Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

G3&I Világ prolfe' j.J ‘ sgyesííljétekl Á MA&VAR. SiOC'AUSTA MV/WKÄSPÄRT BÄCS-I<»SKVAM MECtYEI LAPJA XIX. ÉVFOLYAM. 132. SZÁM 4ra SO fillér 1964. JÚNIUS 7, VASÁRNAP Pedagógusnapi ünnepség Kecskeméten ^2^' A kitüntetettek egy csoportja a fogadáson Megyénk szép tájain Szombaton délelőtt tartották Kecskeméten az SZMT székhá­zában a 13. pedagógusnap ün­nepségeit. Fél tízkor a megyei pedagó­gus szakszervezet területi bi­zottsága fogadást adott a ki­tüntetett pedagógusok tisztele­tére. Fél 11 órakor az emeleti nagyteremben gyülekeztek a meghívottak. Az ünnepségen megjelent Glied, Károly, a me­gyei pártbizottság titkára, Ma­darász László, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Pankovits Józsefné országgyűlési képvise­lő, a megyei nőtanács titkára, Borsos György, a megyei KISZ- bizottság titkára, Akucs László, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója, Erdélyi Ignác, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára és Reile Géza, a városi tanács vb-elnöke. Kádasi László, a megyei ta­nács vb művelődésügyi osztá­lyának vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd Madarász László elvtárs mondott ünnepi beszédet. — Ez a nap annak a megbe­csülésnek kifejezése — mondot­ta —, amelyben társadalmunk a pedagógusokat részesíti. Min­den előző kornál nagyobb ma a pedagógus társadalmi felelőssé­ge. Nem végezheti munkáját többé ösztönösen, s nem elég hozzá csupán a szakmai felké­szültség. Pedagógiai tudás, szi­lárd világnézet, tanítványainak alapos ismerete, egyéni sajátos­ságaik és környezetük szüntelen tanulmányozása — mindez együtt feltétele annak, hogy megfelelhessen hivatásának. Ke­ze között formálódik a legdrá­gább nyersanyag, az élő ember. Ma különösen szép feladat ne­velőnek lenni, hiszen olyan tár­sadalom számára formál egye- deket, amely teljes egészében a munkára épül. — Azokat üdvözölhetjük ma itt — mondotta befejezésül —, akik az akadályok leküzdésében és feladataik teljesítésében az élen járnak. Tartsák meg ezt a lelkesedést továbbra is. Ne te­gyenek le soha a pedagógiai optimizmusról, merítsenek erőt a tudatból, hogy az emberek ne­velhetők, s a mi társadalmunk­ban különösen fogékonyak min­den szépre, jóra. Az ünnepi beszéd után Mada­rász László elvtárs átadta a kiváló pedagógusoknak a ki­tüntetéseket. Az Oktatásügy Kiváló Dolgo­zója kitüntetésben részesült: Fekete Balázsné Kiskunhalas, Tarján Istvánná Kecskemét, Weinträger Adolf Vaskút, Ba­logh Gyula Kecskemét, Gácsér Istvánná Kiskunfélegyháza, özv. Horvai Mihályné Borota, Zen- tai Dezsőné Baja, Bokor Lász- Icné Géderlak, Rétfalvi Teofil Harta, Danicz Józsefné Kecske­mét. Szocialista kultúráért kitünte­tésben részesült Pécsi Erzsébet Kalocsa, Mészáros László Kis­kunfélegyháza. A Kiváló Dolgozó kitüntetést kapta Fogarasi Zoltánná Kecs­kemét, Nádas András Kecske­mét. Miniszteri dicsérő oklevéllel jutalmazták a következőket: Gila Istvánná Kiskunfélegyháza, Várszegi Gyula Kalocsa, Szalai Rozália Kiskunmajsa, dr. Ma- tyasovszki Lajosné Kéleshalom, Bencze Sándor Kiskunfélegyhá­za, Széli Györgyné Kecskemét. Kiváló úftörővezető jelvényt kapott Habez Margit Solt, Joó Sándor Solt, Izsák P. Györgyné Izsák, Balogh Erzsébet Hetény- egyháza, Gácsér István Kiskun­félegyháza. Bense György Kis­kunfélegyháza, Gyenis Sándor Nagybaracska, Borics Antal Ma­daras, Dudás Jánosné Tázlár, Kiss Pál Kaskantyú, Dózsa László Jánoshalma, dr. Babi- nyec Tiborné Kecskemét, Far­kas Ferenc Kecskemét. Bencze Károly Kalocsa, Farkas László Géderlak, Huáoba József Kis­kunhalas, özv. dr. Takács Gyu- láné Kecskemét. Aranykoszorús KlSZ-jelvény- nyel tüntették ki a következő­ket: Major Sándo- Baja, Za- kupszky Sándor Mélykút. Hol­lók Richárd Baja, Bányai Fe­renc Kiskunfélegyháza. KISZ Ezüstérmet kapott László Jenő Kiskunfélegyháza. A kitüntetettek nevében Weinträger Adolf válaszolt az ünnepi beszédben elhangzottak­ra. Ezután az óvodások, úttörők és KISZ-fiatalok küldöttsége köszöntötte a pedagógusokat verssel, virággal, valamint rö­vid ünnepi műsorral az Ének- Zenei Általános Iskola kamara­kórusa. Az ünnepség az Arany­homok Szálló éttermében rende- .zett ebéddel ért véget. Szombaton délelőtt az Orszóg- ház kupolacsarnokában adták át a 13. pedagógusnap alkal­mából a legkiválóbb pedagógu­soknak a kormánykitüntetése­ket. A Bács-Kiskun megyei ne­velők közül a Munkaérdemrend bronz fokozatával tüntették ki dr. Molnár Frigyesnét, a kecs­keméti I. sz. Általános Iskola igazgatóját, a Kiváló Tanár ki­tüntető címet kapta Krix Már­ton, a Bajai Tóth Kálmán Gim­názium tanára, a Kiváló Tanító kitüntető címet Mauthner Fe­renc, a Dunavecsei Járási Ta­nács Végrehajtó Bizottságának szakfelügyelője. Kormánykitün­tetésben részesült Slachta Ist­ván, a bácsalmási gimnázium igazgatója. Megérett a szamóca Két hold szamócás, amit meg kell kapálni... S ezerszámra piroslik rajta a gyümölcs. A fekete fóliák felett meg is kezd­ték a szedését, exportra termé­szetesen, minthogy ez a HUN- GAROFRUCT kísérleti területe a Kiskőrösi Állami Gazdaság tabdi üzemrészében. Az értékes ültetvény most még csak első éves, a jövő évben tehát a mos­taninál is jóval nagyobb ter­mést várnak róla. p agyogó napsütéssel kö- szöntött tánk az első nyári hónap, a június, örömte­li az időjárás kedvező alakulása, a zöldellő természet, a határban szorgoskodók lendületes munká­ja, s ennek nyomán az éledő re­mények — a várható jobb ter­mésre és megélhetésre. A napfényes idő azonban nem­csak ily módon gyakorol ránk hatást. Ha tudományosan akar­juk megfogalmazni: Hatással van ránk biológiai értelemben is. Ki ne tudná, hogy a gyer­mekek csonterősödését éppúgy szolgálja, mint a szabadban va­ló tartózkodás, s több mozgás révén a felnőttek munkakedvé­nek fokozását. A hangulati té­nyezőkről nem is beszélve. Ter­mészetesen csak akkor, ha oko­san élünk vele. A célszerűen, okosan fel­használt szabad időnek .egyre több híve, sőt lelkes ra­jongója van megyénkben is. Nem túlzás ha azt mondjuk: A nyári szabadság jó kihasználásá­nak ma már egész kultusza van nálunk. Könnyű volna összeha­sonlításokat keresgélni múltbeli ilyen irányú lehetőségeinkkel, amelyek — tömegességüket te­kintve — szinte a semmivel vol­tak egyenlők. Ehelyett hadd emlékeztessük olvasóinkat azok­ra a tudósításainkra, amelyek­ben már elmondtuk, hogy ez év ben közel 4500 felnőtt és 900 gyermek vehet részt szakszerve­zeti üdülésben a megyéből. Vagy a nemrégiben közölt adatra, amely arról számol be, hogy az idén 12 700 kisdobos és úttö­rő táborozik majd az ország és a megye legszebb tájain, fiatal­jaink közül. A vállalati üdülőkben pihe­nőkről nem gyűjtöttünk össze statisztikát, s arról sem tudunk fogalmat alkotni, hogy rövidebb hét végi kirándulásra hányán utaznak el tőlünk az ország nyaralóhelyeire — gépkocsival, motorkerékpáron, autóbuszok­kal és vonaton. Elég azonban az országutak forgalmát megnézni ezekben a2 időpontokban, hogy észrevegyük: Soha nem tapasz­talt virágzását éli nálunk is a „turizmus” — ahogyan francia szóval nevézni szokták az ész­szerű pihenést szolgáló — s azt művelődési célokkal is össze­kapcsoló — utazásokat. Azok­ról nem is beszélve, akik kül­földi utakra gyűjtöttek egész Tegnap délelőtt tíz órakor tartotta közgyűlését a Kecske­méti Ügyvédi Kamara a megyei bíróság épületének első emeleti tanácstermében. Az összejöve­telen jelen volt dr. Fodor Gyu­la, az ígazságügyminisztérium ügyvédi főosztályának vezetője, dr. Horváth István, az MSZMP megyei bizottságának munka­éven át, s most — kihasználva az e téren is egyre kedvezőbb lehetőségeket — rokoni látoga­tásra vagy csupán kirándulás­ként más országokba látogatnak el. • * Ö römteli változások ezek még akkor is, ha nem mindig párosulnak tervszerű művelődési szándékkal, tehát a „turizmus” igazi fogalmával. Sokat kell még tennünk ennek érdekében — itt a mi megyénk­ben is. Hiszen ha arra gondo­lunk, hogy milyen csekély és hiányos a propagandája — az ország szép vidékei mel­lett — szűkebb hazánk, me­gyénk nyaraló- és kirándulóhe­lyeinek, mi tagadás kissé el is kell szomorodnunk. Sokan úgy vélik, hogy ez csupán az ide­genforgalmi szervek feladata, pedig tévednek. Számtalan le­hetőség volna még az ismeret- közlésre, a jó szándékú és nem ízléstelen „vendégcsábításra” szerte a megyében. Ahogy némi iróniával mondani szokás: Az ország más vidékei és a külföl­di nevezetességek mellett ille­ne már felfedezni megyénket is. A ma még viszonylag sze­rény fogadásra berendezkedett városaink — Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Baja, Kalocse, — községeink —, mint Kiskőrös, Kecel, Kunbaracs, Tiszakécske és a többiek — a maguk für­dőzési, pihenési lehetőségeikkel máris számtalan kiaknázatlan értéket rejtenek. S majd mind­egyik városban, községben az új ismeretet adó kulturális em­lékek, történelmi nevezetességek is megtalálhatók. Csak éppen — s itt van még mulasztásunk — kevés helyen hívják fel rá az odaérkezők figyelmét egy-egy táblával, térképpel, útjelzővel. S még kevesebb a szervezett ki­rándulás — diákok és felnőttek körében is — ezekre a vidékek­re. 1/ inyílt a haza és más, tá- voli országok sok-sok nagyszerű vidéke előttünk, s megtanultunk nagy méretekben, összefüggésekben gondolkodni. Talán itt volna az ideje, hogy körülnézzünk egy kicsit saját „pátriánkban”, Bács-Kiskun me­gyében is. Az idő kedvező, nap­fényes, ragyogó — s még előt­tünk a nyár. Kezdjük el mi­előbb. Senki sem bánja meg, annyi bizonyos. T. P. társa, valamint a megyei fő­ügyészség és a megyei bíróság képviselője. Az ügyvédi kamarának az el­múlt évben végzett munkájáról dr. Kovács Zoltán, a kamara elnöke tartott beszámolót, majd az ellenőrző bizottság adott szá­mot a költségvetésről, a közös vagyonnal való gazdálkodásról. Az ügyvédi kamara közgyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents