Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-30 / 151. szám
19W. június 30, kedd Kísérletező elnök —■ A Tpitictilc a jövő kenyérgabonája. Mint a búza és rozs hibridje — nagyon értékes tulajdonságokat mutat a homokos talajon. — Milyen termést ígér, bi zonyítottak-e már a gyakorlati eredmények is? Ez a párbeszédrészlet a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Kutató Intézetben hangzott el. A kérdést Kádár János, az MSZMP Központi Bi zottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke tette fel, amikor a kenyérgabona nemesítési kísérleteket tekintették meg. K'ss Árpád, az intézet igazgatóhelyettese úgy válaszolt, hogy a kecskeméti Aranykalász Termelőszövetkezet ebből a fajtából az idén 5 holdnyi területet arat le. Az így nyert vetőmagból az őszön már ötven holdat vetnek be. Érdekes, ez az operatív együttműködés a kutató intézet és a termelőszövetkezet között. Hogyan szokott létrejönni ilyen kapcsolat? Vajon úgy indul, hogy a kutató intézetnél egy- szercsak elhatározzák: Itt egy új kísérlet, kipróbáljuk a gyakorlatban, mondjuk... ebben a tsz-ben? Amint Kosa Antalnál, az aranykalász Tsz elnökénél tapogatjuk a témát, az derül ki hogy ebben a tudományos szintű kapcsolatban a másik fél igényének, kezdeményezésének is szerepe van. Ez a „hajlam Kosa elvtársnál már előző mun kahelyein is jelentkezett. Borászati célgazdaságban, kutató in tézetben vált vérévé a kísérletezés. A tsz központi tanyáján beszélgetünk, az apró elnöki irodában. Ez a kis szoba úgy ben ne van a szövetkezet gyakorlati mindennapjaiban, mint az építőművezetők rögtönzött „lyuk- jad” az építkezéseknél. Nem is bírjuk sokáig türelemmel idebent. Irány: a kísérleti földdarabok! Alig; érünk a tanyaudvar végébe, személygépkocsi stoppol le mellettünk. Székely Jenő, az ültetvénytervező vállalat osztály- vezetője és egy szemüveges, vékony férfi száll ki belőle. A bemutatkozásnál kiderül, hogy ő Pestről jött. Poór György központi instruktor. — Kíváncsiak voltunk a kísérleti tábláitokra — indokolják jövetelük célját és így egyetértőén vesszük az irányt a Triticale impozáns zöld négyszögé hez. A vendégek az újnak örülő A viskók halála Érdekes témáról beszélgettünk a napokban a Kecskeméti Városi Tanács egyik vezető beosztású dolgozójával: A cigányok költözéséiül volt szó. A társalgás során egy olyan epizódot mgsélt el, ami feltétlenül tollhegyre kívánkozik, mert mint cseppben a tenger, úgy megtalálható benne az emberek, a cigánylakosság szebbre, jobbra, egészségesebbre való törekvése, vágyakozása. — Az új cigánylakások átadása előtti napon — mondja a tanács dolgozója — kimentünk a cigányokhoz és közöltük velük, hogy másnap 28 család kapja meg a lakást. A beköltözéshez a tanács biztosít vontatói. De mivel csak egy jármű lesz, ne mind a huszonnyolc, hanem csak tizenhárom család verje szét a viskókat, mert egy nap alatt, egy vontatóval elég lesz efzeket elköltöztetni. A többi tizenöt majd azután kerül sorra. — Másnap reggel, amikor megjelentünk a viskók között, azt látjuk, mind a huszonnyolc család porig rombolta a sárkalyibákat, s összecsomagolva várta a költözködést. A tanács emberei hirtelen nem tudtak mihez kezdeni, mert huszonnyolc családot egy nap alatt képtelenség elpakolni egyetlen vontatóval, márpedig ezek az emberek nem tölthetik az éjszakát a szabad ég alatt. Nem volt más kiút, még néhány vontatót kellett beállítani, s így megoldódott a költözködés. Ügy gondoljuk nem kell kommentárt fűzni az esethez, hiszen önmagáért beszél az a tény, hogy huszonnyolc család, akik eddigi életüket embertelen körülmények között, a különböző1 betegségek „tőszomszédságában” töltötték, az első biztató jelre szinte dühösen törtek neki a nemrégen piég viszonylagos biztonságot és otthonukat jelentő viskóknak. Misem bizonyítja ékesebben, hogy a rosszat sohasem tudja annyira megszokni az ember, hogy elmúlása miatt keseregjék. Ezek az emberek is minél előbb meg akartak szabadulni a keserűségnek még az emlékétől is. Talán egy kicsit attól is féltek, hogy ,.hátha a tanács visz- szacsinálja”. A városi tanács azonban nem „csinálta -’ssza”, hanem újabb 130 lakást ebben az évben a cigányoknak. A viskók halála elkerülhetetlen. Gál Sándor Korszerűsítik a bécsi országutat fl beruházók sem angyalok — Önök állandóan csak a kivitelező vállalatokat bírálják. Pedig nem ártana, ha a beruházókat is „műsorra tűznék”. Mert higyjék el ők sem angyalok — így fogalmazta meg véleményét az egyik építőipari vállalat vezetője. Természetesen, mi sem képzelünk csinos kis számyacská- kat az építtetők lapockájára. Jól tudjuk, hogy nem egy esetben a hiányos tervek, a késve beszerzett építési engedélyek, stb — gátolják a munkát. De ezeket a hiányosságokat már nem egy ízben szóvá tettük. Sőt, tesszük éppen ebben az írásban is. A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. tervosztálya az elmúlt év júniusában építési szerződést kötött az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalattal a kecskeméti Aranyhomok Szálloda mosoda és konyhagépészet' szerelésének kivitelezésére. A szerződés megkötésekor garancialevelet adott az építőknek, amelyben közölte, hogy az elvégzett munka összegét a kecskeméti OTP-fióknál kezelt községfejlesztési alapból folyósítja majd. Az építőket azonban kínos meglepetés érte, amikor benyújtották az 1964. első negyedévi — több mint 239 ezer forintos — számlájukat. Kiderült ugyanis, hogy a községfejlesztési alap semmiféle pénzösszeggel nem rendelkezik. Amint mondani szokták „a piacról él” a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat is. Anyagi ereje véges, és ha a végzett munkáért nem kapja meg időben a bért, súlyos zavarok keletkezhetnek pénzgazdálkodásában. Ezzel számolni kellett volna a tervosztálynak is mielőtt egyéb — azt természetesen, nem vonjuk kétségbe, hogy szintén fontos — célokra fordította az építőknek tartalékolt összeget. A kivitelező vállalat pénze után futva a megyei döntő bizottsághoz fordult. És végül természetesen, meg is kapta azt. Ismert dolog, hogy a Robin Hood kalandjait bemutató tv- film után a képernyőn látottakhoz hasonló nyilakat eszkábál- tak maguknak a gyerkőcök, és ezekkel ejtették rémületbe a békés járókelőket. Reméljük, hogy írásunk nyomán nem szaporodnak el a beruházók körében az olyanféle — nem éppen tervszerű — módszerek, mint amilyet a beruházó alkalmazott. Békés Dezső Bőröndszezon Dr. Winzenz Kotzina osztrák szövetségi kereskedelem- és újjáépítésügyi államtitkár hivatalos látogatást tett Prieszol József közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettesnél. Dr. Kotzina, mint az út- és hídépítésben, a gépjárműközlekedésben, valamint a kikötőügyekben szakmailag illetékes osztrák államtitkár, ez alkalommal vette fel eső ízben a személyes kapcsolatot a magyar közlekedési vezetőkkel. Az eszmecsere során megállapították, hogy a két ország közúti összeköttetése terén a legsürgősebb feladat a Budapest—Becs közötti közút korszerűsítése. Ezt az útvonalat alkalmassá kell tenni a gyors- forgalom számára. A fal hosszában futó polcokon színes női táskák, bevásárló szatyrok és bőröndök sorakoznak. Az utóbbiból van a legtöbb. Mind közelebb egymáshoz Lusztig Ottót, a bajái Micsurin Tsz párt- titkárát íróasztalánál találjuk. A közös gazdaság pontról-pontra kidolgozott, minden részletre kiterjedő betakarítási ütemtervét tanulmányozza éppen. — Természetesen nyáron is rendszeresen megtartjuk kéthetenként a pártvezetőségi havonta pedig a taggyűléseket. A nagyobb munkpfeladatokat mindenkor megelőző pártösszejöveteleken a legjobb brigád- és mun- kacsapatvezetŐK is részt vesznek, s velük egyetértésben tárgyaljuk meg az időszerű teendők elvégzésének legmegfelelőbb módját — magyarázza. ^ tsz kommunistáinak van más feladata is, mégpedig a párt- szervezet megfiatalítása, felfrissítése. A szövetkezeti gazdák közül azokkal, akik a közös ügyet a leginkább szolgálják, még behatóbban foglalkoznak. Sajnos, a tsz-tagok életkorabeli összetétele miatt KISZ-szervezete' nem tudnak létrehoz ni. Így a tagjelöltfe! vételnél elsősorban arra a 20—25 pártonkí- vüli aktivistára számítanak. akik minden körülmények között helytállnak, készséggel vállalnak különféle pártmegbízásokat, s azoknak jól eleget is tesznek. Most a 18 tagon kívül öt tagjelöltje van a tsz pártszervezetének, de még ebben az évben újabb tagjelöltek felvételére is sor kerül. Elmondja Lusztig elvtárs azt is, hogy a tsz-ben alkalmazott munkaszervezési forma is igen előnyösen alakítja a közösségi "zellemet. Jól összeko- ■'ácsolódott brigádokban és munkacsapa - tokban dolgoznak, amelyekben mindenki ismeri a másik gond-. ját, baját. Bizony, nem könnyű valakinek ezekbe a csoportokba bekerülni —, előzőleg alaposan „lekáderoz- zák” a jelentkezőt fegyelmezettség, munkakedv és egyéb hasznos tulajdonságok tekintetében. A minden évben megrendezett hazai kirándulások és külföldi túrák is még közelebb hozzák egymáshoz a „micsurinistá- kat”. Tavaly például Csehszlovákiában és Lengyelországban járt egy csoportjuk. Idén az aratás előtt 120-an keresték fel Harkány- íürdőt, s még a nyáron másik 30 gazda repül egy hétre Moszkvába. i % — Ilyenkor a nyaralási sze- Izon kezdetén sorra előkerülnek az utazótáskák a szekrények tetejéről, és legtöbbször már csak az utolsó pillanatban, a pakolásnál derül ki, hogy felfeslett a varrás, vagy „csütörtököt mondott” a zár. Ezt a fekete lakkbőröndöt is azzal hozta imént a gazdája, hogy javítsuk meg gyorsan, mert két óra múlva indul a vonata a Balatonhoz — magyarázza a képünkön látható Gondi End- réné, a Kecskeméti Vegye- Ktsz bőröndös részlegének dolgozója. Alig fejezi be a mondatot, máris új vevő érkezik. Elpanaszolja, hogy leszakadt a füle a zöldséggel teli szatyornak a piaci tolongásban. Berreg a varrógép és talán egy perc sem telik belé, máris folytathatja |>sebőe ú$ját a menyecske. I szakemberek lelkesedésével dicsérik a pompás, magas, fejlet kalászú gabonát. Vizsgálják, i búza- vagy rozsjelleg mutatkozik-e jobban. Kosa Antal többször hangoztatja, az érdem Kiss Árpádé, ez a fajta az ő kísérleteinek gyümölcse. — Két és fél kilogramm maggal kezdtük a termesztést az Aranykalászban, három éve szaporítom, most öt hold van belőle — ennyit tettünk mi — magyarázza az elnök. Magasabb fekvésű terepen állunk meg. Innen messzebb, lefelé, tekintve vízzel elárasztott szabályos táblákon akad meg a szemünk. Jólesik a vízcsillogás is a nagy forróságban. Csodálom, hogy ők nem tesznek semmi megjegyzést. De jó, hogy magam is hallgattam, így bölcs maradtam. A víznek nézett felületekről közelebb érve kisült, hogy — műanyagfóliával borított földieperágyak. Ez is új termelési módszer. A hosszú ágyakat úgy takarja a fólia, mintha a földből „nőtt” volna rájuk. A fénylő műanyagon vágott lyukakon át növekedtek a bokrok. Így mindig tiszta maradt a talaj, nem volt szükség kapálásra. — Mi a véleményed a fóliáról? — érdeklődik a pesti instruktor. — Its eil a területen e nélkül nem lehetne szamócát termelni — véli a tsz-elnök, s körülmutat. — Mindenütt öntözhető... Ez az állandó szélirány, ezért vetettük védelmül amoda a rozsot ... Kísérletezünk. Látjátok, ez az ágy magasabb a többinél, amaz közepes, ott a negyedik domborúbb, mellette laposabb a felszín. Vizsgáljuk, melyik tartja jobban a vizet, melyik megfelelőbb a homok mozgási val szemben .;. Aztán eleven következtetése ötletek követik egymást. „Kitt nő, ezt kis is próbáljuk” - mondja Poór György egyik j; vaslatára Kosa Antal. „Vár mindjárt feljegyzem” — őri egy új tapasztalatnak az insi ruktor, majd a helyi osztályve zető. Lehajolnak, ki-ki egy szé szamócapéldányt keres. — Ez már túlérett, mit szc majd a felvásárló? — nyúl egyi kük egy gyümölcsért, de miko leveszi a bokorról csodálkozv: tapogatja ujjaival. Kosa Anta nevet. — A MÉK-nél is sopánkod tak, mikor a legutóbbi szállít mányt meglátták: „Mit csiná lünk ezzel, hiszen túlérett?!’ Dobjátok csak fel nyugodtan, : ejtsétek a földre; nem malit szét — bíztattam őket. Ez mé| harmadnapra is szamóca marac szedés után. Rugalmasan kemény. — Megéri a munka, a fólia? — Két héttel korábban mehettünk vele piacra, és ez mái háromszoros nyereség forintban . .. Egyébként ezen a területen ezelőtt 3—4 ezer forintot hozott a rozs holdja. Most 50— 60 ezerrel fizet a szamóca ... Később a kísérleti borsóágyakhoz visz az út. — Ez a magyar — mutat egyik fajtára Kosa Antal — amaz az úgynevezett svájci 2-es Nem azért dicsérem ezt, mert külföldi, de ha ezen 8 hüvely terem ott, ahol a miénken 4, — az önmagáért beszél... — Tanulmányaiban hol tart elnök elvtárs? — kérdezem, mert tudom, hogy a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola hallgatója. — Az államvizsga van hátra.,. Az öt évet négy év alatt ettem le. Megengedték, hogy 1—4. évről egy esztendőben vizsgázzak . .. Ezt cs igen jó eredmény nellett teszik lehetővé. Tóth István
