Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-30 / 151. szám

Z. oldal 1964. június 30, kedd Tiltakozás és figyelmeztetés A Trybuna Ludu kommentárja az újabb nyugatnémet provokációról VARSÓ. (MTI) A vasárnapi Trybuna Ludu kommentárt közöl, amelyben teljes mértékben elítéli a nyu­gatnémet kormány újabb ki­hívását, azt, hogy az NSZK elnökének megválasztását Nyu- gat-Berlinben akarják meg­rendezni. A lap ismerteti ezzel kapcso­latban a nemrég megkötött szov­jet—NDK egyezmény megálla­pításait, majd megjegyzi, hogy sem a nyugatnémet alkotmány­ban, sem a nyugati hatalmak kormányainak kijelentéseiben sehol sem szerepel, hogy Nyu- gat-Berlin, mely az NSZK ha­táraitól 200 kilométerre, az NDK területén fekszik, szerves része lenne Nyugat-Németor- szágnak. Ez a jogi ellentmondás azonban — írja a lap — ter­mészetesen nem riasztja visz- sza a bonni kormányt a külön­böző mesterkedésektől, csel­szövésektől, provokációs kísér­letektől, a közép-európai hely­zet kiélezésétől. Tito Lengyelországban Hegedűs Dániel, az MTI var­sói tudósítója jelenti: Joszip Broz Tito lengyelor­szági vidéki látogatása során eddig megtekintette a sziléziai iparvidéket, Katowicét és kör­nyékét, látogatást tett Ausch- witzben, ahol a fasizmus áldo­zatainak nemzetközi múzeumá­ban hosszabb időt töltött. Tito és kísérete szombaton érkezett Krakkóba. A város ma­gas vendégeit a Wagelben szál­lásolták el, Tito vasárnap kör­sétát tett a városban, majd fel­kereste a Jagello-emlékművet. Délután Tito és kísérete meg­tekintette a Wagel nevezetes­ségeit és az esti órákban bú­csúzott Krakkó lakosságától. A jugoszláv küldöttség a külön- vonattal Gdanskba, a lengyel tengerpartra utazott. Elkísérte Zénón Kliszko, a LEM P Központi Bizottságának tagja, Pjotr Jaroszewicz, a mi­nisztertanács elnökhelyettese, a LEMP Központi Bizottságának póttagja és más személyiségek. A gdanski vasútállomáson a jugoszláv vendégeket Jozef Cyrankiewicz miniszterelnökkel az élükön a lengyel párt és kormány képviselői fogadták. A pályaudvar előtti téren Tito tiszteletére díszszázad so­rakozott fel. Ugyanitt rövid ün­nepségre került sor, amelyen a jugoszláv elnök is beszédet mondott. Tito és kísérete ezután megtekintette a gdanski óvá­rost, amit a hitleristák teljesen leromboltak, de a lengyel nép hősies munkával újjáépített. Innen a vendégek a hajógyár­ba, majd a Wester Plate-félszi- getre mentek. Tito itt megko­szorúzta a helyőrség hőseinek emlékművét. U Tbant Moszkvába látogat MOSZKVA. (TASZSZ) Moszkvában hivatalosan be­jelentették, hogy U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek főtitkára a Szovjetunió kor­mányának meghívására július 28-tól 31-ig látogatást tesz Moszkvában. Hruscsov megérkezett Oslóba Kiss Csaba, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Nyikita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke hétfőn reggel megérkezett skandináviai kőrútjának utolsó állomására, Norvégia fővárosá­ba. Oslóba. Oslo lakói igen nagy érdek­lődéssel várták Hruscsov láto­gatását és meleg fogadtatást készítettek elő. Az egyik gyár munkásai például felszólították a tulajdonost, járuljon hozzá, hogy testületileg vehessenek részt a fogadtatáson, máskülön­ben erre a napra sztrájkba lép­nek. A munkások ott voltak a fogadtatáson, sok ezer más os­lói lakossal együtt, akik telje­sen megtöltötték a városháza előtti hatalmas teret, a dísz­kikötő környékét. Hruscsovot a mólón elsőnek Eifar Gerhardsen, Norvégia 67 éves miniszterelnöke üdvözölte. Ott volt Hruscsov fogadásán Halvard Lange külügyminisz­ter, s a norvég kormány vala­mennyi tagja, megjelentek a diplomáciai képviseletek veze­tői. A téren egybegyűltek nagy tapssal, éljenzéssel fogadták a szovjet kormányfőt, aki a két ország himnuszának elhangzása után ellépett a díszszázad előtt, köszöntötte a fogadására meg­jelenteket. Ezt követően Ger­hardsen miniszterelnök mon­dott üdvözlő beszédet. Gerhardsen hangsúlyozta: Norvégiának és a Szovjetunió­nak közös határa van, ez a ha­tár azonban sohasem vált vi­szály forrásává, sőt a közel­múltban a két ország északi részei között közvetlen gazda­sági együttműködés jött létre. A norvég miniszterlenök kije­lentette: Reméli, hogy Hrus- csovnak alkalma nyílik megis­merkednie a norvég nép életé­Johnson hét végi korteskörútja Televíziós távinterjú a francia fővárosból Tárgyalások Ciprusról — Londonban és Párizsban vei. Gerhardsen befejezésül el­mondotta: Érdeklődéssel tekint a tárgyalások, a szovjet minisz­terelnökkel folytatandó eszme­csere elé. Hruscsov válaszában kijelen­tette, örömmel lép Norvégia földjére. Tolmácsolta ebből az alkalomból Oslo lakosainak, az egész norvég népnek a szovjet emberek őszinte, baráti üdvöz­letét. A szovjet emberek a leg- szívélyesebb rokonszenwel vi­seltetnek a norvég nép iránt, amellyel baráti, jószomszédi vi­szonyban élnek — mondotta H ruscsov, majd emlékeztetett Gerhardsen szavaira. A norvég kormányfő egy korábbi beszé­dében ugyanis kijelentette: A két ország között nem voltak, s nincsenek nehézségek. Hrus­csov a maga részéről is meg­erősítette ezt, hangsúlyozva, hogy a két nép a második vi­lágháborúban együtt harcolt a közös Ellenség ellen. Hruscsov beszédét az egybe­gyűltek nagy tapssal fogadták. Ezután a szovjet kormányfő Gerhardsen miniszterelnök tár­saságában gépkocsira szállt és szálláshelyére indult. Hruscsov rövid pihenő után látogatást tett Gerhardsen mi­niszterelnöknél, majd hivatali helyiségében felkereste Nilsi- langhellet, a Storting (norvég parlament) elnökét. Hruscsov a két látogatás után az akershusi hősi emlékműhöz ment. Hruscsov koszorút helye­zett el az emlékművön, majd a norvég főváros nyugati temető­jében megkoszorúzta a szovjet hősi halottak emlékművét. Dél­ben egy órakor V. Olaf, Nor­végia 61 éves királya fogadta, majd kíséretének tagjaival együtt villásreggelin látta ven­dégül a szovjet kormányfőt. Délután Gromiko külügymi­niszter és Romanovszkij, a kül­földi kulturális kapcsolatok ál­lami bizottsága elnökének je­lenlétében ünnepélyesen meg­nyitották a norvég—szovjet ki­állítást. Este a norvég kormány az Jkershus-palotában fogadást adott Hruscsov tiszteletére. Háromszor is tilos! A VEZETŐ amerikai politikusok vasárnap hét végi pihenés helyett kor- teskörutat tettek, és be­szédeket tartottak az egyre élénkülő választási harc jegyében. Johnson elnök a demokrata párt alighanem egyetlen elnökjelöltje a Minnesota állambeli Minneapolisban vett részt a svéd szár­mazású amerikaiak ünnepségén. Itt elmondott beszédében főként kormányának külpolitikáját méltatta. Egyrészt azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok világszerte békét kíván, más­részt kijelentette, hogy szükség esetén a háborút is hajlandó megkockáztatni. Scranton, Pennsyl­vania kormányzója vasárnap este televízióbe­szédben foglalkozott a köztársaság párti elnök­jelölési küzdelemmel. Ebben a beszédében a Goldwater útját állni kívánó kormányzó heve­sen támadta szélsőjobboldali ellenfelét, kijelen­tette, hogy az teljesen alkalmatlan az elnöki tisztségre. COUVE DE MURVILLE, francia külügymi­niszter vasárnap televíziós távinterjút adott 4000 kilométer távolságból amerikai újságírók egy csoportjának. A beszélgetést a Telstar közvetí­tette. A párizsi televíziós stúdióban ülő Couve de Murville és a New York-i stúdióban tartóz­kodó amerikai újságírók a képernyőn együtt szerepeltek. A NATO sorsával kapcsolatban fel­tett kérdésre a francia külügyminiszter ismétel­ten annak a véleménynek adott hangot, hogy a szövetség jelenlegi katonai szerkezete többé- kevésbé elavult, s hogy Franciaország többet akar ellenőrizni saját katonai erői közül, mint a múltban. Szerinte Amerika érdekét is az szol­gálná, ha az európai tagállamok (legalább is a legnagyobbak) — fűzte hozzá Couve de Murville — nagyobb felelősséget vállalnának védelmü­kért, elsősorban békeidőben. A külügyminiszter sietett hozzátenni, hogy az amerikai csapatok európai jelenlétét ettől függetlenül igen fontos­nak tartja. Majd azt fejtegette, hogy a NATO megalapítása óta jelentősen megváltozott a hely­zet, amelyet a szövetségnek figyelembe kell ven­ni. Ezzel kapcsolatban megemlítette az Egyesült Államok és Franciaország nézeteltéréseit. Ezek közül a legmélyebb az — mondotta —, hogy mindkét fél másképp ítéli meg a világesemé­EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN nyékét és a két táboron belül lezajlott fejlődési folyamatot. A külügy­miniszter úgy vélekedett, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem nyer­heti meg dél-vietnami háborúját. Kijelentette: Ezt azért fogalmazta így, mert Dél-Vietnamban elsősorban „politikai és lélektani” háború fo­lyik, s a problémákat nem katonai eszközökkel kell megoldani. PAPANDREU görög miniszterelnök befejezte tárgyalásait a ciprusi kérdésről amerikai és ENSZ-vezetőkkel, s hétfő hajnalban repülőgé­pen Párizsba indult. New Yorkból történt el­utazása előtt Papandreu nyilatkozat formájában közreadta azt a levélét, amelyet Makariosz cip­rusi köztársasági elnökhöz intézett. Kormányá­nak álláspontja — hangoztatta — Ciprus felté­tel nélküli függetlenségének kivívása, beleértve az önrendelkezési jogot és a török kisebbség jo­gainak szavatolását. Papandreu hangsúlyozta, hogy a török kormány — az ENSZ alapokmá­nyának megsértésével — invázióval fenyegető­zik. — Bizonyos, hogy az invázió háborút jelen­tene — írta a miniszterelnök, majd síkraszállt a ciprusi ENSZ-erőkkel való együttműködés szükségessége mellett. Inonü török miniszterel­nök, aki jelenleg Londonban tartózkodik, már vasárnap este találkozott Home miniszterelnök­kel és Butler külügyminiszterrel. Londoni érte­sülések szerint a megbeszélés célja „inkább köl­csönös tájékoztatás és egymás álláspontjainak a megismerése, mint konkrét megoldási tervek” Úgy tudják, hogy az angol kormány a zürichi szerződéseket szavatoló három hatalom (Anglia, Görögország és Törökország) miniszterelnökei­nek tanácskozását pártolja, ennek kilátásai azon­ban pillanatnyilag a görög—török ellentétek miatt nem kedvezőek. Inonü nyilván ki akarja használni a végsőkig Törökországnak mint a NATO-ban, CENTO-ban helyet foglaló kulcs- fontosságú földközi-tengeri országnak teljes be­folyását. A török miniszterelnök sajtónyilatko­zataiban kijelentette: „Nem tűrjük, hogy szö­vetségeseink megcsaljanak bennünket. Ha új ja­vaslataik vannak, látni akarjuk írásban azok pontos szövegét. Nem akarunk háborút, de ha ránk kényszerítik nyugodtan álljuk majd annak összes következményeivel együtt.” Amint ez már az unalomig ismeretes, Mr. Goldwater és több befolyásos társa szakadat­lanul követeli, hogy Kuba szi­getén jenki tengerészgyalogosok szánjanak partra. Az sem két­séges, hogy ezt a partraszállást szabályos invázió, egy kis nép szabadságának eltiprása céljá­ból sürgetik. Közben USA-diákok „invázió­ja” békés volt és jó szándékú, a népek barátságát s az igazság megismerését szolgálta. Igen ám, de az efféle látoga­tások nincsenek ínyére az USA hatóságainak. A Kuba szigeté­ről hazatérő diákok útlevelét bevonták, és eljárást indítottak ellenük. A képünkön látható lelkes fiatalok azóta rájöttek, hogy Uncle Sam jelenkori sza­badságának bizony vannak folt­jai. És nemcsak „néger folt­jai”. .. Mármost, a világ humoristái azon elmélkednek, vajon a jen­ki tengerészgyalogság útlevelét is bevonnák, esetleges invázió­juk után? Épp úgy eljárást in­dítanának ellenük, mint aho­gyan ez a diákok esetében tör­tént? De a tréfán túl, marad egy igazán komoly kérdés: Vajon, miért fél attól a jó öreg Uncle Sam, hogy néhány diákja a helyszínen tanulmányozza a „kubai nyomort”? — fm — Mikojan Surabayaban tartott beszédet Mikojan szovjet és Subandrio '" donéz első miniszterelnök-he- . -ütés vasárnap Surabayában naggyűlésen beszédet mondott. Subandrio beszédében kijelen­tette, hogy Mikojan indonéziai látogatását felhasználják a fe­leket kölcsönösen érdeklő kü­lönféle problémák megvitatásá­ra. Tanulni akarunk a szovjet emberektől, a szovjet forrada­lomból, tapasztalatokat akarunk meríteni az indonéz forradalom végrehajtásához — mondotta, majd rámutatott: A Szovjet­unió nem törekszik a forrada­lom exportálására, nem köve­teli, hogy más országokban a forradalom ugyanazon az úton fejlődjön, mint a Szovjetunió­ban. Ezután Mikojan emelkedett szólásra Bevezetőben méltatta Surabaya lakóinak forradalmi hagyományait, kiemelve Nyu- gat-Irián felszabadításának je­lentőségét. Két évvel ezelőtt — mondotta — éppen itt Sura­bayában folytak a legnagyobb katonai előkészületek arra az esetre, ha a gyarmatosítók nem adják át Nyugat-Iriánt.

Next

/
Thumbnails
Contents