Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-15 / 112. szám

1964. május t5, pénteS 3. oldal Kukoricakombájnok, borsóaratók, korszerű ekék Vj mezőgazdasági gépek Több hús, több gyümölcs, ga­bona — mindez elképzelhetet­len a mezőgazdasági munka egyre tökéletesebb gépesítése nélkül. Nem csoda hát, ha a mezőgazdasági üzemekben min­denütt érdeklődéssel várják: számukra milyen újfajta gépek gyártását kezdi meg az ipar. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár (BMG) a többi között 2 új típusú kukoricakombájn gyártását kezdi meg az idén. A KGST típusjelű kombájn a csö­vet letöri, s mindjárt a fosz­Megyénk termelőszövetkeze­teinek idei termelési terveiben a lucemamagnak mintegy ki­lencezer holdon való termelése szerepel, s e területről körülbe­lül 40 millió forint bevételével számolnak. Hogy hozzájuthas­sanak ez összeghez, következe­tesen kell alkalmazniok a he­lyes agrotechnikai módszereket. A lucernamag jó terméshoza­mának biztosítására a legfonto­sabb tennivalók a következők: Az első növedék idejében tör­ténő levágása és a területről való betakarítása. A sokéves megyei tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy az első növedék- nek május közepéig való leta- karítása a legkedvezőbb idő­pont a második növedék opti­mális virágzási idejének bizto­sítása érdekében. A későbbi kaszálás rendsze­rint a második növedék virág­zása kezdeti időszakának a ki­tolódását idézi elő, és a rend­kívüli száraz, meleg időjárás egyáltalán nem kedvez a lu­cerna megtermékenyülésének. Az első növedék letakarítása után az összes magfogásra be­állított területet, a kártevők megsemmisítése céljából, kő­ként 12—15 kg HCH + DDT-ke- verékkel késedelem nélkül be kell porozni. A kártevők elleni védekezés rendkívül fontos, amit bizonyít, hogy az elmúlt évek gyenge lucernamag ter­méseredményének egyik fő oko­zója éppen e munka elhanya­golása volt. A lucerna kártevői elleni he- lyés védekezésnek előfeltétele, hogy legalább kétszer-három- szor porozzák a magtermelésre beállított területet. A virágzás alatti porozás azonban csak tást is elvégzi. A szárat nem vágja le. A gép kétsoros: 40— 50 lóerős traktor még nehéz terepen is elviszi. A másik típus, a KBF jelű kukoricakombájn a jelen­leg sorozatban gyártott KB—2V utóda. Ugyancsak a BMG újdonsága az RF típusú rendfelrakó gép. Nagy előnye az egyszerűség. A levágott szénát, lucernát kocsi­ra rakja. E célra eddig bonyo­lultabb (és kb. kétszer ilyen méhkímélő porozószerrel — pél­dául Melipaxszal — végezhető el. Minthogy magtermelés me­gyénkben egyrészt széles, más­részt sűrű sortávolságra telepí­tett luceernásokon folyik, rend­kívül fontos, hogy az első nö- vedók lekaszálása után a széles sortávolságú telepítéseken a sorközi kapálást kivétel nélkül minden parcellán jó minőség­ben elvégezzék. Külön kell hangsúlyoznunk az arankairtás fontosságát. Sem a maghozó, sem pedig a takar­mánytermő lucernásokon nem tűrhetjük meg ezt a gyomnö­vényt. Az arankafoltok irtását a megye egész területén a to­vábbi fertőzések megakadályo­zása, valamint a növényi kár­tevő teljes kiirtása érdekében el kell végezni. Az aranka kötelező irtását egyébként az ez év április 3-án megjelent 4/1964. F. M. sz. ren­delet újból szabályozza és el­rendeli. Megyénk valamennyi lucernatermelő gazdaságának haladéktalanul gondoskodnia kell a területén található aran­kafoltok megsemmisítéséről. — Ennek elmulasztása a rendelet értelmében szabálysértésnek, sú­lyosabb esetekben bűntettnek nyilvánul. Az aranka irtására különbö­ző vegyszerek állnak rendelke­zésre (Aretit, Cuscutan, gázolaj stb.). de a védekezés munkája mechanikai úton is elvégezhető (égetés, perzselés). Semmikép­pen sem szabad az arankával fertőzött lucernát a területről lehordani. Azt ott helyben, meg kell semmisíteni. Kosa Károly drága) külföldi gépeket használ­tak. Az új, könnyű rendfelrakó- ból az idén 300 db-ot készítenek el. A BMG borsóarató gépe is az újdonságok közé tartozik. 150 darabot kap a mezőgazdaság, még pedig a borsóaratás kezde­téig. A gép aratószélessége 2,6 m. Különleges vágószerkezete egé­szen alacsonyan vág. s így a földön nem maradnak utána el­szórt hüvelyek. Érdekessége, hogy nemcsak borsóaratásra, hanem lucemavágásra is alkal­mas lesz. E célra egy adaptert készítenek hozzá (a prototípus nemrég készült el), amely vá­gáskor mindjárt megzúzza a lu­cerna szárát, hogy az a levél­lel egy időben száradhasson meg. A borsóarató gépet RS— 09, Zetor vagy UE—23 típusú traktorokra lehet felszerelni. Sok újdonság gyártását kezdi meg az idén a Mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Gépgyár is. Többféle új munkagépet ké­szítenek a D4—K traktorhoz. Ezek egyike a háromvasú vált- vaforgató függesztett eke (típus­jele FVE—3). Ezt az ekét már nagyon várják a lejtős terüle­teken. A prototípusok tavaly jól beváltak, s így az idén — a harmadik negyedévben — mint­egy 200 darabot szállít a gyár. Ugyancsak a D4—K-hoz ké­szítik az FE—340 jelű három­vasú ekét (a régi FE—4-es he­lyett, amelyre panaszok voltak). Egy ekefej forgásszélessége 40 cm (összesen tehát 120 cm), a szántás mélysége 30—35 cm le­het. (Az FE—4 jelű eke hason­ló adatai: 30 cm, ill. 20—25 cm.) A TR—2 jelű tereprendező is a D4—K munkagépe lesz. Te­raszok kialakítására, utak javítására és más kisebb "tereprendezésre használható. A D4—K után kap­csolva, a traktor hidraulikájá­val működik. Mintegy Q0—35 almamanipu­láló gépsor is elkészül az idén. E gépsorok — nagyon változa­tos összeállításban — általában óránként 50—60 mázsa vegyesen szedett alma selejtezését, tisztí­tását, méret szerinti oszályozá- sát és csomagolását teszik lehe­tővé. G. P. • • Ötvennégy Amikor Á. Molnár József elvtársat, az Alpári Községi Ta­nács V. B. elnöki tisztségébe beiktatták, felállt az egyik ta­nácstag. — A magam részéről jó szív­vel fogadom őt — mondotta —, de egyre kérem. Ne licitálja túl a rendelkezéseket, ne sajtolja utolsó zsírcseppig a községet — csak azért, hogy a túlteljesíté­sért pár száz forinttal több pré­miumot kapjon. Tartsa szem előtt, hogy bottal nem lehet ba­rátot szerezni. A hanyagokkal, a kötelességüket nem teljesítők­kel viszont bánjon szigorúan. Ha így lesz, többszörösen meg­kapja, ami abból a bizonyos ju­talomból elmarad — erkölcsi támogatásban, lelkesedésben. Ez biz’ kemény, de őszinte beszéd volt — 1957 első felé­ben. Voltak a hivatalos résztve­vők között, akik sértőnek is tar­tották, mikor a felszólaló még ezt is hozzáfűzte. — Voltak már nekünk ide­helyezett vezetőink, akik se­hogy sem találták meg az össz­hangot a lakossággal. Hiába tá­mogatták őket legmagasabb he­lyekről, nem tűrtük meg. Akadt azonban olyan is, akiért kül­döttség járt közbe a miniszté­riumba, hogy ne helyezzék el tőlünk. Az egyenes beszédű, nyugodt fellépésű tanácstag Novák Im­re kovács volt. Most is jóked­vűen emeli meg rozsdaporos simléderű micisapkáját, úgy emlékszik vissza. — De az új tanácselnök már akkor megmutatta, hogy kara­kán ember. Nem olyantól tá­jékozódott a gyűlés után a köz­ségről, a lakosságról, aki őt előre 'körüldicsérte — hanem elsőnek velem ült le beszél­getni. Nem csalódtunk benne. 1957 óta annyit fejlődtünk, — mint azelőtt soha. Előtte egy­két utcában volt villany; ma az egész községet behálózza. Járda egy utcában volt, meg a vasúthoz vezető úton téglából. Most már kőlapos tiszta járdá­kat lát az utcákban. Novák Imre 1954 óta tanács­tag. Amikor az iránta való bi­zalom titkáról esik szó, egysze­rűen árulja el. — Ha valamit felvetek, ak­kor teszem, mikor sok oldalról mérlegeltem, megoldható-e, és hogyan. De azután nem isme­rek másoktól sem olyan kifo­gást, hogy nem lehet megvalósí­tani. .. Meg őszintén meg szok­tam mondani a magamét... Ül a konyhai széken, a ne­héz testi munkát végzők súlyos, biztonságot árasztó nyugalmá­felszólalás val. Kerek, egészséges arcán csendes derű. Zöldesbarna sze­me vidáman villan, amint eszé­be jutnak úgynevezett kényes helyzetek. — Itt volt a szezfőzde ügye. 75 ezer forintjába került a köz­ségnek, saját erőből csináltat­tuk, s évente meghozta a maga 60—65 ezer forint bevételét. Az­tán egy szép napon közölték ve­lünk, hogy ezentúl a megyei szeszipari vállalaté. Csak úgy. Szót kértem. Mondják meg ak­kor azt is az elvtársak, hogy a lakosságnak mit válaszoljunk? Az ő forintjaikból hoztuk- lét­re, a községnek jövedelmezett és most más gazdálkodik vele. Adjanak helyette más beruhá­zást, úgy lesz igazságos. Érdemes volt szólni: jó pár százezer forintos költséggel müút épül az idén az új piac­térhez — kárpótlásul. A másik furcsaság a ma Is ONCSA-nak nevezett község­negyed villanyellátása volt. A DÁV úgy volt hajlandó beköt­ni a hálózatba, ha a község megcsináltatja az 50 ezer forin­tos trafót. Miért van a DÁV? — kérdeztem. Nem lenne különös, ha például az állam építtet egy bérházat, akkor azt várnánk el, hogy fizessen nekünk bizonyos összeget, s akkor leszünk szíve­sek beköltözni? Mi is készítte- sük el a trafót saját pénzünk­ből, aztán a DÁV hajlandó lesz a bekötésre, üzemeltetésre. Akkor súgtak össze nevetve a megbízottak: „Hej de csava­ros eszű ez a tanácstag!”... Megérte, hogy kinyitottam a számat: a községnek csak 25 ezer forinttal kelleti beszállnia. Nincsenek kényes problé­mák, csak érteni kell hozzájuk. Vb-tag vagyok, s tíz esztendő alatt sok tapasztalatot szerez­tem. A tanácselnök sem íróasz­talhoz ragadt ember, sőt bent lehet őt legkevésbé megtalálni. A tanácstagokat is a „gyakor­lati munkára” neveljük; együtt, közösen egymást serkentve. Nem is venné jó néven egyikünk sem, ha a munkánkról egyenként is ne esne szó időnként. Azt pedig a becsületünk nem engedné, hogy csak piruljunk, mert nem végeztük el a dolgunkat. Sze­rencsés összetételű, tevékeny ta­nácsunk van. . . Hogy mennyire számon tart­juk, ki hányszor szerepelt a ta­nács különböző ülésein — ér­demlegesen. tehát amiből lett is eredmény, egy statisztika is sejteti. Szikszai István, aki az­óta elkerült innét, tavaly négy esztendő munkájáról csinált fel­mérést. Eszerint 1958-tól 1962- vel bezárólag. A. Molnár Jó­zsef ötvenhétszer. én ötven­négyszer, Szikszai István pedig ötvenkétszer szólalt fel — hogy csak a három elsőt említsem. Alighogy ezt elmondja, magas, szikár férfi lép be a nyi­tott ajtón. Könnyedén, modern világos pulóverban, kalap nél­kül járta a községet A. Molnár József vb-elnök — mert ő az —, barnára sült vékony arcán lát­szik. nem lakhelye az iroda. Világoskék szemével ravaszká­san hunyorít, úgy mondja. — A gépirónők mondták reg­gel. hogy ma délelőtt nem ér­nek rá gépelni. Annyi baj le­gyen, gondoltam. Bejártam az árvizes részeket, beszélgettem az emberekkel. . . Te. Imre, mint szövetkezeti kovács is többször mégy anyag után. Érdeklődj majd, hol tudnánk a hídjavi- táshoz csőrészeket beszerezni... Tóth István Ötszáz tenyészüsző Több mint ötszáz továbbte nyésztésre alkalmas üsző felvá­sárlására kötött megállapodás* a megyében az Állatforgalm Vállalat különböző termelőszö­vetkezetekkel, háztáji gazdi'?' gokkal. A tenyészállatokat gyengébben működő közös gaz­daságoknak adják majd át te- hénáltomáoyuk szaporítására.------------------------------------ "■ - —- 1 1 11 Asszony a vártán H ETET mutat az óra, a naptár va­sárnapot, korai hát reggeli látoga­tásom Dunavecse peremén, a MÉK kelte­tőállomásán. A vezetők közül vajon talá- lok-e valakit a 9 millió forintos létesít­mény irodájában? Meglátva az autót, harminc év körüli asszony jön elém. Kendő a fején, papucs a lábán. Fürkészve mustrálgat. Ez van a szemében: gyanakvás, elszán ás az erélyre, elnézés is; mind ennek a vegyüléke. Vasárnapi a hangulatom, tréfára hajló, (s mert téma ez is: az asszony érzelemhul­lámzását kíváncsian leső), bemutatkozá­somkor csak a nevem mondom meg, a foglalkozásomat elhallgatom. Nem is men­nék semmire, az ajtótól néhány lépésre úgy lecövekeli magát, hogy tán ma is ott állnánk, ha végül nem mutatnám meg az újságíró igazolványomat. Erre aztán vég­telenül barátságossá, közlékennyé válik. Zöld Károlynénak hívják, ő az állomás brigádvezetője. — Gyerekkorom óta dolgozom — me­séli, nem öntelt büszkeséggel, de öntuda­tosan. — Ez a harmadik helyem. A föld­művesszövetkezeti boltban kezdtem a fa­lumban, Szalkszentmártonban. Férjhez- menve kerültem Vecsére, a községi ta­nácsnál gazdasági előadó voltam, de ami­óta megépítették ezt a keltetőállomást, it* dolgozom .. . Itt tanultam ki a szakmát, s lettem a keltetőgépek körül dolgozók bri­gádjának a vezetője. Három műszakban megy a munka. Szemén enyhe fáradtságot veszek észre. — Igen, a beosztottjaim nyolc-nyolc órán át dolgoznak, de nekem, ugye, nem lehet csak ennyit. Szombat délután 3-töl itt va­gyok, itt is aludtam, mert nagyon kell vi­gyázni a keltetésre. Most van a szezonja. Jóval több mint. 200 ezer tyúktojás van a gépekben, ezenkívül 28 ezer pulyka, a ter­melőszövetkezeteknek bérkeltetésre négy és fél ezer kacsa- és nyolcszáz libatojás. Nagy érték ez... Ügyelni kell a hőmér­sékletre, 37.8—37,9 fok a szabályos. Mu­száj résen lenni. Ellenőrizni a gépeket, a beosztottjaimat. Csak ránézek bármelyik gépre, s már tudom, rendben megy-e min­den, vagy baj van valahol... — Családi élet? CÉRJEM a Vegyesipari Vállalatnál ko- ■ esi kísérő, két kislányom, a tizenhá­rom éves Erzsi és a tízesztendős Zsuzsa, iskolások. Iskola után a napköziben tar­tózkodnak. Van olyan nap, hogy nem is látom őket... Sokan azt mondják, bolond vagyok, amiért úgy hajtom magam. Nem tehetek róla. Szeretem a szakmámat, en­gem innen el sem lehetne zavarni . .. Ma. vasárnap is, csak az ebédet megfőzni ke­rekezek haza, s utána visszajövök. Nem vagyok nyugodt, ha nem lehetek itt. — A szabadsága alatt majd kipiheni magát. — Ne gondolja, hogy fáradt vagyok. Azt hiszem, fáradtság ellen a legjobb orvos­ág, ha az ember lelkiismeretesen elvégzi i munkáját. A szabadságomat akkor ve­szem ki, ha a termelőszövetkezetekkel ké­szen vagyunké (Azaz, ha ellátták őket na­posbaromfival, befejezték számukra a bér­keltetést is.) De tavaly, a szabadságom alatt is mindennap bejöttem a munka­helyemre . . . Tudja, jó érzés az, hogy ná­lunk 85 százalék a kelési arány. Az or­szágos átlag 80—83 között mozog. A múlt­kor benn voltam Kecskeméten, ott 82 szá­zalékot érnek el... S beszél a termelőszövetkezetekkel való kapcsolatukról. Dicséri a szabadszállási Lenin és a solti Rákóczi Tsz-t, valamint az Izsáki Állami Gazdaságot. Nagyon jó tojást szállítanak a baromfifarmjaikról. — Ha ősszel leáll az állomás, a szak- apparátus tagjaival járom a tsz-ek törzs- állományait. Vérvizsgálatot végzünk a tyú­kokon, megállapítjuk: tífuszosak-e, vagy sem. A betegeket a szövetkezeti baromfi­gondozók nyomban különválasztják. Hoz­zánk csak tífuszmentes állomány tojásai kerülhetnek — s felelősségtudatot árul el minden szava, mintha a megye baromfi- tenyésztésének a fellendítése egyedül az ő gondja volna. Április 4-én egyébként a „Kiváló dol­gozó” oklevéllel tüntették ki. Hatszáz ío- .rint jutalmat is kapott. Jól jött a pénz a havi valamivel több mint kétezer forint keresetéhez, de az elismerés feletti örömé­nek értékét nem lehet anyagiakkal mérni. — Csakugyan ír rólam? — kérdi búcsú- y.áskor. — Nem vagyok én újságtéma. \mit csinálok, természetes dolog. CS A SZOMBAT délutántól hétfő ™ reggelig tartó, otthoni ebédfőzéssel .megspékelt” szolgálatának 17 órája után már cseppet sem látszik fárad’lhak. Tarján István Negyvenmillió forint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents