Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-14 / 111. szám

é JárásrM — Korszerűtlen üzletek — Félmillió forint a „semmibe“ Bűiét kérnek az állomásra A bolthálósat helyzete Dunavecsén Dunavecse talán egyike azon kevés magyarországi járási szék­helyeknek, ahol a felszabadu­lás óta új kereskedelmi egysé­get nem nyitottak; Csupán a régi magánboltokat korszerűsí­tették — persze, csak úgy, ahogy az ósdi épületek „engedték”. — Községünk az ötvenegyes számú főközlekedési út mentén fekszik, így a 4900 főnyi lakos­ságunk mellett ki kell elégíte­nie boltjainknak az átutazók fäöfifüm igényeit is — válaszolta Majer Imre, a községi tanács vb el­nöke, amikor a település üzlet- hálózatáról érdeklődtem. A Duna menti járási székhe­lyünkön egy kenyér-, négy élel­miszer-, egy hús- egy tej-, két vas-műszaki-, egy háztartási-, két ruházati-, egy papíráru-, egy könyv- és egy zöldség— gyümölcsbolt van. — Bár az üzletek száma igen kevés, de a legnagyobb baj az, hogy a már meglevő boltoknak is rossz a területi megoszlása. Emellett szólni kell a raktáro­zási nehézségekről is. A magán­üzletekben annak idején nem volt szükség nagyobb mennyi­ségű áru tárolására, hiszen a vásárlás sem volt olyan mérvű, mint manapság. Csak néhány számadatot sze­retnék említeni a Dunavecsei Községi Tanács V. B. elmúlt évi kereskedelmi kimutatásáról. A kiskereskedelem forgalma 1963-ban közel 30 millió forint volt, s egy lakosra átlagosan 4157 forint értékű vásárlás ju­tott. A járási székhelyen tavaly 32 porszívó, 101 mosógép, 14 hűtőszekrény, 272 kerék­pár, 85 motorkerékpár, 105 rádió, 96 televízió, 19 le­mezjátszó, 168 kályha, 166 tűzhely talált gazdára —, hogy csak a tartós fogyasz­tási cikkeket említsem. — Milyen fejlesztési tervek vannak Dunavecsén a bolthá­lózat növelése és korszerűsítése érdekében? — kérdeztem Ma­jer elvtársat. — A földművesszövetkezet ősszel új irodaépületbe költö­zik, s így felszabadul a köz­pontban egy nagyobb épület. Átalakítással, hozzáépítéssel itt egy korszert — valóban min­den igényt kielégítő — áruházat kívánunk létrehozni. Az fmsz már elkészítette az áruház ter­veit, s még ebben az évben megkezdődik áz építkezés. Utoljára, de nem utolsó sor­ban a vendéglátó létesítmé­nyek állapota iránt érdeklőd­tem. — Sajnos, idáig már mintegy félmillió forintot költött a föld­művesszövetkezet a Sirály-ven­déglő korszerűsítésére. A több­szöri átalakítások után sem tudja az étterem kielégíteni a község igényeit. A napi száz ételadag készítésére méretezett konyha naponta 250—300 ember részére ad déli meleg táplálé­kot —, el lehet képzelni, hogy milyen mostoha körülmények között. Az épület is elavult, to­vábbi felújítása, átépítése sem javítaná a jelenlegi helyzetet. — Milyen lehetőség van az étteremprobléma megoldására? — Csupán egyetlen lehetőség: szanálással telket szabadíta­ni fel a község központjá­ban, s új éttermet építem. Ez még mindig gazdaságosabb? mint milliókat költeni a „sem­mibe”. De nemcsak a központban van­nak „vendéglátó-gondok”. Hi­szen az állomáson sincs meg­oldva az érkező és induló uta­sok vendéglátása. Büfé kellene. A tanács kérte az Utasellátó Vállalatot, létesítsen egy büfét a dunavecsei vasútállomáson. A vállalat elutasította a javasla­tot. sőt — mivel a környék is MÁV-terület — még a fmsz sem tud a közelben vendéglőt nyitni. Talán csak ennyit dióhéjban a dunavecsei üzletgondokról. Egy tanulságot mindenesetre leszűrhetünk: Megyénk városai­nak fejlesztésével lépést kell tartania a még községként sze­replő járási székhelyek — Kis­kőrös és Dunavecse — üzlethá­lózat-fejlesztésének is. S az er­re fordítható összegek gazdasá­gos felhasználása bizonyára több korszerű üzletet eredményez. K. M. Precíz szerelő — A javítás többe kerül, mint amennyit mondtam, mert a víz elöntött mindent, és el­ázik a cipőm... PETÖFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: :l-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér T/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065, Á vezetők példájára Április vége óta örvendetesen növekedett Mélykúton a ház­táji sertéshizlalási szerződéskö­tések száma. A községi tervek szerint az idén a háztáji gaz­daságok ezer sertés hizlalására kötnek szerződést. Míg az el­múlt hónap közepe táján a megkötött szerződések száma nem egészen 300 volt, ma már meghaladja az ötszázat. A szerződések megkötésében a szövetkezeti gazdaságok ve­zetői jártak elől jó példával, majd a brigádvezetök követték őket. Utóbbiak, azontúl hogy egy-egy sertés hizlalását vállal­ták, igyekeznek brigádjuk tag­jait is meggyőzni a szerződéses akció hasznos és előnyös vol­tából. A község termelőszövetkezetei egyéb módon is segítségére van­nak az akcióban résztvevő gazdáknak. A zárszámadás után munkaegységenként átlagosan 4 kilogramm csöveskukoricát osz­tottak. Emellett némelyik kö­zös gazdaság — mint például a Béke Tsz — hízósertésenként 50 négyszögöl lucernát is jut­tat azoknak a háztáji tenyész­tőknek, akik szerződéskötésre vállalkoztak. Igen jó mutjkát végez az Ál­latforgalmi Vállalat helyi meg­bízottja is. Mélykúton így napjá­ban mintegy 25-tél gyarapszik azoknak a száma, akik háztáji hizlalásra szerződnek. Vizet kér a csávolyi tej begyűjtő Mintegy fél éve új helyiségbe költözött a csávolyi tejbegyűj­tő, mert a régi nem felelt meg a követelményeknek. Az átvevő dolgozóinak azonban nem sok örömük van az új telephelyen. A község vízművesített, de a vízvezeték körülbelül 50 méterre van'a begyűjtőtől A beszerelési munkákat még az elmúlt évben megrendelték a Kiskunhalasi Vízmű Vállalatnál, s bár azóta — még tavaly — a környéki magánházakhoz bevezették a vizet, a tej begyűjtőhöz erre még nem került sor. Jelenleg naponta mintegy 800 liter tejet vesznek át, de hűté­sét víz hiányában nem tudják megoldani a begyűjtő dolgozói. Ezért előfordult, hogy a tejet nem vették át. a bácsbokodi üzem­ben. A 150 méter távolságra levő kútról hordani a vizet pedig igen fáradságos. Köztudott, hogy a vízmű vállalatnak nagyon sok munkája van. Valószínű azonban, hogy egy kis jóakarattal segíteni tudna a csávolyi tejbegyűjtő dolgozóinak nagy gondján. Molnár János Épül a harmadik lakótelep Soltvadkert északkeleti ré­szén, a vasútvonal mellett új, 450 házból álló lakótelep épül, miután befejeződtek az építke­zéshez szükséges műszaki elő­készületek. Vissza p i 11a r^va az elmúlt évekre: sokat fejlődött közsé­günk. Idáig két lakótelep épült, bevezették a villanyt, bekötő utak, vízvezetékek, járdák, par­kok létesültek. Van szép áru­házunk, több szaküzletünk, mo­dem, emeletes iskolánk, s kü­szöbön a harmadik lakótelep építése. S még egy beszédes adat: Soltv ad kerten jelenleg szárbarminc embernek van sze­mélygépkocsija és kétszer „eny- nyien rendelkeznek motorke­rékpárral. Csáki Mihály Bolti szocialista brigád A Bácsalmás központjában levő ónkiszolgáló élelmiszer- boltba szívesen tér be a vásár­ló. Nemcsak a bő áruválaszték miatt, hanem, mert mindig úd- variasan, kedvesen állnak ren­delkezésére az üzlet dolgozói. Nasz Jánossal, az üzlet veze­tőjével beszélgettünk a forgal­mas boltban. — Most nyertük el a Szocia­lista brigád kitüntetést — mond­— Ez a bíróság ítélete! Tudomásul le­het venni, meg lehet fellebbezni, vagy há­romnapi gondolkodási időt kérni — fe­jezi be a tárgyalást a kecskeméti járásbí­róság bírája, dr. Tóth István. Az ítéletben mindannyian megnyugodnak, s fejet le­hajtva ballagnak ki a tárgyalóteremből: a tanúk, a vádlott és a sértett is. A követ­kező tárgyalás csak fél óra múlva kezdő­dik. Kihasználjuk ezt az időt arra, hogy beszélgessünk a fiatal bíróval hivatásá­ról, munkájáról és terveiről. — Már negyedik osztályba jártam a kö­zépiskolában, amikor a szegedi jogi kar­ról meglátogatott bennünket egy adjunk­tus és beszélt az egyetemi életről, a le­hetőségekről. így határoztam el, hogy én is jogász leszek. Mondhatom, nem csalód­tam, mert az akkori elképzeléseimet most teljes valóságban látom. Meg vagyok elé­gedve a munkámmal és a környezetem­mel. Félénk kopogtatás hallatszik az ajtón, s egy paraszt bácsi dugja be a fejét. — Itt lesz kérem a Szabó János féle tárgyalás. — Itt lesz bácsikám — felel a bíró —, de majd csak fél óra múlva kezdődik. Tessék addig leülni odakint. — Szóval, amikor 1958-ban Szegeden elvégeztem az egyetemet, Özdra kerül­tem a járásbíróságra fogalmazónak. Egy év után járásbírósági titkár lettem. Egé­szen addig tevékenykedtem ebben a mi­nőségben, míg le nem tettem a bírói vizsgát és kineveztek. Ekkor változás kö­vetkezett be az életemben. Nagyon fur­csa volt, hogy az asztal végéről a köze­pére kerültem és nekem kellett eldönteni, A bírói székben ja, és az asztalon levő kis zász­lóra mutat. — Ez a zászló azt jelenti, hogy üzletünk dolgozol mindenben eleget tettek a szo­cialista brigádmozgalom köve­telményeinek. Tervünket rend­szeresen teljesítjük, igyekszünk a vásárlók igényeit kielégíteni, és mindenben a kedvükben jár­ni. Külön kapcsolatot tartunk fenn a helyi iskolával, ahol egy fiókboltunk működik. Az út­törők vezetik, igen ügyesen. A tanulóknak a fióküzletben biz­tosítják a süteményfélét, cukor­kát, csokoládét. Közben kattog a pénztárgép, jönnek, mennek a vevők, akik­nek a nekik kijáró tiszteletben, udvariasságban van részük. így van ez rendjén. S most már a szocialista brigádnak járó zász­ló is erre kötelez. Molnár József a két népi ülnökkel, hogy az előttem álló ember bűnös-e, vagy nem. — Vissza tudna-e emlékezni az első ügyre, amit tárgyalt — kérdenem. Né­hány pillanatnyi gondolkodás után már válaszol is a fiatal büntetőbíró. — Sajnos a nevét nem tudnám meg­mondani a vádlottnak, de az eset ma is világos előttem. Halált okozó súlyos tes­ti sértés volt a bűncselekmény, amit egy juhász követett el. Ez volt az első ügyem — mondja elgondolkozva, magában visz- szapergetve a tárgyalás képeit. Az asztalon vékonyabb, vastagabb ak­ták — emberek sorsa, bűne, tévedése, meggondolatlansága, szakértők vélemé­nye, esetleg boncolási jegyzőkönyv. Mert. mint ahogy megtudtam „féltanácsban” közlekedési ügyeket is tárgyal, köztük halálos kimenetelű eseteket. — Novemberben lesz két éve, hogy Kecskemétre kerültem. Itt közelebb va­gyok a szüléimhez, feleségemnek is meg­felelő állása van, szép lakást vettünk a Leninvárosban. Egy kislánynak és egy kisfiúnak vagyok az apja — mondja, a fiatal apák némi büszkeségével a hang­jában. — Persze nemcsak a fentiek mi­att érzem jól magam Kecskeméten. Itt nagyobb lehetőség van a szakmai fejlő­désre. A megyei bíróságnál — de a já­ráson is — nagy tapasztalattal rendelke­ző szakbírók dolgoznak, akik mindig készséggel segítenek, egy-egy bonyolul­tabb jogi probléma megoldásában, taná­csot adnak, ha kell támogatnak. — Rövid gyakorlata alatt milyen ta­pasztalatokat szerzett a büntetőbírásko­dásban, s főleg milyen ügyeket tárgyalt a négy év alatt. — Leginkább a társadalmi tulajdont károsító bűnügyekkel foglalkoztam, s mondhatom, hogy ritkaság számba megy, ha olyan esettel találkozunk, ahol az el­követőt az anyagi szükség vezette volna. Inkább az emberek tudatával van még baj, s véleményem szerint a tudati ténye­zőkből — elmaradottságból, iskolázatlan­ságból stb. — születnek leginkább a bűncselekmények. Különösen hangsúlyoz­nám itt az alkoholizmus és a bűnözés összefüggését. — Hogy milyen terveim vannak? — ismétli a' kérdést. — A régi közmondást a szakmára alkalmazva azt mondhatom, hogy „jó bíró hóltig tanul”. Én is ezt csinálom. Járatom a szakfolyóiratokat, tanulmányozom a megyei bíróság irány- mutatásait, és részt veszek az ügyészek és bírák politikai tanfolyamán. Heten­ként két-három napot tárgyalok, a többi időt tárgyalásokra való felkészüléssel, az ügyek tanulmányozásával töltöm és ter­mészetesen szakmailag is képezem ma­gam. Eltelt a fél óra. Az ajtó előtt már együtt van a kis társaság és türelmetlenül vár­ják, hogy beszólítsák őket. A folyosó kö­zepén járok, amikor a jegyzőkönyvve­zető nő kiszólt az ajtón: — Szabó János és társai! Kezdődik a tárgyalás ... Gál Sándor Bevált módszer A Bajai Városi Tanács V. B. titkársága minden tanácsülés után kivonatban küldi meg a tanácstagoknak az ülésen ho­zott, s a lakosságot érintő ha­tározatokat. Ezek birtokában a tanácstagok személyes beszél­getések, családlátogatások, kis- gyűlósek útján, az üzemekben, állandó bizottsági munka köz­ben, vagy éppen a fogadónapok és tanácstagi beszámolók alkal­mával ismertetik választóikkal a tanácsi testület döntéseit. Jól bevált ez a módszer. Hi­szen lehetőséget kínál egy-egy határozat magyarázására, a la­kosság ezzel kapcsolatos véle­ményének megismerésére, nem is szólva arról, nagyszerű alka­lom ez a választóknak a hatá­rozatok végrehajtásába való be­vonására, társadalmi munka szervezésére. Horváth Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents