Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

MM. június 4, csütörtök

3. oldal

Munkaerő lenne, gép ran, hely nincs

AZ AGRONÓMUS

Átszervezés utáni gondok

a Bajai Finomposztó Váliaiatnál

TAVALY januárban egyesült a Bajai Finomposztó Vállalat az Újpesti Gyapjúszövővel. A vállalatok összevonása a megye számára' azért is előnyös, mert egyben ipartelepítést jelent. A Finomposztó Vállalat központja ugyanis Bajára került és a harmadik ötéves terv idejére ütemezett beruházás — az előzetes számítások szerint mintegy 180 millió forint — jelentős hányada a megyei üzem fejlesztését szolgálja.

A korszerűsítés megvalósítása után, a vállalat évi termelése terv szerint 100 millió forinttal emelkedik és a termékek 55 százalékát Baján állítják elő. A megnövekedett feladatok természetesen létszámbővítést is igényelnek. A harmadik ötéves terv befejezéséig a munkások száma a jelenlegi 1300-ról 2300 —2500-ra szaporodik Baján.

AZ ÜZEM JÖVŐJE tehát biztató. Most azonban még elsőban a községeiben, ahol háromnál több járási tanácstag lakik és tevékenykedik, községi csoportokat alakítottak a járási tanácstagok. Eddig Kerekegyházán, Izsákon, Tiszakécskén, Lakiteleken, Lajosmizsén és Buga- coji alakult meg egy-egy ilyen csoport. Az elgondolások szerint minden járási tanácsülés

sorban az idei terv végrehajtása foglalkoztatja a vállalat vezetőit. Erről beszélgettünk Kovács Imre igazgatóval.

— Nem szeretnék pesszimista módon nyilatkozni, de meg kell mondanom, hogy a jelenlegi adottságok mellett igen nehéz lesz teljesíteni tervfeladatunkat — mondta az igazgató.

Kérdésünkre — mi okozza a legnagyobb gondot — beszámolt arról, hogy a budapesti üzemben létszámhiánnyal küzdenek. Elsősorban szövőnőkre és férfi segédmunkásokra lenne szükség. Baján könnyen növelhetnék a dolgozók számát, mivel itt — főképpen női munkaerőben — felesleg mutatkozik. Az üzemben azonban minden talpalatnyi hely foglalt. Újabb gépek beállítása lehetetlen, hiszen máris az udvarra szorult a készáru egy része, a munka- csarnokokban — erről magunk is meggyőződhettünk — mánelőtt két-három nappal összeülnek a községekben a csoport tagok és választókörzetük problémáit megvitatva, közösen készülnek fel a járási tanácsülésre. Ezenkívül évente kétszer minden községi csoport megbeszélést tart a helyi tanács tagjaival, s tájékoztatást ad a járási tanács, valamint a végrehajtó bizottság munkájáról.

már a termelés rovására megy a zsúfoltság. Korszerűtlenek, szűkelc a szociális helyiségek is. A meglevő öltözők, mosdók csak a munkásgárda felének lennének elegendők az egészségügyi előírások szerint.

— Az üzem bővítésére nincs semmiféle lehetőség?

— Van, de ezt mielőbb ki kellene használnunk, éppen az idei tervteljesítés érdekében — válaszolta Kovács Imre. — A szomszédságunkban levő vágóhidat összevonják a félegyházival. Területét és jól hasznosítható munkacsarnokait vállalatunk sajátítja ki. A kérdés csak az, hogy mikor. Mi természetesen azt kérjük, hogy minél előbb.

A MEGYEI pártbizottság és a tanács támogatja a Finomposztó Vállalat kérését. A Húsipari Vállalat vezetősége is hajlandónak mutatkozik arra, hogy a kisajátításért járó 1 millió 470 ezer forint lefizetésétől számított 4 és fél hónapon belül átadja a telepet. A Könnyűipari Minisztérium illetékesei azonban mind ez ideig úgy nyilatkoztak, hogy a szükséges beruházási keretet csak a jövő év elejére tudják biztosítani.

Véleményünk szerint meg lehet és meg is kell oldani a Finomposztó Vállalat gondját — minél előbb. Ha a Húsipari Vállalat biztosítékot kap arra, hogy az összeget a jövő év elején rendelkezésére bocsátják, akkor egy kis jó akarattal — ebben különben eddig nem is volt hiány — megtalálhatná a módját . hogyan előlegezhet a szomszédos vállalatnak.

A VITA rugalmas és gyor- bb megoldása kívánatos már csak azért is, mert a Finomposztó Vállalatnak idén nem kevesebb, mint 400 milliós terv- feladattal kell megbirkóznia és eleget kell tennie jelentős export kötelezettségeinek is.

B. D.

W

Aruház a tanyán

Rövidesen új színfolttal gazdagodig a Kecskemét—Izsák között vezető országút környéke. Túlzás ugyan azt állítani, hogy a képünkön látható modern vonalú áruház a tanyán épül, mert alig száz méternyire vannak Ágasegyháza első házai. Maga a falu is csak most fejlődik azonban zárt településsé. Á földművesszövetkezet új áruháza és cukrászdája méltán hozzájárul majd ehhez. Az építők — a Kiskőrösi Vegyes Ktsz kőművesei — nem ijedtek meg az újszerű építkezési eljárástól, s mindössze az előregyártott elemekből tervezett tetőszerkezet elkészítéséhez kértek némi segítséget a szomszéd községben dolgozó ÉM 31-es Építőipari Vállalat szakembereitől.

t '

r

Sxép hivatás az agronó- musé. A mai fejlődő falu küzdelmes életének ő az egyik legfontosabb alakja, ö a tervek kovácsolója, a jókedv ébresztője, a korszerű szakismeret letéteményese. Ha jól felkészült tennivalóira, ha gazdag képzeletű és melegszívű ember, széppé, tartaj mássá teheti a gondjaira bízott falu életét.

Milliárdokat fordítunk a korszerű nagyüzemi gazdaság megteremtésére. Az egész ország figyelme kíséri féltőn fejlődését, városon, falun kivácsian várják a nagy erőfeszítés eredményét. S hogy miképpen gyümölcsözik majd ez a hatalmas áldozatvállalás? Ez elsősorban a szakemberektől függ.

A felelősségtudat, s a hivatás más ezer követelménye bizonyára már a felkészülés éveiben gyakran foglalkoztatja a jövendő agronómust. Tanul, gyűjti a korszerű ismereteket, színes terveket, elképzeléseket forgat a fejében, hogyan fog majd övéi elé állni, hogyan fogja okos szóval, a szakember magabiztosságával magával ragadni embereit és átformálni a maga kis világát. A fiatalság álmai szép és hasznos álmok, s a mi életünk nagyon is alkalmas arra, hogy a színes, változatos, de reális álmokat valóra váltsa. A fiatal mezőgazdász elképzelései is mind megvalósulhatnak, ha kitart mellettük, ha erős és határozott ember, ha nem retten vissza a küzdelemtől.

Harcolni annak is kell, aki a jót akarja. Igaz, hogy a mai falu új úton jár. A régi megkötöttségek, az egy helyben to- pogás, a megkövült maradiság már erősen foszladozik, de azért még ott lapul némelyek fejében.

Soltún makacskodnak még a régi mellett: „Az én apám másképp csinálta, s mégis neki volt a legszebb búzája és a legjobb lova.” Ilyen kifa- kadásokkal még ma is találkozik az újat akaró szakember, és elmondják okvetetlenkedőnek és betűrágónak is, ha nem enged. A korszerűség, a tudomány legújabb eredményeinek az alkalmazása ugyanis csak azok számára pof onegy szeri, akik már megismerkedtek vele, ismerik hatását, eredményeit. De az a régi vágású parasztember, aki évente háromszor is verejtókes kapálással tette zöl- dellő rengeteggé kukoricáját, nehezen hisz abban, hogy a számára ismeretlen vegyszer nálánál jobban és gyorsabban elvégzi ezt a tengernyi munkát. Mit tudom én, mi lesz abból — mondja jó néhány újdonsült szövetkezeti gazda is, amikor a vegyszeres gyomirtásról hall. Csoda-e. ha ellenkezik? De csak addig ellenkezik, amíg meg nem győződött az újdonság jó hatásáról. Ha látja, hogy bevált, elfogadja szívesen. S éppen az a legnagyobb szerep, amely az agronómusra várhat:

elfogadtatni és megszerettetni az újat

Ezt is elérheti a jó szakember, ha megbecsülést szerez önmagának, ha ki tudja vivni, hogy a falu központi alakja legyen. Ha magabiztos szaktudással, helyes emberi magatartással és jó szóval bírja, sok szép eredményt elérhet akár egyik évről a másikra is.

Igaz, akad még jó néhány dolog, mely ideig, óráig elveheti a hivatását állhatatosan szerető jó szakember kedvét is. Van még olyan tsz, amelyben nem becsülik meg eléggé a jó szakembert. Néhol a konok vaska- laposság. a maradiság is pálcát töt még a nadrágos ember, a tanult ember felett. S van, ahol lakásgondokkal, otthontalan- sággal küszködik a falura került szakember. Sok bajjal, teherrel birkózó szövetkezeteink még nem mindenütt tudnak egyik napról a másikra agronómus- lakást biztosítani. De a felsorolt gondok mind előbb-utóbb megoldódnak, ha az agronó- mus hivatása magaslatán áll.

Szép hivatás az agronómusé, de nehéz is nagyon. Ilyenkor tavasszal, de nyáron és ősszel is ez a pálya nem tűr el sem fáradtságot, sem megállást. Ilyenkor nincs nyolcórai munkaidő és nincs tizenhatórás pihenés. Az az agronómus, aki megreked az íróasztal mellett, eleve csatát vesztett. Az agro- nómus szép hivatása sajátos életformát is követel: állandó tettrekész állapotot, gyors elhatározást, határozott döntést. Más foglalkozásoknál, ha elront valamit az ember, később neki- áll és kijavítja. Az agronómus nincs ilyen szerencsés helyzetben. Ha az ö szénáját szétszórta a vihar, elverte az eső, abból már nem igen lehet jó takarmányt csinálni. Ha a szülőben nem füstölnek idejében, s a fürtöket leveszi a ’ fagy, azon sem lehet segíteni. S hányszor kell hajnali 3-kor, 5-kor kelni az agronómusnak. Ellenőrizri a fejést. az etetést, a munkába indulást. Természetesen azzal, hogy 3-kor felkelt, még nem sokat csinált. Attól még nem megy jobban a munka, ha az agronómus is ott álmoskodik a koránk elök között. Mert a munka tartalma a fontos. Az a fontos, hogy a szakember pirkadattól késő estig céltudatos, tudós hadvezére legyen a boldogulásért vívott sorozatos ütközeteknek.

De ti jól végzett munka jutalmát is talán mindenkinél jobban élvezi az agronómus. Nincs annál nagyobb öröm, mintha az ember napról-napra láthatja erőfeszítései eredményét. S-'a jó szakember hamar megismeri ezt az érzést. A gondozott halár, a fejlődő állat- állomány, a tsz-porta rendje, a felrajzolt tervek sokasága, a gyarapodó jövedelem, s ezzel együtt a tagság növekvő jóléte és elismerése a jó agronómus legszebb dicsérete. K. Gy.

fttlpopos a HSJ^UjUÜG

Esernyő — <

Nyél nélküli esernyővel elvétve sem találkoztunk az elmúlt évben. Azt sem tapasztaltuk, hogy esernyőért álltak volna sorban a vásárlók valamelyik divatáruüzlet ajtaja előtt. Fel kell tételeznünk tehát, hogy a Jászárokszállási Fémtömekcikk Ktsz-nél zökkenőmentesen ment az ernyőbotgyártás, a szövetkezet teljesen ki tudta elégíteni az ernyőkészítés „monopóliumát” élvező BVT Divatárukészítő Vállalat igényét.

Bizonyára alapos oka lehetett az OKlSZ-nak, arra, hogy ennek ellenére a nyelek gyártására ez évre már a Lajosmi- zse és Vidéke Háziipari Szövetkezetét jelölje ki.

A lajosmizseiek vállalták az új profilt, valószínűleg nem is sejtették, hogy ezzel milyen teher szakadt nyakukba. Hogy valami nincs rendben, arra csak akkor döbbent rá a ktsz jó szándékú, ám de nem túlzottan előrelátó vezetősége, amikor a Divatárukészítő Vállalat sor-, ra-rendre visszaküldte a botszállítmányokat. Azzal az indokkal, hogy sem formájuk, sem anyaguk nem üti meg a kívánt mértéket.

Teltek-múltak a hetek, hónapok, vészes gyorsasággal közeledett az első negyedév vége. De Lajosmizsén — a kétségtelen igyekezet ellenére — egyetlen épkézláb ernyőbot sem született. Mentegetőző levél annál több. „Nincs gépünk, nincs szárító helyiségünk, nem kapunk megfelelő ayagot ’ — írtak a ktsz vezetői.

Kifogásokra azonban nem lehet ernyővásznat építeni. A Divatárukészítő Vállalat végül is a Döntő Bizottsághoz fordult. Kérte, hogy kötelezzék partnerét késedelmi kötbér megfizetésére, tekintve, hogy az első negyedévre szerződött 40 ezer érié nyeletlen

nyőbotot nem szállította le. Elpanaszolta a vállalat azt is, hogy a második negyedévre már szerződést sem hajlandó kötni a ktsz.

A Döntő Bizottság a következő álláspontra helyezkedett: A lajosmizsei ktsz valóban nem rendelkezik a gyártáshoz szükséges feltételekkel. Így hát hiába is köteleznék arra, hogy kössön szerződést a második negyedévre. De az első negyedévben elmaradt szállításért is csak annyiban felelős, hogy túlbecsülte a lehetőségeit. Ezért mérsékelt kötbért kell fizetnie.

Az ügy akkor kezdett igazán érdekessé válni, amikor — a Döntő Bizottság megkeresésére küldött — válaszában az OKIS2 illetékesei is elismerték, hogy a Háziipari Szövetkezet berendezés és anyag hiányában valóban képtelen elfogadható botokat gyártani. De — idézzük a levelet: „A Lajosmizse és Vidéke Háziipari Szövetkezet a Bács- Kiskun megyei KISZÖV tájékoztatása alapján jelölte ki szövetkezetünk a termék gyártására.”

És mit mond vajon a Kisipari Szövetkezetek Bács-K is- kun megyei Szövetsége március 13-án kelt levelében?

Meglepő, de ezt: „Esernyő- botok gyártásához szükséges feltételekkel szövetkezetünk nem rendelkezik.”

A profilírozást tehát elha- markodták az CK 1S2 szakemberei. Jó lenne, ha tévedésüket legltésőbb az ősi esőzések beálltáig helyrehoznák, úgy érezzük, nem felesleges felhívni szíves figyelmüket arra, hogy mielőtt egy újabb ktsz-t jelölnének ki, győződjenek meg róla saját szemükkel, van-e ott gép, szárító berendezés, hozzáértés, és lesz-e elegendő anyag?

S -^)

Községi csoportokat alakítottak a kecskeméti járási tanácstagok

A kecskeméti járásnak azok-