Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-20 / 116. szám
1961. május 20. szerda 3. oldal EGYRE MAGASABB SZINTEN r *■***'■* í'i * ■ ■ ■ ■ ■ É « ■ k ■ iV ■ ä ■■ ■ mi ri'l Illlfllll l'K i'll'lTTTf■ Ildii Í1I11TT« jcTvn*'l"B UK 11 ■ ■ IT 1 Sárfehérrel, s közösen — Cebei Hatvan éve történt avasutasok országos méretű sztrájkja Cebei Istvánnal, a kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezet elnökével beszélgetünk a vezetésével működő alacsony típusú közös gazdasáigról. .Főleg az érdekel bennünket, hogy a kétezer hold területtel rendelkező, 651 tagot számláló közösség a három évvel ezelőtti megalakulása óta mekkorát lépett előre. Az elnök derűje már a részleteket ismertető válasza elején sejteti, hogy szorgalommal, s élve a számukra nyújtott lehetőségekkel, jó néhány lépcsőfokkal megközelítették azt a szintet, amelyen a magasabb GONDOT OKOZ az elhelyezés Községünkben mind gyakrabban okoznak gondot a bölcsődei és az óvodai felvételek. Az érvényben levő rendelkezések szerint ugyanis a hároméves életkort elért gyerekek nem vehetők fel, illetve nem helyezhetők el a bölcsődében. Az óvodai napközire vonatkozó rendelkezés viszont kimondja, hogy a szeptember 1-gyel ‘hároméves kort betöltött gyermekek vehetők csak fel. A két rendelkezés helytálló volna, ha év- közben nem történne jelentkezés, illetve nem válna szükségessé egy-egy felvétel. Ilyenkor kezdődik a vita, mert az óvoda és a bölcsőde is ragaszkodnak ahhoz, amit a felvétellel kapcsolatban a rendelkezés tartalmaz. Például ha egy kisgyermek 1963. novemberében betöltötte a harmadik életévét és a körülmények szükségessé tették óvodai elhelyezését — ott év közben, még abban az esetben sem vállalják felvételét, ha a helykihasználás megengedné, mert a kicsi a múlt év szeptemberében még nem volt hároméves. A bölcsödébe viszont már azért nem veszik fel ez év májusában, mert tavaly novemberben betöltötte a harmadik évet. Az ilyen természetű vitás kérdések megoldására még felsőbb szerveink sem tudtak megnyugtató állásfoglalást találni. Pedig fontos volna, mert községünkben számos alkalommal okozott a gyermekek évközi elhelyezése megoldhatatlan gondot a szülőknek. Varadi István vb-titkár Szabadszállás típusú termelőszövetkezetek gazdálkodnak. Az eredmény adatai nem cáfolják sejtésünket, sőt, nem várt fejlődésről tanúskodnak. Mert íme: A főként szőlő- és gyümölcstermeléssel foglalkozó Petőfi Szakszövetkezet közös vagyona hat és negyedmillió, ebből a közös alap értéke 4 millió 200 ezer forint, s beruházási betétszámláján, a bankban, 1 millió 128 ezer, üzemviteli költségekre pedig az egyszámláján 800 ezer forint szerepel. Erős alappal rendelkezik tehát a szakszövetkezet ahhoz, hogy az eddiginél is jelentősebb mértékben folytassák közös tevékenységüket. S dicséretükre legyen mondva: Jövőjük érdekében jó befektetésekkel sáfárkodnak vagyonukkal. Hozzáfogtak a szántóföldi táblás gazdálkodás kialakításához is, s ebből a célból az ősszel 18 holdon jutatták földbe a rozsot, amelynek gyönyörű vetése jó termést ígér. Nemrégiben ugyancsak ekkora területen burgonyát ültettek, hat holdon kukoricát, hármon napraforgót vetettek. Kukoricaföldjükön — az elnök korábbi jó tapasztalatainak érvényesítéseképpen — két holdnyi babot is termesztenek, mégpedig úgy, hogy 70 centiméterenként váltogatják egymást a kukorica- és a babsorok. A szőlő nagyüzemi művelésének, s a termés közös tárolásának megkönnyítésére 106 ezer forintért permetlékeverő tornyot, tárolót és raktárhelyiséget építtetnek a Soltvadkerti Vegyes Ktsz-szel. E létesítmények átvétele a napokban már meg is történik. Ez év őszén 50 holdon tör- pegyü möl esőst telepítenek a szakszövetkezet gazdái, s annak védelmére már most felkészülnek. Lajosmizsei építőkkel július 1-ig, s a közös alapból fedezett 300 ezer forint költséggel körülkeríttetik a területet. Mindezekben nem merül ki a szakszövetkezetnek a nagyüzemi gazdálkodás alapjait lerakó ténykedése. A Petőfi társult négy kiskőrösi és egy kaskan- tyúi szakszövetkezettel, s Törekvéssel, a Szűcsivel, a Május 1-gyel, a Rákóczival, illetve a István szavaival élve — „a huszadik századhoz illő" szóló kombinálta építtetnek a kisbócsai határrészen. A modern, pneumatikus présekkel felszerelt létesítmény jövőre készül el, amikorra a környéken elterülő, összesen mintegy 400 holdas új szőlőültetvények termőre fordulnak. A kombinát csaknem 4 millió forintra rúgó építési, költségeit a hat szak- szövetkezet telepítéseinek a nagysága arányában fedezi. — Egyébként ezen a tájon a második ötéves terv időszakának végéig több mint ezer holdra növelik az új szőlőültetvényeik területét. Ez annyival inkább nagy szó, mert ez a kopár, homokbuckás — a kataszteri nyilvántartóban ugyan „erdő”-ként szereplő — földdarab emberemlékezet óta vajmi kevés hasznot hajtott gazdáinak. A kombinát építésével viszont a szakszövetkezetek közös erőfeszítéseinek a végére nem lehet még pontot tenni. Kiskőrös mind a tíz alacsonyabb típusú szövetkezeti gazdasága ugyanis már korábban elhatározta, hogy a nagyüzemi állattenyésztés megalapozása végett az erdőtelki határrészen közösen létesítenek sertéstelepet. Ennek negyedmillió forint költségét a gazdaságok arányosan elosztva viselik (a Petőfi hozzájárulása 32 ezer forint); s ez összegért nem a meglevő közös alaphoz nyúlnak hanem a gazdák a szőlőjük és szántóföldjük minden holdja után 30, illetve 15 forintot fizetnek be. Közösen gondoskodnak majd a takarmányról is. Jelenleg már 48 anyakocát tartanak — számukra nemsokára készen állnak az ólak —, de a kocák számát százra növelik. A szaporulat beállításával jövőre hozzáfognak a közös hizlaláshoz is. így már érthető Cebei István derűje, s példákkal illusztrálva látja az ember pártunk és kormányunk gazdaságpolitikájának a helyességét is, amely figyelembe véve Kiskőrös és vidéke termelési sajátosságait, annak idején lehetővé tette, hogy az itteni parasztság szakszövetkezetekbe tömörülve tehesse meg lépéseit a nagyüzemi gazdálkodás felé. T. I. Hatvan évvel ezelőtt, 1904 április 20-án robbant ki a vasutasok első országos méretű sztrájkja, é z akkori sajtó külön kiadásban foglalkozott a vasút dolgozóinak bérharcával. A sztrájk Szegeden és Budapesten kezdődött, amelynek előzményeire így emlékeznek az idős vasutasok. Április 18-án a szegedi vasutasok kerületi bizottságának „Otthon" leimében 400 vasutas gyűlt össze, s tárgyalták meg, mi lett a sorsa a két nappal korábban benyújtott fizetésrendezési kérelmüknek. A szónokok arról a méltánytalan bánásmódról beszéltek, amelyben bér- követelésüket részesítette a MÁV Igazgatóság. A gyűlésről a szegedi vasutasok táviratot intéztek valamennyi kerületi bizottságnak. hogy április 20-ra a fővárosba hívják össze a vasutasok küldötteit. A szerelvényt \ leakasztják Este ugyancsak az „Otthon ban 500 vasutas — köptük voltak már a jelenlegi Bács-Kiskun megyei vasútállomások képviselői is — újra ülést tartott. Itt ismertették az Igazgatóság vezetőjének rendelkezését, mely megtiltja a szabadság és szabadjegy kiadását, nehogy a fővárosi gyűlésre valaki is elmehessen közülük. A résztvevők tiltakoztak az intézkedés ellen, felszólították a jelenlevőket, hogy aki nem vállal velük szolidaritást, hagyja el a helyiséget. Csupán egy Mészáros nevű vasúti alkalmazott jelentette ki, hogy nem vesz részt a megmozdulásban. Az ország minden részéből érkező táviratok azt jelezték, hogy mintegy 40 ezer MÁV- alkalmazott támogatja a szegedi és budapesti vasutasok mozgalmát. A mozdonyvezetők és vonatkísérők álltak a sztrájk élén. A gyűléseken hozott határozatok hatásosnak bizonyultak. Szegedre április 20-án a budapesti gyorsvonat már nem érkezett meg. A temesvári te- hervonai szerelvényét a sztrájkolok leakasztották a mozdonyról. A Temesvárról Szegedre érkező személyvonat mozdonyvezetője megtagadta a vonat továbbítását a főváros felé. Ekkor a fű tőház mérnöke ment fel a mozdonyra. Alig haladt 200 métert az utasokkal megrakott személyvonat, meghúzták a vészféket. Az állomáson készültségben álló rendőrség vezetője, Po- tyondi Miklós rendőrbiztos, kutatta a teltast, de csak békésen szundikáló utasokat talált. A szerelvényt újra indították, de 50 méterre ismét meghúzták a vészieket. Végül az utasok Szeged-rendezőről visszatértek a városba. Jászai Mari sem utazhatott Ünnepelt színművésznőnk, Jászai Mari, aki éppen Szegeden vendégszerepeit, könyörgött a vasutasoknak, hogy vigyék fel Budapestre, mert ott kell fellépnie. Háromszáz forintot ígért annak, aki felviszi a fővárosba. Küldöttséget menesztettek Jászai Marihoz és udvariasan tudomására hoztak, hogy a szegedi vasutasok a sztrájkot előzékenységből sem törik meg. Egy szegény asszony piciny gyermekével is az állomáson rekedt. Kevés volt a pénze, szállása sem volt. Amikor a sztrájkoló vasutasok ezt megtudták, gyűjtést rendeztek, s az asz- szonyt gyermekével együtt elhelyezték az egyik szállodában. Dél felé a sztrájkolok a szegedi állomástól az akkori Kass-ví- gadóig (jelenleg Hungária-szál- ló) impozáns felvonulást rendeztek. A tüntetőket az utcákon a járókelők tapssal és éljenzéssel fogadták. Tisza István akkori miniszter- elnök kijelentette: „Szuronnyal és fegyverrel, golyóval és akasztófával törjük le a vasutas- sztrájkot.” A Szegedi Napló április 21-i száma azonban így ír: „Az országnak nem szuronyokra, akasztófákra és golyóra van szüksége, hanem közlekedésre, a dolgozó vasutasokra. Tisztességes fizetést kell adni, amiből meg lehet élni.” Április 20-án délután a szegedi és budapesti vasutasok sztrájkja már általánossá vált, megállt az ország vérkeringése. Több mint 36 ezer ember tagadta meg a vasúti szolgálatot. A kormány sem maradt azonban tétlenül. Szegeden a Mars téri laktanyában egy ezred állott készenlétben a beavatkozásra. Századonként vonultak ki és vették őrizet alá a pályaudvart. A „császár“ beavatkozik Ferenc József április 22-én parancsot adott, hogy a magyar vasutasok azonnal álljanak szolgálatba. Egyben elrendelte azt is, hogy aki nem veszi fel a munkát, azt hívják be katonai szolgálatra. A császár és király akkor kiadott parancsa hatásosnak bizonyult a vasutassztrájk ellen. Április 24-én reggel már több vasutas jelentkezett munkára, s délután 4 óráig 180-an álltak szolgálatba. Fél órával később a kerületi bizottság vezetői jelentkeztek az állomáson és bejelentették, hogy a szegedi vasutasok készek a munkát felvenni. Elkeseredetten, szomorú szívvel vették kezükbe a vasutasok a vörös jelzőlámpát, reményeik szertefoszlottak. Az 1904-es április 20-i sztrájkban még nem volt meg a kellő munkásmozgalmi tapasztalata a vasutasoknak. Megmutatta azonban egységét, erejét a munkásosztály, hiszen csaknem két napra teljesen megbénították az ország vérkeringését. A sztrájk letörése után megkezdődött p megtorlás is. A sztrájk szervezői ellen bűnvádi eljárást indítottak. Mindezzel azonban már nem tudták megakadályozni a: uralkodó osztályok a munkás mozgalom erősödését, amely 1 évvel később kikiáltotta a dicső1 séges Tanácsköztársaságot. Sziládi {Sándor Pucér vályog és májliba Szóljunk róluk sorrend szerint. Mikor a látogató Alpár állomásáról a tanácsháza felé igyekszik, a község központjában, főútvonalon két különös házat pillanthat meg. Egyik, hosszú nádfedeles épület a sarkon. Romantikus hangulatot kelt, éppen csak a gólyafészek hiányzik a kéményről. Közelében van a lassanként romosnak minősíthető építmény, amelynek egyetlen ajtaja fölött friss embléma jelzi, hogy a vendéglő a földművesszövetkezeté. Az erősen vedlett vakolat is az elmúlás gondolatát ébreszti, hát még a magukat szép számmal mutogató pucér vályogok. Mi ez, műemlék? Ügy vélik errefelé, hogy ha már Árpád kori romtöredékek vannak a helységben, maradjon mutatóba egy kis rom a szocialista időkből is? Tévedés. A tanácsnál felvilágosítottak, hogy egyszerűen egy régi paraszti szólás tükörképe ez az omlatag vendéglő: Van egy tehén — az épület —, melyet a földművesszövetkezet fej — de elfelejt neki enni adni. Használta, használta, de nem törődött a karbantartásával. Mikor a tanácsvezetők emlékeztették az illetékeseket erre a becsületbeli kötelességre, könnyedén elintézték a választ. „Visszaadjuk a házat a községnek, mert majd új vendéglőt fogunk építeni.” Ebbe a' „nesztek, süssétek meg” elintézésbe a községi tanács végrehajtó bizottsága nem megy bele. Vitatkoznak. Ez a kisvendéglő van a községben, nagyon ráférne a korszerűsítés. Az igen elhanyagolt épület visszadobása a tanácsnak — nem éppen tiszta játék. Az a bizonyos, új vendéglő még csak ígéret. Addig mi lesz? Vagy mégiscsak lehetne valamit kezdeni az idők romlásának kitett eddigi épülettel is? Szeretnének határozott és méltányos megoldást kapni a MESZÖV-től. Á. Mol- _pár József vb-elnök így fogalmazta meg aggodalmát: A vendéglő sorsa talán akkor dől el, amikor a fal már' r á dől a vendégekre? Alpár azok közé a helyiségek közé tartozik, ahol a termelőszövetkezetben sok a tag, kevés a föld. Mikor a Tisza megharagszik — s az idén is ez volt a szeszélye — ebből a kevésből is benyel egy hatalmas darabot. Búzavetés, cukorrépaföld került víz alá, olyan talaj, amelyen 19 mázsa volt legutóbb a búzaátlag. Közel négymillió forint árvízkár sújtotta ebben az évben Alpár lakosságát — hogy ebből mennyit lehet majd visszadolgozni, még a jövő, s az időjárás kérdése is. Most például állattenyésztésben az a helyzet, hogy Kunadacsról, Kunszentmiklósról, tehát a Duna közeli vidékekről kell takarmányt beszereznie a községnek. A jószágok még bent vannak az istállókban, mert a legelőket ellepte az ár. Elgondolhatjuk milyen jövedelemkiesést okoz ez a lakos ságnak. Ráadásul még a májlibaprobléma is tetőm. A múlt évben Alpár is, Tisza új falu is kapott májlibaszerződést, megjegyzendő, hogy harcok árán. A kilónkénti 25 Ft-os átvételi ár és a libánkénti 25 kg kukorica nagy ösztönző arra, hogy a tsz-tagok, s mások házatáján erőteljesen fejlődjön a baromfinevelésnek ez a jövedelmező ága. Az idén, olyasféle megokolással, hogy nem voltak megfelelőek a leadott jószá gok, kihagyták Alpári és Tiszaúj falut a má j 1 i baszerződésekből. A tanácsvezetők szerint ez nem egészen helytálló érv. Ha annak idején, az átvételkor közölték volna a libatartókkal, hogy például még egy-két hetet hizlalni kell az állatokat, aztán adják át — nem lett vol na semmi baj. Egy-két szakmai tanács is megelőzte volna a hibát, segítette volna a minőség javulását. Mert azt bajosan lehet feltételezni, hogy Alpáron, Tiszaújfa- luban kisebb mája lesz a libának ugyanabból a kukoricából, mint mondjuk Kiskunfélegyházán. A két község lakói méltatlankodnak, mert végeredményben mi lesz a következménye az intézkedésnek? Azt a mintegy két és fél ezer hízott libát behordják majd Kiskunfélegyházára, ott adják el, nem saját községükben, így megint költségekbe verik magukat, s elesnék jelentős előnyöktől. A községi tanács vb egy kicsit több oegértést, méltányolást kér a felvilágosí- ó irodától és a MÉK-től. Ez jogos is, hiszen árvíz sújtotta vidéken minden fillérnek szoros helye van.
