Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

MM. június 4, csütörtök 3. oldal Munkaerő lenne, gép ran, hely nincs AZ AGRONÓMUS Átszervezés utáni gondok a Bajai Finomposztó Váliaiatnál TAVALY januárban egyesült a Bajai Finomposztó Vállalat az Újpesti Gyapjúszövővel. A vállalatok összevonása a megye számára' azért is előnyös, mert egyben ipartelepítést jelent. A Finomposztó Vállalat központja ugyanis Bajára került és a har­madik ötéves terv idejére üte­mezett beruházás — az előzetes számítások szerint mintegy 180 millió forint — jelentős hánya­da a megyei üzem fejlesztését szolgálja. A korszerűsítés megvalósítása után, a vállalat évi termelése terv szerint 100 millió forinttal emelkedik és a termékek 55 százalékát Baján állítják elő. A megnövekedett feladatok ter­mészetesen létszámbővítést is igényelnek. A harmadik ötéves terv befejezéséig a munkások száma a jelenlegi 1300-ról 2300 —2500-ra szaporodik Baján. AZ ÜZEM JÖVŐJE tehát biz­tató. Most azonban még első­ban a községeiben, ahol három­nál több járási tanácstag lakik és tevékenykedik, községi cso­portokat alakítottak a járási tanácstagok. Eddig Kerekegyhá­zán, Izsákon, Tiszakécskén, La­kiteleken, Lajosmizsén és Buga- coji alakult meg egy-egy ilyen csoport. Az elgondolások sze­rint minden járási tanácsülés sorban az idei terv végrehajtá­sa foglalkoztatja a vállalat ve­zetőit. Erről beszélgettünk Ko­vács Imre igazgatóval. — Nem szeretnék pesszimista módon nyilatkozni, de meg kell mondanom, hogy a jelenlegi adottságok mellett igen nehéz lesz teljesíteni tervfeladatunkat — mondta az igazgató. Kérdésünkre — mi okozza a legnagyobb gondot — beszámolt arról, hogy a budapesti üzem­ben létszámhiánnyal küzdenek. Elsősorban szövőnőkre és férfi segédmunkásokra lenne szük­ség. Baján könnyen növelhet­nék a dolgozók számát, mivel itt — főképpen női munkaerő­ben — felesleg mutatkozik. Az üzemben azonban minden talp­alatnyi hely foglalt. Újabb gé­pek beállítása lehetetlen, hiszen máris az udvarra szorult a készáru egy része, a munka- csarnokokban — erről magunk is meggyőződhettünk — mán­előtt két-három nappal összeül­nek a községekben a csoport ta­gok és választókörzetük problé­máit megvitatva, közösen ké­szülnek fel a járási tanácsülés­re. Ezenkívül évente kétszer minden községi csoport megbe­szélést tart a helyi tanács tag­jaival, s tájékoztatást ad a járási tanács, valamint a vég­rehajtó bizottság munkájáról. már a termelés rovására megy a zsúfoltság. Korszerűtlenek, szűkelc a szociális helyiségek is. A meglevő öltözők, mosdók csak a munkásgárda felének lenné­nek elegendők az egészségügyi előírások szerint. — Az üzem bővítésére nincs semmiféle lehetőség? — Van, de ezt mielőbb ki kellene használnunk, éppen az idei tervteljesítés érdekében — válaszolta Kovács Imre. — A szomszédságunkban levő vágó­hidat összevonják a félegyházi­val. Területét és jól hasznosít­ható munkacsarnokait vállala­tunk sajátítja ki. A kérdés csak az, hogy mikor. Mi természete­sen azt kérjük, hogy minél előbb. A MEGYEI pártbizottság és a tanács támogatja a Finom­posztó Vállalat kérését. A Hús­ipari Vállalat vezetősége is haj­landónak mutatkozik arra, hogy a kisajátításért járó 1 millió 470 ezer forint lefizetésétől szá­mított 4 és fél hónapon belül átadja a telepet. A Könnyűipari Minisztérium illetékesei azon­ban mind ez ideig úgy nyilat­koztak, hogy a szükséges beru­házási keretet csak a jövő év elejére tudják biztosítani. Véleményünk szerint meg le­het és meg is kell oldani a Fi­nomposztó Vállalat gondját — minél előbb. Ha a Húsipari Vál­lalat biztosítékot kap arra, hogy az összeget a jövő év elején rendelkezésére bocsátják, akkor egy kis jó akarattal — ebben különben eddig nem is volt hiány — megtalálhatná a mód­ját . hogyan előlegezhet a szom­szédos vállalatnak. A VITA rugalmas és gyor- bb megoldása kívánatos már csak azért is, mert a Finom­posztó Vállalatnak idén nem kevesebb, mint 400 milliós terv- feladattal kell megbirkóznia és eleget kell tennie jelentős ex­port kötelezettségeinek is. B. D. W Aruház a tanyán Rövidesen új színfolttal gaz­dagodig a Kecskemét—Izsák között vezető országút kör­nyéke. Túlzás ugyan azt ál­lítani, hogy a képünkön lát­ható modern vonalú áruház a tanyán épül, mert alig száz méternyire vannak Ágasegy­háza első házai. Maga a falu is csak most fejlődik azonban zárt településsé. Á földműves­szövetkezet új áruháza és cuk­rászdája méltán hozzájárul majd ehhez. Az építők — a Kiskőrösi Vegyes Ktsz kőműve­sei — nem ijedtek meg az új­szerű építkezési eljárástól, s mindössze az előregyártott ele­mekből tervezett tetőszerkezet elkészítéséhez kértek némi segítséget a szomszéd község­ben dolgozó ÉM 31-es Építő­ipari Vállalat szakembereitől. t ' r Sxép hivatás az agronó- musé. A mai fejlődő falu küz­delmes életének ő az egyik leg­fontosabb alakja, ö a tervek kovácsolója, a jókedv ébresz­tője, a korszerű szakismeret le­téteményese. Ha jól felkészült tennivalóira, ha gazdag képze­letű és melegszívű ember, széppé, tartaj mássá teheti a gondjaira bízott falu életét. Milliárdokat fordítunk a kor­szerű nagyüzemi gazdaság meg­teremtésére. Az egész ország figyelme kíséri féltőn fejlődé­sét, városon, falun kivácsian várják a nagy erőfeszítés ered­ményét. S hogy miképpen gyü­mölcsözik majd ez a hatalmas áldozatvállalás? Ez elsősorban a szakemberektől függ. A felelősségtudat, s a hivatás más ezer követelménye bizo­nyára már a felkészülés évei­ben gyakran foglalkoztatja a jövendő agronómust. Tanul, gyűjti a korszerű ismereteket, színes terveket, elképzeléseket forgat a fejében, hogyan fog majd övéi elé állni, hogyan fogja okos szóval, a szakember magabiztosságával magával ra­gadni embereit és átformálni a maga kis világát. A fiatalság álmai szép és hasznos álmok, s a mi életünk nagyon is al­kalmas arra, hogy a színes, vál­tozatos, de reális álmokat va­lóra váltsa. A fiatal mezőgaz­dász elképzelései is mind meg­valósulhatnak, ha kitart mel­lettük, ha erős és határozott ember, ha nem retten vissza a küzdelemtől. Harcolni annak is kell, aki a jót akarja. Igaz, hogy a mai falu új úton jár. A régi meg­kötöttségek, az egy helyben to- pogás, a megkövült maradiság már erősen foszladozik, de azért még ott lapul némelyek fejé­ben. Soltún makacskodnak még a régi mellett: „Az én apám másképp csinálta, s mégis neki volt a legszebb búzája és a legjobb lova.” Ilyen kifa- kadásokkal még ma is találko­zik az újat akaró szakember, és elmondják okvetetlenkedőnek és betűrágónak is, ha nem en­ged. A korszerűség, a tudo­mány legújabb eredményeinek az alkalmazása ugyanis csak azok számára pof onegy szeri, akik már megismerkedtek vele, ismerik hatását, eredményeit. De az a régi vágású paraszt­ember, aki évente háromszor is verejtókes kapálással tette zöl- dellő rengeteggé kukoricáját, nehezen hisz abban, hogy a számára ismeretlen vegyszer nálánál jobban és gyorsabban elvégzi ezt a tengernyi munkát. Mit tudom én, mi lesz abból — mondja jó néhány újdonsült szö­vetkezeti gazda is, amikor a vegyszeres gyomirtásról hall. Csoda-e. ha ellenkezik? De csak addig ellenkezik, amíg meg nem győződött az újdon­ság jó hatásáról. Ha látja, hogy bevált, elfogadja szívesen. S éppen az a legnagyobb szerep, amely az agronómusra várhat: elfogadtatni és megszerettetni az újat Ezt is elérheti a jó szakem­ber, ha megbecsülést szerez ön­magának, ha ki tudja vivni, hogy a falu központi alakja le­gyen. Ha magabiztos szaktu­dással, helyes emberi magatar­tással és jó szóval bírja, sok szép eredményt elérhet akár egyik évről a másikra is. Igaz, akad még jó néhány dolog, mely ideig, óráig elveheti a hivatását állhatatosan szerető jó szakember kedvét is. Van még olyan tsz, amelyben nem becsülik meg eléggé a jó szak­embert. Néhol a konok vaska- laposság. a maradiság is pálcát töt még a nadrágos ember, a tanult ember felett. S van, ahol lakásgondokkal, otthontalan- sággal küszködik a falura került szakember. Sok bajjal, teherrel birkózó szövetkezeteink még nem mindenütt tudnak egyik napról a másikra agronómus- lakást biztosítani. De a felso­rolt gondok mind előbb-utóbb megoldódnak, ha az agronó- mus hivatása magaslatán áll. Szép hivatás az agronómusé, de nehéz is nagyon. Ilyenkor tavasszal, de nyáron és ősszel is ez a pálya nem tűr el sem fáradtságot, sem megállást. Ilyenkor nincs nyolcórai mun­kaidő és nincs tizenhatórás pi­henés. Az az agronómus, aki megreked az íróasztal mellett, eleve csatát vesztett. Az agro- nómus szép hivatása sajátos életformát is követel: állandó tettrekész állapotot, gyors el­határozást, határozott döntést. Más foglalkozásoknál, ha elront valamit az ember, később neki- áll és kijavítja. Az agronómus nincs ilyen szerencsés helyzet­ben. Ha az ö szénáját szétszór­ta a vihar, elverte az eső, abból már nem igen lehet jó takar­mányt csinálni. Ha a szülőben nem füstölnek idejében, s a fürtöket leveszi a ’ fagy, azon sem lehet segíteni. S hányszor kell hajnali 3-kor, 5-kor kelni az agronómusnak. Ellenőrizri a fejést. az etetést, a munkába indulást. Természetesen azzal, hogy 3-kor felkelt, még nem sokat csinált. Attól még nem megy jobban a munka, ha az agronómus is ott álmoskodik a koránk elök között. Mert a mun­ka tartalma a fontos. Az a fon­tos, hogy a szakember pirkadat­tól késő estig céltudatos, tudós hadvezére legyen a boldogulá­sért vívott sorozatos ütközetek­nek. De ti jól végzett munka jutalmát is talán mindenkinél jobban élvezi az agronómus. Nincs annál nagyobb öröm, mintha az ember napról-napra láthatja erőfeszítései eredmé­nyét. S-'a jó szakember hamar megismeri ezt az érzést. A gon­dozott halár, a fejlődő állat- állomány, a tsz-porta rendje, a felrajzolt tervek sokasága, a gyarapodó jövedelem, s ezzel együtt a tagság növekvő jóléte és elismerése a jó agronómus legszebb dicsérete. K. Gy. fttlpopos a HSJ^UjUÜG Esernyő — < Nyél nélküli esernyővel el­vétve sem találkoztunk az el­múlt évben. Azt sem tapasztal­tuk, hogy esernyőért álltak vol­na sorban a vásárlók valame­lyik divatáruüzlet ajtaja előtt. Fel kell tételeznünk tehát, hogy a Jászárokszállási Fémtömekcikk Ktsz-nél zökkenőmentesen ment az ernyőbotgyártás, a szövet­kezet teljesen ki tudta elégíteni az ernyőkészítés „monopóliu­mát” élvező BVT Divatáruké­szítő Vállalat igényét. Bizonyára alapos oka lehe­tett az OKlSZ-nak, arra, hogy ennek ellenére a nyelek gyár­tására ez évre már a Lajosmi- zse és Vidéke Háziipari Szövet­kezetét jelölje ki. A lajosmizseiek vállalták az új profilt, valószínűleg nem is sejtették, hogy ezzel milyen te­her szakadt nyakukba. Hogy valami nincs rendben, arra csak akkor döbbent rá a ktsz jó szándékú, ám de nem túlzot­tan előrelátó vezetősége, amikor a Divatárukészítő Vállalat sor-, ra-rendre visszaküldte a bot­szállítmányokat. Azzal az in­dokkal, hogy sem formájuk, sem anyaguk nem üti meg a kívánt mértéket. Teltek-múltak a hetek, hóna­pok, vészes gyorsasággal közele­dett az első negyedév vége. De Lajosmizsén — a kétségtelen igyekezet ellenére — egyetlen épkézláb ernyőbot sem született. Mentegetőző levél annál több. „Nincs gépünk, nincs szárító he­lyiségünk, nem kapunk megfe­lelő ayagot ’ — írtak a ktsz ve­zetői. Kifogásokra azonban nem le­het ernyővásznat építeni. A Di­vatárukészítő Vállalat végül is a Döntő Bizottsághoz fordult. Kérte, hogy kötelezzék partne­rét késedelmi kötbér megfizeté­sére, tekintve, hogy az első ne­gyedévre szerződött 40 ezer ér­ié nyeletlen nyőbotot nem szállította le. El­panaszolta a vállalat azt is, hogy a második negyedévre már szer­ződést sem hajlandó kötni a ktsz. A Döntő Bizottság a követ­kező álláspontra helyezkedett: A lajosmizsei ktsz valóban nem rendelkezik a gyártáshoz szük­séges feltételekkel. Így hát hiá­ba is köteleznék arra, hogy kössön szerződést a második ne­gyedévre. De az első negyedév­ben elmaradt szállításért is csak annyiban felelős, hogy túlbe­csülte a lehetőségeit. Ezért mér­sékelt kötbért kell fizetnie. Az ügy akkor kezdett igazán érdekessé válni, amikor — a Döntő Bizottság megkeresésére küldött — válaszában az OKIS2 illetékesei is elismerték, hogy a Háziipari Szövetkezet beren­dezés és anyag hiányában való­ban képtelen elfogadható boto­kat gyártani. De — idézzük a levelet: „A Lajosmizse és Vidé­ke Háziipari Szövetkezet a Bács- Kiskun megyei KISZÖV tájé­koztatása alapján jelölte ki szö­vetkezetünk a termék gyár­tására.” És mit mond vajon a Kis­ipari Szövetkezetek Bács-K is- kun megyei Szövetsége március 13-án kelt levelében? Meglepő, de ezt: „Esernyő- botok gyártásához szükséges fel­tételekkel szövetkezetünk nem rendelkezik.” A profilírozást tehát elha- markodták az CK 1S2 szakembe­rei. Jó lenne, ha tévedésüket legltésőbb az ősi esőzések be­álltáig helyrehoznák, úgy érez­zük, nem felesleges felhívni szíves figyelmüket arra, hogy mielőtt egy újabb ktsz-t jelöl­nének ki, győződjenek meg róla saját szemükkel, van-e ott gép, szárító berendezés, hozzáértés, és lesz-e elegendő anyag? S -^) Községi csoportokat alakítottak a kecskeméti járási tanácstagok A kecskeméti járásnak azok-

Next

/
Thumbnails
Contents