Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-19 / 142. szám

1964. június 19, péntek 3. oldal Ami az eredmények mögött van A lajosmizsei Almavirág Tszcs gazdái a télialma-ter- mesztés megyei versenyében el­ért második helyért — miként már hírül adtuk — nemrégiben egy nagy teljesítményű növény­vetőgépet kaptak jutalmul. Az átadási ünnepségen a megyei tanács vb mezőgazdasági osztá­lyának képviselője kiemelte, hogy a csoport gazdái a téli alma termésének kis. híján a 90 százalékát — mintegy 50 vagon kiváló minőségű gyümölcsöt — exportálták, s ezt annak kö­szönhették, hogy hiánytalanul teljesítették az előírt növény- védelmi feltételeket. Most, ami' r a tszcs elnöké­vel, Somogyi Bélával beszélge­tünk, arra keresünk választ: Milyen eszközöl el érték el a szép sikert. — Nem volt könnyű a „győ­zelmi emelvény második foká­ra” feljutni — mondja. A me­gye közös gazdaságai tavaly Egy tragédia margóiára Szerda délután telexgé­pek kattogó betűkarjai, re­csegő telefonkészülékek adták hírül az újságok szerkesztőségeinek a fajszi tragédiát. Mint arról la­punk csütörtöki számában beszámoltunk, kedden a fajszi Duna-part leánykobo- nyai szakaszán az örvény­lő víz a mélybe húzta ifjú Molnár Jenő hétéves, Kanczler László hétéves és Kanczler József kilenc­éves kisfiúkat, és a meg­mentésükre siető Keserű János 40 íves termelőszö­vetkezeti tagot. Gyászol a falu. A tragé­dia megrázta Fájsz köz­ség apraját-nagyját. És gyászol az ország. Hiszen a négy ember tragikus ha­lála minden érző szívet fájdalommal töltött meg. Négy embert örökre el­ragadott az örvénylő víz. Sajnos, az idén ez már nem az első drámai kime­netelű fürdés. A napok­ban Úszódon egy 19 éves fiatalember lett a Duna áldozata. Bár még csak három hete vette kezdetét a fürdési idény, máris szá­mos emberéletet követelt a Tisza és a Duna. Mire figyelmeztetnek ezek a tragédiák? Elsősor­ban a szülőkhöz, a felnőt­tekhez szólunk: Övják a vízparton gyermekeik éle­tét. Hiszen a folyóvíz sze­szélyes, kiszámíthatatlan. Az örvénylő vízben pedig a legjobb úszó is ritkán boldogul. A nagyobb folyóvizek és a Balaton egyes part­szakaszán a helyi tanácsok bólyákkal jelölték ki a szabad strandok helyét. Ttt a víz veszélytelen, és az esetleges mentőkészültség is biztosítva van. Sajnos, sok esetben nem tartják be a fürdőzők a szabályokat. Főképp ’ a fiatalok. Csupán bravúros­kodásból bemerészkednek a veszélyes szakaszokra is. Számtalanszor foglalkoz­tunk már az örvénylő víz veszedelmeivel. De a faj­szi tragédia kapcsán is­mét felhívjuk az illetéke­sek figyelmét: Büntessék szigorúbban a tilosban fürdő embereket. S a rend­őrség munkájához pedig a vízparti lakosság fokozott segítségét kérjük, hogy az esetleges további tragédiá­kat megelőzzük. K. M már mind nagyobb számban éltek a korszerű növényvéde­lem lehetőségeivel, emellett ép­pen a községben gazdálkodik „örökös riválisunk”, az Arany­homok Tszcs, amely végered­ményben a verseny győztese is lett. Eredményeink titka gazdáink nagy növénytermesztési gyakor­lata, rutinja mellett a szakmai szempontok következetes alkal­mazásában keresendő. Üzemi árutermelő gyümöl­csöseinken kívül nagy gondot fordítottunk a szórvány- és házikerti gyümölcsfák védelmé­re is. Nem kis feladat a 400 hold szórványgyümölcsös leper- metezése. Ez a munka háti gé­pekkel nem végezhető el hiány­talanul. Ezért átmenetileg sze- relőműhelyünkben házilag há­rom motoros permetezőgépet szerkesztettünk, s kezelésükhöz brigádokat szerveztünk. E bri­gádok tagjai a gondjaikra bí­zott területért egyetemlegesen felelősséget vállaltak. Természetesen a szór- ványgyümölcsösöikben a munka túlsúlya a háti gépekre hárul. A „nagyüzemibbé” válásnak ezért is egyik előfeltétele a szórványát lassú felszámolása. Ehhez a*cél ki tű zéshez az első lépés a súlyosan fertőzött terü­letek megszüntetése volt. Mint az eddigiekből is kitű­nik, sok gondot okoz a gépesí­tés. A klasszikus módszer, a virágzás előtti négyszeri perme­tezés végrehajtása egyelőre csak vágyálom. Ehhez négy-öt napon­ként kellene permetezni, ami­nek alapfeltétele a nagyobb gép­park. Mi a rendelkezésünkre álló gépekkel tavaly két ízben, idén viszont a terület egy ré­szén már háromszor permetez­tünk virágzás előtt. Az eddigi rövid metszési mód helyett most meghagyják a csúcsrügyeket, és csupán rit­kítást végeznek. Mint az elnök elmondja, a három holdas kí­sérleti telepükön szinte hihe­tetlen hozamnövekedést értek így el: 290 helyett 620 mázsára „ugrott” a téli alma átlagho­zama. Jelentős előnye e mód­szernek még az is, hogy általa egyöntetű nagyságú, 60 milli­méternél nagyobb átmérőjű gyü­mölcsöt termelnek, ami az osz­tályba sorolás szempontjából sem közömbös. A szedőbrigádok a gyümöl­Százvagonos kombájnszérü A nemesnádudvari Kossuth Termelőszövetkezetben is gon­dot okoz a várható jó termés elhelyezése. A termelőszövetke­zet gazdái azonban gondoskod­nak tárolótérről. A napokban készül el egy 700 négyzetméter nagyságú kombájnszérű. Körül­belül 100 vagon gabona elhe­lyezésére lesz alkalmas. csőt még a fa alatt átválogat­ják, osztályozzák. Az ömlesz- tést mellőzve, az áru nem tö­rődik, s az exportszállítás üte­me is meggyorsul. A legsilá­nyabb, úgynevezett nyílthi­bás gyümölcsöt eddig, fillére­kért, szeszfőzdéi feldolgozásra adták át. Most egyre inkább dédelgetik a gondolatot — s is­merve az Almavirág Tszcs gaz­dáit, ez már szinte egyenlő a megvalósítással —, hogy egy­két éven belül aszaló- és pulp- üzemet létesítenek. Jelentős anyagi többlet marad így a zsebükben. Az idén is várható bőséges termés, a reménységeken túl, gondot is okoz számukra. Már most „csöngetnek” a kereske­delmi szerveknél, hogy idejé­ben, kellő mennyiségű ládával és szállítóeszközzel lássák el őket. ... Míg beszélgetünk, az erő­feszítések, módszerek és ered­mények felsorolása után mind­untalan visszatérő refrénje az elnök mondatainak: A tagság. — Mindegyikük vérbeli gyü­mölcstermesztő — mondja sze­retettel —, birtokában van a szakma fortélyainak. De a vé­rükbe ivódott fogások alkalma­zása mellett keresik az új mód­szereket is. Évek óta használ­ják a legkorszerűbb növényvé­dőszereket, s csaknem vala­mennyien kezelik gyümölcsösei­ket a Lard-Tox pasztán kívül a Zineb, Crthocid és más vegy­szerekkel. A megyei tanács vb mező- gazdasági osztályának értékes jutalomajándéka azóta már az Almavirág Tszcs gyümölcsösei­ben teljesít szolgálatot. E gép birtokbavétele nem csupán el­ismerés, buzdítás a gazdák szá­mára, de megbecsült, féltve őr­zött eszköz is az újabb eredmé­nyek mindinkább nagyüzemi módszerekkel való eléréséhez. Jóba Tibor Kiváló úiító Schaffner Pál, a Férfifehérneműgyár Bajai Gyáregységé­nek lakatosa, janu­árban érte el a nyug­díjkorhatárt, de hallani sem akart arról, hogy búcsút mondjon munkahe­lyének, ahol az utóbbi évtizedet el- töltötte. Pali bácsit min­denki szereti a Fér- fifehérneműgy árban éppen ezért nem is volt nehéz az igaz­gatónak meghoznia a döntést az idős lakatos kérelme fe­lett, amelyben be­jelentette, hogy ma­radni szeretne. Ott dolgozik most is a régi munkapadja mellett. Fiatalos szívvel, lelkesen végzi mun­káját. Tavaly ő nyerte a gyárban az újítási versenyt — 85 ponttal előzte meg a nálánál fia­talabb szaktársakat — ezért tíznapos romániai tapaszta­latcsere-utazással jutalmazták. Gallai Andrásné újítási előadó el­árulta, hogy Pali bácsi, az idén már három újítást adott be. Nemrég adott postára egy csoma­got az Országos Találmányi Hivatal címére, amelyben Schaffner Pál laka­tosnak egy közpon­ti fűtéssel kapcsola­tos — a Férfifehér- neműgyárban már kipróbált és jól bevált — újítását küldték fel szaba­dalmaztatásra. Pa­li bácsi tehát bebi­zonyította, hogy ko­rai lett volna még nyugdíjba vonulnia. Tari Sándor „Kéményseprőt látok..." Amikor az idős asszony meg­pillant bennünket, gyorsan földre teszi zöldséges kosarát és alaposan megmarkolja a blú­zán a gombot. Székely János két ujját fe­kete vászonsapkájához emelve rámosolyog a nénikére, aztán — látva, hogy fejemet csóválom a jelenet láttán — hozzám for­dul: — Én aztán igazán tudom milyen kevés közünk van ne­künk kéményseprőknek a sze­rencséhez, hiszen még sohasem volt ötös találatunk a lottón. De higyje el, azért mégsem teljesen alaptalan ez a babona. A kormos, elhanyagolt kémény tüzet, szerencsétlenséget okoz­hat. A veszély elhárítójával, a kéményseprővel találkozni Szorgos fiatalok Az utolsó négyszögölekről is felszedték a korai karalábét a tiszakécskei Üj Élet Tsz 15 holdas táblájáról az egyik ifjúsági munkacsapat tagjai. A fiatalok végezték el a növényápolást is, igen alaposan. Ennek is köszönhető, hogy karalábéból holdanként 15 ezer forint jövedelemre tett szert a közös gazdaság. tehát jó jel, vagy ha úgy tet­szik szerencse. A „birodalom" madártávlatból Itt csattogtatja mellettünk papucsát a Bács-Kiskun megyei Kéményseprő és Cserépkályha- építő Vállalat kecskeméti ki- rendeltségének másik két dolgo­zója: Varga József és Varga Jenő is. Az Aranyhomok Szál­lodába, helyesebben a szállo­dára igyekszünk. — Ez a mi birodalmunk — öleli körül a magasból egy szé­les mozdulattal a város tetőit, füstölgő kéményeit Székely Já­nos. — Szüntelenül változó bi­rodalom, hiszen 15—20 évvel ezelőtt még zömmel olyan ké­mények pipáltak itt, mint az öblös, úgynevezett ,.mászható” kémény a Gáspár András utca 11. szám alatti öreg házon. Az építési és fűtési technika fej­lődésével együtt változott a füstkivezetők formája is. Egyre több a termoforrendszerű. A város iparosodását pedig új gyárkémények jelzik. Kolbászkötél és a kormos dunyha Következő szellős „állomá­sunk” a Katona József Színház lejtős bádogteteje. A kémények már rendben vannak és a rövid pihenő alatt a mesterek felele­venítenek néhány vidám epizó­dot a szakmában eltöltött több évtizedes múltjukból. — Inas koromban még na­gyon sok szabad kéményt kel­lett tisztítanunk. Az egyik öb­lös kürtőben kapaszkodtam fel­felé nagy üggyel-bajjal, amikor fejem fölött megpillantottam egy jó vastag kötelet. Jdmtha* az angyalok eresztették volna elém, hogy segítsenek feljutni. Meg is ragadtam hamarjában és a következő pillanatban lent találtam magam a földön — markomban egy rőf füstöltkol­bászt szorongatva. — Jól megjártad Jani! — derülnek velem együtt társai, s aztán átveszi a szót más: — De az sem volt ám ku­tya, amikor leszakadt velem az átázott padlás és hopp, máris a vetett ágyban találtam ma­gam. Moshatta a dunyhát a menyecske utánam. Negyedmillió kémény Természetesen nem minden kaland végződik ilyen mókás csattanóval. Egyik munkatár­suk nemrégiben agyrázkódást szenvedett. Leszédült a deszka- pallóról. — Szép, de nehéz szakma ez — így vall hivatásáról Ren- detzki János, a Kéményseprő Vállalat igazgatója is, amikor később felkeresem. — A fiatalok is szívesen vá­lasztják ezt a foglalkozást? — Inasok nálunk nincsenek. Csak 18 évnél idősebb dolgo­zókat alkalmazhatunk. Átkép­zés utján biztosítjuk az után­pótlást. Nincs létszámgondunk. Beszélgetésünk során megtu­dom akt is, hogy a megyében nem kevesebb, mint 240 ezr kémény füstölög. Naponta 30—40 házat látogatnak meg télen- nyáron a feketeruhás mesterek. Estére már vastagon ül ar­cukon a korom, lábukban lük­tet a sok ezer létrafok. Még sem sajnálnak egy mosolyt, na valamelyik játékos kedvű gye­rek feléjük kiáltja: „Kémény­seprőt látok, szerencsét találok ” Békés Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents