Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
Muvtilnrtes MOZDULJANAK FALUN IS A MEGYEI KUMURAEIS SZEMLE FOTÓPÁLYÁZATA Eefejeződöt/t a megyei KISZ- bizottság és a megyei tanács művelődésügyi osztályának az idei kulturális szemle keretében meghirdetett fotópályázata. A korábbi évekkel ellentétben az idén aránylag sok kép érkezett be, összesen több mint 150. Ebből a zsűri 102 képet javasolt kiállításra. A zsűrit az a törekvés vezette, hogy a kiállítás lehetőleg számot adjon a megyében működő fotókörök munkájáról, s a fotomozgalom kiszélesedéséiről. Ezért a kisebb, vagy nemrégiben alakult fotoszakkörök esetében hajlandó volt némi engedményeket is tenni, s javasolt a kiállításra olyan képeket, amelyek különben technikailag, vagy esztétikailag nem ütötték meg a mértéket. A zsűri az első díjat Papp Gézának, a Kecskeméti MÉK fotoszakköre tagjának ítélte „Nyikolajev kecskeméti látogatása” és „Fiatalok” című képeiért. Második díjat nyert Kollárti Mária, Eaja, Türr István Köz- gazdasági Tephnikum „Matematikus” című képével. A harmadig díjat Bolla Sándor nyerte, a kiskunhalasi Petzvál József fotoklub tagja „Sportolás” című képével. Oklevéllel jutalmazták a következőket: Kolláth Mária, Rózsa István, Törköly József, Kunsági Katalin (valamennyien bajaiak), Némedi László, Bánótzky Judit (Kiskunfélegyháza), Szép Antal (Császártöltés), Engi József, Wéber Károly (Kiskunhalas) és Papp Gézáné (Kecskemét). Ha valaki figyelmesen végignézi az anyagot, meg kell állapítania, hogy a falusi községi fotoszakkörök még eléggé elmaradottak a képek művészi, technikai kidolgozása szempontjából és a témaválasztás ellen is számos kifogás emelhető. Mai környezetükből csak a pitykegombos, kunkalapos juhász ragadta meg figyelmüket. Ezek a témák ugyan nem lebecsülendők, de vajon megfelelnek-e a pályázati felhívásnak? Miért nem keresték az épülő mát, a sportoló és szórakozó ifjúságot, a mai ember volna érezzéty ezek is, hogy életének pillanatait, amelyek küldjenek anyagot a pályázat- mind-mind a filnnszalagra ki- ra, hiszen a bírálat is haszon, vánkoznak. nemcsak a kiállításon való szeSajnálattal kell megállapítani, replés dicsősége, hogy a megye művelődési há- S hol vannak azok a szak1. díj: Papp Géza: Nyikolajev kecskeméti látogatása. 3. díj: Bolla Sándor: Sportolás. zainak csaknem 50 fotószakköréből alig néhánynak a képeivel találkozhattunk. Igaz, hogy a szakkörök többsége nem régen alakult. De véleményünk szerint kötelességüknek kellett körök — ilyen szép számmal akad —, amelyek két évvel ezelőtt kaptak a megyétől felszerelést. Nem éreznek a művelődési házak felelősséget szakköreik iránt? Vagy csak akkor jelentkeznek, amikor kérni kell, s azután nem érzik kötelességüknek, hogy a felszerelést céltudatosan használják is? Elégtétellel kell viszont megállapítani, hogy néhány szakkör, amelynek létezéséről éppen hogy csak tudtunk, s idáig működésükről eilig értesülhettünk, nagyot fejlődött rövid idő alatt. Ilyenek: a Kecskeméti MÉK és a Bajai Türr István Közgazda- sági Technikum fotoszakköre, amelyeknek képei messze ki- magaslanak a pályázatra beküldött anyagból. Krisch Béla Munkásszín játszók Kecskeméten it Addig nem nyugszunk, míg Kecskeméten nem fogadják be a kulturális élet hatalmas gondolatát” — hirdették a század- forduló után a helyi szakegyletek vezetői. A művelődési intézmények irányításába nem sok beleszólásuk volt, „csupán” korszerű javaslatok sorával bizonyították hozzáértésüket, és az elmaradottság miatti aggodalmukat. A munkásotthonban és a dolgozók különféle szervezeteiben igen élénk kulturális tevékenységet alakítottak ki. Különösen szép eredményeket értek el a Petőfi Munkásszinjátszó Társaság tagjai. Érdemes hasznos fáradozásaikra felfigyelni és áldozatos munkájukat az utókorral is megismertetni. Először 1909-ben jelentkeztek a nyilvánosság előtt. A kezdetről sajnos — a létezés tényén kívül — nem sokat tudunk. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy igyekeztek időszerű, a munkásság harcát segítő kérdéseket színpadra vinni, vagyis valóban „tükröt’ tartottak a nép elé. Évente két alkalommal tanultak meg há- romfelvonásos színművet. A két- három hetenként szervezett „Kedélyes délután’-okon egy- felvonásosok, friss jelenetek mellett politikai célzatú versekkel, víg kuplékkal szórakoztatták közönségüket. Méltán rögzíthette az újságíró: „Az előadások rendezésével egy csomó jó- ravaló munkásember köti - le szabad idejét és kellemesen szórakozva tanulja meg az irodalom gyöngyeit és az előadóművészet varázstitkait. (Magyar Alföld. 1911. december 3.) A határolót!, céltudatos megfontolásokra utal az a tény, hogy több alkalmmal átvették a fővárosi, Bárdos Artúr és Révész Béla által vezetett. Új Színpad programját. Emlékezzünk a legnagyobb sikerekre. 1912-ben Fer- csy Józseffel, Virág Istvánnal, Csapó Bélával, Weisz Mariskával a főszerepben olyan sikerrel adták elő Garami Ernő: A megváltás felé című drámáját, hogy száz jegyet hely hiányában vissza kellett adni. Színre vitték Dobos Józsefnek, a Kőhíd utca 11. számú házban ma is élő nyugdíjas kéziszedőnek A szocialista című alkotását. A dokumentumértékű szerepkönyv egy-két éve került elő. A színmű főhőse egy fiatal, szabadságát szülőfalujában töltő. szocialista tanokat ismerő szabósegéd. Az apai házzal szemben lakik a falu bírája és szép, fiatal leánya. Az ifjak meglátták és megszerették egymást. Igen ám, de a falubeli uraság majorjában éppen akkoriban sztrájkoltak az aratók és a cselédség. Képviseletükben a .szabósegéd felkereste a követelések teljesítésétől vonakodó föld.esural és kicsikarta beleegyezését. A szabósegédet azonban a házasságról hallani sem akaró falusi bíró becsukatta. Hosszabb bonyodalom után kiderült. hogy a „falu első embere” csúnya visszaéléseket követett el. Leleplezéstől való félelmében visszavonult és beleegyezett a tervezett frigybe. Bár a szerző dramaturgiai ismeretei hiányosak voltak és a mondanivaló sem egyértelműen tisztázott, A szocialistát Kecskeméten négyszer, Cegléden egyszer mutatták be. Nagy szó volt ez akkoriban. Munkásokról, munkásokhoz szólt, és ez már önmagában is magyarázza, in* dokolja a sikert. Gondoljunk arra is, hogy a választójogért folytatott küzdelem feszült hónapjaiban milyen jelentős politikai tett volt az ilyen művek előadása. 1913. szeptember 21-én feltűnő szalagcímmel jelent meg a Magyar Alföld: Ma vasárnap a színház a mienk. Legyünk ott mindannyian. Az osztályöntudatos munkások meg is töltötték a máskor oly sokszor üresen tátongó teátrumot. Hiába támadta a plébános maradi lapja Bródyt és a Tanítónők A „hírhedt alkotásnak' sűrűn tapsoltak az egybegyűltek. 1914-ben a Szabin nők színre- vitele is jelzi, hogy a kecskeméti munkásmozgalomban átmeneti visszaesés következett be. A szociáldemokrata vezetők 1913-as árulása miatt csalódott munkásság elfordult a közvetlen politikai harctól. A világháború azirtán mindennek véget vetett. A Petőfi Munkásszínjátszó Társaság ötéves működése alatt több száz alkalommal lépett a nyilvánosság elé. Évente nyolc- Üz önálló bemutatót tartottak és szinte hetenként szerepeltek a munkásság különféle összejövetelein. Ma is egyetértünk az egykori krónikással: „A mi műkedvelő társaságun-k meg is érdemel minden támogatást, mert amellett, hogy ke’lemesen szórakoztat, még irodalmi és főleg szocialista missziót teljesít.” Heltai Nándor H árom, szójátéknak is gyenge ver síkéi közöl a Békés megyei Népújság legutóbbi vasárnapi száma. Az írásoknak van egy érdemük. íz, hogy nevetésre késztetik az embert. Nem tudjuk mi adta az ötletet a megjelentetéshez, annyi azonban biztos, hogy ezeknek a versikéknek annyi közük van a költészethez, mint valamikor Hazafi Vera János klapanciáinak. De lássuk a medvét. A „Látomás” című, a séerző szerint hiew^jßra moderates önálló légy az égboltról és annak csillagairól elmélkedik és mond el filozofikus mélységű gondolatokat éspedig ilyen meggyőző sorokban: „Amott! A Göncöl, fénylik a kerek, ezernyi csillag csiszolja elejét.” Arról nem ir, hogy miért pont az elejét csiszolja a sok csillag. A vers, '•mely kilenc strófán keresztül hasonló zavarossággal bonyolódik, végül is ilyen látomásban csúcsosodik ki: „De mi lesz, ha tyúkon, úton, rúdon toyül Miudea zstllag lehull, sötétség borul életemre.” LJa Ráth-Véghlst- ** ván élne, bizonyára csemegeként csapna sle a következő versre és besorolná amúgy sem kis gyűjteményébe. A vers címe: önálló légy... Itt nem egy öiáiló légyről ír, harem felszólító módban mondja az olvasónak, hogy legyen önálló. F.zt 'om- mentálni sem kell, elég, ha ideírjuk: „önálló légy wpiLji teafa ~ r ■ ■ • Ha mondom, ónálló légy. Tapad a légy, Kiildnek se mégy, Ha mondom, önálló légy. Jobbra, balra mégy, mint piaci légy. Ha mondom önálló légy. Igen jó a kegy, de az úgyis megy Mint mondom: ónálló légy, mint piaci légy. Ezután a sok zűrzavar után talán k elégítő választ ad harmadik vers címe, „Beteg vagyok.” Elhisszük. js dorgál
