Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-09 / 82. szám
Bács-Kiskun megye kukoricatermesztésének időszerű kérdései és feladatai A szántóföldi növénytermesztésben a vetésterületet tekintve is első helyen áll a kukorica, s mint takarmánynövény, szintén a legjelentősebb. Termesztésének komoly hagyományai vannak megyénkben, de az eddigi terméseredmények mégsem kielégítőek. A HOZAMNÖVEKEDÉS ÜTEME LASSŰ Bár az elmúlt években — elsősorban a nagyüzemekben — az átlaghozamok növekedtek, ennek üteme azonban igen lassú. Nincs arányban meglevő adottságainkkal, és a vetésterület mintegy 40 ezer kh csökkenéséből adódó hozamkiesést sem pótolja. Megyénkben a kukorica termésátlaga — májusi morzsoltban számítva — a következőképpen alakult az elmúlt években: 1958 10,9 q/kh 1960 11,6 q/kh 1962 12,5 q/kh 1963 13,4 q/kh Az utolsó két évben az aszályos időjárás ellenére is fokozatosan emelkedett a termésátlag, az egyes szektoroké között azonban nagy a különbség. Mezőgazdasági termelőszövetkezetek: 14,7 q kh Tszcs-k és szakszövetkezetek: 8,9 q/kh Egyéb gazdaságok: 13,1 q/kh Az egyes gazdaságok terméseredményeiben a fentieken belül is igen nagy az eltérés. Ismeretes ugyan, hogy a kukorica termelése sem azonos természeti adottságok (talaj, éghajlat, stb.) mellett folyik megyeszerte. Nem egységesek és azonosak a termelés üzemi feltételei sem. Mindezek ellenére sem indokolt azonban az, hogy a terméstálagokban ilyen nagy különbségek legyenek. Az adott természeti és üzemi adottságok, feltételek /nellett a hozam alakulására legdöntőbb a termelésre ható agrotechnikai tényezők helyes vagy helytelen alkalmazása. E téren van még a legtöbb tennivaló. A kukorica termelésére ható agrotechnikai tényezők közül a legfontosabbak: a talajművelés, a- tápanyag biztosítása, a hibrid vetőmag, a nagyobb növényszám, de ezenkívül a növényápolás feladatait illetően is még számos tennivalónk van. INDOKOLT A SOROS ÉS FÉSZKES TRÁGYÁZÁS A talajműveléssel kapcsolatban: különösen az elmúlt évben elvégzett nyár végi és őszi mélyszántással a korábbiakhoz mérten nagyobb területen készítettek jobb vetőágyat. Ennek ellenére is az idén még jelentős területen tavaszi szántásba kerül azonban a kukorica. Tekintve/ hogy éghajlatunk kiszámíthatatlanul szélsőséges, ezért a talaj vízkészletével való takarékos gazdálkodás a nagyobb vízigényű kukoricának különösen fontos. Ebből kiindulva a mélyebb művelés csak őszszel helyes, de a kukoricánál a 20—25 cm-es szántás elegendő. A tavaszi talajmunkáknál a gyommentesség biztosítása mellett a talaj helyes vízgazdálkodására kell elsősorban nagyobb figyelmet fordítani. Ami a talajerőgazdálkodást illeti, — ismerve gazdaságaink kedvezőtlen talajerőmérlegét — a meglevő szerves és műtrágyát okszerűen használjuk a kukoricánál. Nagy adagú szerves és műtrágya csak kisebb területre jut. A szemeskukorica nem is hálálja úgy meg, paint egyéb növényeink, ezért indokolt a soros és fészkes trágyázási módszernek nagyobb területen való alkalmazása. Abban, hogy az elmúlt években a kukorica termésátlaga emelkedett, az egyéb agrotechnikai tényezők 2 mellett, a hibrid vetőmag használatának is döntő jelentősége van. A hibrid vetőmag felhasználásénak mértéke azonban még nem kielégítő. Megyénk kukoricavetésterületének csak a 60 százalékára jut hibrid vetőmag. Amíg a termelőszövetkezetek közös és háztáji területén ma már csak hibrid kukoricát termelnek, addig a tszcs-kben, a szakszövetkezetekben és az egyéni gazdaságokban nem kedvező a felhasználása. Ez azután a termésátlagoknál is megmutatkozik. A hibridek mellett az egyes jó fajtakukoricáinkból csak kis területen folyik a termelés, és e fajták már eléggé leromlottak, elkorcsosultak. NAGYOBB TÖSZÁM — VEGYSZERES GYOMTALANÍTÁS Nagyon fontos, hogy a nagyobb növényállományt mindenütt biztosítsák, mégpedig úgy, hogy az optimális tőszám a betakarításkor is meglegyen. Elsősorban a vályogos-homokos talajú gazdaságokban tapasztalható idegenkedés a nagyobb tőszámmal szemben, ami sok esetben indokolatlan. Ismeretes, hogy a hibridek a korábban termesztett fajtakukoricákhoz mérten kisebb testűek. A vízzel való ésszerűbb gazdálkodás miatt tehát ezekben a gazdaságokban is fontos a nagyobb tőállomány, mert ennek jobb a talajárnyékolása. A többletnövény vízigénye kisebb, mint a ritka állományból adódó vízveszteség. Táblánként, a természeti viszonyok és a talajerő helyzetének ismeretében kell az optimális tőszámot meghatározni, de az sehol se legyen 16—17 ezernél kevesebb. Vetéskor tehát — számítva a különböző okok miatti kipusztulásra — gondoskodni kell a betakarításkori optimális tőszámról. Hogy az egyes csövek jól kifejlődjenek és beérjenek, amint a talaj 10—12 C-fokra felmelegedett, tehát döntően áprilisban, vessük el a kukoricát! És nagyon vigyázzunk, hogy kellő és főként egyenlő mélységre juttassuk a magot. Ha rossz a vetés, a növény kelése, majd fejlődése az egész tenyészidő alatt egyenetlen. Ha megkésve, csak május közepén vetünk, mázsákkal lesz kevesebb a termésünk. Agrotechnikai feladataink közül legjelentősebb a növényápolás. Ennek termésnövelő hatása azonban csak úgy érvényesül, ha minden tekintetben a legmegfelelőbben hajtjuk végre. A hagyományos mechanikai növényvédelem mellett a vegyszeres növényvédelem ma már elfoglalta méltó helyét a kukorica termesztésénél is. Mezőgazdasági üzemeink a kukorica termőterületének a 30 százalékát vegyszeresen kezelik. A vetésváltás miatt a területi arány már nem is növekedhet. A vegyszeres kezelés munkájának egy része azonban tavaszra maradt. A kései tavaszodás miatt a vetéssel egybeeső Hungazinozás csak Dikonirtos kezeléssel párosulva lehet hatásos. <c A gazdaságos kukoricatermelés a vegyszeres növényvédelem mellett még a vetésterület legnagyobb részén fokozott gépi, s kézi növényápolást is igényel. Az élő munka ráfordítása, amely a legdrágább, azonban csak úgy térül meg, ha azzal párhuzamosan és arányosan a terméshozam is emelkedik. A növényápolást alaposan és szakszerűen kell elvégezni. Párosuljon ez a legmegfelelőbb anyagi ösztönző módszerek alkalmazásával, mégpedig úgy, hogy egy mázsa kukorica termelési költsége arányban legyen a ráfordítás költségével. Mindent egybevéve: a most következő hetekben a jó gazda gondosságával tegyünk meg mindent a gazdag kukoricatermés érdekében. Fenyvesi Károly a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának főagronómusa Jól termeszthető a váiyogos homoktalajodon is Egyetlen kultúrnövényünknél sincsen olyan nagy jelentősége a tápláló anyagoknak és a víznek, mint a kukoricánál. A homokos talajoknak rosszabb a vízgazdálkodása, mint a kötött, jó szerkezetű talajoké. A jó erőben levő vályogtalajon azonban olykor biztosabb a termesztés, mint az ideális kukoricatalajokon, ha elegendő humusz van benne. A televény, a kolloidális állapotánál fogva ugyanúgy köti a tápláló sókat meg a vizet, mint az agyag. Ebből az alapvető kérdésből kell tehát kiindulnunk, s a kukoricatermés növelésének kulcskérdését itt kell keresnünk. A műtrágya, akár a legnagyobb adagban is, csak nélkülözhetetlen kiegészítő tényező, de nem elsődleges előfeltétel. ZÖLDTRÁGYÁZÁS Állattrágya- és szalmaszegény időszakunkban meg kell oldanunk a talajok szervesanyag-pótlását. Zöldtrágyázással ez biztosítható. Elég hiba viszont, hogy ezzel kapcsolatban általában csak a szöszösbükkönyre gondolunk. Minél nagyobb területen kell kiterjeszteni a pillangósok termesztését. Gazdaságunkban ebben az évben a szántóterületnek csaknem a 30 százalékán termesztünk különféle pillangósokat (elsősorban somkórót, baltacimot, nyúlszapukát, homoki szóját, lucernát, borsót) azért, hogy a pillangósok gyökértrágyázásával biztosítjuk a talajerő pótlását. A pillangósok adta jobb talajerő-állapottal elsődleges feladatunk természetesen a kenyérgabona termésének fokozása. A gabona után viszont kukoricát vetünk. Alig van növény, amely a kevés szervestrágyát — ha fészekbe adjuk — annyira meghálálná, mint a kukorica. Homokos talajainkon ezt a módszert, természetesen, ahol erre munkaerő van, igénybe kell venni a kukoricatermés érdekében. A műtrágyának igen nagy jelentősége van a termésátlagok növelésénél. Korántsem elégedhetünk meg a ma még szokásos két mázsa körüli mennyiséggel, de a műtrágyaadag növelésével párhuzamosan, illetve azt megelőzően, a szervesanyag-pótlásra is gondolnunk kell. A kukorica a nitrogén mellett nagyon jól hasznosítja a káliumsót. A műtrágya hatása azonban csak akkor érvényesül, ha a szuperfoszfátot és a káliumsót mélyen a talajba munkáljuk. A pétisó helyett sokkal nagyobb eredményt hoz a lassúbb hatású ammónszulfát. Ezeket a műtrágyákat alaptrágyaként műveljük a talajba. NYÁRI VAGY ŐSZI MÉLYSZÁNTÁS A lazább szerkezetű talajoknak kedvezőtlenebb a vízgazdálkodása. Ebből a szempontból sokkalta jobban érvényesek a szárazgazdálkodásnak a szabályai itt, mint más talajoknál. A nyári, illetve az őszi mélyszántást nem szabad elmulasztani. A szántás mélységének igazodnia kell a talaj szerkezetéhez. Azt is kell tudni, hogy a mélyszántás a további években csak akkor eredményes, ha a talaj biológiai életét nem tesszük tönkre. Ilyen vonatkozásban szinte minden növénynél, de a kukoricánál elsődlegesen, az altalajlazitással végzett szántásoké a jövő. A kukorica talaját vetés előtt, különösen, ha tavasszal szántunk és sok a visszamaradt gyökér és tarlómaradvány, megfelelően tömöríteni kell. Még a nyáron végzett mélyszántás is üreges maradhat. Az üreges, laza magágyon keresztülszalad a csapadék. A tárcsa a tömörítés mellett gyomirtást is végez. A termesztendő fajtat illetően a hibrid kukoricáké az elsőség. Különösen azoké a hibrideké, amelyek mélyen gyökereznek, mert a szárazságot nagyon jól tűrik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a korai vetést. Ügyszintén döntő fontosságú, hogy a mag megfelelő mélyre kerüljön. Az elvetett kukoricát a gyorsabb és egyenletesebb kelés, meg a tömörítés érdekében gyűrűshengerezni kell. A csipkéző bogarak komoly károkat tesznek a kukoricában. Ha nem biztosítjuk az egyenletes kelést és a sima talajfelszínt, s'-Vnr nem jár teljes eredménnyel a védekezés. SZÉLESEBB SORTÁVOLSÁG A tőállományt illetően nem szabad engedni a 16 ezres állományból. Feltétlenül változtatni kell azonban a sortávolságot. A 70-es sortávolságról mi áttérünk a 80—85 cm-esre, mert a méterenkénti két és fél növénnyel még biztosítható az optimális tőszám. A szélesebb sorköz jobban és többször munkálható, de a kukorica fejlődésére vonatkozóan óriási a jelentősége abból a szempontból, hogy nem darabolja el a lókapa vagy a kultivátor a felszíni gyökereket. Nem beszélve arról, hogy száraz vidékünkön elég gyakori a harmatképződés, amit a járulékos gyökerek nagyszerűen hasznosítanak. A 70 cm-es sortávolság megművelésénél ez a gyakorlati szempont nem érvényesülhet. A kézi sorkapálásnál is nagyon kell ügyelni, hogy ezeket a „hasznos gyökereket” ne daraboljuk el. A vegyszerezés is ma már a jelen, de főleg a jövő útja. összegezve az elmondottakat: kukoricát nemcsak fekete földön lehet termeszteni, hanem homokos jellegű talajokon is. Hálás feladat, hogy a regi fajtákat is (magyar fehér lófogú, „bürgefogú” sárga, fillér, lúdtömő kukorica, Red-King homoki változata) felkaroljuk és nagyon komoly termesztési kísérlet után a nagyüzemben is termesztésbe vegyük. Parasztságunknak igen nagy tapasztalata van a kukoricatermesztésben. A „sárga arany” döntő hatással volt mindig boldogulására. A tsz-ek vezetőségének támaszkodni kell ezekre a tapasztalatokra, amelyeket ha a modern agro- és termeléstechnikával párosítjuk, akkor jelentős mértékben előre ugrunk a kukoricatermesztésében. Dugár Sándor a lászlófalvi Alkotmány T<=■» ^röke Hengerezéssel tömörítik a talajt a Solti Állami Gazdaságban.
