Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

0 's GALLÉROK Rajzunkon elsőnek fémszá­las anyagból készült blúz nyak­részét mutatjuk: ferdén szabott sálgallér, csomóra kötve. Má­sodik és harmadik mintánk anyag nylon. Az előbbi: Kes­keny fodorban végződő gallért is tűzéssel díszített. Nagy divat az idén a megkötős rollni-gal- lér. Kosztümkabáton kívül hordják, de akkor is csinos, ha fölötte gomboljuk be kabátun­kat. Végül: Fehér puplinblúz- gallér, Ez az úgynevezett „bubi­végig, a blúz elején fodrocskák kísérik. Minden sor fodron egy- egy gyöngy-gomb. A másik: Másfél centiméter széles anyag­csíkból rózsát képezünk. Ez úgy történik, hogy a fodorként meghúzott anyagot még szóró- . sabbra húzzuk, s a lehetőség szerint egy pontban varrjuk! össze. — Az eddig bemutatott! formák estére, vagy ünnepé- ! lyes alkalmakra valók. Revertelen kiskabáthoz esi- j nos megoldás a következő an- ; golos. pikéblúz gallérja. A kö- j vetkező plasztronos nyak. A j keskeny rever is és a plasztron j Ilyen is van... Szétszerelhető, többfélekép­pen variálható polcaink már vannak, az asztalok között is akad kicsi, alacsony, nagy, absztrakt formájú, kerek és hosszúkás, de a székek körül minden marad a régiben. Ülő­bútorokból nagyon szegényes választék áll a vevők rendel­kezésére. Be kell érniök a ha­gyományos formákkal, vagy ezek kissé • modernizált szab­ványtípusával, melyek olykor kényelmetlenek is. De hát van másmilyen? Van. Külföldön. Az alábbi képekben ízelítőt adunk belőlük. Remélhetőleg bútorgyártásunk legfrissebb modelljei sem maradnak el mögöttük... Mint egy nyitott könyv, olyan ez a szép, kis helyet foglaló, acélvázas francia fotel. Merészebb vonalú, a bor- oélyszékre emlékeztető „kacsa­lábas” modell, ráerősíthető fej­támlával. Nagyon kényelmes. Az idősebbek még emlékez­nek rá. a fiatalok most újból felfedezik. Hintaszék fából, rá­erősíthető laticel, vagy vászon- liuzatú párnarésszel. gallér” fiatalnak, idősebbnek egyaránt előnyös. Rajzunkon keskeny fekete bársony szalag­csokor díszíti. Fóti Margit A nevelő lőréimé C okszor keresnek fel szü- J lök gyermekeik nevelé­sével kapcsolatos problémák­kal. Nemegyszer ügyészek szó­jába illő, logikusan és szenve­déllyel felépített vádbeszédben marasztalják el engedetlen, hazudozó, felelőtlen, hálátlan, „huligán magatartású” gyer­mekeiket. Amikor egy kicsit utána kérdezek, hogy vajon milyen jelentős szerepet játszik az ilyen szülők életében gyerme­keik nevelésének feladata, gondja, foglalkoznak-e rend­szeresen gyermekeik érzel­mi, szellemi problémáival, szakítanak-e időt rendszere­sen és feltétlenül arra, hogy minden nap szóba állja­nak gyermekeikkel, hogy ér­deklődnek-e időtöltésük, örö­meik és bánataik, kudarcaik és sikereik iránt — a legtöbb esetben meglepő a válasz. „Nem, nem, bizony nem.” S mi az indokolás? Legtöbbször ilyenféle kitérés: „Nincs rá időm! — Nem bírom idegek­kel!” Sok szülő azt hiszi, hogy a gyermeknevelés kötelessége és felelőssége kizárólagosan a ta­nító- és nevelőintézmények, vagyis az iskolák, a pedagógu­sok feladata, s ezzel a magya­rázattal igyekszik megnyugtat­ni lelkiismerefét. Még akkor is, ha lelke mélyén valahol érzi azt. hogy elengedhetetlen szülői kötelessége következete­sen és céltudatosan törődni gyermekeivel, gondoskodni tes­ti—lelki—szellemi fejlődésük­ről, kibontakozásukról. U a az időhiányról éa rossz ** Idegállapotukról panasz­kodó szülőket alaposan kikér­deznénk, mivel töltik el nap­jaik 24 óráját talán őket is meglepő eredményekre jut­nánk. Kiderülne, hogy a tár­sadalom érdekeit és saját gyer­mekeik hasznát, boldogságát biztosító elmélyülő, céltudatos, körültekintő neveléshez szük­séges időt, ideg energiákat és türelmet nagyon sok esetben tized- vagy akár huszadrangú feladatok elvégzésére fordítják. Ahelyett hogy felsorolnánk azokat az időtöltéseket, ame­lyek sok, a gyermeknevelésre időt szakítani nem tudó szülő napi vagy heti órarendjébe feltétlenül beleférnek, inkább az olvasókra bízzuk e művelet elvégzését. Hány ember van, aki növé­nyei, állatai gondozásával, bé­lyeggyűjteménye gyarapításá­val, kártyapartnerei ügyeivel HOGY TETSZETT? — kérdezte tőlem ismerősöm, amikor kifelé tolongtam a legutóbbi kecske­méti fürdőruha-be­mutatóról. — Felüdülés! — válaszoltam neki tömören, s ezt szó- szerint értettem. Kint ugyanis — jó vasárnapi szokásá­hoz híven — szo­morú volt az idő, fújt a szél, hűvös volt, szemerkélt az eső. S bent? Lát­hatták olvasóink a keddi lapunkban: gyönyörű vonalú ifjú hölgyek lejtet­tek a dobogón könnyű strandru­hában és isteni bi­kiniben. (Egyem a zúzáját, aki felta­lálta!) Hát nem fel­üdülés ez a hosszú tél miatt elvadult és nekikeseredett férfinépnek? Végre valami látnivaló! — ez volt a jelenle­vők egyöntetű vé­leménye. Azaz mégsem... Egy nyolcvan év körüli bácsika ül­dögélt az első sor­ban, s hogy, hogy- nem, elszendere- dett, a legszebb látnivalókra fittyet hányva. Nem úgy egy másik hetven év körüli .,fiatal­ember”. FeláXL es úgy vette szemügy­re a csinos rr.ane keneket. S neki volt a legtöbb esze. Hisz ingyenbe volt, akár így, akár úgy nézte valaki. Csak szegény hölgyek tiltakoz­tak, mert semmit sem láttak az előre furakodó, másnemű lények­től, akik elfogták előlük a kilátást. De hát ez egyszer nem volt igazuk a háborgóknak. Mert ugyan kinek a ked­véért csinálták ezt a fürdőruha-bemu­tatót, ha nem a mi kedvünkért, igaz, férfitársaim? Én legalábbis így vé­lem. Hiszen csupa nádszál modellt láttunk. Márpedig, ha asszonykáinkhoz akart volna igazod­ni a rendezőség, akkor nyilván a ,teltkarcsú” mane- kenek lettek x:olna többségben ■ ■ ■ Hogy egészen szemtelen ne le­gyek. (T—ál.) többet foglalkozik, mint gyer­mekeivel. Nagyon elítélendő szemléletmód ez. S azt hiszem, nem követelünk túlságosan sokat a szülőktől, ha elvárjuk tőlük, hogy minden napjuknak legyenek olyan órái vagy leg­alább negyedórái, tízpercei, amelyekben teljesen és kizáró­lagosan gyermekeik ügyeivel foglalkoznak. Féltve kell őriz­ni azokat az életkereteket, — amelyek folyamatosan biztosít­ják azt, hogy a család tagjai mindennap együtt lehessenek valamennyi ideig. A szülőknek mindig ér- " deklődnie kell gyerme­kei ügyei, problémái, időtölté­sei, szórakozásai, feladatai iránt. A család tagjai nem él­hetnek egymás mellett érdek­telen idegenekként. Ha már idáig fajul a helyzet, csak egy lépés szükséges a család szét­eséséig, a gyermekek fejlődé­sét jó irányban tartó gondos­kodás teljes elapadásáig. S ak­kor már rendszerint késő a megbánás, az önmarcangoló lelkiismeretfurdalás. Sokkal könnyebb a bűnbakkeresés, a mások hibáztatása. I dő és türelem — milyen * viszonylagos fogalmak. S ha sokfélére telik, sokfélére nem telik belőlük, akkor meg­felelő rangsort kell közöttük megállapítani. S a pedagógus, a gyermekpszichológus sem te­het mást, mint hogy követke­zetesen és meggyőződéséből fakadóan hangsúlyozza: E rang­sor élén feltétlenül ott kell állnia a gyermeknevelésre, személyiségük fejlesztésére szánt időnek, idegenergiának és türelemnek. Dr. Harsányi István Recept VAR API SZELETKÉK: 15 deka mogyorót vagy diót, 15 deka cuk­rot 1 tojásfehérjével és fél cit­rom levével gyúródeszkán össze­gyúrunk és kisujjnyi vékonyságú­ra kinyújtjuk. Bevonjuk a követ­kező habbal: 11 deka cukorból, 1 tojásfehérjéből és fél citrom le­véből kemény keveréket készítünk. Rákenjük a tésztára, amelyet egyenlő szeletekre vágunk. Kikent, lisztezett tepsibe tesszük és lassú tűznél inkább szárítjuk, mint süt­jük. a (íioat Kendőformájú lila kalap se­lyemből. Széles karimájú sima dél­utáni kalap nylonszalmából. R londoni út «lőtt Mennyi lehet a távolság Kun- szentmiklós és London között? Valószínű, hogy több ezer kilo­méter. S a képen látható strandtáskák innen, a Kun- szentmiklósi Háziipari Szövet­kezet udvaráról Londonba „in­dulnak”. Csabai Kálmán, a szö­vetkezet szabásza készíti elő a hosszú útra a rafiából szőtt, élénk színű kézitáskákat, me­lyek minden bizonnyal az idei nyár kedvelt divatcikkévé vál­nak az angol fürdőhelyeken is. A múlt negyedévben 15 ezer táskát vásárolt a ikezettöl a kül- és belkereskedelem, és a szezonidőre további harminc- ötezer strandtáskát szállítanak a külföldi és hazai megrende­lők részére.

Next

/
Thumbnails
Contents