig kiütötte doktor Gálfi Zoltánt!... * Nagy sikert arattak a Mukátor további hőstettei is. Egy lakásokkal üzérkedő tanácsi tisztviselőt leplezett le, és még két üzemi bűnszövetkezetet. E három alkalommal egyenesen az illetékes kerületi rendőrkapitányok lakásán mutatta be a kompromittáló jeleneteket. Más jellegű volt legutóbbi szereplése. Az ismert közéleti férfiú és neves publicista színvonalas, példákkal gazdagon illusztrált előadást tartott a televízióban a serdülő korú fiatalok neveléséről. Nem fukarkodott az elítélő jelzőkkel sem, és szavai gyökereiben rázták meg a gondatlan szülők lelkiismeretét. Bűntudatosan sóhajtoztak, aztán időnként a hasukhoz kaptak, és rázkódtak a nevetéstől. Az egész előadás alatt ugyanis szorgalmasan ténykedett a Mukátor is. A város különböző pontjaira felváltva sugárzott képeket arról, hogy az ismert közéleti férfiú és neves publicista kamaszfia, míg a papa ostorozza a többi szülőt, — autót lop, lányokat molesztál, veszettül garázdálkodik. Mentségére szolgáljon, hogy mindezt erősen illuminált állapotban. » A Mukátor népszerűsége rohamosan növekedett, neve néhány röpke hét alatt fogalommá vált. Rohamosan gyarapodott a tv-előfizetők tábora, a műsorszerkesztőséghez százával érkeztek igazságszerető honpolgárok névtelen levelei, melyekFIATALOK UTCA JA A bajai járási-városi KISZ-bizottság 1959 óta szervezi, irányítja a K1SZ- lakásépítő akciót. Azóta nem kevesebb, mint 180 lakást adtak át az építő közösségeknek. Az idén épülő házakban pedig harminc család — többnyire fiatal házaspár — talál otthont. — Mi ebben a mozgalomban az új, a követésre méltó? — erről beszélgetünk Pető Józseffel, a KISZ-bizottság nevelési osztályának vezetőjével, amíg az új városrész felé bandukolunk. Pető elvtárs 1961 óta szervezi fáradhatatlanul a lakásépítő közösségeket — munkatársai szerint már szinte szakmabelinek számít az építőiparban. — A kispénzű fiatalok számára az a legfontosabb, hogy minél olcsóbb legyen az építkezés — magyarázza. — Nekem elhiheti, én is ebben a cipőben járok. Tél végén költöztem az új lakásba. A közösség minden egyes tagja 1200 óra társadalmi munkát vállal. Magunk végezzük az összes adminisztrációs teendőket és igyekszünk a lehető leggazdaságosabb módszerrel dolgozni, a legolcsóbb — de emellett terszetesen megfelelő minőségű — anyagot használni. Jól bevált a szénporos téglaégetés és házilag készítjük a födémeknél használt betonelemeket is. Iparosaink számtalan ötlettel, újítással járulnak hozzá, hogy a lakások gyorsan épüljenek. Amint letérünk a kövesút- ról, elénk tűnnek a napfényben fürdő palatetős házsorok. „Ifjúság útja” hirdeti a szélső épület falán a tábla, s joggal, hiszen az új városrész lakói fiatalok, nagy részük KISZ-tag. Kora délelőtt van. Kihaltak az épületek, mindenki dolgozik. Csak az utca túlsó végén hajladozik egy fiatalasszony a tenyérnyi kert palántái között, tarka mintás kismamaruhában. Anikó mór az űj lakásba érkezett Néhány bokor borsó, csipkés levelű petrezselyem, sárgarépa, békés, egyetértésben a szegfűkben a Mukátor szíves figyelmébe ajánlják feletteseiket, kollégáikat, kedves szomszédaikat, és a rokonságot... Táncdalok, kabarétréfák szereplője lett ez a csodálatos masina. Fél tucat írásjel nélküli modern költemény, és három professzordráma született ihlető hatására... A Mukátorról írott tudományos szakcikkei honoráriumából Skoda Feliciára cserélte ki Trabantját az elektrovideo-akuszti- kai társulat titkára. Vitézül hadakozva maradi kollégái ellen, bizonyította, hogy a Mukátor — igenis létezik! A Televízió vezetőségén némi idegesség lett úrrá. A nyilvános. szereplésre felkért személyiségek közül az utolsó Mu- kátor-adást követően többen lemondták az előzetes megállapodást. Főleg egészségügyi indokkal. Hiába, ez az átkozott influenza... A rendőrség a felismert bűnözőket gyorsan elfogta, és bezárta. Egyidejűleg örömmel állapította meg, hogy a televíziós napokon örvendetesen csökken a törvényellenes cselekedetek száma, és sajnálattal szögezte le, hogy hétfőn és pénteken növekszik. A neves publicista és közéleti férfiú egy delegáció élén hirtelen külföldi tanulmányútra ment, és odakint nagy elismeréssel fogadott előadásokat tartott időszerű pedagógiai kérdésekről. Kamasz fia osztályfőnöki dorgálásban részesült, és a Hunniától szerződési ajánlatot kapott egy mai fiatalokról szóló neorealista film főszerepének lejátszására.... kel. Szép, egyenes sorokban, gondosan ápolva. — Megterem legalább a konyhára való? — kérdi útitársam. — Néha bizony jól jön, hogy nem kell boltba szaladnom egy kis zöldségért — egyenesedik fel mosolyogva Kleer Józsefné. — De ez a miniatűr kertecske inkább csak játék és — ne nevessenek ki — én úgy érzem, jelképe is annak, hogy megváltozott az életünk, sok éves albérlet után végre a magunkéba költözhettünk. Kedvesen invitál, kerüljünk beljebb. De már útközben mentegetőzik: — Még csak ilyen szegényesen vagyunk. A berendezésre már nem igen futotta. Egyik kezemen meg tudnám számolni, hányszor voltunk színházban, moziban, az alatt a hat év alatt, amíg összespóroltuk az induló tőkét. Férjem géplakatos, én tanítónő vagyok. Tisztességesen keresünk, mégsem volt könnyű. — Megéri ez a házikó az érte hozott áldozatot? — Meg — feleli habozás nélkül, és enyhe zavarral teszi utána: — Szeretjük a gyereket, de az albérleti szobában egy ;s sok volt. Olyan boldog vagyok, hogy Anikó már ide „érkezett”, tágas, napfényes szobában nevelkedhet. „ízelítő“ a gondokból — Hazaérkeztem — mondja mosolyogva Pető József, amikor bekanyarodunk az Erkel utcába. — Ez a szélső „vityilló” az enyém. A „vityilló” elnevezés persze nem illik a 4-es számú lakásépítő közösség épületeihez. Háromszobásak és pasztellszínű kőpor ruhájukban olyan csinosan, üdén sorakoznak egymás Nemegyszer a Mukátorra való véletlen hivatkozás is utat tört az igazságnak. Sokáig emlékezetes marad például a Markó utcai bíróságon lejátszódott eset. Téves információ alapján az egyik ülnök figyelmeztette a makacsul tagadó vádlottat: a M ukátor látta, amikor az országúton elütötte, majd rútul cserbenhagyta áldozatát. A gyanúsított azonnal megtört, részletes beismerő vallomást tett, és a tekintetes bíróságtól az ügyész javaslatánál súlyosabb büntetés kiszabását követelte. Mindent összevetve: A Mukátor rövid idő alatt a lakosság túlnyomó többségének mélységes rokonszenvét vívta ki... Ditró főhadnagy, a köpcös nyomozó is örült a fejleményeknek, de a félszeme sírt. A nyomozásban jottányit sem jutott előbbre. És bár az ismeretlen jóhiszeműségében, segítő szándékában ő már kezdettől fogva sem kételkedett, egy szörnyű gondolat gyötörte. Mi történik, ha ez a csodálatos masina ártani akaró elemek birtokába kerül!? Ennek az ijesztő perspektívának lehetőségeit latolgatva, lehajtott fejjel baktatott éppen a Körúton, amikor egy járókelő véletlenül nekiment. Ez a kis incidens juttatta eszébe azt a mérges öregurat, akivel a Mű- anyagkészletek Gyárának portásfülkéje előtt karambolozott. Állítólag az mindenkire haragudott az üzemben. Utána kellene nézni... Hátha Brabácsnak is ellensége volt! De nemcsak ő indult el ezen a nyomon! (Folytatása következik.} mellett, mint az ünneplésen öltözött lányok. — A külsejük szép, a belsejük azonban nem egészen kifogástalan — mondja Pető elvtárs, mintha kitalálná gondolataimat. — De győződjön meg erről saját szemével. Miskolczi László portájára kopogtatunk be. A házigazda íűtő a MÁV-nál, most éppen szabadnapos. — A parkettázással bizony nem büszkélkedhetnek a Bajai Vegyesipari Javító és Szolgáltató Vállalat dolgozói — mutatja a szobák felpúposodott padlózatát. — Ha mi is ilyen munkát végeznénk a MÁV-nál, nem is tudom, mit csinálnának velünk. Hatszáz négyzetméternyi parketta púposodo’tt fel ezekben az épületekben. A vállalat iparosai — többszöri sürgetés után — hozzáfogtak ugyan a hibák kijavításához, de a lakók szerint csak ímmel-ámmal dolgozgatnak. Ilyen tempó mellett nem tüntetik el a gondatlan munka nyomait ítéletnapig sem. Az Erkel utcában bizony még van tennivaló jócskán. Járda nincs, az úttesten méteres buckák éktelenkednek. Munkaerőben nincs hiány, a lakók szívesen elegyengetnék a hepehupákat, de a felesleges földmeny- nyiség elszállításához járműre lenne szükség. Ezt pedig nagyon nehéz szerezni. A házak előtt már állnak a villanyoszlopok, kész a vezeték, a lakók mégis petróleummal világítanak. A városi tanács megígérte, mégsem kezdtek hozzá mind ez ideig _ a transzformátorállomás építéséhez. Nem fenékig tejfel a szervezés itt sem — néz rám E-ctő József. — Pedig még csak ízelítőt adtunk a mindennapi gondokból. A fekete pettyes tégla Az 5-ös számú közösség lakásainak építését Elketz Balázs munkavezető irányítja. Amikor a szénporos téglaégetésről kérdezem, arca azonnal felderül és már cipel is magával a legközelebbi téglakupachoz. — Ezt hallgassa meg — csendít össze orrom előtt két fekete pettyes „szénporost”. Mint az acél, úgy szól. De nemcsak jó, hanem olcsó is. A TÜZÉP-nél 860 forintba kerül ezer darab tégla, ugyanezt a mennyiséget itt 430 forintos költséggel állítják elő. És eddig egy percet sem álltak anyaghiány miatt a kőművesek. A Ferenc-csatorna partján dolgozik a lakásépítő közösség „téglagyára”. — Hat talicska agyaghoz általában egy talicska szénport adunk — magyarázza készségesen Laki Ferenc téglaégető. Olcsó és gyors eljárás ez, a kemencékben ugyanis csak a legalsó téglaréteget kell átizzítani, azitán már sorról sorra terjed a bő, belülről fűt a pa- rászló szénpor. Tavaly 1 millió 200 ezer tégla készült a csatorna mellett, idén 200 ezerrel többre lesz szükség. Agyag van elég, a szénpor beszerzése azonban nem könnyű feladat — mondja Pető József. — Eddig még sikerült, reméljük, így lesz ezután is. A búcsúzásnál Pető József még elmondja, hogy jövőre is szerveznek lakásépítő közösségeket. Jelentkező máris van elég. De sokan még mindig a különálló családi házakhoz ragaszkodnak. Ilyet pedig már nem építenek. Az emeletes társasházak lényegesen olcsóbbak, és méltányolniuk kell a tanács kérését is. A nagy területet felölelő települések közművesítése ugyanis nagyon nehéz és költséges. Békés Dezső
