Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
Elbírják a nagyobb felelősséget Már nem gimnáziumi ia- * * nulók a szó szoros értelmében, de még érettek sem — legalább is bizonyítvánnyal tanúsíthatóan nem. Szombaton ballagtak, csütörtökön kezdték az írásbelit. A két nevezetes nap között kisebbfajta rögtönzött ankétra hívtuk össze a Kecskeméti Katona József Gimnázium húsz tanulóját. Az új érettségi vizsgaszabályzatról beszélgettünk. A húsz fiú és lány a IV/c és a IV/d osztály tanulói. Az előbbi úgynevezett reál osztály, az utóbbi orosz nyelvi tagozatos. A reálosoknak magyarból, történelemből és matematikából kell érettségit tenniük, ezenkívül egy választott tárgyból. Az orosz tagozatosok negyedik tárgya az orosz nyelv lesz. De öt tantárgyból is érettségizhet, aki akar. Hajlamai, képességei szerint — főképp pedig az egyetemi felvételi vizsga követelményeinek szem előtt tartásával ki-ki saját belátása szerint választhatja az ötödik tárgyat. A c) osztályból kilencen voltak ott a beszélgetésen, közülük hatan 5 tárgyból fognak érettségizni. A választott tárgyak között felsorolták a fizikát, biológiát, oroszt, angolt, még a testnevelést is. A biológiát az választotta, aki orvostudományi egyetemre kéázül. A testnevelésből vizsgázó két diák közül azonban csak az egyik készül testnevelő tanárnak, a másik csupán „passzióból”, a tárgy iránti szeretetből vizsgázik. A IV/d jelenlevő 11 tanulója közül öten érettségiznek öt tárgyból. A fizikát az egyik vegyipari egyetemre készülő lány választotta, egy fiatalember az Agrártudományi Főiskolára jelentkezett, biológiából érettségezik. Két lány németből tesz érettségit (ezt a tárgyat nem is tanulták az iskolában, magánúton tették le az osztály vizsgát), mert orosz—német szakos tanárnak készülnek. A következő a Közgazdasági Egyetem külkereskedelmi szakára jelentkezett, az orosz mellett latinból is érettségizik. Szokatlan — de nem logikátlan a választása, hiszen, aki jól ismeri a latint, könnyebben tanulja a nyugati nyelveket. Mi a véleményük az új vizsgaszabályzatról? Az első vélemény meglepő. A szabályzat értelmében ugyanis, ha valakinek valamelyik tárgyból a második osztálytól kezdve jelese volt, nem kell belőle írásbeli vizsgát tennie. A felszólaló ezt igazságtalannak találta, ö ugyan nem írásbelizik, de tud olyan példát, hogy „becsúszott” valakinek egy négyes az előző években, s most írásbelit is kell tennie, pedig talán jobb is, mint a másik, akit felmentettek. Ezt a rendelkezést csak két év múlva kellett volna életbeléptetni — mondta —•, amikor a mostani másodikosok érettségiznek majd. Van, aki bólogat, többen tiltakoznak. Megjegyzik, hogy ez nagyon szép együttérzés a felszólalótól, de miért ne jutalmaznák már most a mindvégig igyekvőket? A következőkben aztán mind izgalmasabb vita kerekedik. A IV/c-ben nagyjából az osztály fele választotta a fizikát. Emiatt tanáruk igen lelkiismeretesen igyekezett felkészíteni az egész osztályt. Tételenként vették át a második félévben az érettségi anyagát. Igen ám, de ez az osztály másik felének túl nagy megterhelést jelentett! A négy esztendő anyagának tétel szerinti átismétlése nem felesleges a kötelező tárgyakban: a magyarban, a történelemben és a matematikában. Ezekből mindenkinek érettségiznie kell, mindenkinek egyformán érdeke tehát a kemény munka. Nem jelentett az ismétlés felesleges munkát az idegen nyelvekben sem. A Vili. osztály anyagában ugyanis minden előzőleg megtanult ismeret bennfoglaltatik, hiszen aki rosszul tanulta meg, mondjuk, a főnévragozást, nem ismerheti jól a nyelvet, nem kaphat jelest a lV-ben sem, pedig az már nem „negyedikes anyag”. Hanem a fizika, az más. Ha valaki annak idején nem tanulta meg jelesre a hangtant, attól még felelhet jelesre a mechanikából, vagy az elektromosságból. A tételek szerinti ismétlés itt azt jelentette, hogy a gimnázium teljes anyagát át kellett venni újra a negyedikben, azoknak is, akik pedig nem szándékoztak érettségit tenni fizikából. Emiatt aztán kevesebb idejük jutott a „saját” érettségi tárgyaikból való felkészülésre. Mit lehetne tenni, hogyan lehetne ezt elkerülni a jövőben? P lhangzott olyan javaslat: “ kevesebbet követeljenek a negyedikben azoktól, akik nem érettségiznek fizikából, szigorúbbak legyenek viszont a követelmények azokkal szemben, akik érettségi tárgynak választották. De mindjárt elhangzottak az ellenvetések is: Ilyen különbséget tenni nem lehet, bizonytalanságra, sőt lazaságokra vezetne. Itt aztán valamiképpen ferde vágányokra futottunk. Néhá- nyan azt fejtegették, hogy a negyedikben túlterhelés és voltaképpen igazságtalanság az előző évek anyagát követelni — amiből megkapta már az ember egyszer a megérdemelt osztályzatot. Azután: Aki nem érettségizik valamelyik .tárgyból, de mégis meg kell tanulnia, az felesleges (az érettségi szempontjából felesleges) többletmunkára van kényszerítve. Az ám! Csakhogy az új érettségi vizsgaszabályzatnak nem az a célja — szólt közbe itt Mester Barnabás igazgató —, hogy csak azokat a tantárgyakat tanulják, amiből érettségizni akarnak. Hiszen akkor már az elsőtől ki-ki csak négyöt tárgyat tanulna. A gimnázium a teljes anyagot követeli, az érettségi pedig néhány tárgyét. A gimnázium általános képzés. Az érettségi: Az érettség bizonyítássá és jogalap a továbbtanulásra. V égül is abban állapodtunk meg, hogy a kötelező tárgyakból a felkészítés az iskola dolga, a többi pedig ha nem is magánügy, de főképpen mégis a tanulók felelősségérzetére van bízva. Az iskola a szakkörökkel adhat hozzá segítséget. Így helyes, így egyeztethető össze az érettségi mai formája az iskola munkájával. Nagyobb felelősséget jelent ez természetesen, önállóságot, céltudatos munkát. Az új vizsgaszabályzat azonban éppen a tanulóifjúság felelősségérzetére épít, s éppen ezt a felelősségérzetet, önállóságot igyekszik kifejleszteni a diákokban. Nemcsak azért, mert a felkészülést rájuk bízza, hanem azért is, mert a hajlamaiknak megfelelő, a jövőjük szempontjából elhatározó választást enged a tantárgyak közül. Az önállósággal kapcsolatban felmerült még egy kérdés. Elhangzott vita közben az a javaslat, hogy jobb lenne a gimnázium első osztályától már az érettségi tételeinek megfelelő felépítésben tanulni az anyagot. Így csak vissza kellene lapozni a régi füzetekbe. Ide kapcsolódott az a véleménv is, hogy rosszak az ilyen tételcímek, mint: Miért időszerűek Shakespeare művei ma is? Vagy: Milyen tényezők segítették József Attila proletárköltővé válását? Egy másik példa a történelemből: Azonosságok az angol és a francia polgári forradalomban. A maga helyén persze tanultak az angol forradalomról, tanultak külön a nagy francia forradalomról, de efféle összehasonlítást az iskolában nem tettek. Miért kell akkor most így kérdezni? — vélekedtek néhá- nyan. Éppen azért, mert az előttük álló vizsga: érettségi. Az FOGAD 3—5-IG Mulatságos, zenés vígjáték a kecskeméti színházban AZ UTÓBBI években a vidéki színházaknál az önálló műsorpolitikára való törekvés egy furcsa melléktermékeként egyes esetekben erőteljes idegenkedést lehetett tapasztalni, az úgynevezett „utánjátszások” iránt. Ügy gondolták talán, hogy a színház tekintélye csorbulna, ha egy-egy frissen felbukkant jó színdarab, új mű bemutatását a fővárosi premier után tűznék műsorra. Mert hiszen a» csak „utánjátszás” lenne, és nem eredeti törekvések tükröződése. Hát bizony megmosolyogni való elgondolás, mert egy fővárosi színháznak valóban nem sok szüksége van egy másik fővárosi színház darabjának az utánjátszására, de vidéken még az úgynevezett „televíziós konkurrencia” ellenére is nagyon szívesen vennék a nézők, ha egy-egy jó, híréből már kedvezően ismert új darabot a saját színházukban is megnézhetnének, lehetőleg minél gyorsabban és nem évek múlva, vagy ami a leggyakoribb — sohasem. Így került ide, ilyen utánját- szásként ez a bizonyos Fogad 3—5-ig, amely ha nem is jelenti a műfaj csúcsteljesítményeit, egyenletes értékeket képviselő, jól felépített ötletes fordulatokban bővelkedő, zenés vígjátéknak bizonyult. Szinetár György meséje több szálat is bonyolít. Az egyik, amit kifiguráz: Az emberi hiszékenység, az, hogy a tenyérjósok, jövendőmondók, kártyavetők itt-ott még szedik a vámot, s borsos árért árulják a nagyon is csalfa jövendőt embertársaiknak. A másik szál, ha vékonyka is és itt-ott némi ellentmondásokat is rejt magában az, hogy a becsületes tudásra szüksége van társadalmunknak. Sőt talán még egy harmadik gondolatmenet is felfedezhető — hogy hát lejárt a kora mindenféle önámításnak, a mi új és erős társadalmunk hétköznapjai nem alkalmasak arra. hogy a régi úri világ bűvöletét, ha csak egy lakás keretein belül is fenn lehessen tartani. érettségről, érett gondolkodás- módról, az önálló ítéletalkotás- képességéről kell bizonyságot tenniük, nemcsak a megszerzett ismeretekről számot adni. ... A beszélgetés sokkal hosz- szabra nyúlt, mint eredetileg terveztük. Csaknem három órán át csatáztak a nézetek. Néha részletkérdésekbe bonyolódtunk. Tartozom az igazságnak azzal, hogy megjegyezzem: Azokat a téves, vagy „praktikus” nézeteket, amelyek a vitát ismételten kirobbantották, sohasem egységesen vallották a jelenlevők. Mindig csak egy felszólaló, vagy egy kis csoport hangoztatta őket, de az állásfoglalás, amely itt most olvasható volt, a vita befejeztével valóban valameny- nyiük véleménye lett. A vita maga, az érvek súlya és a vitatkozás módszere pedig mindenképpen arról tanúskodott, hogy ezek a fiúk és lányok érettek, helyesen gondolkoznak és önállóan alkotnak véleményt. M ég egy fontos észrevétel: ' * Ezek a fiatalok szémmel- láthatólag elbírják az új érettségi vizsgaszabályzattal rájuk hulló nagyobb felelősséget. Nem 'igyszerűen „túlesni” akarnak az érettségin, hanem helytállni. minél jobban vizsgázni is. Ök kerültek először szembe az új feladattal, az ezután következőknek könnyebb lesz, annyivá! legalább, hogy hosszabb lesz az idő a felkészülésre. M. L. A mese pillérei tehát elég erősek, épkézláb, itt-ott remekül jellemzett élő emberek, nem lapos papírfigurák járkálnak a színpadon. A bonyodalmak sem papirosízűek. Egyszerű és áttekinthető történet, hordozza a kellemes ötleteket. A szellemes dialógusok minden erőltetettség nélkül árasztják a humort, a könnyed, itt-ott csípős szatírát. Behár György muzsikája eléggé színes, néhány számból a fővárosi bemutató óta sláger lett. Látszik rajtuk, nem utólag illesztették őket a történetbe, hanem annak hangulatával harmonizálva születtek. A zenekar, amely a megemelt zenekari árokban előtűnt a láthatalanság homályából igazi, lendületes és jól hangszerelt tánczenét szolgáltat megcáfolván azt a hiedelmet, hogy a színházi zenekar sohasem képes arra, hogy híven és hangulatilag is helyesen adja vissza a modern dzsesszt. Szerencsére, Szenes Iván dalszövegei is többet adnak a szokványosnál, úgyhogy a Fogad 3— 5-ig minden bizonnyal siker lesz. Az előadás, annak összes kellékeivel rendelkezik. A sikerhez természetesen sokban hozzájárult az ízléses, ötletes, látványosságra és karakterisztikus színészi játékra egyformán törekvő rendezés — Üd- varos Béla munkája. Arra ösztönözte a szereplőgárdát, hogy túlzásoktól mentesen, inkább a figurák sokoldalú jellemzésére, s nem a külsőséges hatásokra törekedve játszanak. Ez sikerült is. A szereplők nagy része rutinosan, stílusosan alakítja szerepét. Nem egy színészi teljesítményre szívesen emlékszünk vissza. Emellett a színészi teljesítményekről szólva nem felejthetjük el megemlíteni, jó néhány fiatal, nagyobb lélegzetű szerepben még nem látott színészünk mutatta meg képességeit, s emelkedett egy-egy jól jellemzett epizódalakítással, tisztes színházi rangra. Örömmel könyveljük el ezt egyrészről Udvaros Béla rendező érdemének is, aki az együttes összekovácsolásával, a színészek ízléses játékát beleszámítva jelentékeny többletet adott a darabhoz. A SZEREPLŐK közül elsősorban Perényi Lászlóról kell elismerően megemlékeznünk. Petrenczey Kázmér alakját mélyről jövő szatirizáló vénával, nagy kedvvel, bőven áradó humorral varázsolta élővé. Kikerülte az olcsó hatásokat, mutatós fogásokat, igazi vígjátéki atmoszférát varázsolt maga kö- vé minden jelenetében. Mojzes Mária, a javítnatatlanul nagyképű és uraskodó feleség szerepét sok ötlettel játssza. Zilahy Hédi, mint Zsuzsi, a lányuk aki már régen szétszakította a valamikor úri életforma szálait, és mint gépírónő keresi a kenyerét, kedves és hangulatos jelenség. Szépen táncol, hangulatosan adja elő énekszámait, bár alakítása nem mentes itt-ott némi erőltetettségtől. Valamivel felszabadultabb, egyszerűbb játékstílust kívánt volna tőle szerepe. Kiváló epizódalakítások egész sorát láthattuk. Dévényi Cecilia, a pletykás és házi intrikák szövögetésében élen járó szomszéd elég rövid szerepét, kellemes humoros játékkal, egészséges karikirozó készséggel tette jelentőségteljessé. Pathó István, mint Szakolczay újságíró, a számára egyáltalán nem megerőltető feladatot a szokott kedvességgel, színészi megalapozottsággal valósítja meg. Kitűnő, modorosságtól mentes, szellemes alakítást nyújt Szalma Sándor, mint Ibolya bácsi, az inas, Gyu- lay Antal, mint Sarkantyús János tsz-elnök, aki örökösen „ideológiai” továbbképzésen vesz részt, Komlós József, mint Szobotka, a póruljárt lottózó, Meg kell említenünk Sülé Géza, Borbiró Andrea, Fraknói Sári, a kitűnően táncoló, éneklő, frissen és hangulatosan játszó Móricz Ildikó nevét, és elismeréssel kell szólni a fiatalokról: Garay Éváról, Kuppán Ferencről és Galambos Rikáról. Borcsa István díszletei hangulatosak, Márton Aladár igen jó kosztümöket tervezett, Kerny Kálmán vezette zenekar kitűnő teljesítményt nyújt. Borbiró Andrea koreográfiái kiemelkedően szellemesek, stílusosak voltak. Különösen a Dixie-szám tetszett. Csáky Lajos Egykori harctér Szemének riadt rémületén kivirágzóit az örök némaság Törvényt vádol halállal pecsételt arca és a harctérnek nevezett, aranyló búzatáblán nyaranként. ^ újra és újra kibuggyan gyöngyöző pipacs vére. Nacsa Imre Esti béke Ha megjövünk s munkához kezdesz osöpp gyöngyöket formál kezedre s átfénylik szobánk tiszta rendjén szelíd mosogatóvíz csepp je. Arcod csupa jókedv és édes lobogó öröm az egész otthon s te szíved minden tisztaságát teríted szét áz asztalunkon. POLNER ZOLTÁN ?aizt> Éva: Balatoni szőlőhegy.
