Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-03 / 128. szám
Sietni akarnak fr Uj erőforrások Tabdin Tafodi nem nagy község, de most épülő művelődési házáért a nagyobb települések lakói is megirigyelhetnék. A beruházási és községfejlesztési alapból, 1 millió 100 ezer forintért készülő új létesítményben 200 személyes színház- és moziterem, öltözők, raktár, illetve kelléktár, KISZ- és páírthelyiség, könyvtár, olvasóterem és három foglalkozási terem lesz. Amikor meghallottam, hogy a falu évi községfejlasztési alapja alig haladja meg a 150 ezer forintot, felötlött bennem a kérdés: Nem túlzás-e a KÖFA-ból — a bankhitellel együtt — 500 ezer forintot művelődési házra áldozni? Később meggyőződtem róla, Tengely törő kátyúk tehetetlen szóvá nem tenni, a kecskeméti Bajcsy-Zsilinszky útnak az úgynevezett Muszáj- városrész előtti kétségbeejtően rossz útburkolatát, amelyen néhol 30—40 centiméter mély gödrök, kátyúk is vannak, még pedig majdnem egymást követően. Gépjármű csak lépésben haladhat rajta. A 7-es autóbusz például, amely félóránként közlekedik ezen az útvonalon, és igencsak zsúfoltan — megfigyeltem —, valósággal hánykolódik, mint hajó a viharos tengeren, amikor az útnak ezen a szakaszán megy keresztül. Motorkerékpáromon én is erre járok, számtalanszor a késő esti órákban is, és megtörtént, hogy „belezöttyenve” egyik ilyen tengelytörő mélyedésbe, kis híján keresztülbuktam a kormányon. Veszélyt rejtenek magukban ezek a mély gödrök, az a csoda, hogy még eddig komolyabb baleset nem történt. — Motoros gépjárművezető társaim nevében is kérem a tisztelt szerkesztőséget, tegye szóvá az említett útszakasz életveszélyes állapotát, s egyúttal hívja fel az illetékeseket az úttest mielőbbi rendbehozására is. Varga Ignác Kecskemét—Muszáj Igyencirkusz Naponta utazom a kecskeméti 1-es autóbuszon. A Megyei Kórháznál szállók fel, s velem együtt még néhány fiatalember. Ám, alighogy megindul velünk a busz, ezek a fiatalemberek valóságos ingyencirkuszt rendeznek. Ce hogyan? Kétértelmű szavakkal „dobálóznak” egymás között, szellemesnek szánt, de ízléstelen bemondásokkal vetélkednek, ami bizony senkinek se tetszik. A kanyarban úgy tesznek, mint akik ijedten elvesztik egyensúlyukat, és persze ebből félreérthetetlen jeleneteket rögtönöznek: A nők ruhájába kapaszkodnak, vagy éppen valakinek a lábára taposnak, közben hangosan, féktelenül — kacagnak. Szép a fiatalság, különösen akkor szép, ha gondtalan, vidám, ha tele van örömmel, kacagással. S amikor az ember ilyent lát, maga is ifjúnak, vidámnak, boldognak érzi magát. Igen — de a szóbanforgó ifjak egészen más érzést vádiénak ki belőlünk, autóbuszu'a- sokból. A legjobban elgondolkoztató azonban mégis az, hogy senkinek sincs bátorsága rendPETÖFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: M-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dti 1 hónapra 13 forte Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index; 25 08%---------re utasitani őket. Még a jegykezelő kartársnőnek sem. Pedig neki jogában áll, s vele talán nem mernének feleselni. Ám, ha mégis, van kihez fordulnia segítségért. Például kérheti a központtól, hogy az ellenőr az említett időben a kórháznál szálljon fel a buszra menetjegyeket felülvizsgálni. Bizonyára „jó hatással” lenne ezekre a fiatalemberekre. írásom annak reményében fejezem be, hogy az illetékesek felfigyelnek rá, és intézkedésükkel beszüntetik majd az 1-es buszon rögtönzött ingyen- cirkuszt. Bende Mária hogy nem! A falu vezetői a terv megvalósításához nagyszerű „erőforrásokra” támaszkodhatnak. Már a tervezéssel kezdődött, amit az ÉM Ipartervező három mérnöke — Mészöly András, Zug László és Virág József — társadalmi munkában vállalt és végzett el. S tavaly szeptemberben, amikor megkezdték az alapozást, feltöltést újabb „erőforrás” jelentkezett. ki szívesen, a jó ügy szolgálatának tudatában áldoz. Hiszen az 50 személyes óvoda után —, amely tavaly május elsejére készült el 450 ezer forintos költséggel — ez volt a legnagyobb vágya a lakosságnak. S most, hogy magasodnak már a falak — a november 7-i megnyitóról tervezgetnek. Természetesen, ezt is közösen, az építkezésben áldozatkész segítséget nyújtó tárMagasodnak már a kultúrház falai.. A feltöltési munkáknak mintegy egyharmadát a lakosság vállalta, az építési anyagok helyszínre szállítását pedig — mintegy 50—60 százalékos költségmegtakarítással végezték el — ugyancsak a társadalmi segítség révén. Ha akadozott az anyagellátás, a falut patronáló Eudapesti Vasas Szakszervezet lépett közbe és segített. Külön is említést érdemel, hogy a falu felnőtt lakói átlagosan négyöt nap társadalmi munkát ajánlottak fel a kultúrház felépítésére, de van aki már nyolc napot is „ledolgozott”. így azután nem csoda, ha az eredetileg százezer forint értékben ígérkező társadalmi segítség helyett 130 ezer forintot érő, ténylegesen elvégzett munkát könyvelhettek el máris a tanácsházán. Az új művelődési házra —. amely a kulturáltabb szórakozási és tanulási feltételeket teremti meg — Tabdin mindensadalmi munkásokkal és a budapesti patronálókkal, akik külön műsorral kedveskednek majd az ünnepi alkalomra. E. É. Kisdobosok — Laci néni állította meg három pöttöm kislány a feleségemet —, Lacira ne is tessék költeni, sohasem lesz belőle kisdobos, azt mondta a tanító néni. A szörnyű hír hallatára búnak adta a fejét az egész család. Még Bogáncs kutya se fogadta a kapuban a kiközösített gyereket. A felsőbb szervek bölcs döntése ellen nem lázadoztunk, mert tudtuk, nem ok nélkül történhetett. Nagy ívben elkerültük az iskolát, nehogy az a látszat legyen, hogy protekciót akarunk kieszközölni. Az avatás előtti napon megjött az üzenet: Anyu, veheted a nyakkendői, és holnap gyere el felkötni. A nagy napon én is ott szorongtam az iskola udvarán a nézők között. Kürtszó után a „nagyok” KISZ-fogadalomtétele, utána a piros nyakkendös úttörőké, legutoljára a kisdobosoké, ök mondták a leghangosabban, hogy „pajtásaim előtt fogadom ...” A kisdobososan „egyenes” sorokban ott állt Laci is. Ragyogott az egész gyerek a napsütésben. A feleségem legjobb tudása szerint megkötötte a nyakkendőt, de egy pillanattal később ott termett egy piros nyakkendös „nagylány”, kibogozta, újra megkötötte és két cuppanós puszit kent Laci két orcájára. Azon az estén nem találtunk szétdobált ruhát a hálószobában. A félarasznyi nadrág ösz- szehajtva pihent a szék karján, s a kiscipök úgy feszítettek a szék alatt, mintha Zsuzsi néni vigyázzt vezényelt volna nekik. Varázsereje van a kék nyakkendőnek! T. M. Hogyan ünnepelnek A Kecskeméti Katona József Gimnáziumban néhány nappal az iskola fennállásának 400. éves jubileuma előtt már minden előkészület megtörtént a hét végi ünnepségekre. Az ünnepségsorozat iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg a megyeszékhelyen. A fővárosból és vidékről is sokan bejelentették részvételükét az intézet régi növendékei közül. Bár az igazgatóság az iskola volt növendékeinek címét jó néhány évfolyam esetében nem tudta megszerezni, számosán jelentkeztek meghívó nélkül is, hiszen ennek a ritka jubileumnak híre messzire eljutott. Az ünnepségek programja a következő: Szombaton, június 0-án délután 4 órakor jubileumi sportbemutatót tartanak a Széktói Stadionban. Este 8 órakor érettségi találkozóra gyülekeznek a volt tanulók, évfolyamonként az előzetes megbeszélés, illetve, értesítés szerint. Vasárnap délelőtt 10 órakor nyitják meg az iskolatörténeti, politechnikai és fotókiállítást. 11 órakor díszünnépély a nagyteremben, délben 1 órakor pedig közös ebéd az Aranyhomok éttermében. A vasárnap délután 4 órakor kezdődő ünnepi műsort a kiküldött meghívóktól eltérően az Üjkollégium dísztermében rendezik meg. A VASÚTÁLLOMÁSON tábla: „Üdvözöljük Petőfi Sándor szülővárosában.” Kegyes csalás. Már mint az, hogy város. A nagy költő verseiben, igaz. városként emlegette szülőhelyét, s a község lakói ma is városnak mondják településüket. — Pedig kell még néhány lépcsőfokot felfelé „kapaszkodnunk”, amíg elérjük a város követelményeit — mondja mosolyogva Szabó Gyula, a Kiskőrösi Községi Tanács V. B. titkára. Vele beszélgettem a modemül berendezett tágas hivatali helyiségében. — S ennek az előrelépésnek egyik alapfeltétele, hogy megfelelő szakembergárdát alakítsunk ki. A szakemberprobléma viszont nemcsak kiskőrösi gond. Hiszen járásról járásra, községről községre, szinte mindenütt mezőgazdász-, orvos-, mérniük-, technikus- hiánnyal küzdenek. — Mit tesznek azért, hogy vonzóvá tegyék lakóhelyüket a fiatal szakemberek számára? — kockáztatok meg egy kérdést. — Járt ön néhány évvel ezelőtt Kiskőrösön? — kérdezett kérdésemre. — Sajnos, nem. — Pedig azóta igen sokat fejlődtünk. A körzeti fmsz felújította a szállodát és az elavult, rozoga bútorokat modern berendezésre cserélte. A központban levő élet- veszélyes épületeket „halálra ítélték”. A felszabadult telkeken az idén megkezdődik az egyemeletes ABC Áruház felépítése. Korszerű lakóházakat építünk — sajnos, ez még mindig kevés —, van éttermünk, zenés eszpresszónk, művelődési létesítményünk, szülőotthonunk, múzeumunk, uimAkiket visszavárnak náziumunk, mozink, könyvtárunk ... — És sorolja egymás után a régen és közelmúltban létrehozott intézményeket, létesítményeket. — És nem utolsósorban a társadalmi ösztöndíj. Pénz, melyet az egyetemeken, főiskolákon, felsőfokú oktatási intézményekben tanuló fiatalok számára biztosítjuk. Illetve biztosítanánk, ha lenne, kinek. És most már a „ha lenne kinek"-ről beszélgetünk. — Járt nálam az egyik tanácsi dolgozó. A fia Budapesten tanul. Kertmémöknek készül. „Ha pénzt tudnának részére biztosítani. Társadalmi ösztöndíjat. Akkor biztosain hazajönne dolgozni. Hiszen ismeri a titkár elvtárs. Mindig úgy szerette a községet...” Aztán megjött a fiú. Szünidő alatt. Látogatóba. Fal keresetit. Mikor felajánlottam az ösztöndíjat — hiszen nagy szükségünk lenne kertmérnökre — mosolyogva utasította el. „Ide lennék láncolva falura. Pedig a perspektíva, az érvényesülés csak Budapesten van számomra biztosítva. Inkább járok Pesten kopott nadrágban, mint Kiskőrösön szmokingban!” Aztán elment. BESZÉLT a többiékről is. Hiszen a Petőfi Gimnáziumból sok jó képességű, tehetséges fiatal kerül a nagyvárosok oktatási intézményeibe. Bíztak bennük a tanárok, a tantestület. Továbbtanulásra javasolták —, hogy néhány év múlva képzett pedagógusként, mérnökként, orvosként kerüljenek vissza a nagy költő „szülővárosába”. Hogy ők is dolgozzanak azért, hogy a városról elkerüljön az idézőjel. — Ha ezekből a fiatalokból kellene leszűrni a konklúziót, sajnos sötét képet kapnánk. Viszont itt van Kudron Laci, aki negyedéves állatorvostan-hallgató. Az egyik ösztöndíjasunk. Az édesapja a vegyesipari ktsz-nél dolgozik. Cipész. És itt van dr. Kiss László. Fiatal orvos. Itt dolgozik a községben. És minden jel arra mutat, hogy megtalálta, amit keresett. Szeretik, megbecsülik a betegei. „Rendes, jóravaló ember!” Ez a néhány szó pedig komoly elismerést jelent Kiskőrösön. Lakásgond. Bizony, ezzel a problémával szinte minden település küszködik. És ezért lenne örvendetes, ha a helybeli fiatalok útjai visszakanyarodnának a szülőhelyükre. Hogy apáik, nagyapáik munkáját ők, az unokák, fiúk folytassák. Hirtelenjében összeírtam, hogy kire lenne most szüksége Kiskőrösnek. Egy csecsemő- és gyermekorvos, egy fogorvos, egy nőgyógyász, öt építész- és gépészmérnök, nyolc mezőgazdasági mérnök, öt szakipari technikus. — MI VÁRJUK ŐKET. A fiataljainkat — mondja a vb-titkár. — Igaz, annyi változatosságot, „zsongást” nem tudunk adni, amennyit Pest, Szeged, Pécs rejteget. De a munkájuk utáni megbecsülést, sze- retetet, elismerést... igen, ezeket viszont szívből adjuk? Kovácsi Miklós