Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

Z. oldal 1964. június 7, vasárnap Délkelet-Ázsia reflektorfényben Honolulu után... LÉPÉST tartani az eseményekkel — leegy­szerűsítve ez a jelmon­data az amerikai poli­tikának a világ egyik különösen kritikus terü­letén: Délkelet-Ázsiában. S hozzátehetjük: Ez, az, ami sehogy sem sikerül nekik. Míg az Egye­sült Államok miniszterei, tábornokai és diplo­matái Honoluluban tanácskoztak: Mi legyen a következő lépés Dél-Vietnamben és Laoszban, egy másik exponált területen, Dél-Koreában eié- bük vágtak az események. Az Egyesült Államok kormányának évek óta a legsúlyosabb problémája: Fenntartani azt a záróláncot, ami Japántól a Fülöp-szigetekig hú­zódik és az a rendeltetése, hogy biztosítsa az amerikai ellenőrzést az ázsiai kontinens partjai­nál. Mint ismeretes, ennek a bonyolult és köny- nyen sebezhető stratégiai rendszernek az egyik legérzékenyebb pontja Dél-Korea. Néhány évvel ezelőtt Li Szin Man, az Egyesült Államok leg­megbízhatóbb embere az ázsiai térségben, olyan csúfosan bukott meg, hogy amerikai megbízói is kénytelenek voltak fontolóra venni beavatkozó politikájuk, illetőleg az alkalmazott módszerek helyességét. A helyzet ismerői az amerikai sajtó­ban is több ízben kifejtették, hogy Dél-Koreá­ban rövidesen ismét robbanásokra kerülhet sor. Ez a robbanás most bekövetkezett, mégpedig olyan jelenségek kíséretében, amelyek feltűnően emlékeztetnek a Li Szin Man-válságra. Megint Szöul ifjúsága áll az első vonalban. De nemcsak Dél-Korea fővárosában, hanem más városokban is hatalmas tüntetésekre került sor az elmúlt napokban, s a tüntetésekben a fiatalság mellett úgyszólván a lakosság minden rétege részt vesz. Lapjelentések szerint az elégedetlenséget az okozza, hogy a jelenlegi diktátor, Pák Csöng Hi még kegyetlenebb módszerekkel kormányoz, mint elődei, miközben az ország gazdasági helyzete rohamosan rosszabbodik. A gazdasági romlás­nak legmegbízhatóbb mutatója, hogy egy év alatt a dél-koreai pénz értékének egytizedére csökkent. A tömegelégedetlenség okai között azonban fel kell ismerni a lakosság nemzeti elé­gedetlenségét is. S ez a része a dolognak, ami az Egyesült Államokat közvetlen közelről érinti. Elvégre Amerika szempontjából Dél-Korea, csak mint katonai támaszpont bír jelentőséggel. A DÉL-KOREAI vulkánkitörés jelen pillanat­ban azért érte rendkívül kellemetlenül az ame­rikaiakat, mert ugyanekkor dönteni kell más délkelet-ázsiai támaszpontok ügyében is. Ezt a feladatot kapta a honolului értekezlet, amelyen a Délkelet-Ázsiában állomásozó és tevékenyke­dő tábornokokon és diplomatákon kívül az Egyesült Államok kor­mányának két tagja is részt vett, Rusk külügy­miniszter és McNamara hadügyminiszter. Akármilyen nagy apparátussal rendezték is meg a honolului értekezletet, végül is nem hozott semmi olyan döntést, amely tisz­tázná a helyzetet. A szenátusban nagyon rossz visszhangja volt a honolului értekezletnek. Mor­se szenátor, aki már több ízben bírálta az Egye­sült Államok délkelet-ázsiai politikáját, kijelen­tette, hogy az ilyen haditanács jellegű értekez­letek nem hoznak közvetlen katonai eredményt és csak arra jók, hogy elmérgesítsék a helyzetet. Aiken szenátor pedig kereken kijelentette: Az Egyesült Államok nem engedheti meg magának a részvételt olyan tervekben, amelyeknek követ­keztében egész Délkelet-Ázsiára kiterjedhet a háború. Az amerikai közvélemény hangulatát, és álláspontját fejezik ki azok a kommentárok, amelyek azt fejtegetik: A honolului értekezleten tulajdonképpen csak az derült ki, hogy az Egye­sült Államok tíz éve tartó beavatkozása a dél­kelet-ázsiai politikába a kudarcok sorozatát hoz­ta Az egyetlen ésszerű megoldás, ami esetleg kiutat jelenthet az amerikai politikának a jelen­legi zsákutcából: Leülni a tárgyalóasztalhoz az érdekelt délkelet-ázsiai kormányokkal és azok­kal a pártokkal, amelyek valóban a népek ér­dekeit képviselik. NEHRU HALÁLA nemcsak az indiai nép szá­mára jelent nagy veszteséget. A világ békéjének egyik előharcosa dőlt ki a sorból. Nehrunak ér­demei voltak a békés egymás mellett élés poli­tikájának érvényesítése terén. Igyekezett e poli­tika fő elveit megfogalmazni és alkalmazni az el nem kötelezett országokra, s rendkívül tevé­keny volt az úgynevezett harmadik erő, a pozi­tív semlegesség politikáját követő országok he­lyének és szerepének biztosításában. Nehru po­litikáját súlyos csapás érte az indiai—kínai ha­tárviszály következtében, amikor is az imperia­lista hatalmak befolyása megnőtt Indiában és több haladó szellemű munkatársáról Nehru kény­telen volt lemondani. Ennek ellenére míg Nehru élt, igyekezett korlátokat szabni az imperialista befolyásnak. Az amerikaik Nehru halálát meg­próbálták felhasználni arra, hogy erősítsék a jobboldal befolyását a kongresszus pártban. Mesterkedéseik nem jártak, legalább is eddig, jelentős eredménnyel, de azért Sasztri megvá­lasztása nem jelenti azt, hogy a hatalmi versen­gés véget ért volna. A külföldi nagytőke, szö­vetkezve az indiai reakciós erőkkel, minden bi­zonnyal meg fogja próbálni, hogy a pozícióját megerősítse. Ezek a próbálkozások hatással le­hetnek az új kormány megalakítására is. lehrn végrendelete EGY H ÉT A KÜLPOUTIKÁBÁK A Szovjetunióban fellőtték a Kozmosz—3 l-et A Szovjetunióban június 6-án fellőtték a Kozmosz—31. mester­séges holdat. Elfogták Mengelét LIMA. (MTI) Az UPI jelentése szerint a perui rendőrség közölte, hogy Li­mában letartóztatták Joseph Mengele SS-pribéket, akit az ausch­witzi náci gyűjtőtábor több ezer zsidó rabjának meggyilkolásával vádolnak. Intézkedések a termelési tanácskozások Hatékonyságának növelésére A Minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalta a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság jelentését a termelési tanácskozások vizsgálatának eredményéről. A 150 vállalatra kiterjedt vizsgálat annak megállapítására irányult, hogyan töltik be fon­tos szerepüket a termelési ta­nácskozások. A vizsgálat megállapította, hogy a termelési tanácskozások­ra vonatkozó határozat elérte célját: Egyre általánosabbá vá­lik az a felismerés, hogy a szo­cialista üzemek vezetése, irá­nyítása eredményesen csak a dolgozók széles körű bevonásá­val valósítható meg. A tanácskozásokat az előírá­soknak megfelelően általában negyedévenként tartják és mű­szaki konferenciákon, aktíva- és bizalmi értekezleteken készítik elő. A dolgozók szép számban vesznek részt e megbeszélése­ken, bár az érdeklődés vállala­tonként jelentős eltérést mutat. A dolgozók igen sok hasznos észrevétellel, javaslattal és bí­rálattal segítik elő a termelés és a vezetés problémáinak meg­oldását. A legtöbb vállalatnál a ren­delkezéseknek megfelelően a termelési tanácskozáson dönte­nek a dolgozók kitüntetéseiről, jutalmazásáról, a „szocialista brigád” cím odaítéléséről. A termelési tanácskozások megbecsülését és eredményes munkáját bizonyítja, hogy a vállalatok egy részénél külön könyvben — az ún. „javaslatok könyvében” — feljegyzik a ja­vaslatokat, megjelölik az elin­tézésükért felelős személyek ne­vét, az elintézés módját és gon­doskodnak arról, hogy a legkö­zelebbi összejövetelen a részve­vőket tájékoztassák, mit tett a vezetés a legutóbb elhangzott bírálatok és javaslatok realizá­lására. A vizsgálat feltárta a terme­lési tanácskozások megtartása körül észlelhető fogyatékosságo­kat is. Egyes vezetők a tanács­kozások megtartására vonatko­zó kötelezettségeiknek csak for­mailag tesznek eleget, a tanács­kozásokat nem készítik elő meg­felelően, a dolgozókat nem ér­tesítik előre a megbeszélés na­pirendjéről. Akadnak vezetők, akik nem készülnek eléggé gon­dosan a beszámolóra, nem tár­ják fel kritikusan és önkritiku­san a termelésben adódó prob­lémákat. Előfordul az is, hogy a dolgozók jogait megsértve, a termelési tanácskozások helyett a vezetők ítélik oda a kiváló dolgozó kitüntetéseket és a „szo­cialista brigád” címet. A vizsgálat a minisztériumi, a középirányító szerveknél dol­gozók és a vállalati vezetők fi­gyelmét újból ráirányította a termelési tanácskozások fontos­ságára, s ennek eredményekép­pen az év első negyedében a tanácskozások általában ismét tartalmasabbá váltak. Több helyen már intézkedé­seket tettek a hibák megszün­tetésére. A kormány határozatában kö­telezte a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek ve­zetőit, hogy a SZOT és a KNEB jelentését a legközelebbi kollé­giumi ülésen — az illetékes ágazati szakszervezetek bevoná­sával — vitassák meg és tegye­nek megfelelő intézkedéseket; a hozzájuk tartozó középirányító szerveket és vállalatokat időkö­zönként számoltassák be arról, hogyan hajtják végre a terme­lési tanácskozásokról szóló ha­tározatot, hogyan valósítják meg a dolgozók helyes javasla­tait. A kormány felkérte a SZOT elnökségét, hogy a ter­melési tanácskozások eredmé­nyességéhez és színvonalának emeléséhez intézkedéseivel nyújtson hatékony segítséget. Kinevezések A Minisztertanács Mekis Jó­zsef munkaügyi miniszterhe­lyettest a munkaügyi minisz­ter első helyettesévé, dr. Vitéz Andrást az Országos Idegen- forgalmi Hivatal vezetőjévé ki­nevezte (MTI) Tito Leningrádba látogat MOSZKVA. (TASZSZ) A szovjet fővárosban hivatalosan közölték, hogy finnországi látogatásának befejezése után Joszip Broz Tito jugoszláv elnök feleségével együtt Hruscsov szovjet kormányfő meghívására rövid látogatást tesz Leningrádban. Az „Ottó-hadi művelet” A szputnyikon elhelyezett tu­dományos műszerek segítségé­vel folytatni kívánják az 1962. március 16-án ismertetett prog­ramba kitűzött űrkutatásokat. A szfiutnyik kijutott pályá­jára, amelyet az alábbi adatok jellemeznek: keringési idő 91,6 perc; legnagyobb távolság a föld felületétől (apogeum) 506 kilométer; legkisebb távolság a föld felületétől (perigeum) 228 kilométer. A pályának az egyen­lítő síkjával bezárt hajlásszö­ge 49 fok. A tudományos műszereken kívül a szputnyikon elhelyez­tek egy 'rádióberendezést a pá­lyaelemek pontos mérésére, egy rádiótelemetrikus berendezést, amely a Földre juttatja a tu­dományos műszerek által szer­zett adatokat és egy „Majkak” mintájú rádióadó-készüléket. Ulbricht Bratszkba utazott Walter Ulbricht, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke feleségé­vel és a kíséretében levő sze­mélyiségekkel együtt szomba­ton délelőtt repülőgépen Bratszkba utazott. Itt megte­kinti az Angara folyó mellett épülő vízierőművet, amely a vi­lág legnagyobb vízierőműve lesz. 3. „A világ — kivéve Ausztria“ A történet következő epizódjának színhelye a távoli Caracas, Vene­zuela fővárosa. Idő: 1950. Ottó, aki ekkor már kis udvartartásával a sárga falú pöckingi villában tele­pedett le, állandóan úton volt. Elő­adásokat tartott a világ minden ré­szén, monarchista újságokat pénzelt és nyíltan hangoztatta, hogy nem adta fel terveit. Ezen a napon a legnagyobb venezuelai szálloda mes­terségesen hűtött nagytermében új­ságírók kérdéseire válaszolgatott, s ennek során a már-már álmossá váló konferencia váratlanul fel­éledt. A legnagyobb nyugatnémet újságkonszerhez tartozó Die Welt tudósítója állt fel és a következőt kérdezte: »Hálásak vagyunk, hogy véleményét ily nyíltan kifejti. Utol­só kérdésünk: Mik a távolabbi poli­tikai tervei?” Ottó a következőket mondta: „Ha minden úgy alakul, ahogy én vá­rom, Ausztria császáraként és Ma­gyarország királyaként fogok ural­kodni. Nézetem szerint a királyi házak aránylag rövid időn belül újból uralomra jutna* Európában.” Nem szabad elfelejteni: Mindez 1950-ben, a hidegháború egyre fa­gyosabbá váló légkörében hangzott el. Habsburg Ottó nyilván a hideg­háborútól várta annak a beteljese­dését, amivel kapcsolatban 1945-ben a Kreid szállodából még hiába kül­dözgetett pecsétes levelet Truman- nak. Keresztelő Pöckingben Vajon mire számított? Kétségtelenül számíthatott az oszt­rák egyházi körök jó néhány ma­gas rangú képviselőjére, akik sokat fáradoztak azon, hogy az „apostoli korona” tündöklését helyreállítsák. Amikor például Habsburg Ottó iker­lányait 1954 őszén megkeresztelték Wíirttembergben, a keresztelőre el­ment maga Pavlikovszky gráci her­cegérsek is. A kis hercegnőket ausztriai folyó vizével keresztelték, s az érsek a következőket mondot­ta: „Mi, osztrákok, kérjük az is­tent, hogy a császári család vissza­térhessen Ausztriába.” Ennek meg­felelően a pöckingi anyakönyvbe az újszülöttek neve után az „Ausztria főhercegnője, Magyarország királyi hercegnője” megjegyzés került. Ottó emellett a Nyugat-Németor- szágban élő hajdani német arisz­tokrácia körében is gyűjtött befo­lyásos támogatókat, miután dús­gazdag német hercegkisasszonyt vett feleségül. Ennél is fontosabb volt természetesen a kulisszák mö­götti támogatás, amelyet Allen Dul­les, a Habsb'irg-légió kudarcot val­lott tervét is támogató amerikai kémfőnök nyújtott Ottónak. A pö- ckingi sárga falú kastélyt is Dulles személyes felkérésére ajánlotta fel Adenauer nyugatnémet kancellár a trónkövetelő számára. A madridi mikrofon A történelem azonban megint közbeszólt: A hidegháború megeny­hült, és az enyhülés első jele az ausztriai megszálló csapatok kivo­nása, a független, semleges Oszt­rák Köztársaság megszületése volt. Az Osztrák Köztársaság alaptörvé­nye pedig csaknem szó szerint át­vette a híres 1919-es „2. §-t”, amely hűségnyilatkozatot, és a politikai tevékenységről való lemondást, ezen túlmenően pedig a parlament bele­egyezését követelte. Ottónak új taktika után kellett néznie, s nem csoda, hogy az 1955 és 1960 közötti időszak az „Ottó- liAdművelet” legzavarosabb korsza­ka. Ottó taktikája ebben az időszak­ban egyszerűen az volt, hogy min­den lehetőséget válogatás nélkül megragadott, s aszerint vallotta ma­gát osztráknak, magyarnak, vagy éppen szudéta-németnek, ahogy a helyzet követelte. így például 1956- ban, a magyarországi ellenforrada­lom napjaiban az ő hangja is fel­hangzott a rádióban. Még hozzá ép­pen madridi mikrofonok előtt. És természetesen nemcsak azért, mert Franco rendszere közel állt a Habsburg trónkövetelő szivéhez. Madrid volt emellett a székhelye annak a „nemzetközi dokumentá­ciós központ” nevű társaságnak, amely voltaképpen az európai mo­narchista mozgalmak csúcsszervé­nek és fedőszervének a szerepét töl­tötte be. A központ élén Ottó állott, de képviseltették magukat a leg­különbözőbb nemzetiségű nyugat­európai trónkövetelők is — élükön a spanyol Bourbonokkal — és tagja volt a szervezetnek egy sor nyu­gatnémet és osztrák politikus. így hát Ottó „otthon” érezhette magát, amikor éppen Madridban szólalt meg, és „magyarok, honfi­társaim” felkiáltással üdvözölte lát­hatatlan hallgatóságát, majd „az utolsónak megkoronázott magyar király fia és lelkes magyar hazafi” címet adományozta magának. Látnivaló, hogy Habsburg Ottó nemhogy osztrák hazafiságára, ha­nem még osztrák állampolgárságára sem fektetett túlságosan nagy súlyt, ha egy-két futó pillanatra másutt kínálkozott a zavart keltés lehe­tősége ... Ebben a zűrzavaros és új taktikát kereső korszakban is kiderült azon­ban, hogy Ottónak megvannak a maga támaszpontjai Ausztriában. Még egy útlevél Ugyanebben az esztendőben, 1956- ban ugyanis az alsó-ausztriai tarto­mányi kormányzat székházában Ottó helyi támogatóinak nyomására határozatot hoztak, amely a Habs­burg trónkövetelő osztrák állampol­gárságának elismeréseképpen ki­mondotta, hogy Ottó, általunk már ismert útlevélgyűjteményét egy osztrák útlevéllel is gyarapítani kell. S hogy Becsben is meg tudták moz­gatni a Habsburgok a megfelelő tá­mogatókat, azt jelezte, hogy az út­levelet ki is adták. Az ellenzék mindössze annyit tudott elérni, hogy Habsburg Ottó osztrák útlevelét — Ausztriára érvénytelenítették. Néhány nappal később az alsó- ausztriai tartományi kormányzat egy megbízottba átkelt a határon és sűrű hajion gások közepette harminchét esztendő után átnyújtotta gróf De- genfeldtnek, a titkárnak, ura új osztrák útlevelét. Az útlevél tetején az egyfejű sas és az Osztrák Köz­társaság felirat volt olvasható — belsejében pedig különös felírás: „Érvényes a világ minden országá­ba, kivéve Ausztriát...” (Folytatjuk.) Crömöiri Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents