Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
0 's GALLÉROK Rajzunkon elsőnek fémszálas anyagból készült blúz nyakrészét mutatjuk: ferdén szabott sálgallér, csomóra kötve. Második és harmadik mintánk anyag nylon. Az előbbi: Keskeny fodorban végződő gallért is tűzéssel díszített. Nagy divat az idén a megkötős rollni-gal- lér. Kosztümkabáton kívül hordják, de akkor is csinos, ha fölötte gomboljuk be kabátunkat. Végül: Fehér puplinblúz- gallér, Ez az úgynevezett „bubivégig, a blúz elején fodrocskák kísérik. Minden sor fodron egy- egy gyöngy-gomb. A másik: Másfél centiméter széles anyagcsíkból rózsát képezünk. Ez úgy történik, hogy a fodorként meghúzott anyagot még szóró- . sabbra húzzuk, s a lehetőség szerint egy pontban varrjuk! össze. — Az eddig bemutatott! formák estére, vagy ünnepé- ! lyes alkalmakra valók. Revertelen kiskabáthoz esi- j nos megoldás a következő an- ; golos. pikéblúz gallérja. A kö- j vetkező plasztronos nyak. A j keskeny rever is és a plasztron j Ilyen is van... Szétszerelhető, többféleképpen variálható polcaink már vannak, az asztalok között is akad kicsi, alacsony, nagy, absztrakt formájú, kerek és hosszúkás, de a székek körül minden marad a régiben. Ülőbútorokból nagyon szegényes választék áll a vevők rendelkezésére. Be kell érniök a hagyományos formákkal, vagy ezek kissé • modernizált szabványtípusával, melyek olykor kényelmetlenek is. De hát van másmilyen? Van. Külföldön. Az alábbi képekben ízelítőt adunk belőlük. Remélhetőleg bútorgyártásunk legfrissebb modelljei sem maradnak el mögöttük... Mint egy nyitott könyv, olyan ez a szép, kis helyet foglaló, acélvázas francia fotel. Merészebb vonalú, a bor- oélyszékre emlékeztető „kacsalábas” modell, ráerősíthető fejtámlával. Nagyon kényelmes. Az idősebbek még emlékeznek rá. a fiatalok most újból felfedezik. Hintaszék fából, ráerősíthető laticel, vagy vászon- liuzatú párnarésszel. gallér” fiatalnak, idősebbnek egyaránt előnyös. Rajzunkon keskeny fekete bársony szalagcsokor díszíti. Fóti Margit A nevelő lőréimé C okszor keresnek fel szü- J lök gyermekeik nevelésével kapcsolatos problémákkal. Nemegyszer ügyészek szójába illő, logikusan és szenvedéllyel felépített vádbeszédben marasztalják el engedetlen, hazudozó, felelőtlen, hálátlan, „huligán magatartású” gyermekeiket. Amikor egy kicsit utána kérdezek, hogy vajon milyen jelentős szerepet játszik az ilyen szülők életében gyermekeik nevelésének feladata, gondja, foglalkoznak-e rendszeresen gyermekeik érzelmi, szellemi problémáival, szakítanak-e időt rendszeresen és feltétlenül arra, hogy minden nap szóba álljanak gyermekeikkel, hogy érdeklődnek-e időtöltésük, örömeik és bánataik, kudarcaik és sikereik iránt — a legtöbb esetben meglepő a válasz. „Nem, nem, bizony nem.” S mi az indokolás? Legtöbbször ilyenféle kitérés: „Nincs rá időm! — Nem bírom idegekkel!” Sok szülő azt hiszi, hogy a gyermeknevelés kötelessége és felelőssége kizárólagosan a tanító- és nevelőintézmények, vagyis az iskolák, a pedagógusok feladata, s ezzel a magyarázattal igyekszik megnyugtatni lelkiismerefét. Még akkor is, ha lelke mélyén valahol érzi azt. hogy elengedhetetlen szülői kötelessége következetesen és céltudatosan törődni gyermekeivel, gondoskodni testi—lelki—szellemi fejlődésükről, kibontakozásukról. U a az időhiányról éa rossz ** Idegállapotukról panaszkodó szülőket alaposan kikérdeznénk, mivel töltik el napjaik 24 óráját talán őket is meglepő eredményekre jutnánk. Kiderülne, hogy a társadalom érdekeit és saját gyermekeik hasznát, boldogságát biztosító elmélyülő, céltudatos, körültekintő neveléshez szükséges időt, ideg energiákat és türelmet nagyon sok esetben tized- vagy akár huszadrangú feladatok elvégzésére fordítják. Ahelyett hogy felsorolnánk azokat az időtöltéseket, amelyek sok, a gyermeknevelésre időt szakítani nem tudó szülő napi vagy heti órarendjébe feltétlenül beleférnek, inkább az olvasókra bízzuk e művelet elvégzését. Hány ember van, aki növényei, állatai gondozásával, bélyeggyűjteménye gyarapításával, kártyapartnerei ügyeivel HOGY TETSZETT? — kérdezte tőlem ismerősöm, amikor kifelé tolongtam a legutóbbi kecskeméti fürdőruha-bemutatóról. — Felüdülés! — válaszoltam neki tömören, s ezt szó- szerint értettem. Kint ugyanis — jó vasárnapi szokásához híven — szomorú volt az idő, fújt a szél, hűvös volt, szemerkélt az eső. S bent? Láthatták olvasóink a keddi lapunkban: gyönyörű vonalú ifjú hölgyek lejtettek a dobogón könnyű strandruhában és isteni bikiniben. (Egyem a zúzáját, aki feltalálta!) Hát nem felüdülés ez a hosszú tél miatt elvadult és nekikeseredett férfinépnek? Végre valami látnivaló! — ez volt a jelenlevők egyöntetű véleménye. Azaz mégsem... Egy nyolcvan év körüli bácsika üldögélt az első sorban, s hogy, hogy- nem, elszendere- dett, a legszebb látnivalókra fittyet hányva. Nem úgy egy másik hetven év körüli .,fiatalember”. FeláXL es úgy vette szemügyre a csinos rr.ane keneket. S neki volt a legtöbb esze. Hisz ingyenbe volt, akár így, akár úgy nézte valaki. Csak szegény hölgyek tiltakoztak, mert semmit sem láttak az előre furakodó, másnemű lényektől, akik elfogták előlük a kilátást. De hát ez egyszer nem volt igazuk a háborgóknak. Mert ugyan kinek a kedvéért csinálták ezt a fürdőruha-bemutatót, ha nem a mi kedvünkért, igaz, férfitársaim? Én legalábbis így vélem. Hiszen csupa nádszál modellt láttunk. Márpedig, ha asszonykáinkhoz akart volna igazodni a rendezőség, akkor nyilván a ,teltkarcsú” mane- kenek lettek x:olna többségben ■ ■ ■ Hogy egészen szemtelen ne legyek. (T—ál.) többet foglalkozik, mint gyermekeivel. Nagyon elítélendő szemléletmód ez. S azt hiszem, nem követelünk túlságosan sokat a szülőktől, ha elvárjuk tőlük, hogy minden napjuknak legyenek olyan órái vagy legalább negyedórái, tízpercei, amelyekben teljesen és kizárólagosan gyermekeik ügyeivel foglalkoznak. Féltve kell őrizni azokat az életkereteket, — amelyek folyamatosan biztosítják azt, hogy a család tagjai mindennap együtt lehessenek valamennyi ideig. A szülőknek mindig ér- " deklődnie kell gyermekei ügyei, problémái, időtöltései, szórakozásai, feladatai iránt. A család tagjai nem élhetnek egymás mellett érdektelen idegenekként. Ha már idáig fajul a helyzet, csak egy lépés szükséges a család széteséséig, a gyermekek fejlődését jó irányban tartó gondoskodás teljes elapadásáig. S akkor már rendszerint késő a megbánás, az önmarcangoló lelkiismeretfurdalás. Sokkal könnyebb a bűnbakkeresés, a mások hibáztatása. I dő és türelem — milyen * viszonylagos fogalmak. S ha sokfélére telik, sokfélére nem telik belőlük, akkor megfelelő rangsort kell közöttük megállapítani. S a pedagógus, a gyermekpszichológus sem tehet mást, mint hogy következetesen és meggyőződéséből fakadóan hangsúlyozza: E rangsor élén feltétlenül ott kell állnia a gyermeknevelésre, személyiségük fejlesztésére szánt időnek, idegenergiának és türelemnek. Dr. Harsányi István Recept VAR API SZELETKÉK: 15 deka mogyorót vagy diót, 15 deka cukrot 1 tojásfehérjével és fél citrom levével gyúródeszkán összegyúrunk és kisujjnyi vékonyságúra kinyújtjuk. Bevonjuk a következő habbal: 11 deka cukorból, 1 tojásfehérjéből és fél citrom levéből kemény keveréket készítünk. Rákenjük a tésztára, amelyet egyenlő szeletekre vágunk. Kikent, lisztezett tepsibe tesszük és lassú tűznél inkább szárítjuk, mint sütjük. a (íioat Kendőformájú lila kalap selyemből. Széles karimájú sima délutáni kalap nylonszalmából. R londoni út «lőtt Mennyi lehet a távolság Kun- szentmiklós és London között? Valószínű, hogy több ezer kilométer. S a képen látható strandtáskák innen, a Kun- szentmiklósi Háziipari Szövetkezet udvaráról Londonba „indulnak”. Csabai Kálmán, a szövetkezet szabásza készíti elő a hosszú útra a rafiából szőtt, élénk színű kézitáskákat, melyek minden bizonnyal az idei nyár kedvelt divatcikkévé válnak az angol fürdőhelyeken is. A múlt negyedévben 15 ezer táskát vásárolt a ikezettöl a kül- és belkereskedelem, és a szezonidőre további harminc- ötezer strandtáskát szállítanak a külföldi és hazai megrendelők részére.
