Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-09 / 107. szám
1964. má jus 9, szombat 3. oldat Mibő! él egy brigádvezető? Cípf«íí<>#< liHermelétt, jól »sértéséit szállítás Ketten már itt vannak az esti eligazításra. Egyikük magas, fekete, pulóveros. lovagló- nadrágos férfi. A másik alacsony, cingár termetű, szintén az enyhe időjáráshoz öltözött. „Szerelvényüket”, a tervet, bri- gádteljesítményeket őrző táskát betették az egyik irodahelyiségbe, és most tréfás .fenekedéssel állnak fel a pingpongasztal két végén. — Menjünk — szerváért! — foglal el harci álláshelyzetet az alacsony, és kezdődik a csata. Olyan hévvel csinálják, mintha nem is a dandármunkák hosz- szú napi fáradtsága lenne bennük. Hangos a szép, üveges veranda a labdapattogástól. A nyitott irodaajtón át látni lehet, hogy a könyvelésbe merült nőalkalmazott meg'vidámodva kapja fel a fejét. Kifigyel a kattogásra, a lábak csoszogásá- ra; mindjárt nem olyan egyhangú a késői munka. Néhány szett után abbamarad a játék. Pirosán, kicsit izzadtan vonulnak vissza az irodába. Utánuk megyek, és találomra az alacsony férfitól kérdezem. — Brigádvezető az elvtárs? — igen. Kenderesi Antal állattenyésztési brigádvezető vagyok. Mikor megtudja, hogy a háztáji gazdaságáról, s az abból, meg elsősorban a közösből származó jövedelméről szeretnék vele beszélgetni, tiltakozik. Feltolja micisapkáját, dörzsöli homlokát. — Inkább valaki mást tessék kérdezni. Majd lesz beszéd, ha olvassák az újságban a cikket: „De jól megy ezeknek a Ken- deresiéknek:” — Nem egyenes úton jutott a jövedelemhez, nem dolgozott meg érte? — folyamodok a hatásos diplomáciához. Meghökken. — Megdolgoztam én azért, Nekem az év mind a 365 napja munkanap. A vasárnapok is. — Azért választottam brigádvezetőt, mint aki a legrendszeresebben foglalkoztatott tsz- tagok közé tartozik. Olyan elfoglalt. ember, mint egy gyári művezető. — Az igaz... Ugyanúgy „hivatalból” is szurkolok, hogy minél eredményesebben gazdálkodjunk. — Meg részese is a snkereknek. — De sosem az egyéni érdekem az első. A közösért vagyok „részrehajló” — és így járok én is legjobban. — Tehát ■ nincs miért „restelkednie”, ha szépen keres... Harmadszor: Ki más tudna szakszerűbben bizonyítani a háztáji állattartás előnyei mellett, mint az állattenyésztési brigádvezető? — Kérdezzen az elvtárs. A következő kép alakult ki arról a kérdésről, hogy — miből él egy brigádvezető? Havonta kapott 1963-ban 54 munkaegységet. A félegyházi Vörös Csillag Tsz-nél 30 forint egy munkaegység értéke, egész évben elért tehát 19 440 Ft-ot. Ehhez jött még év végi premizálásként 8000 Ft. A közös adott összesen 27 440 Ft jövedelmet. Kenderesiék öten vannak, már ebből is tisztességesen, de azért szerényen megélnének. Mit hoz azonban még a konyhára a háztáji? / Tart otthon egy fejőstehenet. Eladott egy hízó bikát 6400 Ft-ért, egy növendékbikát 5400 Ft-ért. Tejből bejött 4500 Ft, baromfiból, tojásból 1500 Ft. Tefmett a háztájin 25 »mázsa csöves kukorica, értéke ?000 Ft. A háztáji végeredményben 20 800 Ft jövedelmet jelentett, azaz igen jelentős hányadát az összbevételének, amely így 48 240 Ft. Ha ebből levonjuk a tsz-től kapott 2 mázsa árpa, 20 mázsa csöves kukorica ás -2® mázsa ißr karmányrépa pénzértékét, mivel az a közös jövedelem összegében szerepel, akkor is igen komoly havi forintátlag jön ki Kenderesi Antaléknál. Mivel két kisgyerek van, felesége nem dol- *gozik a közösben, hanem a nagymamával együtt a háztáji állattartás oroszlánrészét végzi. Férje csak este tud besegíteni. A vak is láthatja, milyen észszerű a „családi munkaerő” ■ ilyen értékesítése. Megtehették volna, hogy az otthoniak ölhetett kézzel számlálgatják a múló napokat. Viszont. veszítettek volna húszezer forint jövedelmet, sőt, többet, mert akkor a közösből kapott pénzből kellett volna ellátásukat is biztosítani. Így erre nem volt gond, és a népgazdaság is jól járt. — Csak Kenderesi elvtársék értek el ilyen szép jövedelmet? — érdeklődtem. — Van hasonló jövedelmű az állatgondozók között is — és a háztájiján körülbelül annyi jószágot nevel mindegyik, mint én. Aki irigyli tőlük a szép forintokat — tromfoljon rájuk azzal, hogy követi példájukat. A Vörös Csillagban erről nincs szó: okos, szorgalmas gazdák a tagjai. —th —n lavul a megye tőzegellátása A talajerőnek istállótrágyával való pótlásában mutatkozó nehézségek miatt az utóbbi néhány évben egyre élénkebb érdeklődés tapasztalható megyénkben is a tőzeg iránt. A kísérletek azt bizonyítják, hogy a — különösen műtrágyával dúsított — tőzeg korpa nemcsak egyenértékű az istállótrágyával, de sok esetben annál kedvezőbb hatású. Nedvességtároló képes^ sége megkönnyíti a növény?. * vízgazdálkodását, magas szer- vesanyag-tartalmánál, illetve humuszképző tulajdonságánál fogva pedig annak fejlődőiét is elősegíti. Növekvő igények A tőzeg nagyobb mennyiségű felhasználását megyénk hatalmas méretű szőlő- és gyümölcsös telepítései is indokolják. Míg évekkel ezelőtt a felhalmozott készletek elhelyezése okozott gondot, a jelenlegi igény a termelésnek háromszorosa. Csupán az új telepítésű és a már termő szőlőültetvényekhez évenként több mint félmillió tonna dúsított tőzegre van szükség. Az ország tőzegvagyonának a 4,2 százaléka Bács-Kiskun megyében található, a felhasználásra kerülő tőzegnek viszont az egyharmad része származik megyénkből. A Bács-Kiskun megyei Tőzegkitermelő és Talajerőgazdálkodási vállalat négy megyét lát el e szerves anyagai. A jelenlegi , körülmények között igen nagy jelentőségű a megye kisebb tőzeg- és lápföld- lelőhelyeinek a kiaknázása, amit elsősorban a közvetlen környék 'használna fel. A saját erőből tavaly létesített akasztói bánya például 3000, a kiskörös—csu- kási, valamint a sükösdi üzem — mely utóbbi a megye második legjelentősebb lelőhelye — egyenként 5—5 ezer vagon szerves anyagot szolgáltat ebben az évben. Gépesített kitermelés A vállalát munkahelyein teljesen gépesített kitermelés folyik. ÍJt éve dolgozik már a hét egységből álló, szovjet gyártmányú gépsor. A kitermelés gépesítésének a maximumát jelentik a népi demokratikus országok közt elsőként hazánkban rövidesen üzembe helyezendő új gépek: a cilinderes talajmaró, s a pneumatikus gyűjtő-, illetve átrakógép. mentesebb, gyorsabb lesz ,az eddiginél. Az említett gépek és üzém- felújítások után a megye területén levő bányák ez évben előreláthatólag 20, jövőre 25, 1966- tól pedig évi 30 ezer vagon tőzeget és lápföldet szolgáltatnak majd. Intézkedést az egyenletes elosztás végett A megyei talajerőgazdálkodási vállalat jelenleg közvetlenül tartja a kapcsolatot az igénylő közös gazdaságokkal. Sajnos, ezek némelyike tervszerűtlenül, kapkodva gazdálkodik; tőzegszükségletet, s ezzel kapcsolatos igényeit nem méri fel kellő időben, és nem egyszer „a huszonnegyedik órában ’ fordul sürgős megrendelésével a vállalathoz. Az ilyen elkésett igényléseket nagyon nehéz, rendszerint nem is tudják, kiegyenlíteni. A megoldást — a vállalat vezetőinek és több tanácsi s sérvnek a véleménye szerint is — az jelentené, ha a szervestrágya-féléket a jövőben a megyei anyaggazdálkodás hatáskörébe utalnák, s elosztásukról a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya gonRajnai kislibák Négy tojóhoz egy gúnár — e szerint válogatják össze a környékbeli közös gazdaságok részére, törzsállományuk növelése, illetve pótlása végett a Bajai Keltetőállomáson napvilágot látott ötezer rajnai kislibát. A képünkön látható négy fiatalember nagy figyelemmel végzi a szexálást: a tojók és gúnárok megjelölését, valamint külön- vákisztását. Néhány hónapon belül befejezik a keceli tőzegtelep felújítását, s mintegy 18 kilométer hosszú kisvasúti pálya korszerűsítését. E nagy összegű beruházással a lelőhelytől a vasúti rakodóig történő, úgynevezett belső szállítás is zökikenőCíf jártunkkor harmadmagával üdült a kalocsai „Iszkrások” közül a debreceni tsz- üdülőben. Míg szobatársa, Httnyadi Károly né egy remekbe készülő kalocsai terítő tüzes színű virágjainak kihímzésével foglalatoskodott, addig mosollyal az arcán a társalgó <egyik asztalánál ült. Mellette egy- egy solti, apostagi és jánoshalmi gazdatárs, mindegyikőjük kezében az ördögbiblia legyező alakban tartott lapjai. — Mit játszanak? — Borgyút — felelte Mári néni. S mikor f elcsattant a nevetés, hozzátette: „Van vidék, ahol daráknak hívják ezt a kártyajátékot.” A játszma végén az együttes szétoszlott. Ki délutáni pihenőre tért, -iá a messzó seueűéMári néni pén forgatott le egy népdallemezl, ki pedig elindult ismerkedni a hajdú fővárossal. Mári néni még maradt. Varajti Istvánnénak hívják, de — most már nemcsak az íszkrában, hanem az üdülőtársak révén sokfelé a megyében — csak Mári néninek titulálják. Öt éve tsz-lag. Szalontai Istvánná tizenegy tagú növénytermesztő brigádjában dolgozik. — Kapósak vagyunk, nyilván, mert elégedettek velünk a vezetők. Bármilyen munkaalkalom adódik, ránk mindig számíthatnak. Mielőtt üdülni jött. két ültetőgéppel hatvan holdon tette földbe a burgonyát a brigád. — Mmei á&ÁO. jóformán le se szálltam a gépről. Mire hazamegyünk, vár ránk a spárgaszedés. Segítünk a kertészetben is, ahol csak szükség van a szorgos kézre. Sokan kérdezik tőlem: „Milyen lehetett maga, Mári néni lelkem, fiatalnak?” — Hát bizony, akkor sem henyéltem! Mit csináljak, ilyen vér van bennem: Dolgozom, amíg bírom. Van három felnőtt családom, de nem akarok még rájuk támaszkodni. Pedig az ura munkaképtelen beteg, s a hatvankét éves asz- szony alaposan kiveszi a részét a kettős műszakból: reggel megfőz, ellátja a háztáji jószágot, s a közös munkák után ismét ez az altbont ten endője. A gondolatai napközben is haza kalandoznak, s este az ö szegény, fáradt, elesett embere már a kapuban várja: — De soká oda vagy — szól, kedves-szem- rehányóan. — Nagyon szerethetsz abban a „tszcs-ben”! Bizony, szeret. S hogy őt is szeretik ott, arra mi sem ékesebb bizonyíték, mint hogy pár hete elhangzott az elnök szigorúságba csomagolt, de szeretetteljes utasítása: — Nincs apelláta, Mári néni, magára ráfér a pihenés, muszáj elmenni üdülni: Mellettünk nóta szólt, nevetés gyöngyözött. Mári néni is mosolygott, mikor búcsút vettünk egymástól, csak a mélysötét szeme párja volt furcsán fényes «... Jóba IStoor doskodnék. Ez az intézkedés azzal az előnnyel járna, hogy a talajjavító anyagot arányos elosztásban. a fontosság sorrendjében, a leginkább rászoruló gazdaságok kapnák, terv szerint, központi kiutalás alapján. Addig is, amíg ez a javaslat határozattá válik, a tőzeget és lápföldet használó mezőgazda- sági nagyüzemek a következő gazdasági évre esedékes, jól felmért igénylésüket' legkésőbb az első fél év végéig, feltétlenül juttassák el a vállalat központjához. Csak ily módon biztosítható az egyenletes ellátás, s ennek következtében szövetkezeti gazdaságainkban a talajerő (szakszerű pótlása, javítása. J. T. Gyümölcstermést szabályozó szer kerül forgalomba Üj lengyel gyártmányú, Po- monit nevű hormonkészítményt hoz forgalomba az AGROKER Vállalat. A szer feszhasználását a Földművelésügyi Minisztérium kísérleti célra engedélyezte az alma- és körtefákon, valamint a szőlő gyökerezietéséhez. A Ponomitnak kettős hatása van. Tavasszal, a fák virágzásakor a termést ritkítjuk, fel- használásának második időszakában, a gyümölcs<|rést közvetlenül megelőző időben pedig a hullást meggátoljuk vele. Segítségével lehetővé válik a termés szabályozása, ami eddig igen -nagy kézimunka-ráfordítást, téli metszést és tápanyagpótlást igényelt. A gyümölcshullás megakadályozását illetően elsősorban a szüreti munkák elhúzódása. miatt indokolt a szer használata, ami által a termés jelentős mennyisége megmenthető. \ A termés ritkítására egy hektoliter vízben 12—16 darab, egy gramm súlyú tablettát kell feloldani, s az oldattal közvetlenül, illetve néhány nappal a virágzás után permetezendők be az alma- és körtefák. Hűvös, nedves időben kisebb dózis használata elegendő. A korai gyümölcshullás meggátlására az élés előtt 10—14 nappal egy hektoliter víz és 15—20 tabletta oldatával kell permetezni. A szőlő gyökereztetésénél egy tabletta 6—12 liter vízben oldandó fel, s a növény 20—24 órán át két cm mélyen tarÜpoúé-m Qfafetfoan.
