Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
Jacques Prévert: Reggeli Feketét töltött A csészébe Tejet A feketébe Cukrot dobott A kávéba Lassan és hosszan Kavart; Belebámult Felhajtotta Hozzám egy hangot sem szólva Rágyújtott egy Cigarettára Füstjét fújdosta Karikába Hamut szórt a Hamutartóba Rám sem pillantva Egy szót sem szólva Felkelt Kalapját Fejére tette Esőköpenyét Magára vette Mert zuhogott És elment Az esőbe Rám sem nézve Egy szót sem ejtve És én Zokogtam Ajrcom két kezembe rejtve. Tamkó Sirató Károly fordítása | Adva az idők rendjére i Egryre számosabban vannak > helyein a hátsó pádnak • az értekezlet padjain —■ I tanítvány-kart ár s aim . .. ; S adva az idők rendjére előbb ölnek évről évre. Egyre közelebb kerülnek s egyszer — a padomba ülnek. (Előre mindig, lép az élet | s a számba fagyott bölcsességek I friss ajkakon tovább éhnek!) | S csendesülnek ha épp esik a szó rólam, ki voltam — néha =a első szólam, de már szótlan fekszem hanyatt, i>nkéntes-kifosztotta®, szívem, agyam tápláléknak közöttetek — felosztottam. S felbomlottan | is osztom, — amit lehet még, széthulló testem sejtjét, (már selejtjét annak, ! aki voltam, míg közietek kóboroltam!) így is, holtan, adom illatnak, erőnek, a virágnak, — mik rajtam nőnek... így vagyok hozzátok s önmagamhoz — hű s fiaitokban hosszú életű. Nem veszendőnek születtem — szőke homokon ** s most még virágot termő homlokom adom, osztom, emberek. Hegedűs Erzsébet A gyerek már a kocsin ült ** és jobb kezében a vastag > gyeplőszárat szorongatta. De ) csak úgy félkézzel, emberesen. Az apja meg az anyja tempós sietséggel cihelődtek fel melléje az ülésre. Marci bácsi meg ott állt, tett-vett, mintha dolga lenne még a kocsi körül, pedig csak búcsúzni akart Andriskától. — Oszt csak ne ijedezz azok- tú a gyengemejjű városi siglaj- coktú! Ha nagyon kínyeskedne valamelyik, csak taszídd mejj- be, a lábaddá meg gáncsód el, ahogy én mutattam! Oszt ne ríjj sose, az anyád!... Marci bácsi elérzékenyült. Hogy ezt leleplezze, két erőset szippantott a cseréppipából, kérges tenyerével nagyot vert a Ráró farára, mintha a legyeket hajtaná, aztán folytatta: — Oszt a bötűt is csak módjává! A tanétónak meg a szeme közé nézz, ha szósz neki valamit! Már felült az apa is. Marci bácsi a legutolsó pillanatra várt. Felnyúlt az ülésre, és a fiú hátán levő iskolai tarisznyába dugott valamit, aztán szelíden hátba verte a gyereket. Andriska megtapogatta a tarisznyát, és könnyfátyol alá rejtett szembogarának kigyulladó, boldog csil- lanása mutatta csak, hogy végtelenül örül Marci bácsi ajándékának, a régóta áhított „halas” bicskának, — No gyerünk! A kocsi megindult. Andriska szorosabbra markolta a gyeplőt, mit kezében hagyott az apja. Nem mert hátranézni. Csak kétszer nézett oldalt. Egyszer, mikor a Finánc kutya utolsót vak- kantva lemaradt a kocsi mellől, hogy visszakocorázzék a szállásra, és másodszor, amikor a földjük végén a Jancsi elnyújtott hangon utánuk kiabált: — Andri-is!... De akkor is csak egy pillantást vetett feléje, semmit nem válaszolt, kemény tekintettel nézett az út közepére, és megigazította a gyeplőt a kezében. A szeme könnyben úszott. Mire a városba értek, már 1 1 állt a piac, éppen azért be sem álltak a kocsival a Szü- like házához, hanem egyenesen a tetthelyre tartottak. Andrist a kocsin hagyták. Leszedték a kocsiról az eladni való portékát, és elszéledtek, ki-ki a maga dolgára. De nemsokára jött az anyja. Az egyik kezében vadonatúj palatáblát tartott, meg egy aranyos hegyű palavesszőt. Andris kezébe vette mind a kettőt. Megforgatta, megtapogatta, de arca semmi különös örömet nem mutatott. Aztán szájába dugta az aranypala- vessző végét, és komoly arccal Bjóazqjpfay Bglázfi. EriUfc.es «dvaaináa*. bele karistolt egy görbe vonalat vele a fekete mezőbe. Anyja elmosolyogva tekintett oda: — Egyem a szívit, akar a kis mö betű! No csak rakd a tarisznyába, oszt gyűjj, máj mámmá kávét frustukolunk ott a sarkon! Andris leszállt a kocsiról. ” Ahogy aztán a táblát elhelyezte a tarisznyában, a kezébe akadt a kis halbicska. Gyönyörködve vette elő, kinyitotta. .. aztán megszólalt: — Én mámmá inkább hurkát ehetnék! Anyja megértőén nézett a halbicskára. Ökölnyi hurkadarab került kisvártatva a tarisznyába az aranyos palavessző mellé. Utána mind a ketten elfogódott szívvel lépték át a városi iskola küszöbét. Korán volt még, alig kezdtek el szállingózni a diákok. Nagy- bajszú iskolaszolga igazította őket útba, és megmutatta nekik, melyik az első osztály. Andrisnak menetközben Marci bácsi jutott az eszébe. Annak is van ekkora bajúsza! Csak kicsit for- másabb! Aztán Andriska ott maradt az üres osztályban, mert anyjának sietnie kellett vissza a kocsihoz. A rászakadt csendességben ijedten meredt az ajtóra, visz- szajön-e? Nem jött biz azon be senki. Nagyot nyelt. Várt egy darabig, aztán újra nyelt egyet.A harmadik nyelésnél eszébe jutott a hurka, no meg a hal- bicska. Nem is teketóriázott sokat, hanem kirakta maga elé a padra az elemózsiát, és falatozni kezdett. Lassú, édes csám- csogással evett. Nem olyan jóízűen, mint a szálláson, mikor Marci bácsival meg a Jancsi gyerekkel „bandázva” frustokolt hanem ijedten, elfogódottan, mint aki nem tud okosabbhoz kezdeni hirtelenjében. Kinyílt az ajtó. Két gyerek lépett be. Megálltak, és bá- mész szemekkel néztek Andrisra. Otthonos biztonsággal helyezkedtek el a padban, lerakták a táskájukat, és odaálltak a falatozó gyerek mellé. Az egyik meg is szólította: — Te is ide jársz? Andrisnak tele volt a szája, csak morogva ühümmel felelt. A két gyerek erre elnevette magát. Aztán félre vonultak, súgtak valamit egymásnak, és újra nevettek. Üjabb gyerekcsapat érkezett. A falatozó Andris szenzációvá nőtte ki magát! Mindegyik érkezőnek volt egy kérdése hozzá, de ő nem válaszolt, csak evett, pedig már régen nem volt éhes. Bántotta a sok, feleslegesnek tetsző kérdés, és ezeknek a ... „siglajcoknak” sunyi nevetése. Marci bácsi intelme jutott az eszébe. 1/ utató pillantással nézett végig osztálytársain. Csakugyan, igen gyengemejjű siglajc valamennyi. Hogy ő ezektől megijedjen? Most nagyot csapódott az ajtó. Dani érkezett meg, az osztály rettegett verekedője. A többiek sietve adtak neki utat, mikor az Andrist körülvevő csoporthoz közeledett. Megállt Andris mellett. Végignézte. Az fel sem pislan- tott rá. — Hallám azt a bicskát! — mondta. Andris nem adta. Nem is felelt, csak kanyarintott vele a hurkából. — Hát hurkát adsz-e? A következő pillanatban Dani felmarkolta a hurkadarabot, és elugrott vele. Andris elvörösödött. Hirtelen becsukta a halbicskát, aztán ő is felugrott. — Az anyád. . .! — kiáltotta mérgesen, és nekiszaladt Daninak. Az nem szaladt el, hanem szájába véve a hurkadarabot, fölényes, biztos mozdulattal készült neki a birkózásnak. Andris azonban nem sokat birkózgatott, hanem Marci bácsi tanítása alapján „mejjbe taszította” és elgáncsolta Danit úgy, hogy az elvágódott a padlón. Aztán visszaszaladt a padjához, kikapta onnan tarisznyáját, megforgatta a feje felett és odavágott vele a szétrebbenő gyerek- csapat sűrűjébe. Azok riadtan menekültek előle, ki hova tudott, a padok alá, tábla mögé. Andris már a pad tetején állt és büszkeségtől kipirult arccal állapította meg, hogy szétverte a siglajcokat. akár Marci bácsi a halmosi búcsún az odavalósi legényeket... Ebben a pillanatban kemény férfihang süvöltött be a sikoltó zsivajgásba: — Mi van itt...?! A gyerek a pad tetején állt már, és onnan fordult meg a hang felé. Hirtelenjében az jutott eszébe, hogy ama halmosi búcsún is így valahogy történt, hogy a végén, mikor már mindenki szét volt verve, jöttek a zsandárok és láncra verték Mar* ci bácsit. Ott a zsandárok, itt meg... I/’ isse megszeppenve, de ’ * a veszedelemmel szembe nézve szólt le a pad tetejéről: — Tán kee a tanító? — Én ám — kiáltotta mérgesen Korpás tanító úr — ha eddig nem tudtad, majd megtudod mindjárt, ebadta csirkefogója. Andris szétnézett gyorsan, ijedten, leleményesen, aztán a nyitott ablakhoz rohant és kiugrott az iskola udvarába. Dani és még egy társa, meg sem várták a tanító utasítását, máris nyomon követték, hogy visszahozzák. Korpás tanító úr tagadhatatlan dühhel, nagy meg- megbotránkozással sietett utánuk. Andris már az udvar túlsó végén futott kijárást keresve A két üldöző a nyomában! A gyerek lihegve futott. Bár egy rendes fa lenne valahol... vagy kaput látna..., de nincs, ezek meg mindjárt bekerítik... ezek a siglajcok..., mert nem bír már futni sem..., igen éme— Rövid szünet után megismételjük a Televízió Híradóját, és azzal mai műsorunkat befejezzük — közölte a bemondónő. — Kedves nézőink, jó éjszakát kívánok, a holnapi viszontlátásra. Mosolygott, biccentett, eltűnt. Gosztola visszamosolygott, visszabiccentett, maradt. Előredőlt, megropogtatta derekát, nagyot nyújtózott. Selyem házi köntösének ujja hátra csúszott. A nyújtózásnak számtalan válfaja van. Gosztola szóban forgó nyújtózkodása példának okáért olyan férfiú lelkivilágát tükrözte, aki napközben a gondjaira bízott vállalat élén betegre dolgozza magát. Igásba- rom egy taposómalomban, ólombánya riksa-kulija, valóságos rabszolga. Joggal várhatja el, hogy legalább este, amikor a fáradhatatlanul végzett munka után holtfáradtan hazaér, puha családi fészket találjon, és végIyeg a gyomra... Hirtelen düh fogta el. Benyúlt a zsebébe, és kirántotta a halbicskát: — Hát gyere ide az anyád!.. I — lihegte. H e odaért már a tanító is. ** Kikapta a bicskát a gyerek kezéből. A két üldözőt visz- szaparancsolta az osztályba, aztán sokáig szótlanul nézett Andris szemébe. — Hát mégis megfogtak, mi?! A gyerek szégyenkező daccal szuszogta vissza: — Csak ne frustokótam véna annyi hurkát, nem fogtak volna meg maguk tízen se. A tanító alig láthatóan elmosolyodott. — No, most gyere be az iskalába! A gyerek rántott egyet a vállán, úgy felelt: — Nem mék én! Hogy me- gest megzargassanak azok a... siglajcok?! A tanító nem felelt. Csak nézte, nézte mindinkább szelídülő vonásokkal a kis makrancost. Valamikor régen... ő is ilyen kis, szállási parasztgyerek volt Milyen döbbenetesek voltak számára is az első napok az iskolában! — Hogy hívnak? Az megfelelt. — Ugye, te a Fehér Márton unokája vagy? Apád is ismerem! A szállástok ott van az ugarok végén, a kis völgyön túl. Megvan-e még a jegenyesor a szállás körül? öregapád él-e még? — Él hát! Meg a Marci bácsi is, ha ösmeri? Tőle kaptam ezt a bicskát! — Ezt a bicskát? — Ühüm! — Hát visszaadjam? — Ha akari. — Hát látod... én akarom. Visszaadom, de ne hozd el többet ezt a szép bicskát ide ezeknek a siglajcoknak! Aztán ha valamelyik bántani akarna, csak nekem szólj! Korpás tanító úr becsukta a nyitott halasbicskát, és betette a tarisznyába. Aztán kézen fogta Andriskát, és bevezette az iskolába. Nem szóltak semmit. Leültette Andrist, aztán elővették a tarisznyából a táblát meg az aranyos palavesszőt és Andriska elkezdte rajzolgatni a horogvonalakat a nagytábláról, ahogy azt Korpás tanító úr felrajzolta. M ikor tele lett a tábla, 1 1 Andriska nagyot köpött közepébe úgy, ahogy azt épp az elébb az elölte ülő Danitól látta, és kabátja ujjával fényes feketére törölte az új táblát. Aztán újra élőiről kezdték. re kis kényelemben is részesüljön. Gosztola Péterné született Gerson Mária élete értelmét e természetes óhaj maradéktalan kielégítésében látja. Könnyen teheti, hiszen ő hatra megy munkába, és a stancoló gép mellett töltött játszi, minimális felelősséggel járó foglalatoskodás után már háromra otthon is van. Frissen, fürgén mos, takarít, fő, hogy ragyogjon a lakás, és meleg étel várja a párját. Csodálkoznak, hogy üzemi igazgató felesége — segédmunkás egy fémtömegcikk-ipari kátéeszben? Persze, mert ez irányú ismereteiket rosszmájú humoristák írásaiból szerzik. Ezek előszeretettel úgy állítják be, mintha a magas beosztásba került dolgozók feleségei hirtelen puccos dámákká, nagyvilági előkelőségekké változnának át. Lehet, hogy ilyesmi is előfordul, de Gosztoláéknál más a helyzet. Ott minden maradt az | Csiráky Imre 1 Andriska megszelídül ( A* g * „ MHKárOB (p%H-taJ'zU%<AS‘ Negyedik fejezet EGY TOLVAJBANDA KÉZREKERÜL
