Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-27 / 122. szám

Csökken a megyében a gümökóros betegek száma Világméretű küzdelem a tbc ellen Alig néhány hete, egészség- ügyi világnappal kezdődött az Egészségügyi Világszervezet idei programja, melynek középpont­jában a gümőkór elleni küzde­lem áll. Ezt az tette indokolt­tá, hogy a világon még mindig 15 millió gümökóros beteggel kell számolnunk és évenként 2—3 millió az új beteg. Indiá­ban például általában minden hatodik ember tbc-s. Hazánk­ban a Horthy-rendszer idején a legpusztítóbb népbetegség a gu­mókor volt, a felszabadulás óta eltelt 19 esztendő alatt azonban népi államunk gondoskodása folytán évről évre mindjobban visszaszorul a tbc. A gümökó­ros betegek teljesen ingyenes kórházi és orvosi kezelése, az ingyenes gyógyszerjuttatás, a tbc elleni harc érdekében lét­rehozott társadalmi bizottságok cselekvő munkája az egészség- ügyi dolgozók fáradozásaival együtt ma már mindinkább elő­segíti, hogy véglegesen meg­szűnjék a gümőkór pusztítása. Amiről a statisztika beszél A kormányrendeletben is elő­irt intézményes munkának és társadalmi összefogásnak kö­szönhető, hogy országos vi­szonylatban a tbc-s halálozás az 1938. évi 14 000-ről a múlt év­ben 2800-ra csökkent, s ez az erős csökkenés megyénkben is tapasztalható. Az elmúlt évben 146 ember halt meg a megyé­ben kifejezetten gümőkoros megbetegedés következtében —, amely szám lényegesen kisebb a korábbi esztendőkénél. A tbc elleni küzdelem me­gyénkben jelenleg kétirányú: gyógyítás és megelőzés. A be­tegeket igyekeznek meggyógyí­tani, s visszaadni őket család­juknak és munkahelyüknek, az egészségeseket pedig megvédel­mezik a betegség ellen. Hat év alatt mindössze 50 beteg gyermek A betegek gyógyítására álla­munk messzemenő gondoskodá­PETÖFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét; Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38, Vidéki lapok: :l-22. Kiadóhivatal: Kecskemét: Szabadság tér !?a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: U-8S Index: 25 061, ... t Elfeledkeztek róla sa folytán ma már megvan minden tárgyi feltétel. Jól be­rendezett kórházak, gondozóin­tézetek állnak rendelkezésükre, s az utóbbi időkben felfedezett hatásos gyógyszerekből sincsen hiány. Ennek köszönhető, hogy például a megyei tbc-gondozó intézet osztályán az elmúlt év­ben a kavemás esetek 76 szá­zalékában, a kaverna nélküliek­nél pedig 84,3 százalékban si­került gyógyulást elérni. \ jó gyógyító munkának köszönhe­tő, hogy 20 év adatait vizsgálva a felnőttek halálozása megyei viszonylatban 31,7 tízezreikről 4 tízezrelékre csökkent, míg a gyermekhalálozások száma 8,1 tízezrelékről fokozatos csökke­néssel ma már megszűnt! A gyermekek körében maga a gü- mőkóros betegség is szűnőben van. Az utóbbi hat esztendőben felfedezett betegek közül pél­dául a gyermekek száma alig haladja meg az ötvenet. Röntgenkataster a megye lakosságáról Az egészségesek védelme, a megelőzés ugyanolyan jelentő­ségű a tbc elleni küzdelemben, mint a betegek gyógyítása. Leg­főbb eszközei: a felvilágosítás, a szűrés és a védőoltás. A moz­A Magyar Közlöny legutóbbi számában megjelent a földmű­velésügyi miniszter rendel ete a nemesített vetőmagvak új termelői árának megállapításá­ról. Eddig két fokozat volt a vetőmagvak termeltetésében, most az új rendszer szerint négy csoport lesz: elit, továb­bá első-, másod- és harmad­fokú nemesített mag. Az ár­gó szűrőszolgálat az elmúlt év során Sl4189 felvételt készített a megyében. Az úgynevezett röntgenkataszter elkészítése a megye minden gondozó intéze­tében folyamatban van, s a me­gye röntgenszűrésre kötelezett lakosságának 83 százalékáról el is készült a kataszter, azaz a filmeket borítékolták és közsé­genként névsorba rakták. A BCG-oltások is évről évre ered­ményesebbek. A 3 évesek oltá­sa szintén jóval félül van már 90 százalékon. Biztatóak tehát az eredmé­nyek, s megvan a lehetősége annak, hogy 10—15 éven belül megyénkben szinte teljesen le- küzdjük ezt az egykor annyira pusztítóan súlyos népbetegséget. Államunk minden támogatást megad a kórházaknak, a bete­geknek és a betegségből fel­gyógyultaknak egyaránt. Az új lakások egy részét a tbc-s be­tegeknek utalják ki, hogy élet- körülményeik mindjobban meg­javuljanak (tavaly pl. 27 ilyen lakást utaltak ki a megyében), ugyanakkor rendkívüli és szo­ciális segélyt is kiutaltak. De gondoskodás történik arról is. hogy a felgyógyultak megfelelő munkaalkalmat találjanak. korrekciót úgy hajtották végre, hogy a termelők minden fo­kozatnál megtalálják a számí­tásukat, a nemesített magter­mesztés azonban mindenkép­pen jövedelmezőbb legyen, mint a szokvány vetőmagoké. Az új árrendszer ösztönző célját jelzi például, hogy míg a legjobb minőségű nemesített búzavető­mag (jelenleg elit) mázsánkénti Májusban soha nem volt még ilyen szép Szabadszállás határa, mint most — büszkélkednek a község vezetői, s joggal. Való­ban, nézve a rengő-ringó gabo­natáblákat, a szépen soroló ka­pásokat, gyönyörködik a szem, örül a szív. Export a Szovjetunióba Egy hónap sincs már hátra a főszezonig, s a Kalocsavidcki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat kiskőrösi telepén „tel­jes gőzzel” megkezdődik a ter­melés. Felkészültek a nagy munkára; a gépek javítását a karbantartók elvégezték. Köz­ben a termelés sem állt le tel­jesen. Mint képünkön látható a záró brigád szállításra készíti elő az exportbefőttet. A nagy­üvegekben tárolt árut 1 kiló 20 dekás üvegekbe rakják át. Ez­után géppel zárják, majd cso­magolják, vagonba rakják, s né­hány nap múlva a Szovjetunió boltjaiban árusítják az ízletes magyar befőttet. felára 165 forintról 320 forint­ra emelkedett, a régi utánter- mesztett, kiváló minősítést ka­pott vetőmag 80 forintos vá­sárlása felára érvényben ma­radt az új rendszer harmadik fokozatú kiváló minőségű ve­tőmagjaira is. Hasonló módon alakult a felár több fontos nö­vényfélénél. De hát nem maradéktalan ez az öröm sem. Akad bosszankod­ni való, mégpedig a Kossuth Tsz területén járva, ahol a cukor­répa 30 holdas táblájának majd­nem a felén kipusztult a nö­vény. Kiirtotta a répabolha. A bosszúságot növeli, hogy a szö­vetkezet vezetői csak a pusz­tulás után észlelték a kártevőt. Ezt maga R. Kiss József, az elnök is beismeri. Persze, a nagyfokú károso­dást elősegítette, hogy a répát késön vetették, a friss hajtáso­kat pedig kedveli a bolha. A védekezés tehát annál indokol­tabb lett volna — de hát sajnos, elfeledkeztek róla. Hogy semmi másról, mint ha­nyagságról van szó, bizonyítja az is, hogy a közös gazdaság — éppúgy mint a többi — ideié­ben megkapta a növényvédő naptárt, s a községi tanács han­goshíradója is minden héten fi­gyelmeztet a növényvédelmi tennivalók elvégzésére. Ilyen károsodás érzékenyen érinti a szilárd gazdasági alap­pal rendelkező szövetkezeteket is. A Kossuth Tsz azonban egy­általán nem tartozik ezek kö­zé. (H—1) Megkezdték a birkanyírást Megyénk juhászataiban meg­kezdődött a „ bunda váltás : Nyírják a birkákat. A követke­ző hetekben összesen 300 ezer, a tavalyinál 50 ezerrel több juh kerül olló alá. A juhtenyésztő állami és ter­melőszövetkezeti gazdaságokban a múlt évinél általában jobb minőségű és nagyobb mennyi­ségű gyapjúra számítanak. A nagy gyapjúhozamú szov­jet fajták és a magyar merino keresztezéséből származó utó­dok sűrűbb, finomabb szálú bundát viselnek, s az utóbbi három év alatt 80 dekával nö­vekedett a birkánként! gyapjú- hozam. Ebben az évben több mint 110 vagon gyapjú felvá­sárlására számít a kereskede­lem. A juhok nyírását az idén is elsőnek a szalkszentmártoni Ál­lami Juhutód-ellenőrzö Tele­pen kezdték meg. Itt már tel­jes egészében gépesítették e munkát, s így rövidesen „lefej­tik” a 2600 tenyészállat bundá­ját. Néhány szovjet juhfajta az idén is 10—11 kilogrammos gyapjúköntöst „vet le”. A ter­melőszövetkezeti gazdaságokba is megérkeztek már a vándor- birkanyírók. A jcézi nyírás mes­terei Kunszentmiklós és Sza­badszállás környékéről indulnak útnak, s nagy részük csak a nyár végén tér vissza. V. Gy. Új, ösztönzőbb árrendszer a nemesített vetőmagvak termeltetésében „0 mi tiszta kis utcánk...“ Éjjel tizenegy óra lehetett. Óvatosan fordítottam meg a zárban a kulcsot. Na­gyon vigyáztam arra, hogy zajt ne csap­jak. Amikor a kapu kitárult, belekapasz­kodtam a taliga két szarvába és óvatosan kitoltam az utcára. Az utca teljesen nép- télén tolt. Nagyon frissen cselekedtem. Sebesen végig nyikorgattam a taligáit a járdán. Vagy btven méternyire jártam a házunktól, amikor hirtelen kilódultam a kocsiút közepére és a taliga egész tartal­mát kifordítottam az úttestre. Megcsörrent a fülét sirató fajanszkan- csó. Megzördült a kiérdemesült rosta, az elrozsdásodott egérfogó, az oldalán is ásítozó könyökcsö. lobi lábbal hirtelen széjjelrúgtam az öreg lomokat, majd felvágva rohantam vissza a taligával. A kapuból nyugodtan visszanéztem és boldogan állapítottam meg, hogy senki sem látott. Egyetlen szomszéd sem vett észre. Megtettem mindent, ami tőlem telt. Három óra lehetett, amikor felébred­tem, a kíváncsiság nem hagyott nyugod­ni. Magamra kanyarítottam a ballont és , szénéu, kényelmesen kisétáltam a kapuba. Szürkült. A villanylámpák álmosan pis­logták ki szemeikből az éjszakai békes­séget. Elég tisztán végigláttam az utcán, amikor észrevettem, hogy az a szemét­kupac, amit vagy ötven méternyire tő­lünk kiborítottam az út közepére, nyár csak úgy harminc méternyire van tőlünk, éppen a negyedik szomszéd háza előtt. Vállat vontam. Nekem semmi közöm az egészhez, tulajdonképpen olyan mindegy, hogy hol van a szemét, az a fontos, hogy nem a mi házunk előtt díszeleg. Nyugod­tan bementem a kapun és mivel a hajnali harmatban megfáztam, gyorsan visszabúj­tam az ágyba, s magamra húztam a ta­karót. öt óra lehetett, amikor a feleségem megrázott. — Papa: Hová öntötted te a szemetet hajnalban? Megdörzsöltem a szemeimet. Hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak, csak makogtam. — Elég messze a háztól. Mit törődsz vele? — Én nem bánom. Csak azért ébresz­tettelek fel, mert a szomszéd nagyon istenkedik. Még ököllel is fenyegetőzik felénk. Biztosan oda öntötted elé a sze­metet. Kihajoltam az ablakon, de nagyon gyor­san visszakaptam a fejemet. A szomszéd valóban ott állt a járda szélén és ugyan­csak mondta a magáét. Emlegette a csil­lagokat. Le- és felmenő rokonságát an­nak a semmirekelőnek, aki elcsúfította a háza elejét. Becsuktam az ablakot és lefeküdtem. Hét órakor ugrottam ki az ágyból. Se­besen felöltöztem. Bekaptam a reggelit és már rohantam a kapu felé. Feleségem a nyomomban. Amikor kiléptem az utcára, szinte meg­meredtem. Ott volt előttünk a törött kancsó, a szakadt rosta, az elrozsdásodott egérfogó és a kimustrált könyökcső. Nem volt időm arra, hogy mérgemet néhány káromkodás árán kifüstöljem. Kénytelen voltam sietni, hiszen az óra­mutató már félnyolc felé sattyogott. A feleségem később vette észre a sze­metet és utánam kiáltott. — Papa! Hová tetted a szemetet? — és jobb kezével a kocsiút felé mutatott. Ahogy végigrohantam a járdán, gúnyos nevetés csapta meg a fülemet. A máso­dik, negyedik, meg az ötödik szomszéd hahotázott a kerítés mögött. Nahát! így csináljuk mi a tisztasági mozgalmat!- Kossi Károly ,

Next

/
Thumbnails
Contents