Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
A tárgyalóteremből: Szíven szúrta testvérét TKITICALE »A család, amelyben a fiatalkorú vádlott felnőtt — beleértve az édesanyát is —, alkoholizált és így természetes, hogy a vádlottnak is megengedték már szinte gyerekkorától kezdve, hogy bort fogyasszon, ötéves korában kezdett dohányozni, amit eleinte ugyan szülei tiltottak, de amikor hétéves lett, már nem avatkoztak bele, sót anyja szokta a cigarettát hozni, amiből az akkor még kisgyermek vádlott is mindig kapott.” Ezekkel a szavakkal jellemezte a kecskeméti megyei bíróság egyik büntetőtanácsa azokat a körülményeket, amelyben a most mindössze 17 éves fiatalember felnőtt, aki igen súlyos váddal: emberölés bűntettének kísérletével került bíróság elé. Különösen elgondolkoztató az eset, ha figyelembe vesszük, hogy a gyerek a testvérét szúrta szíven. Ahhoz, hogy valaki ilyen súlyos bűncselekményt kövessen el, hozzájárul a nevelés szinte teljes hiánya, a tanulatlanságból fakadó elmaradottság, durvaság is. Nézzük meg közelebbről, hogy a fentieken túl mi váltotta ki közvetlenül a tragédiát? Az eset még a múlt év november 24-én történt Soltvad- kert határában az egyik tanyán. A fenti napon a fiatalkorú vádlott reggel indult el otthonról Páhiba, ahol asszonynővére lakott. Ott, az ebédnél, két deci bort fogyasztott, majd eltávozása előtt újabb két decit ivott. Hazafelé Soltvadkerten haladt át és betért egyik ismerőséhez, ahol újabb fél liter borral „tankolt”. A tanyára este hat óra tájban érkezett vissza, s ott szülein kívül István és József nevű bátyját találta. A konyhában egy demizson bor voít, abból már édesapja és István nevű bátyja is ittak, s ők már ittas állapotban fogadták a hazatérő fiút, majd megkínálták borral és vacsorázni tértek. Közel másfél liter bort fogyasztott már el a 17 éves fiatalember, amikor két bátyja után ő is kiment az udvarra. Rövidesen vissza akart térni a demizsonhoz, István azonban rászólt, hogy ne igyon többet, mert nagyon berúg. Ezen szóváltás keletkezett, de ekkor már a fiatalkorú az épület előtt járt. A konyhaajtóban hirtelen megfordult, zsebéből nyitott bicskát vett elő és így rontott neki bátyjának. Az azonban elkapta és a földre teper- te. Az alul levő vádlott a zsebkéssel hadonászva két helyen is megvágta az ugyancsak ittas 1 ■ egész daktiloszkópia... Ha csak a mi szakmánk szemszögéből nézzük... Mondd, milyen ember ez a Hókai Felicián? — Én nagyon megszerettem. Azon túl, hogy lángész, minden tekintetben olyan, mint akármilyen más bogaras öregúr, akit sok keserű csalódás ért az életben, aki elvesztette valamennyi hozzátartózóját, nincs rendben a gyomra, magas a vérnyomása, és senki nem viseli gondját. Magányos fa. Nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik. Egyetlen szenvedélye a híradástechnika... Négy világnyelvet tanult meg, hogy lépést tarthasson a szakirodalommal. Gyerekkora óta rádióamatőr, a megszállottaknak abból a nemes fajtájából, amelyik saját gyönyörűségére barkácsol, és még csak eszébe sem jut, hogy újításait, találmányait értékesítse. Ami pedig a természetét illeti... Nézd, egy óra hosszat beszélgettünk, ezalatt háromszor utasított ki a lakásából. Felfortyan, csapkod, kiabál minden apróság miatt. Nem tűr semmiféle ellenvetést. Azt állította például, hogy nem szereti az embereket, mert azok egymás farkasai. Még idézte is a la Un közmondást. KözbevetetIstvánt. A fiatal gyerek azonban hamarosan kikerült a másik szorításából és mindketten talpraálltak. Ekkor a vádlott villámgyorsan, nagy erővel tövig döfte a bicskát bátyja mellébe, aki rögtön összeesett, a szurkáló testvér pedig elszaladt. A súlyos, életveszélyes állapotban levő embert egy alkalmi személyautó szállította a kiskunhalasi kórház sebészeti osztályára, ahol vért adtak neki és nyomban műtétet hajtottak rajta végre. Az orvosok megállapították, hogy a bicska átszúrta a szívburkot és behatolt a szívkamrába. Az ilyen sérülés az esetek legnagyobb részében azonnali halált okoz, s a sértettet is csak a gyors és sikeres orvosi beavatkozás mentette meg a haláltól, s az a szerencsés körülmény, hogy a kiáramló vér gyorsan megalvadt és a szíven keletkezett rést elzárta. A vádlott a színhelyről elszaladva két napig csavargóit, váróteremben aludt, s csak harmadnap — amikor édesanyjával találkozott, s az mondta neki, hogy keresik — jelentkezett a rendőrségen. A megyei bíróság bűnösnek mondta ki a 17 éves vádlottat emberölés kísérletében és ezért 3 év és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, s a közügyek gyakorlásától három évre eltiltotta. Súlyosbító körülményként vette figyelembe a büntetőtanács, hogy a testvérét szúrta meg, akinek a sérülése rendkívüli mértékben veszélyes volt. A vádlott javára írta viszont megbánást tanúsító magatartását, beismerő vallomását. Az ítélet nem jogerős. Gál Sándor Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munkaérdemrend ezüst fokozatát adományozta dr. Kolos Gergely duna- vecsei járási főorvosnak négy évtizedes orvosi munkájának elismeréséül. A kitüntetést tegnap délelőtt a megyei tanácsnál rendezett bensőséges ünnepség keretében Madarász László, a megyei tanács vb elnökhelyettese adta át a köztiszteletben álló orvosnak. Az ünnepségen megjelent Glied Károly, a megyei pártbizottság titkára, Szabó Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Kántor László megyei főorvos és Búza Cezső, a Duna- vecsei Járási V. B. elnöke. tem, hogy a Mukátor tevékenysége nem ezt bizonyítja. Rám kiabált, hogy ne oktassam, kikéri magának, kész skandulum, szép kis nevelést kapnak nálunk a rendőrök, hogyan kell viselkedni az idősebbekkel, tűrhetetlen magatartás, de ő majd megmutatja stb., stb. A végén persze szépen összemelegedtünk, mert amilyen hamar dühbegurul, olyan gyorsan le is csillapodik. — Mit is mondtál, — szólt közbe elgondolkozva az őrnagy —, hol lakik?. .. A Kokilla utcában ugye? A Lánchíd budai hídfőjénél?... Te! Az egyes autóbusz tíz perc alatt odavisz. Még ma meg akarok ismerkedni vele. Hókai Feliciánnal is, meg a Mukátorral is. Nehogy azt hidd, hogy puszta kíváncsiságból, bár a jelen esetben még ez is érthető lenne. Nemcsak erről van szó! Koleszárék teljesen csődbe jutottak a Fentes üggyel. Pista épp ma délután jelentette, hogy valamennyi felszedett szál megszakadt. Pokoli ügyesen konspirálnak ezek a csirkefogók! De ha az öreg varázslót megkérnénk, hogy kölcsönözzön nekünk egyet-kettőt azokból az .opálos fényű gyufákból?' Negyvennyolc óra alatt Az intézet központi épületében keressük, de végül is kedvenc „birodalmában”, a búza- rozshibridek számtalan válfajával szemet gyönyörködtető, eleven „múzeumban” találjuk meg Kiss Árpádot, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet helyettes igazgatóját. Napjában többször is kijár ide, hogy ellenőrizze — talán nem fellengzős megállapítás, ha ezt mondjuk — fő életművének, a Triticale-kísérleteknek megany- nyiszor új és új tapasztalatokkal bővülő eredményeit. Karikák a rubrikában A forróság megszorul itt, a katonás rendben tartott, féltő gonddal vigyázott tenyészpar- cellák közt, amelyekben a festő ecsetjét megszégyenítő színárnyalatokban bólogatnak a Be- zosztájával keresztezett törzsek zöldeskék szárán a kalász feszesen illeszkedő, tömör szemei, a japán hibrid vörösarany termése, és még ki tudja, hányféle változat. A kutató tudja. Kezében kimutatás, minden egyes parcella pontos „személyi adataival”. S amint szemlét tart a Triti- cale-család „gyermekei” felett, a rubrikákba jegyzi észleléseit. Némelyik parcellaszám mellé karikát rajzol: Ezeknek a fejlődése a legbiztatóbb, minden bizonnyal ők válnak a rozsot majdan sikerrel pótló új növény alaptörzseivé. A kontroll — aznap már a második — véget ér. Beszélgetésünkre a továbbiakban az iroda hűvösében kerül sor. Először a pár hete lezajlott német- országi út emlékeit eleveníti fel. — A berlini Humboldt Egyetem meghívására — sorolja, jól ismert, csendes hangján — tíz napot töltöttem az NDK-ban. Május 29-én a tudományág ottani élenjáró képviselői előtt az egyetem örökléstani tanszékén ismertettem a búza-rozshibri- dekkel kapcsolatos kutatási eredményei nket. Szakmai alapossággal elkészített, de szemre is tetszetős grafikonokat, táblázatokat mutat. Ezek voltak hivatva a külföldi kollégák előtt kiegészíteni mindazt, amit Kiss Árpád a tudományoknak e világszerte patinás hírű csarnokában a katedrán német nyelven előadott. Ahol megkezdték — Az ott eltöltött napokban feledhetetlenül ötvöződött össze tapasztalatcsere, és pihenés, szórakozás — mondja, s derű önti el arcát, amelynek bronzos színében a Keleti-tenger napfényének emlékét hozta haza, Kecskemétre. — Régi ismerősöm, Nürnberg professzornő fogadott l^inn, s kalauzolt végig számos kutatóintézeten, köztük a hadmerslebenin, amely egykori kolostorépületben kapott helyet, s falai közt a világon elsőként kezdődtek meg, háromnegyed százada a Triticale-ku- tatások. A hét végét pedig Usedom szigetén töltöttük. Előkerülnek a fényképek, a képeslapok Németországnak erről a vadregényes vidékéről, ahol csatornákkal Összekötött kisebb-nagyobb tavak sokaságán át a tengerig hajókázhat a látvánnyal betelni alig tudó utas. Levelezésében, amely vaskos kötetet tölt már meg, olyan neveket találunk, mint a szovjet Piszarev, a svéd Müntzing, a nyugatnémet Krolow, a japán Nakajima, Kihara, Okamoto. De francia, kanadai, hindu kutatók is rendszeresen érdeklődnek munkássága iránt. ... Bőrkötésű album fekszik az asztalon: Az intézet vendégkönyve. Felnyitva, Kádár elvtárs sorait olvasom: „örülök, hogy alkalmam nyílt a személyes látogatásra ebben a jó hírű, eredményesen dolgozó kutatóintézetben. Szívből jó egészséget, további eredményeket kívánok az intézet valamennyi dolgozójának.” fl legjólesübb elismerés Alig egy hete, hogy Kádár János itt járt az intézetben. A miniszterelnök Kiss Árpáddal is szót váltott, és a tevékenysége iránt melegen érdeklődött. — Egy évtizede már, hogy az akkori vezető államférfiak egy csoportja felkereste intézetünket. A parcellák közt, míg kutatómunkánkat ismertettem, egyikőjük szájából ez a megjegyzés hangzott el: „Maguk, kutatók, nagyon sokba kerülnek nekünk!” Nyeltem egyetj_ s szinte úgy éreztem magam, mint a sarokba állított gyerek. A Kádár-látogatás sokszorosan „rehabilitálta” ezt a más által elkövetett tapintatlanságot, öt az intézetben minden őszintén érdekelte, különösképpen értékesnek tartotta a Triticale, ez újfajta kenyérgabona nemesítésére irányuló kísérleteket. Az ittlétre szánt idő már rég letelt, de a beszélgetésnek alig akart végeszakadni. — Bízom a kutatókban — mondotta búcsúzáskor —, hogy rövidesen valóra is váltják szándékaikat. A jövőben még nagyobb figyelemmel kísérem majd ezt a „csodálatos növényt”. — A szakember munkájához — ez Kiss Árpád véleménye — az elért eredmények mellett azok elismerése, a buzdítás a további sikerekre is szükséges. Nem szóvirág, ha azt mondom, hogy a párt és a kormány fejének ez a közvetlen, baráti hangú biztatása újabb lendületet visz a kísérleti tevékenység szorgos hétköznapjaiba. S válaszul erre a bizalomra, talán nem is sokára jelenthetjük majd: Néhány lépéssel ismét közelebb jutottunk több éves kutatómunkánk céljához. Jóba Tibor Ribizli Most már valóban itt a nyár. Nemcsak a naptár jelzi ezt, hanem az is, hogy a múlt pénteken két vagon ribizli került a megyei döntőbizottság asztalára. No, persze nem illatos, zamatos, natúr formában, hanem egy szerződéskötési vita tárgyaként. A Szövetkezetek Országos Felvásárló és Értékesítő Központja (SZÖVÉRT) ugyanis elrendelte, hogy a Szövetkezetek Bács-Kiskan megyei Értékesítő Központja (MÉK) idén megtudnánk, hogy ki az orgazdájuk!. .. Vedd a kabátod, gyerünk! — Hová rohantok? — szaladt ki Utánuk az őrnagy felesége a folyosóra. — Sürgősen meg kell látogatnunk egy jó barátunkat. — De hiszen kész a kávé — csapta össze kezeit az asszony. — Legalább azt igyátok meg. Ditró kérdően nézett a parancsnokára. Őszintén érdekelte, vajon idehaza is olyan hajt- hatalanul szerez érvényt akaratának, mint a szolgálatban. Ez a fürkésző tekintet alighanem főszerepet játszott abban, hogy az őrnagy határozottan rázta meg a fejét. — Nem. Majd ha visszajöttünk. És ez a kurta „nem” mentette meg Hókai Felicián nyugdíjas bérszámfejtő és Muki névre hallgató daxlija életét... A két barát negyedóra múlva valóban ott volt az előtt a bizonyos Kokilla utcai bérház előtt. Versenyezve, mint a gyerekek, úgy szaladtak fel az első emeletre. Az ajtó előtt döbbenten torpantak vissza. Szinte egyforma fintorral szimatoltak bele a levegőbe, összenéztek. Szó nélkül is megértették egymást. A csengővel nem is kísérleteztek, hanem teljes erővel nekivetették vállukat az ajtónak. A második lökést már nem bírta el a zár. Nyelve recsegve szakadt ki, és ők ketten bezuhantak az előszobába. Itt még töményebb volt a gázszag. A köpcös, aki ismerte a járást, zsebkendőt nyomott a szája elé, és berohant a konyhába. A tűzhelyhez ugrott, elzárta a csapokat, és egy konyhaszékkel betörte az ablaküvegeket. Közben a bajtársa már vonszolta is kifelé az öregurat a lépcsőházba. Ott lefektették az őrnagy köpenyére, s aztán Ditró még visszaszaladt a tacskóért, és kihozta azt is a friss levegőre. Egy percnél nem hosszabb idő alatt játszódott le mindez. A nagy zajra felboly dúlt a ház. A folyosón tolongott mindenki. Gyors telefonálás nyomán rövidesen a mentők is előkerültek. — Súlyos gázmérgezés, tompa tárgytól eredő erős ütés a fej hátsó, nyakszirt feletti részén — közölte az orvos a rendőrtisztekkel. — Ha negyedórával később találnak rá — feltétlen exitus. így még van némi remény. (Folytatása következik.) a többi között vásároljon fel, majd szállítson el a Budapesti Hűtőház címére két vagon ri- bizlit. A kijelölés alapján a MÉK el is készítette szállítási szerződéstervezetét a különböző gyümölcsféleségekre, a ribizli rovatba azonban ezt a — nem túl biztató — mondatot jegyezte: „Áruhiány miatt szállítását nem vállaljuk.” Köztudomású, hogy a mirelit ribizli kedvelt csemege a határon túl is, kifogást viszont mélyhűtés után sem lehet exportálni. Valószínűleg ezért nem nyerte el a „lyukas” szerződés a hűtőház „tetszését”. De mi az akadálya annak, hogy a MÉK felvásárolja és átadja a két vagon ribizlit. Egyszerűen az, hogy ilyen gyümölcsöt széles e megyében csak jelentéktelen mennyiségben termesztenek. A vita, mint mondtuk, a döntőbizottság elé került és az elmúlt pénteken megszületett a „salamoni” végzés: A bizottság levélben megkeresi a SZÖVÉRT-et és arra kéri, szíveskedjék állást foglalni a következő kérdésekben: / A MÉK valóban képtelen-e felvásárolni a ribizlit? Ameny- nyiben úgy találja, hogy képtelen, szíveskedjék közölni, kifogja szállítani a hűtőháznak az árut, Nem akarunk jóslatokba bocsátkozni, de miután felvásárolni azt ami nincs, teljességgel lehetetlen, úgy véljük, hogy — kénytelen-kelletlen — a SZÖVÉRT is hasonló értelmű választ szíveskedik adni majd, és másik megyét jelöl ki az áru szállítására. Ezt viszont megtehette volna a döntőbizottság közbenjárása nélkül is. Békés Dezső
