Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
964. június 7, vasárnap 3. oldal A lakosság még szélesebb köri! bevonásával növeljük a tervek megalapozottságát \ megyei tanács pénzügyi állandó bizottsága elnökének nyilatkozata JtuHTrmesntáA^') A nemzetközi munkamegosztás jegyében i megyei tanács tömegkap- latának kiszélesítésében, a la- ság javaslattevő, kezdemé- !ZŐ, ellenőrző tevékenységé- . serkentésében és kamatozásában rendkívül nagy szere- t van a tanácsok állandó bi- tságainak. A napokban Benei idor elvtársat, az Alföldi Pin- azdaság igazgatóját, a megyei ács pénzügyi állandó bízotténak elnökét kerestük fel. rtük, nyilatkozzék a bizott- ; tevékenységéről, különös tetettél a múlt évi tapasztalára, az idei és a további adatokra. Lét albizottságban...- Állandó bizottságunk nkájának hatékonyabbá téte- érdekében albizottságokra ta- -,ódva működik — kezdte nyi- kozatát Benei elvtárs. — A tségvetési és bevételi, vala- nt a terv és takarékossági ázottságban a megye legjobb kemberei tevékenykednek, az att szakterületen segítik, el- őrzik a tanácsi szakosztá- •k és az illetékes szervek inkáját. V tanács és az állandó bi- ■tság javuló munkájának idménye, hogy a költségvetés ilisabban és egyre nagyobb irtékben tükrözi a lakosság bánságait, a legjogosabb igé- ek kielégítését. Az idei költ- jvetés készítésekor a lakos- ; véleményére támaszkodva, >b olyan célkitűzést sikerült költségvetésbe iktatni, amelyek . tervezetből hiányoztak. Például a bajai, kiskőrösi, kiskun- halasi stb, járásokban termékeny viták, életrevaló kezdeményezések segítették a költségvetés kialakítását. Oktatási intézmények átszervezésére, egészség- ügyi és kulturális létesítmények fejlesztésére tett javaslatokat a lakosság, és ezek legnagyobb részét már tükrözi a költségvetés. Tapasztalataink szerint korábban egyes fejlesztési törekvések nem voltak eléggé megfontoltak, megalapozottak. Ezért fordult elő, hogy nem a legfontosabb igények kielégítését jelölték meg elsősorban célul. A lakosság véleményének megkérdezése nélkül hozzáfogtak olyan létesítmények építéséhez, amelyek nem tartoztak a legfontosabbak közé, illetve építésükhöz nem is állt rendelkezésre megfelelő anyagi erő. Sajnos, több tanács területén találkoztunk ilyen példákkal. Kizárja az ilyen eseteket, ha az igények realitását széles körűen megvitatják és a lakosság véleményére támaszkodva, a megyei tanács segítségével kezdik meg az adott terület fejlesztési programjának megvalósítását. Ezt a törekvést az idei költségvetésben foglaltak már nagymértékben tükrözik. Jövőre a lakosság még szélesebb rétegeinek bevonásával kívánjuk növelni a tervek megalapozottságát. Ehhez időre van szükség. Ezért már most hozzá kell fogni a területi felmérésekhez, a fejlesztési igények összegyűjtéséhez, megjavításához, és a megyei szintű felülvizsgálatához, egyeztetéshez. Bíráló szemmel... Változást akarunk elérni abban is, hogy a lakosság — a tervezésbe való bekapcsolódáson túlmenően — az eddiginél sokkal tevékenyebben, kritikusabban kísérje figyelemmel a célok megvalósítását és jelezze az esetleges hanyagságot, felelőtlenséget, a társadalmi tulajdon herdálását stb. Csakis így érhetjük el, hogy a tervek nemcsak tervek maradnak, hanem időben és jó minőségben válnak valósággá. Az elmondottak mellett nagy jelentőséget tulajdonítunk a távlati fejlesztési tervek kialakításának. Az éves programot ugyanis csak akkor készíthetjük el jól, ha ismerjük annak távlati vonatkozásait is. Ezért tartom nagy jelentőségűnek, hogy a tervalbizottságunk révén a megye legjobb szakembereit sikerült bevonnunk Bács-Kiskun megye távlati fejlesztési tervtanulmányainak készítésébe. E munka nemcsak azért volt fontos, mert a jelenlegi ismereteink alapján felvázolta a megye mezőgazdasági, kulturális, egészségügyi, települési, hálózat- fejlesztési távlatait, hanem azért is, mert a munkában részt vevő szakemberek egy kicsit megtanultak a „jövőbe látni"’. Ezen ismeretek birtokában bátrabban nyúlhatunk egyes napi problémák megoldásához is. Sokoldalú munka Állandó bizottságunk a tervek megvalósításának legfőbb feltételeit abban látja, ha a költségvetés bevételi oldalát megfelelően tudjuk növelni. Ezért új bevételi források feltárásával, a megyében már igen jónak mondható adómorál egyes fogyatékosságainak megszüntetésével segítjük, szilárdítjuk bevételi terveinket. Tanácsaink megértik, hogy adott területen a szocializmus építése egyenlő az út-, a vízműépítéssel, egészségügyi intézmények, iskolák stb. létesítésével, egyszóval: Egyre színvonalasabb ellátás megteremtésével. Ezek megvalósítását a lakosság a községfejlesztési hozzájárulás befizetése mellett társadalmi munkával is segíti. S ez nemcsak ellátási, hanem nagyon fontos politikai kérdés is, tömegkapcsolataink erősítésének egyik lényeges láncszeme. Továbbfejlődésünk azonban nem szűkül le a községfejlesztési alap biztosítására. Jelentős feladatunk támogatni a lakosság takarékossági törekvéseit, ennek megfelelő formát és helyes irányt szabni. Takarékos- sági albizottságunk sok ötlettel kezdeményezéssel segíti e törekvéseket és megyénk eddig is szép eredményeket ért el a takarékossági mozgalomban. Példaként megemlítem az iskolai céltakarékossági mozgalom megszervezését. Ezzel a jövő takarékos nemzedékét neveljük ki, amely nemcsak az egyén, hanem a társadalom szempontjából is fontos szerepet játszik. Céltakarékosság A nagy társadalmi problémát jelentő lakáskérdésben is utat keresünk a takarékossági mozgalmon keresztül. Lakásépítési céltakarékossággal mind több dolgozót kívánunk bekapcsolni ebbe a mozgalomba, és segíteni kívánjuk őket az illetékes szerveknél, hogy a már anyagi feltételekkel rendelkezők közművesített telekhez, tervhez, OTP- hitelhez jussanak. Bizottságunk munkája igen sokrétű. Az abban részt vevő elvtársak szinte valamennyien komoly gazdasági funkciót töltenek be, tehát idejüknek csak egy részét tudják a célnak szentelni. Ezért az a kérésünk a lakossághoz, hogy észrevételeit, kezdeményezéseit bátran juttassa el a tanácstagokhoz, hogy az az idő, amely a társadalmi kérdések ellenőrzésére a rendelkezésünkre áll, minél hasznosabban, a legfőbb célok megvalósításával nyerjen kihasználást. Ugyanez vonatkozik a helyi tanácsok, állandó bizottságok kezdeményező, észrevételező, javaslattevő és ellenőrző munkájára is — fejezte be nyilatkozatát Benei Sándor elvtárs. Perny Irén Lapozgatva az újságok elmúlt heti számait, bőven találunk bennük híradást a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsáról. A KGST különböző bizottságai hol ebben, hol abban a tagállamban üléseztek. E sorozatban szerepel a testvéri országok e fontoß szerve öntözési állandó bizottságának tanácskozása, amelyet kedd óta szűkebb pátriánk székhelyén, Kecskeméten tartanak. Hogy e nemzetközi esemény jelentőségét jobban megértsük, idézzük Nemes Dezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az MSZMP Politikai Akadémiáján nemrégiben megtartott előadásából az ide vonatkozó részt: „A szocialista világrendszer fejlődésében, történelmi feladatainak teljesítésében igen nagy szerepet játszik a testvéri országok gazdaság összefogása, s ennek során a nemzetközi munkamegosztás és kooperáció az összes szocialista országok javára. E tekintetbep elsőrendű a KGST __ A mi or szágunk egyike azoknak, amelyek nagyon is érzik a hatékonyabb nemzetközi munkamegosztás szükségességét.” Nos, ennek jegyében tanácskozik immár a hatodik napja a mezőgazdaság termelésben nélkülözhetetlen öntözéssel fogalkozó KGST-bizottság. Megtisztelő dolog, hogy nyolc ország öntözési szakemberei együttes munkálkodásának központjaként 9 napon át — a jövő hét szerdájáig — „hírős” városunk szerepel. Azon túlmenően azonban nem véletlen, hogy soron levő tanácskozásukat Magyarországon, s éppen a „homok fővárosában” tartják. Hazánk vízügyi, vízgazdálkodási szakemberei nemzetközi hírnévnek örvendenek; másrészt: az országnak talán egyetlen tájegységén sem található az öntözésnek annyiféle módja, mint a Duna—Tisza közén. Megyénk nyugati szegélyén végigfolyik a Duna. északkeleti csücskét a Tisza vize mossa, a Dunavölgyi Főcsatorna és a belvízi csatornák is jelentős területeket hálóznak be, s mindezeken kívül a homokhátságán a cső- kutak század működnek úgy mégpedig, hogy igen eltérő mélységből és mennyiségben szolgálják a vizet. Nem utolsósorban pedig — miként a tanácskozást megnyitó beszédében dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára mondotta: — Az öntözés fejlesztését a párt Központi Bizottsága és a kormány hathatós támogatásán kívül a megyénkben most már szép számmal munkálkodó lelkes és tehetséges szakemberek segítik. Az öntözési módozatok tanulmányozásához, s ezek problémáinak megoldásához tehát — hogy úgy mondjuk — jó támpontul szolgál a KGST bizottsága számára Bács-Kiskun megye. Nem feladatunk, s nincs is hozzá jogunk, hogy a bizottság eddigi munkáját értékeljük, de mindannyiunk számára megszívlelendő tanulságul el kell mondanunk: A tanácskozást nagyszerű szervezettség, s a bonyolult feladatok mélyreható elemzésének a szándéka jellemzi. A szovjet V. M. Melnyikov- nak, a KGST titkárságához tartozó mezőgazdasági osztály munkatársának javaslatára már az első nap három bizottságot hoztak létre, s ezek külön-külön megvitatják az esőszerű és a felületi öntözés kérdéseit, illetve feldolgozzák a tagállamok részéről beküldött jelentéseket. Az öntözési állandó bizottság az elmúlt napokban nemcsak megyénkben, hanem az ország más vidékein is tanulmányozta az öntözés módszereit, fejlesztésének lehetőségeit, s ma, vasárnap is dolgozik. A következő három napon kerül sor a tapasztalatok ösz- szegezésére, elemzésére, az új módszerek megvitatására, s végül a határozathozatalra, ami nyilván jelentős mértékben segíti majd az öntözéses gazdálkodás fejlődését a KGST-államokban, így hazánkban, s ezen belül megyénkben is. T. I. Derül a delegáció K ülföldi küldöttségek találkozóin tapasztalható, hogy kezdetben van valami elkerülhetetlen feszélyezettség a levegőben. Először látják egymást a küldöttek; erről is, arról is bizonyos mértékig tartózkodást eredményez az a tudat, hogy hivatalos küldetést töltenek be, egy népet, országot képviselnek, — azonkívül protokol- tényezők is közrejátszanak. Persze, ez az állapot nem sokáig tart. Mindig adódik valami első kis epizód, ami az egész hivatalos hangulatot közvetlenebbé oldja. Bekövetkezhet ez egy szellemes megjegyzéstől, mosolytól, virágcsokortól, esetleg egy úttörőlányka puszijától. Román barátaink érkezése Után pár perccel lezajlott a beszélgetést megelőző kis tájékoztatás a megye életéről. Utána elhangzottak az első kérdések, s a gyors kérdés-felelet váltások közben a tolmács Buda elvtárs válaszát elkezdte fordítani magyarra. Természetesen rögtön észrevette, s vele együtt élénken derült mindenki. Mert gondolhatjuk, hogy Buda elvtárs magyarul válaszolt. • A tiszakécskei művelődési házban megtörtént az ismerkedés. Balatonfüredi József vb-elnök megtartotta beszámolóját, s annak befejeztével — mint gondos házigazda — ismét kérte a vendégeket, öblítsék le torkukról az út porát egy pohár jófajta kécskei-bögi borral, meg hát falatoznának is. Ilyen felhívásnak mindenki szívesen igyekezett eleget tenni, annál is inkább, mert élénken emlékeztek a kölcsönös üdvözlést követő első pohár ízére. Ekkor kért szót Gheorghe Stan, a nagy nemzetgyűlés jogügyi bizottságának tagja, a ploesti tartományi néptanács elnöke. — Mikor megérkeztünk az önök országába — mondotta —, Vass Istvánná elytársnő azzal fogadott bennünket, érezzük magunkat úgy, mint odahaza ... Sok mindenre nem emlékszem, amiről beszélt, de erre igen. Eddig bármerre jártunk, valóban olyan szeretet vett körül bennünket, mintha otthon lennénk. Itt is ezt érezzük. Mint tanácselnök megszoktam, hogy tanácsokat osztogassak — másoknak. Ez mindig könnyebb feladat, mint véghezvinni valamit. Most nem akarom, hogy mások teljesítsék túl helyettem a vb-elnök elvtárs által kijelölt tennivalót - #h is fenékig ürítem a poharat. . De azért tanácsot most is adok: Egyenek a pompás rétesből, mert aki nem teszi, nagyon meg fogja bánni. S ha már egy román meg egy magyar tanácselnök buzdította ugyanarra a megjelenteket, — ki merészelt volna engedetlen- kedni. * LJ eg néztük az új telepítésű szőlőket. Egy kis tisztáson vezetett keresztül a vendégsereg útja. A üde zöld mezőcske közepén azonban egy jámbor kis tarka borjú herseg- tette a füvet. Hosszú fényes lánccal tartotta őt fogva egy cö- vek. Néhányan már túlmehettek a borjúcskán, s mint ilyenkor szokás, kedves szavakkal illették a jószágot. Ekkor szakadt meg a menet. Bodonyi Pálné képviselő, a Budapesti Nőtanács titkára torpant meg, két kezét tanácstalanul kapta az arcához. Szűk volt a hely, a többiek mosolyogva kezdték kikerülni, általános derű fogadta, mikor az elvtársnő aggódva kérdezte — kétszer olyan messze a borjútól, mint a lánc hossza. — Ugye azért van megkötve, '■^ert — harap? A z Izsáki Állami Gazdaság almáskerjének homokját taposta a delegáció. Férfiaknak is próbatevő testedzést jelentett a csúszó homokban való közlekedés, hát még szegény hölgyeknek! A tűsarkú cipők egyszerűen sarkatlanná váltak a sivatagi terepen és külön mutatványszámba ment, míg sikerült a „sétaút” végére érni. Hetedmagával sütött a nap, s egyik tekintélyes román barátunk kezdeményezett: Újságpapírból csinos csákót csinált magának. Erre — hogy-hogy- nem — egyéb közvetlenebb mozzanatokra is sor került. Az almáskert szélén egyre többen választottak maguknak támasztékul egy-egy fatörzset, s Anton Moisescu, a nagy nemzetgyűlés alelnöke éppúgy levette cipőjét, mint dr. Molnár Frigyes, az MSZMP megyei bizottságának titkára. Hogyne: ki kellett belőle szórni a vendégmarasztaló homokot. Ekkor hallottuk a helyi adottságokhoz szabott viccet. Egy pucér és egy fürdőruhás homokszem beszélget. Azt mondja a pucér. — Mi az kollega, maga bikiniben? Hogyan? Ilyen jól megy? Mire a másik: — Hát még nem tudta a kollega, hogy én fotóhomok vagyok? Tóth István
