Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

Z »Mal 1964. június 4, csütörtök Kormányellenes tüntetések Dél-Koreában A kosos piaci tárgyalások eredménytelensége Délkelet-ázsiai jelentés MINDEN eddiginél he­vesebb tüntetések rob­bantak ki szerdán Szöul­ban és Dél-Korea többi városaiban. A főváros utcáit már kora reggeltől tüntetők ezrei árasztották el és követelték Pák Csong-Hi diktátor lemondását. Több ezer rend­őr próbált szembeszegülni az egyre növekvő tö­meggel, de még katonai segítséggel sem tudta megfékezni a tüntetőket, akik egyszerűen félre­söpörték a kormányalakulatokat, elözönlötték a kormányzósági palota környékét. Mint az UPI írja a tüntetésnek amerikaedlenes éle is van. Az összecsapások hevességére jellemző, hogy 350 rendőr megsebesüléséről érkezett hír és a ható­ságok több száz diákot vettek őrizetbe. A dik­tátor arra készül, hogy rendkívüli állapotot hir­det ki az országban. Erről azonban, a hírek sze­rint, mind az Egyesült Államok szöuli nagykö­vete, mind az ENSZ-csapatok ott-tartózkodó fő- parancsnoka — állítólag — igyekezett lebeszél­ni. Az elnöki palota körüli ostromgyűrű miatt nem lehetett megtartaríi a minisztertanács rend­kívüli ülését sem, az ENSZ-csapatok főparancs­noka is csak helikopteren tudta megközelíteni a diktátor tartózkodási helyét. Valamennyi nyu­gati hírügynökség párhuzamot vont a mostani és az 1960-as tüntetések között, amikor lemon­dásra kényszerítették Li Szin Man elnököt. ZÁTONYRA futottak a Közös Piac miniszte­reinek tanácskozásai, mivel a tagállamok nem tudták összeegyeztetni gabonaár-politikájukat. Egybehangzó jelentések szerint az ellentétek leg­nyilvánvalóbb oka Franciaország és Nyugat-Né- metország közötti feszültség. Schröder nyugatné­met külügyminiszter különböző módosító felté­teleket szabott a gabonaár-megállapításokhoz, mivel a benyújtott tervek megvalósulása esetén esnének a nyugatnémet gabonaárak, viszont a francia gabona drágulna. A francia küldöttség vezetője elkeseredetten jegyezte meg: „Ez az egyik legszomorúbb nap Európa felépítésének történelmében.” A brüsszeli külügyminiszteri értekezlet döntése szerint egyébként megvizsgál­ják Spanyolország és a „hatok” problémáját. Ezt a körülményt Párizsban a francia és a spanyol diplomácia kezdeti sikereként értékelik. Bár. a Madridhoz intézett válaszlevél nem tesz emlí­tést a Franco-rezsim csatlakozásának lehetősé­géről, francia megfigyelők szerint Hollandia, Belgium és Olaszország meghátráltak a küzde­lemben, s most már nyilvánvalóvá vált: A fasisz­ta Franco-diktatúrának adott engedmény sem­missé tette a Római Szerződésnek azt a meg­állapítását, hogy a Közös Piac „a békét és sza­badságot szolgálja”. Értesülések szerint Madrid különböző gazdasági megtorlásokkal fenyegető­zött holland, belga és olasz cégeknél, ha tovább­ra is zárva tartják a Közös Piac kapuját Spa­nyolország előtt. HONOLULUBAN véget ért az Egyesült Álla­mok délkelet-ázsiai szakértőinek, valamint a fegyveres erők parancsnokainak közös értekez­lete. A tárgyalásokról nem adtak ki közös köz­leményt, de különböző politikai megnyilvánulá­sokból lehet következtetni az ott hozott dönté­sekre. A jól ismert szenátor, Morse szerint: „A Honoluluban összegyűltek előkészítik a háborút Vietnam északi része, majd esetleg Kína ellen.” Több szenátor máris hangoztatta, nem lesz haj­landó támogatni olyan katonai műveletek ter­vét, melyek következtében „egész Délkelet- Ázsiára kiterjedhet a háború”. A laoszi hazafias erők rádióállomása ismerteti Szufanuvong leve­lét a genfi értekezlet két társelnökéhez, mely adatokra támaszkodva hivatkozik amerikai re­pülőgépek terrortámadása ellen, melyet a haza­fias erők kezén levő terület ellen hajtottak vég­re. A levél’ felkéri a társelnököket, hatékony in­tézkedésekkel fékezzék meg az amerikaiak ag­resszióját. Az Anglia kezdeményezésére Vien- tianéban összeült és a laoszi helyzettel foglal­kozó értekezlet, melyen Anglia, az Egyesült Ál­lamok, Kanada, Thaiföld és Dél-Vietnam vesz részt, megtartotta első megbeszélését. A tanács­kozásról hivatalos közlés nem került nyilvános­ságra. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Az algériai ellenforradalmárok újabb gyilkosságai Az ADN hírügynökség tudósí­tójának jelentése szerint ellen­forradalmár bandák a hét ele­jén meggyilkolták az FLN, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front három funkcionáriusát a kabiliai Bouira községben. A helység lakossága a gaztett miatti felháborodásában még erélyesebb intézkedéseket köve­telt az ellenforradalmárok el­len. Az Alger Republicain kedden részletes beszámolót közölt ar­ról, hogyan támadták meg hét­főn az ellenforradalmárok a Een Bella elnök lakosztálya előtt szolgálatot teljesítő őröket. — A támadók — állapítja meg a lap — kétségtelenül nem érték el a kívánt hatást. Nem okoztak sem zavart, sem nyug­talanságot. Ellenkezőleg, a la­kosság még szilárdabban eltö­kélte, hogy megvédi a forrada­lom vívmányait és jövőjét. R. J. Malinovszkij marsall Dubrovnikban B. Mamula jugoszláv ellen­tengernagy kedden Brioni szi­getén ebédet adott R. J. Mali­novszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és a kí­séretében levő szovjet katonai küldöttség tiszteletére. R. J. Malinovszkij marsall és kísérete kedden esite különre- pülőgépen Dubrovnikba érke­zett, ahol a szovjet vendégeket Ivan Sgosnjak hadseregtábor­nak, a jugoszláv fegyveres erők helyettes főparancsnoka fogadta. Az „Oiió-hadiművelet” í. Mercedes a sorompónál Zuhogott az eső, amikor az. oszt­rák—nyugatnémet határon felemel­kedett a vámsorompó a hatalmas fekete Mercedes-kocsi előtt. A zu­hogó esőben alig látszott a sorompó mellett díszelgő nagy bádogtábla az osztrák sassal, amely a Habsburg- ház bukása után immár nem két­fejű volt, hanem csak egy. A gumi- kabátba bújtatott határőr feszesen szalutált, mert a W 0103 rendszám- tábla világosan jelezte, hogy az autó utasa előkelő úr. A hátsó ülésen, fázósan, vastag teveszőr kabátjába burkolva, egy magas, szi­kár férfi ült. Withalm volt a neve, s a legnagyobb osztrák kormány­zópárt, a Néppárt szürke eminen­ciásának számított egész Ausztriá­ban. ö a párt főtitkára, állítólag ő az ész, s a legfőbb hatalom Klaus osztrák kancellár mögött. A vámőr nem tudhatta, hogy a felemelkedő sorompó alatt kényel­mesen áthömpölygö autó utasa vol­taképpen egy lépéssel közelebb lök­heti Ausztriát afelé, hogy az egy- fejű sas ismét kéfejűvé váljék ... A sárga falú villa Mert az 1964-es esztendőnek ezen a késő tavaszi délutánján a Néppárt főtitkára a nyugatnémet területen levő Pöcking falucskába tartott, hogy Habsburg Ottóval, a magyar földön is oly fájdalmasan jól is­mert uralkodóház sarjával tárgyal­jon. Röviddel később az autó a festői szépségű Starnberg-tó környékén álló, sárga falú villa elé ért, amely­nek lépcsőin gróf Degenfeldt, Habs­burg Ottó személyi titkára fogadta a vendéget..• A látogatás persze szigorúan zárt ajtók mögött, zajlott. Withalm láto­gatása azonban mégsem maradhatott titokban. Az Osztrák Néppárton belül sokan vannak ugyanis, akik egészséges idegenkedéssel viseltet­nek Habsburg Ottó — s legalább annyian, akik ugyanilyen éles ellen­szenvvel Withalm iránt. így történt, hogy Withalm még vissza sem szállt autójába a sárga villa kapuja előtt, a Kärntner-Strasse elején, az opera közelében levő néppárti fő­hadiszállásról már futottak a bizal­mas küldöncök a Kurier közeli szer­kesztősége felé, hogy „leadják a drótot”. Mire újra felemelkedett volna a Mercedes előtt az osztrák határsorompó, a Kärntner-Strasse sarkán elhelyezett kis üvegkiraka­tokban a felhajtott gallérú járókelők már csodálkozva olvashatták a hírt a hajdani császári dinasztia sarjá­nak és a köztársaság egyik vezető politikusának találkozójáról... A zarándokút célja Mi volt tulajdonképpen a fekete Mercedes különös útjának célja? Azokban a napokban kormányválság dúlt Ausztriában, még hozzá jó­formán hetek óta. Az új kormány­nak. a néppárti jobbszámy előre­törésének jegyében kellett megala­kulnia, mert ez a Klaus és Wit- halm vezette jobboldal elsodorta a párt centrumát és balszárnyát. Mi­után pedig választások csak két esztendő múlva lesznek Ausztriában, a koalíciós játékszabályok világossá tették, hogy az új kormánynak Klaus (és a háta mögött Withalm) vezetésével kell megalakulnia. A koalíció másik tagja, a szociálde­mokraták azonban tudták, hogy a Néppárt jobbszámyán igen erős azoknak a köröknek a nyomása, amelyek Habsburg Ottó visszatérését követelik. Ezért nyilatkozatot köve­teltek, hogy az új kormány vezető férfiai is elutasítják Ottó visszaté­résének gondolatát. Nos, a víztől csöpögő Mercedes meg is hozta Pöckingből az Ottó ál­tal aláírt papírt, amely homályosan fogalmazásban tudatta, hogy „amíg ügyéről tárgyalások folynak”, addig a Habsburg-sarjadék nem lépi át az Osztrák Köztársaság határát. A kormány megalakulhatott ■— a politikai botrányt azonban már nem lehetett elkerülni. Withalm és társai ugyan azt szerették volna, ha a pockingi látogatás titokban marad és Ottó levele egyszerűen „megér­kezik” Bécsbe. Ehelyett az történt, hogy ország­világ előtt kiderült: Harmincöt esz­tendővel a Habsburgok trónfosztása után a Habsburg-ház feje közép­ponti szerepet játszott egy osztrák kormányválságban — még hozzá úgy, hogy a Néppárt főtitkára za­rándokolt a kiűzött Habsburghoz. A fekete Mercedes különös útja jelezte, hogy a Habsburg-ügy to­vábbra is az osztrák politika egyik kulcskérdése, s hogy a Habsburgok uralomra juttatásáért megindított és bonyodalmas rejtekutakat megjárt „Ottó- hadművelet” továbbra sem került le a nemzetközi reakció napi­rendjéről. A második paragrafus Hogyan kezdődött mindez, és ho­gyan jutott idáig? Ottó 1912 novemberében született, tehát ma mindössze ötvenkét esz­tendős, ami nem nagy kor egy becs­vágyó politikus számára. Eredetileg csak egy főherceg volt a Habsburg- báz tucatnyi sarjadéka közül, akire különösebben nem is nagyon figyel­tek a Burg népes folyosóin. Két esztendős volt, alig tudott még jár­ni, amikor Szarajevóban két pisz­tolylövés leterítette Ferenc Ferdi- nándot, és ugyanez a két pisztoly- lövés Károly főherceget, Ottó apját az osztrák császári és magyar ki­rályi trón várományosává tette. Bolgár katonai küldöttség érkezett hazánkba Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívá­sára — a Bolgár Népköztársa­ságban járt magyar katonai de­legáció látogatásának viszonzá­saként — szerdán bolgár kato­nai küldöttség érkezett Buda­pestre, Dobri Dzsurov vezérez­redesnek, a Bolgár Népköztársa­ság honvédelmi miniszterének vezetésével. A delegációt ma­gyarországi útjára Lados Andor ezredes, hazánk szófiai nagykö­vetségének katonai attaséja is elkísérte. A vendégeket a zászlókkal, s üdvözlő leiratokkal díszített Ferihegyi repülőtéren ünnepé­lyesen fogadták. A küldöttség fogadására megjelent Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a ma­gyar néphadsereg más magas rangú vezetői, a tábornoki és parancsnoki kar tagjai, a társ­fegyveres testületek képviselői, Pap János, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Korom Mi­hály, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Benkei András belügyminiszter, Böjti János külügyminiszter-helyettes. Jelen volt a fogadtatásnál Jancso Georgien, a Bolgár Nép- köztársaság magyarországi nagy­követe és a nagykövetség több beosztottja. Ott voltak a Buda­pesten akkreditált katonai és légügyi attasék közül számosán, valamint — élükön K. I. Prova- lov vezérezredessel — az ideig­lenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnoksá­gának magas rangú képviselői. India új miniszterelnöke június 9-én veszi át hivatalát ÚJ DELHI. (MTI) Lai Bahadur Sasztri, India új miniszterelnöke kedd este meg­kezdte kormányalakítási tár­gyalásait. Radhakrisnan elnök­nek bejelentette, hogy né­hány nappal szeretné elhalasz­tani hivatalba lépését, mert meg akarja várni a hivatalos gyász leteltét, és részt akar ven­ni Nehru gyászszertartásának utolsó szakaszán, amikor az el­hunyt hamvait a Gangesz fo­lyóba szórják. Ezek szerint Sasztri június 9-én teszi le a hi­vatali esküt, s addig Nanda ideiglenes miniszterelnök intézi továbbra is az állam ügyeit. Kedd esti sajtóértekezletén Sasztri nem volt hajlandó nyi­latkozni a kormányalakítással kapcsolatban folytatott tanács­kozásairól, de a Kongresszus Párthoz közel álló körökben úgy vélik, hogy nem lesz sok változás a kormányban. Wilson sajtóértekezlete MOSZKVA. (TASZSZ) Harold Wilson, az Angol Munkáspárt vezetője, szerdán a moszkvai Nációnál Szállóban rendezett sajtóértekezleten ki­jelentette: „Mi rendkívül nagy jelentő­séget tulajdonítunk a Szovjet­unió vezetőivel folytatott tár­gyalásoknak. A Hruscsov val, Gromikóval és más szovjet ve­zetőkkel lefolyt találkozások so­rán angol részről tisztázni igye­keztünk a szovjet kormány ál­láspontját az alapvető nemzet­közi kérdésekben, mindenekelőtt az általános és teljes, valamint a részleges leszerelés kérdésé­ben.’* Amikor nem kevesebb, mint hatvan­nyolc esztendős uralkodás után Ferenc József eltávozott az élők sorából, és a Mátyás-templom nagy­hajójában a világháború kellős kö­zepén Károly fejére tették István király koronáját — Ottó a trón vá­rományosává lepett elő. A világháború és a forradalmak vihara szétzúzta a Habsburgokat. Károly 1918-ban Eckertschauban alá­írta lemondását és 120 millió arany schilling értékű vagyonnal pogy- gyászában, családjával együtt el­hagyta Ausztriát. Közben megszüle­tett az Osztrák Köztársaság és 1919. április 3-án jogerőre emelte az úgy­nevezett Habsburg-törvényt. Ennek a törvénynek híres 2. §-a mind a mai napig kulcsa az „Ottó-hadmű- veletnek”. Érdemes hát szó szerint ide iktatni: „Ausztria biztonságának érdekében a korona egykori vise­lője és a Habsburg-Lotharingiai Ház többi tagja, amennyiben kifejezet­ten nem mondanának le a Házhoz való tagságukról és az abból fakadó uralkodási igényükről, és ki nem nyilvánítják állampolgári hűségüket a Köztársasághoz, az országból ki- utasíttatnak. Annak megállapítása, hogy egy ilyen nyilatkozat elegen­dőnek tekinthető-e, a szövetségi kormány és a parlament együttes hatáskörébe tartozik.” Évtizedekig békében nyugodott ez az okmány az osztrák parlament irattárában, senki sem törődött vele, hogy Zita, az Özvegy excsászámé, szinte fanatikus kitartással neveli Ottót a trón visszaszerzésére, s hajszolja végig Spanyolország és Belgium egyetemein. A Habsburgokkal senki sem törő­dött — egészen addig, amíg a má­sodik világháború kellős közepén, egy hideg februári napon, jóságos kerek arcú, bíbor palástba öltözött, keret nélküli szemüveget viselő fő­pap nem szállt ki egy autóból Ró­mában, a fallal körülvett Vatikán­ban, a pápai palota előtt. .. (Folytatjuk.) Gömöri Endre W ilson megállapította, hogy „jelentős mértékben csökkent az atomfegyverkísérletek részleges eltiltásáról szóló Moszkvai Szer­ződés diktálta iram”, majd hoz­záfűzte: „Üj kezdeményezésre van szükség.” Az Angol Munkáspárt veze­tője beszélt azokról a fonto­sabb javaslatokról, amelyeket az általa vezetett küldöttség a szovjet kormány vezetőivel meg­vitatott. Ezek közé tartozik az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében kö­tendő szerződésről szóló Indít­vány. Wilson végül ismét hangsú­lyozta, hogy a szovjet vezetők­kel folytatott tárgyalások rend­kívül széles kérdéscsoport meg­vitatását tették lehetővé. Koszigin fogadta Harold Wílsont Koszigin, a Szovjet Miniszter- tanács első elnökhelyettese szerdán a Kremlben fogadta Harold Wílsont, az Angol Mun­káspárt vezérét. A baráti lég­körben lezajlott megbeszélés so­rán eszmecsere folyt a feleket kölcsönösen érdeklő kérdések­ről. Tito Finnországban HELSINKI. (TASZSZ) Mint Jakobson, a finn külügy­minisztérium politikai osztályá­nak vezetője a sajtó képviselői­vel közölte, Kekkonen köztár­sasági elnök és Tito elnök kö­zött őszinte és baráti légkörben megbeszélés folyt. A két állam­fő megvitatta a nemzetközi helyzetet, valamint a Finnor­szág és Jugoszlávia kapcsola­tait érintő kérdéseket. A Ju­goszláv elnök látogatása sorin a későbbi napokban folytatják majd a megbeszéléseket. Tito elnök látogatásának má­sodik napján megtekintette Helsinkiben a „Hietalahti” ha­jógyárat. Szerdán a jugoszláv vendég Valkeakoski városába utazott, itt megtekint egy papírgyárat.

Next

/
Thumbnails
Contents