Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

\ A kígyósi Nagy Testamentum és alkotói 4 lárgyalóteremhőh Elítélték a városföldi vasúti karambol okozóit Viszályt kerülve, legyünk mielőbb Ifjak, vének, mind békeszeretők. Lám, a rómaiaknak ezt ajánlja Levelében az apostol tanácsa. kosak legyünk, révet keresők, Ne hagyjuk el az igaz kikötőt. rackosunk lesz. Telepítéséhez már az ősszel hozzáfogunk. Az lesz majd az igazi! 3. A középkor nagy francia köl­tőjének e versi déze tével kez­dődik a Kiskunhalasi Állami Gazdaság egyik szocialista bri- gájának naplója. A brigád név­adója ugyanis Francois Villon. Nem különös ez? A sémákat, mint ablaküveg a napfényt, úgy ereszti át tudatunk, ám a szokványostól eltérő elnevezé­sek első hallásra megtörnek rajta, aztán megteremtik a gon­dolatkapcsolások szivárvány rendszerét, és már így kerülnek az értelem ellenőrzése alá. Sokan megrökönyödéssel vet­ték tudomásul a név megvá­lasztását. Szocialista brigád és Villon? Hogy kerül ez egymás mellé? Merész és szokatlan társítás. Friss, mint a tavaszi szelek. Próbálták is lebeszélni őket az elnevezésről. H asztalan. (Villon) A brigádnapló március 30-i bejegyzése ezt így örökíti meg: „Ma Francois Villonról beszél­gettünk. Sokan nem is tudták, hogy ki vodt ő, de ez az el­hangzott versekből és a ma­gyarázatokból érthető lett. így ma már a brigád minden tagja tudja, ki a mi névadónk.” s ái fi ia Pl ____1 1. Tény, hogy a Francois Villon brigád több mint egy éve lé­tezik. Tavaly tavasszal a kígyósi üzemrészen is nekilendült a szo­cialista brigádmozgalom. Minkó István munkacsapatának kilenc embere elhatározta: Részt vesz­nek a megtisztelő címért való vetélkedésben. Ebédszünetben épp erről beszélgettek, amikor odament hozzájuk Csősz Sán­dor, az üzemrész vezetője, aki fiatalember, pár évvel ezelőtt végezte el a kertészeti és sző­lészeti főiskolát. Kezében a legújabb kiadású Villon-kötet. A brigád tagjainak kérésére felolvasott belőle néhány bal­ladát. Aztán arról beszéltek, mi legyen a brigád neve. Valaki közbeszólt: „Legyen Villon!” A többieknek is tet­szett az ötlet, s elfogadták. Meg kell hagyni, hogy mind­egyikőjük szabályszerűen írja le és ejti az idegenhangzású nevet Kivéve a kampányok idején a brigád mellé beosz­tott idősebb kisegítőket, akik többnyire ekképp magyarosítják a gall költő nevét: Francia Vil­mos. |2. A brigád tavaly ősszel el­nyerte a szocialista címet, kü­lön is dicséretben részesült mint az üzemrész legjobb mun­kacsapata. A tagjai által tele­pített szőlő 92,3 százalékos mér­tékben eredt meg, a burgonya, amit kapálta)*:, soha nem volt gazos, s elég nagy átlagtermés­sel fizetett. A telepítés alá, éjjeli műszakban, 70 holdat trá­gyáztak meg Nemegyszer el­romlott az aggregátor, ilyenkor viharlámpa fényénél rakodtak. Általában ők mentek rakodni az állomásra, ha valami érke­zett az üzemrész címére. Éj­szaka is, természetesen, Főleg a betonoszlopokkal volt a sok munka. Azokat ők maguk rak­ták le a végleges helyükre is — 40 holdon. Tavaly ősszel közülük válo­gatták ki a rozs vetéséhez a gépkezelőket. És most Csősz Sándor arról beszél, hogy a gazdaság vezetői már kiadták a mérnök öknek az utasítást: Cldják meg az idén a kígyósi rozs gépi aratását. Mert a kombájnok mostani szerkezete erre nem lesz alkalmas. Február óta az idén is állan­dóan munkában van a brigád. Harminc holdon telepített sző­lőt, nagyobb részt a Lenz Mo- ser-féle módszerrel. De egyéb munkákból is kivették részü­ket, egyebek közt a kukorica gépi vetéséből is. Jelenleg a tavaly telepített szőlőt kapál­ják. im Ge KÉPRE6ÉNYVÁLTOIAT: Tizennégyen ülünk a homo­kon: A brigád tizenkét tagja, az üzemrész vezetője, meg én, az újságíró. Eeszélgetünk. Kö­röttünk a messzeség, Kiskun- majsa 14, Pusztamérges és (Il­lés 7—7 kilométer. Alighanem az Alföld legfélreesőbb tanya­világa. Itt élnek ezek az em­berek, itt is laknak, ki csak egy, ki meg öt kilométerre. Többségük fiatalember, Szűcs Antal például csak 27 éves, „korelnöknek” azonban, ha len­ne itt ilyen, a hatvanhárom éves Halász Imre bácsit vá­lasztanák meg. „Reméljük 5—6 év múlva villany mellett olvashatjuk e sorokat” — áll a bejegyzés a brigádnaplóban, s ilyenkor ér­zi az ember igazán, mennyire nyomasztó a tanyarendszer. Az­tán: „Tanyaközpont, új, mo­dern lakások, mozi, televízió” — ézek a szavak viliódznak a hc-mokkavaró májusi szélben. S önkéntelenül a bokrosodó szőlővesszőket figyeljük, ame­lyeknek a hozamából megszü­letik az, amire joggal áhítoz­nak itt a homokvilág emberei, az egykori uradalmi cselédek, illetve fiaik. — Itteni területünk 1650 hold — sorolja Csősz Sándor. — Szőlőt már 275 holdon telepí­tettünk. Amott — és mutatja —• 400 hold összefüggő ősziba­M ilyen az összetartás a bri­gádban? — Innen már „megpucolt” néhány ember — mondja a bri­gádvezető és kajla kalapját a szemébe húzza. — Hogy miért? Szombat délután és vasárnap büdös volt nekik a munka, de különben sem „hajtottak” úgy, mint mi. Az egyik például azt mondta, hogy ő megelégszik havi ezer forint keresettel is, de a „hivatalos munkaidő” le­telte után hagyjanak neki bé­két. Erre mi megkértük, hogy ő is hagyjon nekünk békét, ha így gondolkodik. A legemlékezetesebb S. I. tá­vozása. — Nem volt rossz munkaerő — szól közbe az egyik fiatal­ember —, de túlságosan sze­rette az italt. Mi kibeszélhet­tük a lelkünket, hogy így, meg úgy, tönkreteszi magát, nem használt. Aztán komoly követ­kezménye is lett a dolognak, amikor egyszer bementünk ra­kodni a majsai állomásra. Ve­lünk jött ő is, de mire munká­hoz láttunk volna, részeg volt, mint a csap. Miatta aztán el­késtünk, s akkor az egyszer fekbért kellett fizetni. — Három gyereke van a sze­rencsétlennek — veszi át a szót egy idősebb ember. — Mi javasoltuk állami gondozásba Annak idején írtunk, sőt fényképet is közöltünk a város­földi vasúti szerencsétlenségről, amely 1963. szeptember 25-én a kora hajnali órákban követ­kezett be, és több mint egymil­lió forint kárt okozott. Az ügy­ben a kecskeméti megyei bí­róság dr. Kiinger vezette bün­tetőtanácsa hosszabb tárgyalás után a múlt héten hozott ítéle­tet, amelyben hat ember bűnös­ségét állapította meg. A 2768-as számú tehervonat szeptember 25-én 23 órakor in­dult Szolnokról. A szerelvényen Fehér József mozdonyvezető, Kiss Ferenc fűtő, Pákái Imre vonatvezető és Magda Imre fé­kező utaztak. Katonatelepre ér­kezve azt az utasítást kapták, hogy Kecskeméten nem kell megállniuk, hanem csak Város­földön, ahol két kocsit lekap­csolnak. Meg kell jegyezni, hogy a négy ember a megengedett 18 óra szolgálati időt régen letöl­tötte, és már túl voltak a har­mincadik szolgálati órán is. Fá­radtak, kimerültek voltak, fi­gyelmük lankadt. Amikor Vá­rosföld állomás előtt Fehér Jó­zsef kitekintett, a szabad utat biztosító térközjelző után az előjelzőn két zöld és egy sárga fényt látott, ami azt jelentette, hogy „szabad az út a kitérőbe”. A mozdonyvezető, mint ahogy ilyenkor szokás, csökkentette a gép sebességét, és tovább ha­ladt, de ezután már nem nézett ki sem ő, sem pedig Kiss Fe­renc fűtő. A vonaton levő má­sik két ember: Pákái Imre vo­natvezető és Magda Imre féke­ző a kalauzkocsiban tartózko­dott, bár Magdának a fékállá­son kellett volna lennie, és fi­gyelni a jelzők állását. Ugyan­ez volna a feladata a vonatve­zetőnek is. Ezt a kötelezettsé­güket mindketten megszegték. De mi történt ezalatt az állo­máson? Apró Ferenc mozdonyvezető 3 óra 7 perckor érkezett a 798- as tehervonattal Városföldre, ahol tolatást végzett. Szerelvé­vételüket. Azóta ez már meg is történt. Hogy a fizetés után négy nap­pal egy fillérje sem volt, már nem tűnt fel. Ennivalót a bri­gádtagoktól kapott, akik hasz­nált ruhákat is adtak a gyer­mekeinek. Egy ízben sikerült rábeszélni, hogy pénzét adja át a brigádvezetőnek, s azt rész­leteiben kapja vissza. De ez a módszer sem használt: Végül kénytelen volt megvál­ni a brigádtól, sőt a gazdaság­tól is. I 5- 1 Reggel hatkor kezdik a mun­kát, este hatkor, vagy fél hét­kor fejezik be — utána bizony örülnek, hogy megtérhetnek családi körükbe. Télen persze más, akkor több idő van az ösz- szejövetelre, egy kis bor — meg birkapaprikás mellett kvater­kázásra, ahol a brigádvezető is nyéből több kocsi azon a har­madik vágányon volt, amelyik­re a Fehér József által vezetett vonatot akarták ráengedni, a váltó is így volt beállítva. Te- recskei Péter váltókezelő gon­datlansága elsősorban itt mu­tatkozott meg, mert az ő köte­lessége lett volna átállítani a váltót. Amikor azt látta, hogy a Kecskemét felől érkező te­hervonat a harmadik vágány felé halad, a szabadot mutató jelzőt szinte a mozdony „orra előtt” állította tilosra. Az összeütközést azonban még mindig el lehetett volna kerülni, ha a lefékezett, álló szerelvény és a váltó között le­vő Srájer Vilmos tisztában van a feladatával, és azt el is vég­zi. Kötelessége lett volna ugyan­is meggyőződni a váltó állásá­ról, mert azt még az utolsó pil­lanatban is lehetett volna ál­lítani. Ehelyett azonban, ami­kor meglátta, hogy a vonat a harmadik vágányra futott be, ijedtében elszaladt. Az összeüt­közés azonban a következő pil­lanatban megtörtént. Szerencsé­re személyben nem esett sérü­lés, de az álló szerelvényen le­vő két tartálykocsi petróleum­tartalma kigyulladt, és hatalmas lángokkal égett. A megyei bíróság a hat em­ber bűnösségét foglalkozás kö­rében elkövetett gondatlan ve­szélyeztetés és a társadalmi tu­lajdonban különösen nagy kárt okokzó gondatlan rongálás bűn­tettében állapította meg, és ezért Fehér József mozdonyve­zetőt tízhónapi felfüggesztett, Kiss Ferenc fűtőt nyolchónapi felfüggesztett, Srájer Vilmost hathónapi felfüggesztett, Magda Imrét pedig háromhónapi fel­függesztett szabadságságvesz- téssel sújtotta. Terecskei Péter váltókezelőt egyévi szabadság- vesztéssel büntette a bíróság, de mivel őt terheli a legsúlyo­sabb mulasztás, így a felfüg­gesztés kedvezményében nem részesülhetett ( G. S. elmond néhány Villon-balla- dát a névadó tiszteletére. De hát elég-e a szorgalom, az igyekezet a homokvidék teljes átalakításához? Bizony, ezen a kérdésen sokszor elgondolkod­nak a brigád tagjai, főként a fiatalok. S közülük hárman nemcsak gondolkodnak, tanul­nak is, hogy szakképesítést sze­rezzenek. Minkó István. Min­kó László és Kürti Lajos most végzi az első évet a szőlő- és gyümölcstermesztési szakmun­kásképző tanfolyamon. A tanulás sem könnyű itt a pusztán, majdhogynem ember- feletti áldozatot követel, s ta­lán nem is csoda, hogy csak a fiatalabbak mernek hozzáfogni. De nekik meg is kell ezt ten­niük, hogy méltó „Nagy Testa­mentumot” hagyjanak maguk után: Sok száz holdas viruló szőlőket és gyümölcsösöket. Mert ezek megalkotása is felér egy költői életművel. Hatvani Dániel AMIKOR A 6YARMA TÜGYt MINISZTER BR4DFORO TAR - SASÁGÁBAN ELtNOULT, NEM TUDTA , HOGY A VEZÉR­KARI SZÁZADOS 4 DARÁN HÍRSZERZŐ SZOLGÁLAT EGY HZ VEZETŐJE. ÚTBAN KVANG GENERÁLIS FELÉ 4 DZSUNGELBÓL ELCjrÖRTEK EMBEREI ÉS FOG­istt'/t ez 1 re -rrtiz is PISZKOS FRED EZ toó ALATT TERV MÓDOSÍTÁST HA3T VÉGRE, AMINEK EREDMÉNYEKÉPPEN A CIR­KÁLÓ A PARTMENTI LOMBOK ALÁ RED T(j ZIK . BUNKO RADIOS ! AZONNAL SZE­RELD LE AZ ADÓ- VEVŐ KÉ­SZÜLÉKET, S A KABINODAT IOEIG LENESEN HELYEZŐ AY ARRA A BÁRKÁRA ! ^,^.1 I-*- FOLYTATÓ UK

Next

/
Thumbnails
Contents