Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-15 / 112. szám

9. of Ja! 1964. május 15, péntefi Új irányban folyik a Nílus vize Egyiptom történelmi napjai Történelmi napok köszöntőt tek Asszuánra és az egész EAK-ra: Csütörtökön új meder­be irányították a Nílust, szom­baton pedig ünnepélyes külsősé­gek között avatják fel az asz- szuáni gát első fokozatát. Csütörtökön az EAK vala­mennyi rádióállomása angol, orosz és arab nyelven helyszíni tudósításban számolt be az ese­ményről, amelyet a televízió is közvetített. Asszuán városa az esemény tiszteletére ünnepi kön­tösbe öltözött. A gát környékén már helyi idő szerint reggel hét órakor tízezrek gyűltek össze, hogy meghallgassák az asszuáni kor­mányzó, Nasszer elnök, Hrus­csov, Szalal jemeni és Aref iraki elnök beszédét, s részesei legyenek a történelmi pillanat­nak: A folyó iránya eltérítésé­nek. A tömeg tomboló lelkesedés­ben tört ki, valahányszor a be­szédekben a Szovjetunióról és a Szovjetunió által nyújtott se­gítségről esett sző. Ilyenkor per­cekig dörgött a viharos taps, tízezrek kiáltozták Hruscsov nevét, éltették a Szovjetuniót, a két nép barátságát. Nasszer Hruscsovhoz fordulva kijelentette: Kedves barátunk, legszebb ál­mainkban ön mindig velünk volt. Egy sorban haladt velünk az új életért vívott harcunkban. Ezzel felépítette a barátság híd- ját az Arab-Kelet és Afrika népei felé, meghonosította az igazi forradalmak közötti szo­lidaritás eszméjét. Ezután a jelenlevők lelkes tapsa közepette Hruscsov emel­kedett szólásra. Bejelentette, hogy a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának El­nöksége a Szovjetunió Hősé ki­tüntető címet, valamint a Le- nin-rendet és az Arany Csillag érdemérmet adományozza Nasz- szer elnöknek és Amer marsall­nak, az EAK alelnökének. Hrus­csov szívélyesen üdvözölte a nagygát arab és szovjet építőit akiket egyiptomi és szovjet ki­tüntetésekkel jutalmaztak. Helyi idő szerin 12 óra 30 perckor Nasszer elnök felrob­bantotta az új medret eddig zárva tartó homokgátat és et­től a perctől kezdve új irányba fordult a Nílus, hogy a fehahok millióinak több termőföldet és az országnak több villamosener­giát adjon. A Nílus irányának eltérítését méltán nevezik az EAK törté­nelmi eseményének. Méreteit tekintve szinte az egész világon egyedül áll ez a hatalmas gát: Magassága 111 méter, hosszú­sága pedig öt kilométer. Az asszuáni gát azonban nemcsak méreteivel emelkedik ki. Kevés olyan létesítmény épült a világon, amely egy nép életét olyan forradalmi módon változtatná meg. A Nílus vizé­ből eddig csak 45—50 millió köbmétert tudtak felhasználni, a többi kihasználatlanul ömlött a Földközi-tengerbe, az asszuáni víztároló befogadóképessége vi­szont meghaladja a 130 millió köbmétert is. Ez azt jelenti, hogy 280 000 hektár területen térhetnek át a rendszeres öntö­zésre és 520 000 hektár föld vá­lik öntözhetővé. A villamosenergiában szegény EAK számára az asszuáni gát más szempontból is felbecsül­hetetlen érték. A gát mellett létesített vízierőmű 12 áramfej­lesztővel dolgozik és ezek együt­tesen 2,1 miliő kilowattóra elektromos energiát termelnek. E gigászi létesítmény első szakaszának felépítése két nép: Az egyiptomi és a szovjet nép testvéri együttműködésének eredménye. Amikor Dulles egy­kori amerikai külügyminiszter elutasította a gát építésének fi­nanszírozását, a Szovjetunió in­ternacionalista kötelességének tartotta, hogy a legelőnyösebb feltételek alapján nyújtott hitel Mikojan Tokióba érkezett A japán parlament meghívá­sára csütörtökön a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsé­ge baráti látogatásra Tokióba érkezett. A küldöttség vezetője Anasztáz Mikojan, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Legfelső Ta­nács nemzetiségi tanácsának tagja. Mikojan rövid nyilatko­zatot adott a japán és a külföl­di újságírók számára. Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a szovjet és a japán par­lament kapcsolatai kiszélesíté­sének — mondotta Mikojan. — A felső törvényhozói szervek kapcsolatainak fejlesztése jó eszköze a népek közötti jó vi­szony megerősítésének. Néha a parlamentek kapcsolatai ered­ményesebbek lehetnek, mint a megszokott diplomáciai csator­nákon folytatott tárgyalások. A szovjet—japán kapcsolatok­ról szólva Mikojan a következő­ket mondotta: Sok minden for­Kádar János köszöntötte a hetvenéves Nógrádi Sándort Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra fogadta és az MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében kö­szöntötte Nógrádi Sándor elv­társat, az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottságának elnökét abból az alkalomból, hogy be­töltötte 70. életévét. Jelen voltak Biszku Béla, Fock Jenő, Nemes Dezső, a Po­litikai Bizottság tagjai és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság pót­tagja. (MTI) dúlt már elő kapcsolataink tör­ténetében. Azért kell gondol­nunk a múltra, hogy ne is­métlődjék meg az, ami rossz volt, és megsokasodjék az, ami jó volt. alakjában siessen Egyiptom se­gítségére. A Szovjetunió 1800 szovjet mérnököt, technikust és szakmunkást küldött Asszuán­ba, akik az egyiptomi szakem­berekkel, munkásokkal közösen határidőre befejezték a gát első szakaszának felépítését. A Nílus irányának eltérítése fordulópont a nemzetközi csz- szefogás történetében, és arra szólítja fel a világ népeit, hogy a testvériség és az egyenlőség jegyében működjenek együtt. (MTI) Ben della elutazott Csehszlovákiából Ben Bella, az Algériai De­mokratikus és Népi Köztársa­ság elnöke, aki Antonin Novot- nynak, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság elnökének meghívására egy küldöttség élén háromnapos hivatalos lá­togatást tett Csehszlovákiában, csütörtökön reggel elutazott az országból. Búcsúztatására a prá­gai repülőtéren megjelentek: Antonin Novotny köztársasági elnök, a CSKP első titkára és a párt elnökségének és a kor­mánynak tagjai. A csehszlovák köztársasági elnök az algériai vendégek el­utazása előtt magas kitüntetést — a Fehér Oroszlán Rend 1. fokozatát láncokkal — nyújtott át Ben Bellának. KAIRÓ (MEN) Ben Bella Algériai Köztársa­sági elnök csütörtökön délben különrepülőgépen Prágából Kai­róba érkezett, hogy az Egye­sült Arab Köztársaságban részt vegyen az asszuáni gát építése első szakaszának befejezése al­kalmából rendezett ünnepsége­ken. Ben Bella kíséretében van Buteflika külügyminiszter, Uze- gan tárcanélküli miniszter, Mekkas egészségügyi miniszter és több más algériai politikus. Megnyílt a* FiíP XVII. kongresszusa Ellenforradalmi támadás egy kubai kikötő ellen A hágai ÜATO-ertekezlet CSÜTÖRTÖKÖN reg­gel Párizsban megkez­dődött az FKP XVII. kongresszusa. A jelenté­sek szerint több mint 40 kommunista párt kép­viselteti magát a kongresszuson. Ott van a kül­döttek sorában Kállai Gyula, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja is. A négynapos kon­ferencia napirendjén három tárgyalási pont sze­repel. Elsőnek Waldeck Rochet beszámolója hangzott el. Címe: „Egység az igazi demokrá­ciáért, a haladást és békét szolgáló francia po­litikáért.” A beszámoló mintegy öt órát vett igénybe. Az előadó átfogó * képet adott a leg­utóbbi pártkongresszus óta Franciaországban és a nemzetközi politikai életben bekövetkezett változásokról, értékelte az FKP tevékenységét, kifejtette a párt politikai irányvonalát és rész­letesen foglalkozott a nemzetközi kommunista mozgalom egységének kérdésével. A kormány külpolitikájáról szólva, többek között, ezeket mondotta Waldeck Rochet: Franciaország a nemzetközi politikai helyzetben jelenleg is fon­tos szerepet játszhatna, ha a kormány a kato­nai tömbök felszámolására és a különböző tár­sadalmi rendszerű országok közötti együttmű­ködésre törekednék. Ehelyett azonban kitart az atomfegyverkezési verseny politikája mellett. A kommunisták álláspontja — bármilyenek legye­nek is a körülmények és indítóokok — támoga­tunk minden olyan lépést, amely enyhítheti a nemzetközi feszültséget és elősegíti a békés együttélést, a népek közötti békét — mondotta. FIDEL CASTRO kubai elnök nyilatkozatban jelentette be, hogy szerdán hajnalban az Egye­sült Államok kormánya újabb provokatív lépés­re szánta el magát. Egy amerikai típusú kalóz­hajó ágyúval és géppuskával tüzet nyitott az Oriente-tartomány partvidékén fekvő Pilon ki­kötőváros cukorgyára ellen. A fegyveres akció felgyújtotta a gyár raktárait, és az így támadt tűzben több mint 70 ezer zsák cukor megsem­misült. A nyugati hír- ügynökségek szerint a tá­madás közvetlen végre­hajtói az MRR (Forradal­mi Visszafoglalási Mozgalom) nevű emigráns szervezet tagjai voltak. Az AP megállapítja: „Menekültek szerint az MRR szoros kapcsolat­ban áll az Egyesült Államok központi hírszerző ügynökségével és már tavaly óta folytatja em­bereinek kiképzését Közép-Amerikában. Az an­gol sajtó részletesen elemzi a Kuba miatti angol —amerikai ellentétek problémáit. Ezzel össze­függésben megállapították a lapok, hogy az amerikai—angol ellentétek többé nemcsak ke­reskedelmi érdekek körül forognak, hanem ko­moly nemzetközi hatású ügyeket is érintenek. A probléma jelei: 1. Az amerikai vezetők fe­nyegetőzése a Kuba elleni kémrepülések folyta­tásáról; 2. Mind sűrűbben ismételt híresztelések Kuba elleni újabb ellenforradalmár-elözönlési kísérletekről. Súlyosbítja az angol aggodalmakat az amerikai elnökválasztás közeledte, amikor is mindkét párt túl akar tenni egymáson a har­cias soviniszta, kihívó hazafiság fitogtatásával, valamint az a tudat, hogy Johnson nem Ken­nedy, ki gyakran a tömegindulatoktól elszigetel­ten tudott cselekedni. ....... " AZ ATLANTI politika összehangolásának ke­serves munkája közben, vége felé közeledik a NATO-külügyminiszterek félévi hágai értekez­lete. A konferencia a tervek szerint rövidesen befejeződik. A megtárgyalt kérdések két cso­portra oszlanak. Megvitatták a szövetség hely­zetét és kilátásait, másrészt az egyes NATO- országok saját problémáit és nézeteltéréseit. A vélemények szerint az első kérdéscsoport tekin­tetében az egység megszilárdítása volt a legfőbb cél, anélkül, hogy bármilyen szervezeti kérdést érintettek volna is. Sajtókörökben kiemelik a francia szembenállás kérdését, mely az itteni felszólalásokból is tükröződött, másrészt a cip­rusi kérdést, melyet a szövetséget illetően a leg- bomlasztóbb jelenségnek minősítenek. A bölcsesség tintája Abdullah pünkösdi királysága EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN irdatlan munka elsősorban a ke­gyetlenség ikertestvérére, a félelem­re vezethető vissza. A nép gyűlölte, „ördögnek” nevezte Ahmedet, aki megerősített fellegvára falai között sem mert egy lépést sem tenni állig felfegyverzett testőrség nélkül. Volt oka félelemre: Alig volt jemeni csa­lád, a leggazdagabbaktól a legsze­gényebbekig, amelyből a felséges úr ki ne irtott volna valakit. ö maga viszont tizenkét merény­letet élt túl. Testéből legalább egy tucat golyót operáltak ki. ösdi királysága A gyors sikertől elbűvölt új imám kegyes óhajtott lenni. Nem végez­tette ki Ahmedet — ha később eset­leg meg is tette volna —, nem is verette vasra, egyszerűen bezárta palotája lakosztályaiba. A második nap némi nyugtalansággal töltötte el Abdullahot az a hír, hogy Ahmed legidősebb fia, Mohamed al Badr herceg eltűnt. A harmadik nap Taizzban olyan hírek keltek szárnyra, hogy Moha­med al Badr Hodeldában megszer­vezte a hű helyőrséget, Telizz felé vonul, és serege útközben lavina­szerűen növekszik. A negyedik na­pon az addig nyájas és engedel­mes Ahmed egycsapásra megválto­zott. Odaintette egy szolgálóját és azt mondta neki: — Vezesd elém a bitorlót. Abdullah, aki már tudott arról, hogy bekerítették, Ahmed lába elé borult. Emlékeztette arra, hogy ő kegyes volt hozzá és viszonzást kért. — Nem vagyunk egyformák — vigyorgott Ahmed, és a négynapos imámsag után Szeif el Izlam Ab­dullah, a hallgatag herceg feje, nyolc napig függött Taizz piacte­rének egyik póznáján. Következik: A bakó tánca. Harmat Endre badott vörös tintát használnia. A vörös ugyanis Jemenben a bölcses­ség színe. Az ország tulajdonképpen az imám hitbizománya volt. Ahmed egysze­rűen mindent elvett, ami megtetszett neki, akár palotáról, akár lóról, földről vagy feleségről volt szó. Az, hogy mindent ő intézett, nemcsak annyit jelent, hogy egy kórházi ágyat sem lehetett az ő írásbeli engedélye nélkül vásárolni, hanem annyit is, hogy még a külügymi­niszter sem adhatott saját szakál­lára vizumot idegennek. Ez az Abdullah pünk De maradjunk a rokonoknál. Ah­mednek volt egy testvére, Abdullah, aki a kevés számú idegen és a je­meniek szemében is afféle elhanya­golható, jelentéktelen mellékalaknak látszott. Okunk van azt hinni, hogy Abdullah évtizedeken át álarcot hor­dott. 1955-ben ugyanis törzsi harco­sok és néhány főnemes élén be­rontott Ahmed lakrészébe és felszó­lította, mondjon le, ha kedves az élete. Az »mám személyzetének tagjai halálra vált arccal bámulták a jele­netet. Részben azért, mert tudták, hogy uruk megbuktatása az ő fejük legördülését is jelenti, részben pe­dig azért, mert még ebben a hely­zetben is rettegtek attól a vihartól, amelyet Anmedből a fivér fellépése szerintük feltétlenül kivált. Csodál­kozásuk nem ismert határt. Éppen az ellenkezője történt annak, amit vártak. Az „ördög” zsíros arca alázatos mosoly ráncaiba szaladt, égő szeme maga volt a tiBztelettudás. — Ha tiszteletre méltó testvérem, Szeif el lziam Abdullah úgy látja, hogy csekélységem méltatlan a tiszt­ségre, amelyet betöltők, Allah nyil- ! ván megvilágosította elméjét, és én, a földi ember, hogyan áll hatnék el- ■ len ilyen magas akaratnak? ség tintája folt, úgynevezett „biztonsági folyo­só” vezetett a felséges úr dolgozó- szobájába. Függöny nélküli, de üve­gezett ablakaiból egész Taizzot le­hetett látni. A dísztelen, fehérre meszelt falakon egy-egy Korán-idé­zet az egyetlen ékessége. A be­rendezés is egyszerű volt: Egy asz­tal, néhány szék — és semmi egyéb. Amikor belépett, a palotá­ban mindenütt sűrűn álló strázsák azonnal becsukták az ajtót mögötte. Ha valaki egyszerűen felségnek nevezte, rendszerint vesztett ügye volt. Kérésének viszont jót tett — ha hol „Allah asztalnokának”, hol a „Bölcsesség dicső fellegvárának”, hol a „Hívók fejedelmének”, hol a „Testet öltött erénynek” nevezte. Széles arcát, magas homlokát a beszélő felé fordította, állandóan égő szemét mint tört döfte az elébe járuló tekintetébe. A Keleten gya­kori világos, udvarias fecsegéssel ez a leplezetlen kényúr nem bíbelődött. Azonnal a tárgyra tért, nyers, pat­togó kérdésekkel tudta meg, ami őt érdekli, és ha eddig eljutott, gyakran egy megfellebbezhetetlen intéssel elbocsátotta a látogatót, mielőtt az előadhatta volna jövetele tulajdonképpeni célját. Szakállát feketére festette, hájas, gusztustalan alakja illatfelhőben úszott. Nehezen szokta meg a szé­ket, szívesen gubbasztott díszes párnáin, sokszor még döntéseit is ilyen félig guggoló helyzetben írta alá. Az országban egyedül neki sza .re. uuiuöeü Az ország bemutatása után ve­gyük szemügyre kissé alaposabban néhai Ahmed Ibn Mohamed Hamid ud Din imámot. Középtermetű, rend­kívül kövér ember volt. A Time cí­mű amerikai lap szerint súlya meg­közelítette a 130 kilót. Fantasztiku­san, beteges étvágyú: Egy ültében egész sült bárányt megevett. A hús- fogások között mézet majszolt cse­megeként — egy-egy ebédnél negy­venöt dekát is elfogyasztott. Sze­retett és hajszolt minden élvezetet, kábulatot. Bár alattvalóinak meg­tiltotta, hogy délelot kat-ot rágja­nak, ő viszont már reggel hozzálá­tott. 1953-ban rászokott a morfium­ra, de 1959-ben egy svájci orvosa ismételt felszólítására, valóban figye­lemre méltó akaraterővel sikerült abbahagynia. Ehhez hozzájárult be­teges hipoehondriája is. Ez a zsugori kényúr, aki három­szor meggondolta, engedélyezzen-e egy tintatartóval többet valamelyik elemi iskolának, szórta a pénzt, ha a saját valóságos vagy vélt beteg­ségeiről volt szó. És ez a bizalmat­lan fejedelem, aki idegent a leg­ritkábban engedett be országába, szüntelenül körülvette felséges és vaskos személyéi európai és ame­rikai orvosprofesszorokkal, ö, aki hivatalból tűzzel-vassal az „Allahra kell bízni” szemléletet hirdette és terjesztette, még egy múló náthája meggyógyulását sem bízta Allahra. . . . Tizenöt méter hosszú, négy méter széles, fegyveres őrökkel zsú-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents