Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-09 / 107. szám

2 »Mot 1964. május 9, szombat fiz HM pár- ás kormányküldöttségének halogatása Győrött Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központ) Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársa­ság Államtanácsának elnöke és felesége, dr. Lothar Bolz, az NDK Minisztertanácsának el­nökhelyettese. külügyminiszter, valamint a Német Demdkrati- kus Köztársaság hazánkban tar­tózkodó párt- és kormánykül­döttségének tagjai pénteken Győrbe látogattak. Részt vett a látogatáson Fock Jeni, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és felesége, Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes elnöke. A kedves vendégek tiszteleté­re Győr városa ünnepi díszbe öltözött. A zászlókkal, magyar és német nyelvű üdvözlő fel­iratokkal díszített pályaudvar peronján úttörők és KlSZ-fia- talok sorakoztak fel. Pontosan 12 órakor gördült be a pálya­udvarra. a vendégek különvona- ta. Lelkes éljenzés fogadta a kü- lönvonatból kilépő Walter Ulb- richtot, Lothar Bolzot, a kül­döttség többi tagjait, és a velük együtt érkezett magyar párt- és állarhi vezetőket. A vonat mel­lett Lombos Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Győr-Sopron' megyei pártbizott­ság első titkára, dr. Katona l a­ws. a dyőr-Sopron megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Bittmann Ernő, a vá­rosi pártbizottság titkára,. Cser- nitzki Gyula, a városi tanács vb elnöke fogadta. A pályaudvar előtti téren több ezer dolgozó várta az NDK kor­mányküldöttségét. Hosszan zú­gott a taps, amikor a kedves vendégek a velük érkezett ma gyár vezetőkkel együtt felmen­tek a díszemelvényre. A me gye és Győr város nevében Lombos Ferenc üdvözölte az NDK párt- és kormányküldött­ségét. Szavaira Gerald Götting a Német Demokratikus Köztár­saság Államtanácsa elnökhelyet­tese válaszolt. Ezután a vendégek a Wilhelm Pieck Járműipari Művek Köz­úti Járműgyárába mentek. Az üzemlátogatás következő állomása a vasúti járműgyár volt. Ezután a gyár udvarán, a vagonszerelde előtt, üzemi gyű­lésen találkoztak a gyár dolgo­zóival. A gyűlés kezdetére több ezren gyűltek össze, s nagy tapssal köszöntötték a díszemel­vényre lépő Walter Ulbrichtot, Csehszlovákia felszabadulásának évfordulója előtt Pénteken zászlódíszbe öltö­zött a csehszlovák főváros, amely május 9-én ünnepli fel- szabadulásának 19. évfordulóját. A nagy ünnep alkalmából pén­teken délelőtt Prágában Antonin Novotny köztársasági elnök, a CSKP KB első titkára és Jozeí Lenárt miniszterelnök vezetésé­ről a párt és a kormány veze­tői koszorút helyeztek el a fel­szabadító harcokban hősi halált halt szovjet hősök emlékművé­nél. Az ünnepségen részt vett és a szovjet párt- és kormány ne­vében megkoszorúzta az emlék­művet A. P. Rudakov, az SZKP KB titkára, az ünnepségekre Csehszlovákiába érkezett szovjet küldöttség vezetője. A csehszlovák párt és a kor­mány vezetői pénteken távirat­ban köszöntötték N. Sz. Hrus- csovot és Leonyid Brezsnycvet. A felszabadulási ünnep alkal­mából Novotny köztársasági el­nök díszparaácsban üövöz'Ote a csehszlovák fegyveres erők sze­mélyi állományát. A bányászok kerekedtek felül a karsztvízzel folytatott harcban Pénteken megindították az ellentámadást Balinkán Lothar Bolzot, az NDK párt­ós kormányküldöttségének többi tagjait, valamint a társaságuk­ban levő magyar vezetőket. Csányi Dezsőnek, a vasúti jár­műgyár pártbizottsága titkárá­nak megnyitó szavai után Fock Jenő mondott beszédet. Ezután a résztvevők nagy tap­sa közben dr. Lothar Bolz ié- pett a mikrofonhoz. Beszéde után a gyűlés résztvevői nosz- Szan éltették a két nép barát­ságát. D Német Demokratikus Köztársaság a felszabadulás 19. évfordulóját ünnepli BERLIN. (MTI) Pénteken délelőtt, a hitler- lasizmus alóli felszabadulás 19. évfordulóján a Német Szocialis­ta Egységpárt és az NDK kor­mányának vezetői a társadalmi szervezetekkel és a főváros la­kosságának képviselőivel együtt ünnepélyesen megkoszorúzták a treptowi szovjet hősi emlékmű vet. A felszabadulás évfordulója aIJtalmából Walter Ulbricht, a NSz’EP első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke, Otto Grotewohl minisztereinél, dr. Johannes Dickmann professzor, a népi kamara elnöke, és dr. Erich Correns professzor, a De­mokratikus Németország Nem­zeti Frontja Országos Tanácsá­nak elnöke üdvözlő táviratot intézett N. Sz. Hruscsovhoz, az SZKP KB első titkárához, a Szovjetunió miniszterelnökéhez, továbbá Leonyid Brezsnyevhez, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökéhez. Az „Armenia“ úton Kairó télé Megnyílt a bakui a ro-ázsiai szolidaritási értekez et A szovjet—algériai egyezmény visszhang.« A Közép-dunántúli Szénbá­nyászati Tröszt balinkai üzemé­ben a péntekre virradó éjszaka döntő fordulat állott be a víz­betörés elhárításával kapcsola­tos munkálatokban. A bányá­szok 8 napig tartó kemény vé­dekezés után nagyarányú ellen- támadást indítottak az üzemet elárasztással fenyegető karsztos eredetű víz végső megfékezésé­re. Már teljes kapacitással dol­gozik a régi szivattyútelepet tá­mogató új, második védelmi rendszer, amely két nagy telje­sítményű lengyel szivattyúból és egy külön ennek kiszolgálá­sára épített csővezetékből áll. A védelmi rendszer együttes tel­jesítménye több mint amennyi víz a föld mélyén fakad. így a bá­nyamérnökök szerint most már nem férhet kétség a vízbetörés el­len folytatott harc kimeneteléhez. A szakemberek mérése szerint pénteken már nemcsak a bezú­duló vizet tudták eltávolítani, hanem lehetőség nyílott arra is, hogy hozzáláthassanak az elön­tött bányarészek víztelenítésé­hez. Pénteken az elhárításon dol­gozó műszaki vezetők szakmai tanácskozáson döntötték el, hogy a következő napokban mi­lyen módszerekkel vízteleníthe­tik leggyorsabban a balinkai ke­leti bányamező elöntött szaka­szait. Az esti órákra csökkentették az üzemben tartózkodók létszá­mát és így végre hosszabb pi­henőhöz jutottak a balinkai bá­nyászok, akik nyolcnapos Küz­delem után felülkerekedtek a karsztvízzel folytatott harcban. N. SZ. HRUSCSOV az Armenia szovjet hajó fedélzetén úton van Kai­ró felé. A TASZSZ Hruscsov látogatásával kapcsolatban megemlíti, hogy a szovjet miniszterelnök az Egyesült Arab Köztársaság történetének fontos napjaiban érke­zik Egyiptomba: Az asszuáni gát építése első szakaszának befejezésekor. A gát építése kiváló példája a Szovjetunió és a fejlődésben levő or­szágok együttműködésének. Mint ismeretes, az 1958-ban kötött megállapodás érelmében a Szov­jetunió nagy összegű hitelt bocsátott Egyiptom rendelkezésére 12 évi időtartamra. A megálla­podás értelmében 36 vállalatot építenek az or­szágban. Eddig húsz üzem épült fel, közülük több az afrikai kontinens legnagyobb ipari lé­tesítményei közé tartozik. Jelenleg 15 gyár épí­tése közeledik befejezéshez, köztük egy, évi egy­millió tonna kapacitású kőolajfeldolgozó üzem. BAKUBAN Azerbajdzsán fővárosában pénte­ken megnyílt az ázsiai és afrikai népekkel való szolidaritás szovjet bizottságának második érte­kezlete. Az összejövetelen a Szovjetunió ázsiai ré­szében élő népek, a Kaukázuson túli, a közép­ázsiai szovjet köztársaságok, Kazahsztán. Szibé­ria és szovjet Távol-Kelet küldöttei, továbbá 18 ázsiai és afrikai ország delegációi vesznek részt. A beszámolót Mirzo Turszun-Zábe, az ázsiai és afrikai népekkel való szolidaritás szovjet bi­zottságának elnöke, tadzsik költő tartotta. Hang­súlyozta: A nemzeti felszabadító mozgalom je­lenlegi nehéz és bonyolult szakaszában különö­sen nagy jelentőségű az összes antiimperialista erők egysége, kölcsönös támogatása és együtt­működése, rendkívül fontos, hogy tovább erő­södjenek az ázsiai és afrikai országok, kapcso­latai a Szovjetunióval és a többi szocialista ál­lammal. Ezek az egyenjogúságon és kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok végeredményben előmozdítják, hogy teljesen megszűnjön az ázsiai és afrikai országoknak az imperializmustól füg­gő helyzete. Az előadó hangsúlyozta, hogy nincs EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN egyetlen szabadságáért harcoló nép sem, amely ha kért, ne kapott vol­na támogatást a Szovjet­uniótól. A felszabadult országok összesen több mint 3 milliárd rubel szovjet hitelt kaptak, s ezt 500 ipari vállalat és más fontos objektum építésére használják fel, megteremtve ezzel a füg­getlen nemzetgazdaság alapját. Az ázsiai és af­rikai népek jól tudják, hogy a Szovjetunió rész­vétele az afro-ázsiai szolidaritási mozgalomban a szovjet nép internacionalista szellemének egyik konkrét megnyilvánulása — jelentette ki az elő­adó, majd befejezésül hangsúlyozta, a Szovjet­unió határozottan ellenzi, hogy viszályt keltse­nek a szolidaritási mozgalomban, ideológiai vi­tákat kényszerítsenek rá a mozgalomra. Kemé­nyen elítélte a kínai szakadárok ilyen irányú mesterkedéseit. A MOSZKVAI szovjet—algériai tárgyalások eredményéről közzétett nyilatkozat tartalma meglepetésként hatott Párizsban. Francia meg­figyelők rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a Hruscsov—Ben Bella találkozó politikai és gazdasági eredményeinek. Különösen két körül­ményt emelnek ki: 1. Szovjetunió és Algéria kormánya a nemzetközi politika valamennyi fontos kérdésében azonos nézeteket vall. 2. A Szovjetunió gazdasági segítsége, megerősíti Al­géria gazdasági helyzetét, lehetővé teszi, hogy megszabaduljon a gyarmati időkből fennmaradt megkötöttségtől. A Les Echos, a francia nagy­tőke lapja szovjet „Constatineter”-nek — nevezi az Algériának nyújtandó szovjet segítséget és leszögezi: Algéria a Szovjetunió révén olyan helyzetbe jut, hogy szükség esetén nélkülözni tudja a francia segítséget. Az olaj- és gázkutató intézet, valamint szakemberképző-iskola létesí­tése például lehetővé teszi, hogy Algériában csaknem kétezer olajszakembert képezzenek ki, ami elegendő az olajipar „algérizálásához”. A Szovjetunió segítsége — szögezi le a Monde — függőségi helyzetének felszámolására bátorítja az algériai kormányt. tag délibábja, a Fata Morgana ját­szik vele. A Viii os mcdett komoran, figyelmeztetően emelkedik a Dzse- bel Nogum nevű hegy, csúcsán az uralkodó stratégiai helyet elfoglaló török erőddel. Szanát — mint szinte minden ke­leti várost — védősánc veszi kö­rül, amelyet itt Szaladin Falának neveznek. Az idegen vagy a más városból érkező a főkapun, a Bab el Jemenen, vagyis „Jemen Kapu­ján” keresztül lép be Szanába. Az első, ami leköti figyelmét, az úgy­nevezett Megám, az imám palotái­nak zárt rendszere. Itt élt az ural­kodó népes udvarával, feleségeivel, ágyasaival, rabszolgáival és rabszol­ganőivel, fiaival, leányaival, az azok körül tevékenykedő személyzettel. A Megam sarkán terméskőből épült erős torony emelkedik, ez yfdt az ország legelőkelőbb börtöne, ä ki­rályi család enyhébb vétségekért elítélt tagjai sínylődtek itt. A pa­lotarendszer előtt nagy tér húzódik, egy kúttal és egy mecsettel, amit Jahja király építtetett a török ura­lom alól való felszabadulás örö­mére. Egyébként a tekintet nem fordulhat olyan irányban, hogy ne ütköznék a mintegy ötven mecset egyikébe. Ha leszáll az este, Szala­din Falának mind a nyolc kapuját becsukják a fegyveres őrök. Ila egy- egy karaván akár öt perccel kapu­zárás után érkezik, kint kell éjsza­káznia. Ilyenkor állatok és embe­rek féiős-fázósan húzódnak össze: Jemenben a forradalomig semmi­féle közbiztonság nem volt, és még a kapu tövében sem volt veszély­telen a sok titkú éjszaka. A kint­rekedt, áruidat és embereiket féltő karavánvezetők ezért legszíveseb­ben a főkapu, a Bab el Jemen elé vonultak, itt ugyanis a kaszárnyák, az úgynevezett „ordik” miatt nem­igen mertek támadni a kóbor tör­zsek. Gránit és agyagtégla sít. Az épületek dísze a különböző, nemegyszer valóban komoly tehet­ségre valló fa- és egyéb faragások, valamint gipsz-arabeszkek. Érdekes, hogy a legtöbb ház — kivéve persze a nyomorultak kunyhóit — leg­alább három-négyemeletes, itt Dél- Arábiáhan, a sokemeletes építkezés­nek több ezeréves múltja van. Az esős évszak júliusra és au­gusztusra érkezik el. Ilyenkor szeny- nyes vízben állnak az utcák, szá­zával omlanak össze a kisebb-na- gyobb viskók, sőt, nemegyszer az elmúlásra rég megérett, sok száz­éves emeletes paloták is. Szanának 1963-ig nem volt egyetlen kiköve­zett utcája sem. Következik: Legnagyobb kincs az ivóvíz Harmat Endre Az új uralkodó volt annyira poli­tikus, hogy székhelyét nem merte felütni abban a városban, ahol minden az általa szervezett véres mészárlásról beszél. .. Még vagy egy hónapon át nézte a fejedelem, hogyan hullanak a vé­res fejek a piactér homokjába, az­után — mint aki iól végezte dolgát — elhagyta Szanát. — Itthagyom ezt a bűnös várost, amely fel mert lázadni ellenem. Taizzba költözöm* ahol a nép sze­ret és megért. Ez persze szemenszedett hazug­ság volt. Ahmedet Taizzban sem szerette senki, de ott az évtizedek során kiépítette — még kormány­zóként — az akaratát végrehajtó rettegett gépezetet. Nos, voltaképpen milyenek is ezek a városok? A látvány annyira érintetlenül a régi Kelet, Harun al Rasid és az Ezeregyéjszaka világa, hogy az utazó, akinek repülőgépe leszáll Szana kis repülőterén, a város kó­pét megpillantva azt hiszi, a siva­Szep, mert erdekesen egzotikus, az a délarab építészeti stílus, amely három-négyezer év óta sem­mit nem változott. A házak alja gránitból, zöld bazaltból, sárgás, esetleg vöröses homokkőből készült, az épületek felső részét agyatég- lákból munkálják meg. A tulajdon­képpeni tető felett minden oldalról nyitott, csipkézett párkánnyal ko­ronázott loggia húzódik; Alkonyai­kor, amikor valamelyest enyhül a kibírhatatlan hőség, a családok ap- raja-nagyja itt, ezen a tetőteraszon gyűlik össze. Az ablakok két részből állnak. 11 ul rendszerint falécekkel zárhatók, Fent pedig kerek nyílás van, amely Inoman megmunkált alabástrom coronggal záródik. Ez a korong nagyjából átereszti a fényt, viszont i meleget kevésbé, és viszonylag fúvós, kellemes félhomályt bizto­Hullanak a fejek élén azonnal megindult Szana, a főváros felé. Ütközően ígéretekkel és pénzzel, valamint vallási ala­pon az imám-dhiasztia prófétai szár­mazására hivatkozva, a nomád tör­zsek sejkjei e|é dobta tőrét és tur­bánját, ezzel jelezve, hogy segítsé­güket kéri. Népszerűtlensége oly nagy volt, hogy még ilyen segéd­eszközükkel sem tudott boldogulni. De Ahmed ravasz is v«ft mint a róka, skrupulusai pedig nem vol­tak. Megfogamzott a fejében az a gondolat, amivel győzni tudott: sza­bad rablást ígért Szanában a kóbor törzseknek. A sereg állati üvöltés­sel rohanta meg Szanát, mintegy húszezer embert mészárolt le né­hány nap alatt, és . . . Jemen imám- jává kiáltotta ki Ahmedet. 1948-ban meggyilkolták a 86 éves Jahja imámot. Az uralkodó meg­ölése Jemen történetében nem rit­ka dolog. Jahja esetében is szinte kibogoz hatatlanok a szálak. Kép­telenség pontosan megállapítani, London állt-e a merénylők mögött, a jemenieknek az a csoportja-e, amely meg akarta szabadítani ha­záját a középkort konzerváló zsar­noki uralom famíliáitól, vagy egy­szerűen olyan kéz műve volt a gyilkosság, amelynek gazdája az imám trónjára tört . . . Megindult a harc a hatalomért. A legidősebb, lcgkegyetlenebb es legnépszerűtlenebb, akkor mát hat­vanas éveit taposó Ahmed, Taizz város kormányzója volt. Csapatni 2. Szabad rablás Szanában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents