Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-19 / 142. szám
2. oldal 1964. június 19, péntek Hruscsov a dán mezőgazdasággal ismerkedik KOPPENHÁGA. (MTI) Dániai tartózkodásának harmadik napján Nyikita Hruscsov a dán mezőgazdasággal foglalkozott. Ütja Fyn (ejtsd: Fűn) szigetére, Odense város közelébe vezetett. A szovjet kormányfő kíséretének tagjaival reggel különrepülőgépen indult el egynapos vidéki útjára, amelyre a dán mezőgazdaság szakértői kísérték el, köztük a földművelésügyi miniszter. A kü- lönrepülőgép számára valóságos légifolyosót nyitottak, annál is inkább, mert előzőleg már több különgép, s egy különvonat vitte a helyszínre a hadseregnyi újságírót, fotost és filmest. Fyn szigetén Hruscsov első útja Kari Skytte dán földművelésügyi miniszter birtokára vezetett. A miniszter régi mezőgazda. Jelenlegi birtoka 28 hektáros, főként cukorrépát és zabot termeszt. Istállójában a többi között 17 tehén és két bika, hat hízó marha van. Sertés- tenyésztéssel is foglalkozik — évente mintegy 400 malacot ad el. A birtok felszereléséhez egy traktor és több más gép is tartozik. Skytte természetesen nem maga műveli meg földjét, hiszen 1957 óta tagja a kormánynak. Ezúttal azonban személyesen ismertette meg a szovjet miniszterelnököt és családjának tagjait a birtokkal és a jellegzetes dán stílusban épült lakóházzal. A következő állomás Eriksen, volt miniszterelnök farmja. Eriksen a liberális Venstre párt vezetője, korábban földművelésügyi miniszter is volt. Harmincöt hektáros birtokát néhány évvel ezelőtt egészítette ki a szomszédos farm megvásárlásával. A birtok nagy részén takarmánykeveréket termeszt, főként 23 tenyésztehene számára, A harmadik látogatást Jens Andersen helybeli parasztnál tette a szovjet miniszterelnök. Andersennek mindössze tíz hektáros birtoka van. Ez Dániában kisbirtoknak számít, saját erejéből műveli meg. öt gyermeke közül kettő segít a gazdaságban. Andersen is elsősorban a tehenészetre és a sertéstenyésztésre fordít nagy gondot. Hruscsov nagy érdeklődéssel ismerkedett meg mindhárom gazdasággal, s számos szakkérdést adott fel a jelenlevőknek. Ismertette velük a szovjet mezőgazdaság eredményeit, azokat az intézkedéseket, amelyekkel fokozni kívánják a terméshozamot, az állati termékek mennyiségét. Hangoztatta: A szovjet emberek a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság hívei, mert bizonyosak fölényében az egyéni gazdasághoz képest. Délután két órakor a szovjet miniszterelnök Dalum városába érkezett, ahol megtekintette a helyi mezőgazdasági szakiskolát. A mezőgazdasági tanács itt ebéden látta vendégül a szovjet kormányfőt. A lengyel pártkongresszus ■ I _ . ■■ I ■ ii I r csütörtöki ulese VARSÓ (MTI) A Lengyel Egyesült Munkáspárt IV. kongresszusa csütörtökön folytatta tanácskozásait. Üjabb küldöttek szólaltak fel a Központi Bizottság beszámolója feletti vitában. Ignacy Loga Souinski, a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke a szakszervezeti mozgalom fejlődését ismertette. Az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsának határozata a belpolitikai helyzetről DELHI. (TASZSZ) Az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsa határozatot fogadott el a Nehru halála és a Sasztri vezette kormány megalakulása után előállott belpolitikai helyzetről. Nehru halála jeladás volt az országon belül élő reakciós elemeknek és a határon túli erőszakos imperialista köröknek, hogy ismét megkíséreljék a kormány vezető pozícióiba ültetni saját jelöltjeiket, megkíséreljék Nehru politikai irányvonalának megváltoztatását. Mindamellett nyugtalanító, hogy a kormányba visszakerültek olyan közismerten jobboldali politikusok, mint amilyen Sz. K. Patil. Az Indiai Kommunista Párt ezért felhívja az új kormányt: Határozott és gyakorlati intézkedésekkel törje le a spekulánsok és monopolisták hatalmát, ellenőrizze a gabonapiacot, államosítsa a bankokat, és szigorúan büntesse meg a népet szi- polyozó kizsákmányolókat. Az IKP a múltban következetesen támogatta a Nehru-kor- mány haladó politikáját, valamennyi demokratikus intézkedését, s a Sasztri vezette kormánnyal is ilyen álláspontra helyezkedik — fejeződik be a határozat. Zygmunt Ostrowski nehézipari miniszter felszólalásában a lengyel ipar fejlesztéséről beszélt. Ezután a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának üdvözletét Max Reimann tolmácsolta, akit a küldöttek lelkes ünneplésben részesítettek. Reimann a többi között kijelentette, a Német Kommunista Párt legfőbb célkitűzése az, hogy német földről soha többé ne kezdődjön háború. Egész Németországnak a béke és a társadalmi haladás országává kell válnia. — Pártunk — hangoztatta — üdvözli a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződését, amely kiemelkedő történelmi esemény egész népünk, egész Németország szempontjából. Reimann elítélte a bonni re- vansvágyó és imperialista körök politikáját és rámutatott, hogy az Odera—Neisse-határ és Csehszlovákia jelenlegi határai sérthetetlenek. Max Reimann elítélte a Kínai KP vezetőinek egységbontó szakadár, kalandor és nacionalista politikáját és síkra szállt a kommunista és munkáspártok értekezletének mielőbbi összehívása mellett. A Minisztertanács ülése A kormány tájékoztatási hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A gazdasági bizottság elnöke jelentést tett a gazdasági vezetés továbbfejlesztéséről szóló határozat végrehajtásának előrehaladásáról. A kormány a jelentést megtárgyalta és elfogadta. A belkereskedelmi, az élelmezésügyi miniszter és a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke jelentést tett a közellátás helyzetéről. A Miniszter- tanács a jelentést elfogadta, majd felhatalmazta a belkereskedelmi minisztert, hogy az országgyűlés legközelebbi ülésszakán a belkereskedelem tevékenységéről beszámolót tartson. A munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke jelentést tett egyes iparágak és a mezőgazdaság területén 1963-ban történt üzemi balesetekről. A Minisztertanács a jelentést megtárgyalta, tudomásul vette és határozatokat hozott. A kormány a belügyminiszter előterjesztése alapján rendeletet fogadott el a vízirendészeti szabálysértésekről. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta második félévi munkatervét. A külügyminiszter első helyettese a vezetésével Kanadában járt kormánydelegáció tárgyalásairól, az Országos Tervhivatal elnöke a poznani nemzetközi vásáron részt vett kormány- küldöttség útjáról, az építésügyi miniszter az építésügyi küldöttség szovjetunióbeli tapasztalatairól tájékoztatta a kormányt, amely a beszámolókat megvitatta és tudomásul vette. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. Intézkedések az üzemi balesetek számának csökkentésére Az 1963-ban történt üzemi balesetekről a Minisztertanács ülésén megtárgyalt jelentés megállapította: A munkásvédelmi intézkedések eredményeként tavaly csökkent a halálos kimenetelű és egyéb üzemi balesetek száma a nehézipari és az építésügyi minisztérium területén. A szénbányászatban a csökkenés főleg a munkásvédelmi jogszabályok szigorúbb végrehajtásának, a fejtés biztosításának, a szállítás gépesítésének és a munkafegyelem megszilárdulásának köszönhető. Az Építésügyi Minisztérium területén, valamint a villamosenergia-ipar- ban is jobban érvényesítették a szabályokat és az óvórendszabályok előírásait. Emelkedett viszont a halálos üzemi balesetek száma a mező- gazdaságban, ahol a traktorok és a vontatók okozták a legtöbb balesetet. A halálos balesetek nagyobb részét gondatlanság, fegyelmezetlenség, sok esetben a vezető ittassága, valamint szakképzetlensége idézte elő. A Minisztertanács a jelentés megvitatása után több határozatot hozott. A miniszterek kötelességévé tette, hogy az eddiginél hathatósabb intézkedéseket adjanak ki az üzemi balesetek számának csökkentésére; gondoskodjanak arról, hogy megfelelő intézkedés szülessék halálos szerencsétlenségek elkerülése érdekében; biztosítsák, hogy az üzemek intézkedési Az amerikai mérleg serpenyői Géniben, ahonnan a gazdasági világkonferencia küldöttei már elutaztak — a nagy nemzetközi tárgyalást valóságos „gazdasági box- meccs” váltotta fel. A mérkőzés az Egyesült Államok és szövetségesei, de mindenekelőtt Amerika és a Közös Piac országai között folyik. És a „nagydíj amelyet mindig megcsillogtatnak a csatába induló amerikai küldöttség előtt: Az Egyesült Államok fizetési mérlegének immár hagyományos hiánya. Honnan ered ez a hiány és miért kell megszüntetéséhez gazdasági boxmeccset vívnia az Egyesült Államoknak Európa legerősebb tőkés országaival? Az Egyesült Államok köztudomás szerint a világ legerősebb tőkés országa. Költségvetése mutat bizonyos hiányokat, ezeket azonban nem veszik tragikusan. A Kennedy halála után benyújtott első Johnson-költ- ségvetés például majdnem 5 milliárdos hiányt tervezett — s közben azzal büszkélkedett, hogy az utolsó Kennedy-költségvetés még 10 milliárdos hiánnyal számolt. A költségvetésben természetesen a hadügyi kiadások falják fel a legnagyobb összegeket: A hivatalos hadügyi költségvetés az összesen 98 milliárd dolláros kiadásból mintegy 60 milliárdot emészt fel. A költségvetésnél lényegesen jobban idegesíti az amerikai gazdaság- politika irányítóit a fizetési mérleg hiánya. A költségvetéstől eltérően itt ugyanis nemcsak a különböző hadügyi kiadások vagy a külföldi kölcsönök játsszanak szerepet, hanem a fizetési mérleg a külkereskedelem adatait is tartalmazza. Más szóval: A költségvetéssel ellentétben a fizetési mérleg nemcsak az Egyesült Államok belső gazdasági háztartásának kulisszatitkait tárja fel — hanem vall az USA és a külvilág gazdasági viszonyáról is. Nos, az amerikai fizetési mérleg helyzete évek óta 2—3 milliárd dolláros hiányt mutat. Ennek a hiánynak a következménye, hogy esztendők óta szivárog ki az arany az Egyesült Államokból, csökken az amerikai aranykészlet és bonyolultabbá válik a dollár nemzetközi pénzügyi helyzete. A fizetési mérleg hiányának „felboncolása” ugyancsak esztendők óta ugyanarra az érdekes eredményre vezetett. A lényeg az, hogy az amerikai külkereskedelmi mérleg aktív, tehát a kivitel felülmúlja a behozatalt. A mérleget nem a külkereskedelem, hanem a mértéktelen külföldi katonai kiadások, az előbb említett 60 milliárd dollár külföldön elköltött része húzza le a hiány, a deficit irányába! Más szóval: Az amerikai fizetési mérleg hiányán rendkívül egyszerűen lehetne segíteni: Csak a külföldi katonai kiadásokat kellene csökkenteni. Erre azonban politikai okokból eddig egyik washingtoni kormány sem mutatkozott hajlamosnak. Ehelyett a másik módszert választották. Kijelentették, hogy külkereskedelmi „rohamot” kell indítani. El kell érni, hogy a külkereskedelmi mérleg olyan nagyszabású feleslegeket mutasson, amely a külföldi katonai kiadások magas szinten tartása ellenére is fedezi a fizetési mérleg deficitjét. A módszer, amellyel az Egyesült Államok ezt el akarta érni, az általános vám- csökkentés az USA és Nyugat-Bu- rópa, mindenekelőtt a Közös Piac tagállamai között. Az általános vám- csökkentésnek ezt a tervét még Kennedy elnöksége alatt elfogadták, s az elnök felhatalmazást kapott egész árucsoportok vámjának leszállítására. Magyarán szólva: Ennek a tervnek a célja az volt, hogy a viszonylag alacsonyabb nyugat-európai vámtételeket és a magasabb amerikai vamokat azonos arányban szállítsák le, megnyitva ezzel az amerikai áruk beözönlése előtt a nyugat-európai piacokat! Washington természetesen tudta, hogy Nyugat-Európa heves ellenállást tanúsít majd és aligha lesz hajlandó együltében lenyelni a tengeren túli „exportroham” keserű piruláit. Ezért eleve több „menetben” akarták adagolni a gyógyszert, s a néhai elnökről ezeket „Kennedy- menetnek” nevezték. Az első Ken- nedy-menet tavaly nem hozott eredményt, s abban állapodtak meg, hogy a „boxmeccset * 1964 nyarán tovább folytatják Genf ben. Az amerikai export növeléséért folytatott kü*delem fő frontvonala tehát Washington és Nyugat-Európa között húzódik. A legutóbbi időben azonban néhány jel arra mutat, hogy a fizetési mérleg deficitjének csökkentésében érdekelt Egyesült Államok a szocialista országokkal folytatott kereskedelemnek is a korábbinál nagj óbb fontosságot tulajdonít. Ez a kereskedelem meny- nyiségére nézve nem jelentős: Az Egyesült Államok és a Szovjetunió árucsereforgalmának utóbbi ötéves átlaga például nem éri el az Egyesült Államok és Belgium forgalmának ötéves átlagát sem. Ez, a világ két legnagyobb ipari-gazdasági hatalmáról lévén szó, világosan jelzi, hogy a megkülönböztetés, a diszkrimináció, az embargo imperialista politikája milyen károkat okozott a második világháború utáni években a világkereskedelemnek. A kelet—nyugati kereskedelem iránt tanúsított amerikai érdeklődés egyelőre meglehetősen kétértelmű. A genfi világkereskedelmi konferencián például az amerikai küldöttség visszautasította mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek teljesen megszüntették volna a különböző megkülönböztetéseket. így mereven állást foglaltak az ellen, hogy a szocialista országokkal szemben kölcsönösen, a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazzák. Egy másik, figyelemre méltó jellemvonása az amerikai magatartásnak az, hog> hajlékonyabb kereskedelempolitikai magatartással politikai előnyöket próbál szerezni. így például egyes szocialista országoknak saját elképzelése szerint szeretné „adagolni” az embargólisták felülvizsgálását — abban a reményben, hogy ezzel „fellazíthatják” a szocialista országok gazdasági összefogását. A végső következtetés az, hogy a fizetési mérleg deficitje és az ezzel kapcsolatban kibontakozott, évek óta erősödj amerikai exportoffenzíva egyelőre nem hozott fordulatot Washingtonnak a kelet—nyugati kereskedelem ügyével szemben tanúsított káros, negatív magatartásában. A nyomás természetesen erősödik. Egyfelől azért, mert a „Ken- nedy-menet” második szakasza sem ígér nagyobb sikereket, mint az első. Másodsorban azért, mert éppen Washington gazdasági ellenfelei, riválisai: a nyugat-európai tőkés országok következetesen növelik kereskedelmi forgalmukat a szocialista országokkal. Ez a nyomás és a fizetési mérleg tűnni nem akaró hiánya előbb-utóbb szükségszerűen abba az irányba szoríthatja az amerikai kereskedelempolitikát, hogy józanabb, alkotóbb módon vegye szemügyre a kelet-nyugati kereskedelem lehetőségeit. terveikbe felvegyék a legtöbb balesetet okozó körülmények beható vizsgálatát és megszüntetését, s a minisztériumi szervek számon kérjél^ ezeknek a terveknek végrehajtását. A Minisztertanács utasította a földművelésügyi minisztert, hogy — az érdekelt szervekkel együttműködve — hatékonyabban ellenőrizze és mozdítsa elő a termelőszövetkezetekben a munkásvédelmi intézkedések megvalósítását. * Ugyancsak az állampolgárok életének védelmét kívánja biztosítani az az új rendelet, amelyet a kormány a vízirendészeti szabálysértésekről hozott. Szabálysértési eljárás során 500 forintig terjedő pénzbírsággal büntetik azokat, akik megsértik a fürdésre és a vízi járművek közlekedésére, illetve bejelentésére vonatkozó rendelkezéseket. A helyszínen 10 forinttól 50 forintig terjedő bírságot köteles fizetni, aki a fürdésre vagy a vízijárművek közlekedésére vonatkozó szabályokat megsérti. Feladatok az iparvállalatok összevonása után A gazdasági vezetés továbbfejlesztéséről szóló jelentés megállapítja: az ipar, az építőipar, valamint a közlekedés és hírközlés átszervezése, a vállalatok összevonása a múlt év végével lényegében befejeződött. Most a legfontosabb az új szervezetek megszilárdítása: Ennek érdekében egyértelműen meg kell határozni a vállalatok és az irányító szervek hatáskörét, növelni kell a vállalatok önállóságát. A gazdasági vezetők fontos feladata, hogy a következő években törekedjenek az új szervezetek adta gazdasági előnyök maximális hasznosítására, az átszervezés alapvető céljainak megvalósítására a termelőerők koncentrálására, a termelés gazdaságosságának fokozására. Amerikai diákok Kubában HAVANNA. (TASZSZ) Edward Lemansky, a Kubába érkezett amerikai diákcsoport vezetője nyilatkozott a Prensa Latina tudósítójának. Lemansky kijelentette, hogy félmillió amerikai diák jelentkezett, akik el akarnak látogatni a szabadság szigetére. Hozzáfűzte, hogy az Egyesült Államok kormánya nem nagyon örül annak, hogy ilyen sok amerikai kíván Kubába utazni. Washington attól fél, hogy ezek a fiatalok hazatérésük után a néphez fordulnak.
