Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-18 / 141. szám

pult* innenső oldaláról... 0 földmüvesszövetkezeti cukrászdák ÁKF-vizsgálatának néhány tapasztalata BETONFALAK ttmtk ■ T égiaéqetök Szénporos téglaégetéssel is foglalkoznak a lászlófalvi Üj Élet Tsz-ben. A segédüzem, mint jövedelmi forrás, sem áll utolsó helyen, létesítését első­sorban mégis a szövetkezet épít­kezéseit akadályozó állandó anyaghiány indokolta. A felvételünkön is látható téglaégetők — akik a Nyírség­ből jöttek ide — még csak pár hete fogtak munkához, de már 30 ezer téglát égettek. Most újabb 30 ezer nyers téglát raknak máglyába, s hogy az a begyújtás után jobban égjen, szénport kevernek a tég­lák rétegei közé is. Szénport egyébként bőséggel kapnak a vasúti fütöházaktól, a megye- székhely különböző üzemeitől, agyag pedig kimeríthetetlen mennyiségben található a köz­ség mellett. Begyújtás után a máglyába rakott nyers téglák nyolc nap alatt égnek ki. Mennyiben felel meg a föld­müvesszövetkezeti vendéglátó­hálózat a fokozatosan növekvő igényeknek? — Ezt vizsgálta a múlt hónap folyamán a Bács- Kiskun mez*ei Állami Keres­kedelmi Felügyelőség. Ellenőr­zésünk a szövetkezeti cukrász­dák, presszók és a termelő üze­mek mintegy 70 százalékát érin­tette. Noha tapasztalataink több­ségükben kedvezőek, mégis — úgy vélem — a fogyatékossá­gokról hasznos ezúttal részlete­sebben szólni. Mint említettem, a fogyasztói igények vidéken is egyre nő­nek, egyre nagyobb a kereslet a cukrászsütemények iránt, nem is szólva a fagylaltról. Megnyug­tató, hogy a cukrászsütemények készítéséhez szükséges alapanya­gok folyamatosan beszerezhetők, s így a termelés is zökkenő- mentes. Annál nagyobb gond viszont, hogy a kis kapacitású cukrászüzemek — például a kiskőrösi — az ellátási körze­tükhöz tartozó üzletek igényét nem mindig győzik maradékta­lanul kielégíteni. Fris§ áru hetenként kétszer Erősen vitatható a bázis üze­mek jelenlegi szállítási rend­szere. A legtöbb üzem heten­ként kétszer szállít az üzletek­nek, sőt, egyes kisebb községek­be, mint például Borota, Rém stb. mindössze egyszer. A friss cukrászati áruval való ellátás egyáltalán nem folyamatos. Ugyanez a helyzet a fagylalttal. Ez utóbbinál — a hiányos hű­tési kapacitás miatt — fennáll az esetleges romlás veszélye is. Bár elszigetelt jelenség, mégis szóvá kell tenni a helyenként tapasztalható tartós áruhiányt. A csengődi és páhi presszókban öt napig nem volt kapható sü­temény és fagylalt. Ez az álla­pot még akkor sem válik az ér­dekeltek munkájának dicsére­tére, ha a fogyatékosságot az időközben elromlott speciális •zállító eszköz rovására írják. Az üzlethálózat korszerűsíté­sében egyes területeken ugrás­szerű fejlődés tapasztalható. Jó néhány községi cukrászda és presszó színvonala vetekszik a városi hasonló egységekével. Jó­val lassúbb azonban a fejlődés a termelő üzemek vonatkozásá­ban. Helyes törekvés a terme­lés összpontosítása, hiszen a nagyüzemi termelés előnyei e szakmában is jelentkeznek. Hi­ba viszont, hogy olykor a szük­séges előfeltételek biztosítása nélkül szervezik át a termelést. Igen korszerűtlen körülmények között működik például a kis­kőrösi és a bácsalmási üzem. Ez az elhanyagoltság különösen akkor szembetűnő, ha a vas­kúti, vagy a jánoshalmi egysé­gekkel teszünk összehasonlítást. Első a fogyasztó érdeke A fogyasztói igények és ér­dekek megkövetelik, hogy a vendéglátó egységek dolgozói megfelelő színvonalon és a vo­natkozó jogszabályok betartásá­val végezzék munkájukat. Ez­zel kapcsolatos tapasztalataink a bizonyos fokú fejlődés ellené­re nem megnyugtatóak. Vizs­10 gálatunk során az üzletek százalékánál állapítottunk meg mérésből eredő vásárlói megká­rosítást. Kirívó a csátaljai presszó esete, ahol Németh Im- réné vezető kommerszrumot sorozatosan dokkrumként áru­sította, s ebből eredően árdrá­gítást követett el. Az üzletek mintegy 50 száza­lékánál nem írják ki a fogyasz­tói árakat, nem készítenek i tal­árlapokat, holott az üzleti sza­bályzat ezt kötelezővé teszi. Helyenként hiányos az egy­ségek hiteles pohárkészlete, ezért a vendéget nem mindig szolgálják ki hiteles pohárban. Vaskúton, Kiskörösön, János­halmán a május 1-én hatályba lépett elszámoló árak kalkulá­cióját még május v6-án sem dolgozták át. Ezzel kapcsolat­ban az üzemvezetőkön kívül felelősség terheli az fmsz ven­déglátó osztályvezetői t, illetve előadóit is. Előfeltétel: a gondosabb munka Többszöri felhívásunk és ese tenkénti bírságolásunk ellenére még mindig nem megnyugtató a panaszügyek intézése A pa­naszkönyvi bejegyzéseket nem továbbítják időben a fölcímű- vesszövetkezetek központjához. A felsorolt hiányosságok ki­vétel nélkül olyan jellegűek, amelyek gondosabb munkával elkerülhetők. Fontosabb munka esetén a vizsgálatunk kapcsán megbírságolt öt dolgozó is men­tesülhetett volna a felelősségre- vonás alól. Vizsgálatunk ta­pasztalatainak közlésével az ér­dekeltek figyelmét kívánjuk felhívni azokra a problémákra, amelyek itt-ott ma még akadá­lyozói a kifogástalan vendég látásnak. Valach István, a Bács-Kiskun megyei ÁKF vezetője PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: őr. Weither Daniel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19: 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-3*. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Elöli zethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dll 1 hőnapra 13 forint Saráiaink Este hét óra. Csendesedik a falu. S a munka után elpihenö emberek egy része Eelszedelőzködik, rendbe hozza magát és a községi párthelyiség feié indul. Egy szo­katlanul hangzó eszmecsere vonzza, hívo­gatja most őket. Petőfi Népe Baráti Kör alakul. Kunfehértó. Solt, Jánoshalma. Kecs­kemét és Nemesnádudvar után itt most Lakiteleken is. Vajon mit rejt magában ez a találkozás? S hoz-e valami újat a község életébe? Mert az unalmas értekez­letek kora már lejárt, s aki csak szót akar szaporítani, az ne is jöjjön ide — ilyen gondolatok forognak a fejekben. Szép számmal vagyunk már. A község „tisztikara”, Lőrincz Istvánné vb-elnök. Dékány István az egységes párt vezetőség titkára, a községi tanács vb-elnökhelyet- tese, Majer Józsefné vb-titkár, a társadal­mi vezetők: a népfront, a nőtanács mun­kájának helyi irányítói, eljött a földmű­vesszövetkezeti főkönyvelő, a megyei ta­nácstag, a községi állatorvos, a védőnő, a postás, néhány háziasszony, általános is­kolai tanár és nyugdíjas, tsz-kovács, hiva­talsegéd . .. Mind olyanok, akik rendsze­res olvasói a megyei lapnak, s véleményt is formálnak róla, amit ezúttal el szeret­nének mondani. £gy jogát mmaehbra pgferf a mi. sans­te emlékidézően. Amikor a megyei újság még csak napi négy oldalon jelent meg, s amikor még sok népszerűtlen feladat ter­helte a községi vezetők, a sajtónál dolgo­zók vállát. Könnyebb ma újságot írni, s mégis nehezebb. Könnyebb, mert a biza­lom légkörében élünk, s nehezebb, mert megsokasodtak feladataink — s igénye­sebbek az olvasóink. Ezért is jöttünk ide, barátaink közé, erősíteni önmagunkat, ta­nácsokat, javaslatokat kapni további mun­kánkhoz — hangzik a sajtó képviselőjé­nek beköszöntője. S mintha régen duzzadó zsilipet nyitnak ki. erőteljesen áradnak a hozzászólások, megjegyzések, bíráló észrevételek és szív­melengető buzdító szavak. Tassy Pál, a népfront községi elnöke azt mondja el. hogy az ő munkáját hogyan segíti az újságolvasás, a megye más köz­ségeiről, városaiból elhozott üzenet, a jó módszerek, a megye életéről való tájéko­zódás. De még az is, ha a sportrovatban a lassan országos hírű lakiteleki íjászok sikereiről olvashat. Igen, az újságolvasottság — ennek célja és értelme csendül ki a legtöbb felszóla­lásból. Még egy szép hasonlat is születik: — Olyan ez, mint az ABC betűi, nem lehet kihagyni belőle. Ha nem olvasok na­ponta újságot, nem látom folyamatában a dolgokat, szinte hiányérzetein van — jegy­zi meg Kasza István nyugdíjas. De erről vallanak masok is, akik ezzel kezdik a napot. A politikai és általános tájékozott ság igénye érződik ki szavaikból. A nemes patriotizmus megújhodásának lehetünk tanúi ezúttal is. A községéért már sokait fáradó megyei tanácstag, dr. Kiss Ágoston orvos —, aki 1939 óta él itt s tanúja volt minden változásnak — szin­te szociográfus szemmel érzékelteti a mai valóság tényeit. S kiderül, nincs egyedül ezzel a szenvedélyes állásfoglalásával. — Más-más oldalról megvilágítva erről val­lanak: Rácz Mikjós általános iskolai ta­nár, Gyöngyösi György, a művelődési ház igazgatója, dr. Hegedűs Sándor körzeti ál­latorvos. Dékány István párttitkár, és a községi tanács vb elnöke is. Nem rejtve természetesen, véka alá gondjaikat sem. A szép, de télen egyelőre befűthetetlen művelődési házat, a keres­kedelmi üzletek elmaradottságát, a Tős- erdővel kapcsolatos terveik nehézkes elő- remozdulását. S amikor sor kerül a baráti kör vezető­jének, s a községi tudósítónak a megvá­lasztására, meg a tanácskozás közös hasz­nának összefoglalására — a fentiekből is rakosgatnak a jelenlevő újságírók és helyi segítőik tarsolyába. Csodálatosképpen azonban mégsem ta­láltuk nehezebbnek ezt a megtömött tar­solyt. Ügy éreztük, segítik ezt tovább vin­ni a mi barátaink, olvasóink — Lakitele­ken éppúgy, mint az egész megyében. E. Tóth Pál Amióta felépült hazánk nagy ipari létesítménye, a Dunai Ce» ment- és Mészművek, megsok­szorozódott a „betonba öntött'* alkotások száma, mennyisége, Kilencemeletes lakóházak épül­nek ily módon a kecskeméti Le- ninvárosban, betonfalakat lát­hatunk a MÉK űj raktáránál, a bajai hűtőháznál és még sok más helyen. Képünkön: Mint a pókháló, úgy szövik át az acél­vázak az új építményeket. (Pász­tor Zoltán felvétele.) Karambol Autós ismerősünk bekötött fejjel jelent meg a napokban a társaságban. Tudtuk, hogy sza­badságon volt, s járművével — no meg hitvesével — tett kirán­dulást az ország tájaira, így hát gyorsan megszületett a kö­vetkeztetés: Biztosan karambo­lozott. Meg is indult a kérdé­sek áradata, ő azonban szeré­nyen elhárította a kiváncsiskodó megjegyzéseket. S ez még csak fokozta a hatást. Hisz más lyén­kor nagy hangon mesélné az élményeit, felcsigázva a hátbor­zongató részletekkel a gyengébb idegzetűek kedélyvilágát. Végül a feleségét kezdték fag­gatni: Tényleg karambol okta­tok? — Csak ő! — intett férje felé enyhe mosollyal. — Egyedül ült a kocsiban" — Persze. — Meséld már, hogy történi. — Pesten jártunk. Kimentünk a Vidám Parkba, Felült a dodzsemre — és ott karambo­lozott ... Hogy mik meg nem történ­nek ezekkel a gépkocsitulajdo­nosokkal! (T-L)

Next

/
Thumbnails
Contents