Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-18 / 141. szám
xrx. evf, in. sz. Ara 60 fillér jün. t*, csütörtök Nagyobb hatáskör „Büszke vagyok erre a törvényre, mert ilyen törvények csak egy olyan társadalomban születhetnek, amelyben a dolgozó ember mindennél fontosabb. De igazán elégedett csak akkor leszek, ha a végrehajtás során sem veszít tényéből, s a megvalósítóit ugyanaz a humánus szellem vezérli, mint alkotóit” — így' fogalmazta meg első impresz- szióit egy idős munkás, azután, hogy az április 3-án életbe lépett új munkásvédelmi törvényt ismertette az üzem igazgatója. Különös figyelmet érdemel ez a vélemény, amelyből az elégedettség mellett kicsendül az aggodalom is: Sikerül-e hiánytalanul megvalósítani a törvényben foglaltakat? Van-e ok az aggodalomra? Bizony, még előfordul, hogy egy-egy üzemi vezető rosszul értelmezett „vállalati érdekből” hajlandó engedményeket tenni a munkásvédelem terén. Számtalan példával illusztrálhatnánk ezt a szemléletet, kezdve a védőberendezés nélkül üzemeltetett gépekkel, folytatva azzal, hogy fiatal, szakképzetlen munkásokkal is találkozhat az ember ímitt- amott balesetveszélyes munkahelyeken. és befejezve . azzal, hogy egyesek a baleseti oktatást is csak szükséges rossznak könyvelik el. Elsősorban ezekben a mulasztásokban kell keresnünk az okát annak hogy tavaly nem kevesebb mint 4734 üzemi baleset fordult elő a megyében. A vizsgálatok szerint ugyanis a sérülések jó részét gondosabb balesetmegelöző munkával el lehetett volna hárítani. „A dolgozó egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséből'’ címet viselő törvény gyökeres változást hozhat, ha következetesen alkalmazzák. Ennek érdekében a vállalati egyeztető bizottságok, illetve a területi egyeztető bizottság igen sokat tehet, hiszen a rendelet megjelenésével egy időben bővítették hatáskörüket. A korábbi gyakorlattól eltérően az összes balesetekkel anyagi jellegű vitákban kiesett munkaidőre járó bér követelés, kártérítés, prémium, nyereségrészesedés — is az egyeztető bizottságoknak kell dönteniük. Am hivatásuk jo betöltéséhez az egyeztető bizottságok társadalmi munkásainak mindenekelőtt ismemiök kell az új törvényt. De ugyanakkor az eddigieknél alaposabb, körültekintőbb vizsgálatra van szükség, hiszen egy-egy kártérítési vitában döntést hozni nagy felelősséggel jár. A rendelet életbelépése óta közel két és fél hónap telt el Nézzük, mit tettek a megyében annak érdekében, hogy az egyeztető bizottságok megfelelően felkészülve kezdjenek hozzá az újszerű feladatok megoldásához. A Területi Egyeztető Bizottság, a Szakszervezetek Megyei Tanácsával közösen május 12—16 között — oktatás keretében — ismertette a munkásvédelmi törvényt a vállalati egyeztető bizottságok képviselőivel és a szakszerve zeti bizottságok elnökeivel. Ugyanakkor felhívták az üzemek gazdasági vezetőit is, hogy fordítsanak fokozott gon dot a baleseti oktatások megtartására, az üzem-biztonsági intézkedések állandó ellenőrzésére. Követésre méltó kezdeményezésről is beszámolhatunk: A Kecskeméti Reszelőgyárban összeh ívták a dolgozókat és ismertették velük az említett tájékoztató anyagát. Sajnos, akad olyan üzem is, ahol nagyon „ráérősen” kezelik ezt a dolgot. Arra hivatkozva, hogy a szakminisztérium külön utasítására várnak, mindeddig alig tettek valamit, holott a rendelet április 3-a óta érvényben van. Megvalósítása nem túr halasztást. Ennek ellenére a kezdeti lépések biztatóak. Reméljük, a gyakorlati munka során az egyeztető bizottságok egyre inkább felnőnek feladatukhoz, bátran, következetesen élnek törvényszabta jogukkal. B. D. A ' ■■ Ij, J . _ A több mint hárommillió forint költséggel felm6QSZ6pUIT STrQrlQOn újított kecskeméti strandon az elmúlt kánikulai ** 1 napok alkalmával ugyancsak megnőtt a látogatók szama. Képünkön: Vidám fiatalok szórakoznak, lubickolnak a hűsítő vízben. Aki még nem mártózott meg, annak sem árt egy kis frissítő frocskölés... (Tóth Sándor felvétele.) Három és fél ezer szakmunkásjelölt Az iparitanuió-képzés eredményei Táj érteke siet Kalocsán Szerdán délelőtt. Kalocsán a helybeli, valamint a bajai és a dunavecsei járási párt- és tanácsi vezetők tartottak értekezletet az aratás megszervezéséről, valamint a mezőgazdaság további feladatairól. Részt vett a tanácskozáson dr. Molnár Frigyes, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Glied Károly, az MSZMP megyei bizottságának titkára, dr. Tompa Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese és Csatári Lajos, a gépállomások megyei igazgatója. Szóba került a learatandó táblák nagysága, amely a három járás és a két város területén megközelítőleg 108 ezer hold. azaz több mint a megye többi négy járásának gabonatáblái összesen. A gabona sokhelyütt ineg is dőlt, itt csak kézi kaszákkal boldogulhatnak a gazdaságok. Művelődésügyi osztályvezetők országos értekezlete Szerdán reggel a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában megkezdődött a megyei művelődésügyi osztályvezetők kétnapos országos értekezlete. A tanácskozáson, amelyet Ilku Pál művelődésügyi miniszter nyitott meg, az 1963—64-es művelődésügyi év tapasztalatait és a további fő feladatokat vitatják meg. Az értekezlet első napján a közoktatás kérdéseiről tárgyaltak. A csütörtöki tanácskozás napirendjén a közművelődés témaköré szerepel. A szakmák iránti érdeklődés, az iparitanuló-ískoláKba jelentkezők száma évről évre növekedik. A fejlődést — a kecskeméti és a hat vidéki: kiskunba lasi, kalocsai, kiskőrösi, kun- szentrrűklósi, tiszákéeskei és bácsalmási fiókiskolákban — érdekes számadatok is tükrözik A statisztika szerint 1959-ben a megye ipari tanulóinak száma 2243. Ebből mindössze 292-t foglalkoztatott az állami és 19ül-et a belyiipar. Az 1963— 1964-es tanévben a megye ipari tanulóinak szarna 3460-ra emelkedett. Helyiipari képzésben 2068. állami ipariban 1392 tanuló részesült. 1959-ben szakmunkásvizsgát tett 183 tanuló és 104 felnőtt. 1063-ban szakmunkásvizsgát tett 188 felnőtt és 881 tanuló. Bár a szakmunkás-után pótlás sokat javult, az iskolák mégsem tudják a vállalatok igényeit maximálisan kielégíteni. A szakmunkáshiány az építőiparban a legszembetűnőbb. Az ok: A városi tanulók nem vonzódnak ide, a vidékiek elhelyezése pedig nagy gondot okoz Kecskeméten. Szeptemberre elkészül a 200 tanulót befogadó építőipari otthon, és ezzel talán az utánpótlás is részben megoldódik. Részben — mert számolni kell az érdeklődés hiányával is. Sajnos, főleg a vasas, autószerelő. villamosiparj — lányoknál a fodrász, kozmetikus — szakmákban túljelentkezés mutatkozik a többi szakma rovására. Szerződést viszont kevésnek tudnak adni. és külön nehézséget okoz, hogy Kecskemétnek nincs olyan iparága, ahol lányokat tudnának foglalkoztatni. Jelentkező pedig van bőven. Az új. 1964—1965-ös tanévben a tanulók száma — csak Kecskeméten — 2000 fölé emelkedik. Szűknek bizonyul a 78 éves iskola, kevésnek a meglevő 10 tanterem. Az új 16 tantermes iskola csak 1967-re épül fel, ad dig a városi tanács végrehajtó bizottsága a kéziszerszámgyar- nál bocsátott rendelkezésükre egy 8 tantermes épületet. Említést érdemel, hogy a felújítási munkálatokat az építőipari tanulók végezték el. Az ipari tanulókról bőkezűen gondoskodik társadalmunk. A tanításukra fordított költség az 1959-es 2 100 000 forintról tavaly már 6 400 000 forintra nőtt. Egy tanulóra tehát 1963-ban 1937 forint jutott, ennyit kellett vol na fizetnie, ha nem ingyenes az oktatás. Az állami iparban tanulók 1 700 000 forint ösztöndíjat is kaptak az elmúlt esztendőben. Kirándulásokra, kulturális célokra 68 000, tankönyvekre. szakkönyvekre 366 000 szemléltető eszközökre 46 000 forintot fordítottak. Emelkedett az oktatás színvonala is. Mig 1959-ben 25 tanár és 21 tanműhelyi szakoktató, addig 1963-ban 44 tanár és 54 szakoktató foglalkozott a tanulókkal. Jelenleg 21 tanár és 28 szakoktató tanul tovább, hogy még tökéletesebb tudásra, nagyobb elméleti és gyakorlati felkészültségre tegyen szert a tanulók korszerűbb képzése érdekében. Jó vc^lna bizony, ha az iskolák törekvését a vállalatok is megértenék. Szomorú tények bizonyítják, hogy a vállalatok el sősorban munkaerőnek tekintik a tanulókat és négy nap gyakorlati oktatás után bevonják őket a termelő munkába. Ez emeli a vállalat termelését, az igazgató és a főkönyvelő prémiumát, de hátráltatja a gyerekek fejlődését, képességeinek ki- bontatkozását. Nagyobb felelősséggel, több megértéssel támogassák az ipa- ntanulo-kepaes ügyét megyénkben a vállalatok. Oktatva termelni, nem pedig termelve oktatni — ez lenne a feladatuk. Jó volna, ha a jövőben így segítenék az iskolák munkáját, de rajtuk kívül még meggyőzőbb, alaposabb munkát végezhetne a megyei Pályaválasztási Tanács. Az új tanévre már befutottak a jelentkezési lapok és kiderült, hogy a legtöbb fiatal a műszerész, elektrotechnikus, fodrász — az ún. „elit” szakmákat választotta. Hogy miért éppen ezeket, annak elég bonyolult hattere van. Mindenesetre megnehezíti a választást a tájékozatlanság. A Pályaválasztási Tanács hiába ad ki útmutatót, ha abban, nem közli részletesen milyen szakmákban lehet jelentkezni, Felsorol néhány ismertebbet és befejezi azzal, hogy stb. A mezőgazdasági szakmunkásképző iskoláit után például csak eny- nyi eligazítást közöl — „vegyes”. Ennek az iskolának pedig rengeteg szakága van. Baj az is, hogy a fiatalok nem ismérik a szakmák profilját, lehetőségeit. Már az V. általánostól kezdve rendszeressé kellene tenni a szakmai felvilágosítást, továbbá összehozni a tanulókat kiváló szakmunkásokkal. szocialista brigádokkal. Sokat lehetne, kellene még tenni, hogy a szakmák iránti érdeklődés arányos legyen. A fiatalok egyéni boldogulása és az egész népgazdaság érdeke követeli ezt. V. 2S. Megérett a pipaesmeggy A korai érésű pipacsmeggyből az első nagyobb szállítmányt ma vették át a MÉK kiskőrösi telepén. A vidék híres meggyeseiből az idén több, mint 200 vagon gyümölcsre számítanak. Világ proletárjai, egyesüljetek! /
